-Jó reggelt! - köszönt Louis,amikor megpillantotta Harry-t.

A férfi a konyhából jött és a hangra megfordult. Louis láthatóan jól aludt, ő azonban az éjszaka nagy részét ébren töltötte. A férfival a karjában egyszerűen képtelen volt aludni.

-Minek van itt olyan jó illata? Reggelit készítettél? - kérdezte Louis álomittas hangon.

Vajon hogyan csengene a hangja, ha nem csak aludtunk volna? - töprengett Harry, és menten elragadta a képzelete...

-Igen, már majdnem elkészült!

Louis belebújt a pulóverjébe, és lehúzogatta az alját hogy ne látszódjon kerek feneke. Harry sajnálkozva nézte. Legszívesebben, felhúzta volna, majd lehámozta volna róla az egész pulóvert.... De hát a szavát adta, hogy úriemberként viselkedik, és állja is a szavát. Csak az ég tuja, milyen nehezére esik, hiszen egész éjjel karjában tartotta, hozzásimult, lehelete a bőrét cirógatta. Még a felcsúszott Polóját is ő igazította helyre..

Louis át sétált a konyhába. Hópehely várakozás teljes ábrázattal álldogált Harry mellett, várta a reggelijét. Louis leguggolt a kutya mellé, és megvakargatta a füle tövét. Aztán Harry-hez fordult:

-Hogy aludtál?

-Egyáltalán nem aludtam.

-Miért? Annyira fáztál?

Harry csak némán megrázta a fejét, figyelmét teljesen lekötötte a serpenyőben sülő tojáslepény. Villámgyorsan feldobta,s miután megfordította, egy tányérra csúsztatta.

-Ez igen! - mondta őszinte elismeréssel Louis.

-Ne csodálkozz, ez az egyetlen étel, amit készíteni tudok. Valamit mégiscsak kellett kotyvasztanom, ha nem akartam éhen halni a kollégiumban.

Louis elnevette magát.

Nevetése felzaklatta Harry érzékeit. Ez a fiú az elmúlt 12 órában olyan érzelmeket ébresztett benne, amelyeknek létezéséről még csak sejtelme sem volt. Együtt aludt vele, és megelégedett egyetlen jó éjttal! És szívesen vállalkozna rá megint, ha ezzel nevetést varázsolhatna a férfi arcára.

Mindazonáltal megrémítette a vitathatatlan tény, hogy Louis ilyen nagy hatással van rá. Mielőbb rendbe kell hozni a motorját, s amilyen gyorsan csak lehet, útra kelni Chicagóba.

A helyzet hovatovább kezd veszélyessé válni számára. Az időjárás azonban meg mindig nem javult,sőt egyre erősebben havazott, s a tomboló szél hótorlaszokat emelt.

-Kettőnknek is elég a tojáslepény? - érdeklődött Louis.

Harry bólintott.

-És a tea víz is forr már. Reggel, amikor felkeltem, hogy kicsit körülnézzek odakinn,készítettem narancslevet. Kirámoltam a mélyhűtőt, és mindent kihordtam a pajtába, mert úgy véltem odakinn hidegebb van, mint az áram nélkül maradt hűtőben.

Louis hitetlenkedve kinyitotta a hűtőláda ajtaját.

-Ezt mind ma reggel csináltad? - kérdezte ámuldozva, és leplezetlen csodálattal nézett a férfira.

Harrynek jól esett a csodálat és az elismerés. ebből sosem elég, gondolta.

Louis a férfi karjára tette a kezét.

-Kedves tőled hogy segítettél, de igazán nem kellett volna annyit dolgoznod.

-Előbb- utóbb leolvadt volna a hűtő, és minden élelmiszered tönkrement volna - jelentette ki Harry határozottan.

-Talán egyszer s mindenkorra itt kellene tartanom téged. - tréfálkozott Louis.

Tekintetük találkozott, s egyetlen őrölt pillanatig Harry valóban maradni akart. Úgy tűnt, Louis észrevette, mi játszódik le benne mert visszahúzta a kezét. Talán túl messzire ment?

-Megterítem az asztalt - mondta sietve.

Ha a szekrényhez akar jutni,el kell mennie előttem,villant át a férfi agyán, s ha most megérint vége az önuralmamnak... Ellenállt a kísértésnek, és ahelyett, hogy a karjába zárta volna Louis, kissé odébb lépett.

A teafőző sípolni kezdett, s Harry elzárta alatta a lángot. Ó bárcsak ilyen egyszerűen elfojthatnám az érzelmeimet is! - gondolta mély sóhajjal.

Ez a férfi megérdemli hogy kifogástalan viselkedéssel viszonozzam a vendég szeretetét, hogy megtartsam az adott szavamat, s ne állandóan az járjon a fejemben, milyen jó volna átölelni és megcsókolni....

Louis kinézett a konyha ablakon.

-Azt hiszem, jó ideig ki sem mozdulhatunk a házból.

Harry látta, hogy enyhén remegett a keze,amikor kivette az evőeszközt a fiókból. Vajon ő is olyan feszült mint én? Igyekezett összeszedni magát, és könnyedén válaszolt:

-Ha csak el nem küldesz, egy darabig még itt kell maradnom.

A férfi nagy erőfeszítéssel a terítésre összpontosította figyelmét.

-Maradhatsz,amíg az utak járhatóvá nem válnak.

Harry kettéosztotta a tojáslepényt, majd leforrázta a teát és letelepedett az asztalhoz. Evés közben közömbös dolgokról beszélgettek, Louis azonban egyszer csak váratlanul megkérdezte:

- Voltaképpen hová igyekszel ilyenkor, decemberben motorkerék-párral?

- Vissza Chicagóba. - Harry máskor mindig azt mondta: haza, Chicagóba most azonban így jött a nyelvére.

-Netán menekülsz? - kérdezősködött tovább a férfi félig tréfásan, félig komolyan.

Harry meghökkenve kapta fel a fejét. Még soha senki nem tapintott így az elevenére! Louis letette a villát, és figyelmesen nézett rá; várta a választ. Van bátorsága a kicsikének annyi szent, gondolta a férfi elismerően.

-Ilyen kérdést még sosem tettek fel nekem - felelte kitérően.

Gondolatban hozzátette, hogy az apja sem volt elragadtatva az ötlettől, amikor meghallotta hogy a tél derekán négyhetes motorkerékpár túrára készül. Sőt kifejezte kételyét hogy ezek után elég érettnek tekintheti - e fiát a cég vezetésére, amit át akart engedni neki.

Testvére, Gemma pedig megígértette vele, hogy karácsony reggelére, mire a gyerekek Raymond és Whitney felébrednek, visszaérkezik hozzájuk.

Harry legszívesebben semmit nem mondott volna. De aztán eszébe jutott, milyen őszinte volt hozzá a férfi, amikor szomorú gyerekkori élményeiről beszélt, s hogy idegen létére szállást adott neki.

-Úgy is mondhatnám - mondta nagy sokára fátyolos hangon, mert nem akarta tudomásul venni a benne feltoluló érzelmeket.

Louis két kezébe fogta a csészéjét.

-Lehet,hogy egy bűnözőt fogadtam be a házamba?

-Bűnözőt? - ismételte megütközve a férfi. Nem tudta eldönteni komolyan gondolta - e a kérdést. - Nem vagyok bűnöző - mondta némi szünet után.

-Nem is gondoltam, hogy az vagy - jelentette ki mosolyogva Louis.

Kis ideig mindketten hallgattak. A férfi azonban nem elégítették ki a kapott válaszok, tovább kérdezősködött.

-Hát akkor ki vagy mi elől menekülsz?

Harry nagyot nyelt, majd mély lélegzetet vett.

-Az életem elől - vallotta be rekedtes hangon. Fájdalmasan szakadtak fel belőle a szavak s olyan hevesen ugrott fel a helyéről, hogy felborult a szék mögötte.

Louis nézte, amint a férfi kimért, fegyelmezett mozdulatokkal belebújik fekete bőrzubbonyába,felgyűri a gallérját, majd belekényszeríti lábát a nedves merev bőrcsizmába. Egyikük sem szólt egy szót sem.

-Nem akartalak kifaggatni - mondta végül Louis. - sajnálom, ha túl Kíváncsi voltam! - Lázasan törte a fejét, mivel menthetné tapintatlanságát. De hiába bizonygatta magának, hogy semmi köze Harry Styles titkaihoz, kíváncsisága már felébredt. Vajon mit jelenthet az, hogy az élete elől menekül?

-Harry....

A férfi nem fordult meg, kinyitotta az ajtót. Egy pillanatra jeges szél vágott be a helyiségbe,amikor kilépett a hidegbe. Louis az ablakból látta, hogy erőteljes,szinte dühödt mozdulatokkal lapátolja el a havat a ház elől. Nagyon erős volt és ez kezdetben nyugtalanította. De hogy gyengéd és gondoskodó is tud lenni, a múlt éjszaka tapasztalhatta,amikor testével védte a hidegtől. Louis a gondolataiba merülve levette agyagangyalkáját a polcról, és megcirógatta.

-Azt hiszem, mindent elrontottam Lexi, Mr Styles nem óhajt magáról beszélni. - Az angyal sejtelmesen mosolygott, mint mindig, s Louis mély sóhajjal visszatette a helyére. Elhatározta, hogy jó meleg fürdőt vesz, és már már meg engedte a vizet, de valami mindig az ablakhoz vonzotta: ki kellett néznie. És attól amit odakinn látott meghűlt ereiben a vér. Egy pillanatra szoborrá vált, elállt a lélegzete.

Valami zaj megriaszthatta máskor oly kezes lovát,mert szelíd békés Aspen felvesztett füllel vágtatott ki az istállóból. Egyenesen nekirontott Harrynek,nyerített és hátsó lábaira ágaskodott. Harry megpróbálta a karjával védeni a fejét, és kitérni a kapálódzó paták elől, ám eközben megcsúszott a jégen és hanyatt vágódott..

Louis hallotta amint elkáromkodta magát. Amikor magához tért első ijedségéből, villámgyorsan felrántotta a csizmáját é és már futott is ki.

Magánkívül volt az aggodalomtól, és folyvást kiabálta:

-Harry! Harry!

A férfi nem válaszolt, s ami még ijesztőbb volt, nem is moccant.

Szerencsére a ló időközben lecsillapodott és visszaporoszkált az istállóba. Harry még mindig mozdulatlanul feküdt, és Louis rémület t töltötte el. A szél az arcába vágta az éles hókristályokat, s a dermesztő hidegtől pillanatok alatt élettelené merevedtek az ujjai.

Harry! -kiáltotta megint.

Választ most sem kapott,csupán a szél üvöltésest lehetett hallani,mg a nyitott t pajtaajtó csapkodását.

A pokolba is mindig tudta h hogy az az átkozott ajtó nem zár rendesen, és Aspen rekeszén is elromlott a tolózár. Ha Harrynek most valami komolyabb baja esett, sosem bocsátja meg magának a hanyagságát!

Csúszkálva jutott el a fekvő testig, és bűntudattól mardosva térdelt le mellé.

-Ne mozogj! - mondta,amikor Harry megpróbált a könyökére támaszkodva felemelkedni és felülni.

-Azonal menj vissza...- köhögés fojtotta el Harry hangját. - Azonnal menj vissza a házba!

A férfi mit sem törődve az utasításával,gyengéden elsimította a homlokából a haját.

-Hol sérültél meg?

-Louis,alig van rajtad valami! Komolyan megbetegszel, ha azonnal nem...

-Nem hagylak itt egyedül feküdni! Itt maradok veled!

Némán néztek egymásra. Louisnak nem állt szándékában engedni, s mi hamarabb belátja ezt Harry annál jobb.

-Jaj de konok vagy! - nyögte a férfi.

-Hol sérültél meg? - ismételte Louis, és vizsgálódó tekintettel mérte végig. Feltétlenül tudnia kell mi történt!

-Nincs semmi baj elcsúsztam.

-Harry! - figyelmeztette a férfi.

-Nos hát a fejem fáj egy kicsit.

Louis óvatosan végig tapogatta a férfi fejét, és egy helyen jókora púpot érzett a haj alatt. Amikor megérintette Harry felszisszent. Nyílt sérülés azonban szerencsére sehol sem volt látható.

-Légy szíves segíts felülni...

Louis egy pillanatig gondolkodott. Nem volt benne biztos hogy a sérültnek egyáltalán szabad e mozognia- De idekinn sem fekhet tovább ebben a szörnyű hidegben. Felállt és a kezét nyújtotta.

A férfi hálásan fogadta a segítséget. Louis minden erejét összeszedve húzva és elsápadt amikor megpillantotta a Harry csuklóján tátongó sebet. A dermesztő hideg átjárta a testét és most már minden porcikája reszketett.

-Egyszóval sem mondtad hogy a lovad ilyen megbízhatatlan. - panaszolta Harry.

-Aspen általában maga a megtestesült jámborság és türelem.

-Akárcsak az ökölvívó,aki kiszabadul a ringből. - mormolta Harry.

Louisnak nevetnie kellett a találó megjegyzésen.

-Sajnálom, figyelmeztetnem kellett volna téged, hogy az istállóajtó mindig nyitva áll.

-Az egész az én hibám. Ugyanis magam is észrevettem hogy a retesz nincs rendben, és megakartam javítani.

Harry valóban nagyon sápadt volt, s ez aggasztotta Louist. Amilyen gyorsan csak lehet, be kell vinnie a házba.

-Gyere, tedd a karodat a vállamra!

A férfi engedelmeskedett,ám az első lépés után felnyögött. Louis biztatta hogy támaszkodjon rá erősebben.

-Te vagy az én őrangyalom - suttogta Harry.

-Ha még sokáig idekinn maradunk a hidegben, hamarosan valóban angyal lesz belőlünk! -tréfálkozott Louis.

Végre nagy nehezen bejutottak a házba. Louis a konyhában egy székhez vezette Harry-t, majd megtöltött egy tálat vízzel és kivett a fiókból egy tiszta törölközött. Szíve hevesen dobogott,részint a kiáltott izgalmak, részint a férfi közelsége miatt. Nagyon remélte hogy a sérülések nem igényelnek idegen segítséget.

Harry kinyitotta a zubbonyát, a férfi pedig letérdelt eléje, és segített lehúzni lábáról a nedves csizmát.

-Már jobban vagyok - mondta Harry,miután megszabadult a csizmájától.

-Most pedig mutasd a kezedet!

-Nincs rajta semmi különös! - tiltakozott Harry

-De én szeretném megnézni!

-Hát akkor tessék, ha ez neked örömet szerez!

Néhány másodpercig némán néztek egymás szemébe. Louis mély lélegzettet vett, belemártotta a törülközőt a vízbe, gondosan kicsavarta aztán a férfi felé nyújtotta a tenyerét,aki engedelmesen beletette a kezét.

Mindkettőjüknek jéghidegre hűlt keze, a meleg csak lassan tért vissza a férfi testébe. Tudatában volt annak, hogy most nem csupán elsősegélyt nyújt. Hiszen beteg ápolóként semlegesnek kéne maradnia, a teste azonban egészen másként válaszolt a bizalmas közelségre. S ami még ennél is jobban zavarta hogy felbolydulnak érzelmei.

Az éjszaka kiöntötte Harrynek a szívét és olyasmit is elmondott magáról, amit eddig mindig elhallgatott. Valahogy természetesnek érezte hogy megvallja legszemélyesebb bánatát, s a férfi is viszonozta őszinteségét,elárult egyet-mást magáról noha meglehetősen vonakodva, és csak az ő unszolásának engedve.

No de most nincs helye efféle gondolatoknak!

Óvatosan megérintette a férfi csuklóját a nedves törölközővel. Harry arca megrándult a szeme színe sötétebbre vált.

-Hogy van a fejed? - kérdezte Louis, remélve tárgyilagos kérdése semlegesíti a pillanat veszedelmes feszültségét

-Ó a fejsérülésem egyáltalán nem komoly,különben is nem először estem fejre - tréfálkozott Harry és mielőtt Louis bármit mondhatott volna megragadta mindkét kezét és egészen közel húzta magához. Szemét egy pillanatra sem vette le a férfi arcáról. - Milyen hideg vagy! - mondta gyengéden.

-Annyira megijedtem - suttogta Louis.

Harry kissé előre hajolt.

-Köszönöm hogy segítettél rajtam! Sosem fogom elfelejteni, mit tettél értem! - ezzel könnyedén szájon csókolta a férfit.

Louis levegő után kapott. S bár kételyei még nem szűntek meg, teste élénken válaszolt az érintésre,őszintén és fenntartás nélkül.

Harry megismételte a gyengéd csókot. Olyan volt,mintha virágszirom érintette volna a férfi ajkát. De nem elégedett meg vele, többet kívánt, sokkal többet...

Harry megint hátra támaszkodott a széken, s Louis önkéntelenül követte a mozdulatát. Most ő nem tudta levenni a szemét a férfi arcáról,kifürkészhetetlen mosolya elbűvölte.

Harry lassan felállt és magához ölelve felemelte Louist is. Mindketten érezték hogy kívánják egymást.

-Louis.... - suttogta Harry alig hallhatóan, s hangjából mélységes gyengédség áradt. - Louis..

Louis lábujjhegyre állva végigsimított a férfi mellén. A sötétkék pulóver alatt érezte az izmos test formáit és elképzelte milyen lehet az érintése meztelen bőrének. Majd átkarolta a nyakát és finoman megborzolta a férfi tarkóján pelyhedző kis pihéket.

Harry átölelte a vállát s Louis biztonságban érezte magát ebben az ölelésben. Hiszen Harry múlté jel bebizonyította, milyen gondoskodó tud lenni. A férfi most egészen közel vonta magához és szájon csókolta. Először csak óvatosan,mintegy tájékozódva, vajon meddig megy bele a férfi a játékába...

Louis kezdetben tétovázott, ám aztán készségesen megnyílt az ajka, és önfeledten viszonozta a csókot. Harry keze végigsiklott a testén, s ahogyan szenvedélyesen ölelte, cseppet sem titkolta mennyire kívánja.....