Harry

Érezted már azt,hogy haszontalan az egész életed?
Hogy senki se szeret Téged?
Hogy nincs kiért vagy miért felkelned reggelente?
Ha eltűnnél,lenne aki megkeresne?

Én tudom a választ mindegyikre.
Rohadtul senkit sem érdekel mi van velem.
Nem kell azt hinni hogy emiatt én egy percig is szomorú vagyok.
Sőt,legalább nyugtom van.
De nem volt ez mindig így,ohh dehogy.
Mikor még kis pisis voltam,minden szarért rohantam anyámhoz.
Ha meghorzsoltam a térdem focizáskor,ha egy nagyobb gyerek megvert a suliban vagy ha egy ártalmatlan kis légy beszállt,rögtön torkom szakadtából üvöltöttem és rohantam is hozzá,abban reménykedve hogy megvígasztal vagy valami, amit ilyenkor az anyák csinálni szoktak.
De az én "anyám" semmilyen gyengédséget nem mutatott felém,a pia és a szex iránt már annál inkább.
Eleinte még gyengéden érintette a pici ártatlan szívemet,de idővel levágtam hogy egy valakire számíthatok csak ,magamra.
Nem kell sajnálni, abból eleget kaptam már.
Az évek alatt meg meg edződtem.
Nem vagyok átlagos,nem csinálok átlagos dolgokat.
Sosem kaptam ajándékokat,sosem volt ott senkim a szülőin,sosem voltam szerelmes.
A szerelem,na az egy nagy vicc.
Megmutatni minden gyengeséged,függni valakitől és mindezt úgy, hogy közben nem vagy önmagad.
Nem nekem való.
Ami igazán nekem való az a zene.
Egy tucat félbe hagyott dalom hever szanaszét a szobámban,és még egy tucat a fejemben.
Egy lap és egy toll is elég nekem ahhoz ,hogy teljesen kikapcsoljak,van mikor gitározok hozzá, de ez mellékes.
Az viszont elég fárasztó és buzis amit most teszek.
A terapeutám meg van győzödve arról hogy jót tesz a napló írás,mert így legalább kitudom adni magamból azt a sok-sok dühöt.
Nevetséges.
És mindezt ki miatt? Ki tehet arról hogy én most épp egy nevelő intézetbe tartok,ami mellékesen megsúgok református,azért hogy az elborult elmém meggyógyítsák.
Persze hogy az , aki a világra hozott.
De hogy jó fiú legyek és minél hamarabb kikerüljek "Isten gyógyító központjából" írom rendesen ezt a szart.

Harry Styles vagyok.
17 éves.
Valahol a New York-i gettóban születtem és élek mai napig.
Düh kezelési problémával megyek az intézetbe.
Vágom, nem éppen nyugodt természetre vall az , hogy félholtra vered anyád barátját,de azért ilyen kis szarért ekkora felhajtást csinálni.
Mellesleg megérdemelte.
Már rég kijárt neki az a verés.
10 éve minden reggel hallgathatom undorító csámcsogását,a kajában fulladozó krákogását.
Talán az a legkiakasztóbb amikor vicceket mesél,megvan győzödve arról , hogy irtó vicces amit mond,sőt anyám még nevet is rajta.
De én képtelen vagyok.
Persze ezért is én vagyok a balfasz hogy mit képzelek magamról, amiért nem nevetek.
A pohár akkor telt be , mikor Gemmát, a nővéremet hozta szóba.
Tudja nagyon is jól, tudja hogy ezzel kitud borítani.
Utálom, ahogy cserepes szájával és sárga lepedékes fogával megformázza Gemma nevét.
Ritka mikor felhozza.
De a mostani mindenen túltett.
Sejtettem,már amennyire sejthet ilyet egy kisgyerek,hogy molesztálja a nővéremet.
Még most is felbasz maga a gondolat is.
De hogy nyíltan ki is mondja,bátor annyi szent.
1 másodperc kellett ahhoz , hogy elöntsön a szürke köd.
Még most is érzem a kézfejemen az ütéseket. Nevetve vertem meg,nevettem, hogy minden porcikája csupa vér.
Nem kell félre érteni,nem vagyok gyogyós,nem hozz lázba a vér látványa.
Inkább csak felvillanyozz, hogy megverhettem.
Biztos mindenki érzett már ilyet.
Hogy szinte viszket a tenyered , hogy megüss valakit.
Velem ugyanez volt.Megvertem,de még hogy.
2 rendőr tudott csak leráncigálni remegő testéről.
Az az éjszaka kissé homályos,de annyi rémlik hogy én is kórházba kerültem,mivel a kezemen felszakadt a bőr.
Kicsit bevoltam szarva a börtön gondolatától,de ki nem?
Túl sok a seggbe dugásos pletyka.
Hála az én édesanyámnak,megúsztam a seggbe kukit.
Arra a jelenetre tisztán emlékszem.
A rendőrök megkérdezték tőle óhajt e feljelentést tenni.
Ő meg csak rám nézett azzal az áruló tekintetével:

- Ő a fiam! Természetesen nem.

Vicces ugye?
A szemébe tudtam volna köpni.
Itt jött képbe a református zárka.
Eleinte nem értettem miért nem zárat börtönbe,aztán szép lassan leesett.
A kiskorúak börtönébe ezért max 1 évet kapok,de a nevelő intézet pláne ez akkár évekre magába szippanthat.
Anyám célja nem csak az volt hogy végre eltávolítson maga mellől,hanem egyben tönkre is tegyen.
Tudja hogy ez a hites dolog távol áll tőlem,és kitud készíteni.
A kórház után rögtön sűrgösségi beteg szállítóval vittek át,mert ugye én egy beteg gyilkos vagyok.

Kívülről talán még szépnek is mondanám az intézetet.
Egy nagy telek közepén állt,kicsit gótikus beütése volt.
Középen állt a fő épület,kivül minden bordó volt,az ablakok párkányai és keretei feketek.
Természetesen minden ablakon rács sorakozott.
A fő épület egyik oldalán egy magas templom állt,a másikon egy csúcsosabb épület,gondolom a dolgozok laknak ott.
Mivel este érkeztem nem láttam túl sokat.
De kórház beütése volt,annyi az eltérés hogy nem egy kis szobában kell 8-an kuporognunk hanem mindenki külön-külön van.
A szoba szürke,és néhol cellux csíkok éktelenkedtek a falon.
Ablak nem volt. Ágyon kívűl még egy kissebb komód és ennyi.
Nem épp otthonos,de jobb mint a börtön.
Anyám semmi ruhát nem küldött be a kórházba,mondjuk mit is vártam tőle,a vércsoportomat nem tudta mikor kérdeztek.Szánalmas.
Az egyik mentős szerzett az eggyik itt dolgozótól valami kék nagy papa pizsomát,amit gyorsan magamra is kaptam.
Ez után már senki nem nyitott be hozzám.
Hanyatt fekve voltam az ágyon,kezeimet a fejem alá tettem.
Kiváncsi leszek az itteniekre,tuti mindeggyik szentűl megvan győződve arról hogy Isten segít majd rajtuk.
De ha létezik Isten,hol volt akkor mikor az a faszkalap molesztálta Gemmát? Vagy mikor anyám részegen üres vagy épp teli,mikor mi akadt a kezébe sörös üvegeket vágott hozzám pusztán azért mert kértemtőle jóéjt puszit.
Vagy mondjuk mikor Gemma meghalt?
Ilyenkor hol volt Isten,hogy megmentsen engem vagy a nővérem?
Nekem ezt senki nem fogja bele magyarázni a fejembe.
Isten nem létezik.