Harry lassan besétált a konyhába. Louis mintegy támaszt keresve a szék támlájának vetette a hátát,felemelte a csészéjét, és ivott egy kortyot. Alaposan megégette a nyelvét, és önkéntelenül felszisszent Harry jelenléte annyira megzavarta, hogy nem tudott higgadtan gondolkodni.

A férfi leült vele szemben. S bár Louisra erősen hatott a közelsége,művészszeme szinte önműködően felfogta,észlelte Harry testének minden izmát. Az ing nyílásából kibukkanó tetoválások vágyat ébresztettek benne, hogy megérintse. Csak egyetlen egyszer.

Egészen eddig nem tudta hogy benne lappanganak efféle vágyak és kívánságok, így még sosem szembesült saját magával.

Harry felvette a teáskannát meg egy csészét a tálcáról. Aztán hirtelen megállt a keze a levegőben, és körülpillantott.

-Maga is hallotta? Mintha valami madár szárnycsapását hallottam volna.

A férfi megrázta a fejét.

-Úgy látszik,szellemek járnak itt – mosolyodott el a férfi, aztán letette a csészét az asztalra. –Mondja hogy csinálja?

-Mit? – kérdezte Louis erőtlen hangon.

-Hát a teát – magyarázta Harry. – Én ugyanis még sosem készítettem – vallotta be.

A férfi szíve hevesebben kezdett verni.

-Mi jön előbb a csészébe, a víz vagy a tea?

Sosem hittem volna,hogy egy úgynevezett udvariassági társalgás ennyire megerőltető tud lenni, gondolta Louis.

-Élőszőr a tea filter,aztán a forró víz.

-Helyes – felelte Harry, majd miután leforrázta a teát, kivette a tasakot és kiakarta nyomni.

-Jaj azt nem szabad! – szólt rá Louis, és kezére tette a kezét.

Harry vissza ejtette a csészébe a filtert. A férfi úgy érezte, mintha Harry testének melege átáramlana az övébe. Tudta hogy el kellene húznia a kezét, de nem volt ereje hozzá. Hagyta hogy Harry ujjai lassan ráfonódjanak a csuklójára. Vadul dobogó szívvel küzdött magával, hogy elhessegesse az elzsongító,kísértő érzéseket.

Nem nincs szüksége senkire,legkevésbé Harry Styles-ra!

Még mindig egymás szemébe néztek, noha Louis nagyon jól tudta,hogy most már ideje volna véget vetni ennek a helyzetnek.

Határozott mozdulattal,talán egy cseppet ridegebben is, mint szándékában állt, visszahúzta a kezét.

Bárcsak elállna már a havazás! De hiába fohászkodott, a szél változatlan erővel dühöngött, és szakadatlanul hullott a hó.

-Igazán olyan nagy  baj?

Louis értetlenül bámult a férfira. Vajon miről beszél?

-Nem tudom, mire gondol… - mormolta zavartan.

-Hát, ha kinyomom a tasakot – magyarázta Harry.

-Ó, akkor keserű lesz a tea! – felelte a férfi,aki addigra már összeszedte magát.

Harry két kanál cukrot tett a teájába,felkavarta,majd megkóstolta. Kissé elfintorította az arcát,tett bele még egy kanálnyit,aztán megint belekóstolt. Láthatóan nem ízlett neki különösebben.

-Készítek Nescafét, jó? – ajánlotta Louis

-Ó, a tea nagyon megfelel! – füllentett Harry.

-És van itthon kakaó is – jutott eszébe a férfinak.

Ezen az ajánlaton már kapott a vendég.

-Hol? – kérdezte,és már fel is pattant.

Louis a konyha szekrény egyik polcára mutatott Harry ekkor megpillantotta az agyagból formázott angyalt. Óvatosan a kezébe vette, majd a kis figurával meg a kakaós dobozzal visszament az asztalhoz.

-Agnes nagyanyám, vagy ahogy én neveztem, Aggie nagyi angyalokat gyűjtött – mondta és gyengéden, vigyázva minden oldalról megnézte a figurát.

-Angyalokat gyűjtött? – kérdezte Louis halkan.

-Igen, néhány éve már hogy meghalt.

-Igazán sajnálom.

-Nagyon hiányzik,igen szerettem őt. Egészen rendkívüli teremtés volt. – mutatóujja hegyével könnyedén megérintette az angyalka kezében levő szárított virágból készített csokrocskát.

-Hol vásárolta? Én is szívesen vennék egyet!

-Én csináltam. Lexie nagymamám egyik arcképe után formáztam.

-Csodaszép!

Az elismerő szavaktól halvány pír futotta be a férfi arcát. Harry kényelmesen hátravetette magát a székén,és nyilvánvalóan fogalma sem volt róla milyen hatást gyakorolt vendéglátójára.

-Hobbiból csinálja vagy ez a foglalkozása? –érdeklődött.

-Abból élek, hogy angyalokat készítek a környékbeli ajándékboltoknak.

-Itthon dolgozik?

-Igen, odafenn van a műtermem.

-Szívesen megnézném – mondta Harry és várakozóan Louisra pillantott.

Louis meghökkent. Eddig még senkit sem engedett be a műtermébe. Az valamiféle szentély volt számára, a visszavonulás és az alkotás helye. Styles viszont úgyis hamarosan elmegy s talán holnapig meg is feledkezik a kívánságáról… így hát beleegyezően bólintott.

-Vannak még eladásra szánt angyalkái? – kérdezősködött tovább Harry.

-Ó igen, épp most készültem el egy megrendeléssel, amit ma este akartam leszállítani  - felelte Louis.

-Egész évben készít angyalokat vagy csak karácsony előtt?

Jóságos ég,már megint ez a szó – karácsony! Louisnak átvillant az agyán hogy ilyenkor fagyöngyágat szoktak felfüggeszteni a lámpára, s az emberek megcsókolják egymást a fagyöngy alatt.

-Karácsonykor megy a legjobban az üzlet,de a jövőben más államokra is szeretném kiterjeszteni az árusítást, hogy egész évben folyamatosan legyen munkám.

-Tulajdonképpen mi kifogása van a karácsony ellen? – kérdezte váratlanul Harry.

Louis arca menten elutasítóvá vált.

-Hogy jutott erre a gondolatra? Semmi kifogásom a karácsony ellen!

-Láttam hogy valahányszor csak elhangzott ez a szó, elborult az arca.

-Téved! – jelentette ki a férfi határozottan, ám maga is érezte, hogy Harry-t nem tudja megtéveszteni. Látszólag kényelmesen üldögélt és élvezettel iszogatta a kakaóját, de Louis sejtette hogy előbb-utóbb kénytelen lesz megmondani neki az igazat.

-Az ünnepel semmi bajom – kezdett bele bátran,majd zavartan elhallgatott.

-Folytassa.

-Inkább csak azt szeretném elfelejteni,ami a karácsonnyal összefügg – mondta Louis alig hallhatóan. Némi szünet után mégis folytatta. –Soha nem volt igazi karácsonyom. A szüleim mindig magukkal voltak elfoglalva. A nevelőnőm pedig a családjával akarta tölteni az ünnepeket…

-Miféle szülök az ilyenek.

-Nagyon gazdagok.

Louis látta hogy a férfi végigpásztázza az ódivatú berendezést a kifakult függönyöket, az elavult konyha felszerelést.

Elmosolyodott.

-Nem fogadok el pénzt a szüleimtől. Bár karácsonyra minden évben küldenek nekem egy csekket, a pénzt jótékony célra adom.

-Tehát nem együtt töltik az ünnepeket.

-Aspen meglehetősen nagy távolságra van ide.

-Ezek szerint a szülei itt élnek az Államokban!

Louis megrázta a fejét.

-Nem, csak sízni járnak ide, meg a szokásos partikra Coloradóba. Van házuk Floridában és Dél-Franciaországban is.

-És magát sosem látogatják meg? – Harry nem is leplezte megütközését.

-Ó, egyszer eljöttek.

-No, és a Télapó? – tréfálkozott Harry. – Ő is bekukkant magához?

Louis hálásan fogadta a könnyed hangnemet. Mi haszna fájdalmas emlékeket felidézni? – Neki sajnos nem jut rám ideje. – felelte mosolyogva.

Harry sajnálkozva csóválta a fejét.

-Ilyen szomorú élményeknek egyáltalán nem volna szabad előfordulni egy gyerek életében!

-Bizonyára igaza van – mondta halkan Louis. – De hát az én emlékeim már csak ilyenek. Jól emlékszem például, hogy kiskoromban esténként leültem a lépcsőre, és vártam a Télapót meg a szüleimet. Talán valamiféle csodára vártam, de nem történt semmi. Alighanem elaludtam, a nevelőnőm talált rám késő éjjel,ő vitt az ágyamba.

-Ó, Louis kívánom hogy legalább egyszer legyen egy szép karácsony az életében,amelyre szívesen emlékezhet.

Nemcsak a szüleim okoztak csalódást, gondolta Louis. Sokkal fájdalmasabb volt az ami Jack részéről ért. Erről azonban nem óhajtok Mr,.Styles-al csevegni, ez maradjon az én titkom.

-Úgy látom nem hisz benne, hogy lesz ilyen karácsonya.

Louis sokáig hallgatott, majd őszintén válaszolta:

-Nem hiszem. A karácsonyt nem nekem találták ki.

Harry felállt, és gyengéden felhúzta Louist is a székről. A vállára tette  a kezét, finoman végigsimított arcán, s közben ujjaival könnyedén megérintette a nyakát. Aztán keze végig siklott a hátán, átfonta karjával és szorosan magához vonta. A férfi feje lassan mellkasára simult és megpihent rajta.

Miközben hallgatta a férfi nyugodt lélegzetvételét, szívének egyenletes, erős lüktetését,rég elfeledettnek hitt érzelmek ébredeztek benne. Melegségre és közelségre sóvárgott: szinte letaglózta az ellenállhatatlan erővel rátörő vágy.

-Louis…

-Igen? – suttogta a férfi, de nem emelte fel tekintetét.

-Nézz rám, kérlek!

Inkább nem , gondolta Louis. Nem akarok szembenézni a valósággal: hogy valójában karjában tart egy férfi,akit csak néhány órája ismerek, egy idegen,a kit meggondolatlanul beengedtem a házamba. Lehetséges hogy mindennek csupán a karácsony az oka?!

-Nézz rám! – ismételte meg Harry, Louis kissé elhúzódott tőle, de engedelmesen felpillantott rá. – Ígérem, hogy ebben az esztendőben szép karácsonyod lesz! És akkor talán megint megtanulsz hinni és bízni.

Louis megrázta a fejét.

-Mi helyt megszűnik a vihar, folytatod utadat. Mit törődsz vele, hogy megünnepelem-e karácsonyt vagy sem?

Harry megvonta a vállát.

-Talán azért, mert hiszek benne hogy minden embernek joga van a szép karácsonyhoz.

Louis hagyta hogy a férfi átölelve tartsa, a bizalmatlanság azonban túlságosan mélyen gyökerezett benne. Soha többé nem adja oda a szívét senkinek!

A szél bömbölése megrezegtette az ablaktáblákat, a légáramlattól fel-fel lobbant a gyertyák lángja. Az egyik sercegni kezdett,aztán kialudt.

-Egyre hidegebb lesz. – mondta Harry. – És odafenn biztosan még hidegebb van mint itt. Hogyan is aludhatnék nyugodtan abban a tudatban hogy te fagyoskodsz. Egyetlen jó megoldás létezik a hideg ellen, a testmeleg.

Louis benedvesítette száraz ajkát.

-Mire gondolsz ? – kérdezte, és kiolvasta Harry szeméből a vágyat.

-Arra, hogy feltétlenül egy ágyban kell aludnunk – válaszolta komolyan Harry.

Megőrült ez az ember? Csak nem képzeli, hogy egy ágyban alszom vele?! Még akkor sem ha szavát adná,hogy nem közeledik hozzám, gondolta Louis.

Harry nyugodtan állt, várta a választ, semmit sem tett hogy befolyásolja a férfi döntését.

Louis pedig emlékeztette magát az alapelveire: ügyel magára és vállalja a felelősséget a tetteiért. De hogyan lehetséges, hogy ez az idegen rövid idő alatt megingatta szilárd alapelveit?

A puszta gondolatra. Hogy egy éjszakán át testközelben legyen vele,görcsbe rándult a gyomra, s bár veszélyt szimatolt, a gondolat felbolygatta az érzékeit,

Megdörzsölte a karját, mert a meleg pulóverben is csontjáig hatolt a hideg. Bizonyára rohamosan csökken a hőmérséklet.

-Nos, döntöttél?

-Igen – felelte Louis ,remélve hogy hangja nem árulja el bizonytalanságát.

-Tehát együtt alszunk?

Louis arcából kiszökött a vér.

-Alszunk – ismételte Harry nyomatékkal,és bátorítóan biccentett hozzá.

Louis remegő lábbal bement a nappaliba, s amikor odabenn megfordult, összeütközött a férfival. Szíve hevesen dobogott. Vajon mi az amit érez? Veszély vagy csak a kettőjük közötti feszültség?

-Mindjárt hozok még takarókat és ágyneműt. – mondta fojtott hangon, és görcsösen szorítva az elemampát,felszaladt az emeletre.

Kérdések rajzottak a fejében. Helyesen döntött- e amikor beleegyezett hogy egy ágyban egy takaró alatt tölti az éjszakát Harry-vel? Hiszen teljesen idegen!

Felkapott egy takarót meg egy párnát, és védőpajzsként a mellkasához szorította. Nem,nem fog lépre menni! Egyszer már mélyen megsebezték és a seb sokáig sajgott. Jól ismerte a fájdalmat és a megalázottságot, és mégis vágyott rá, hogy dédelgessék hogy kívánják hogy beteljesülést találjon. Hogy megtapasztaljon ,átéljen valamit ami eddig rejtve maradt előtte.De elhessegette ezeket a vágyakat.

A hideg mindjobban átjárta a testét. Szörnyű ez a dermesztő hideg,és Végülis jobb szembenézni a veszéllyel ,mint egész éjszaka éberen feküdni és reszketni.

Betette maga mögött az ajtót, és lassan lement a lépcsőn. Harry addigra már leterített egy lepedőt a szőnyegre és rátett egy párnát. Úgy tűnt vele ellentétben egészen jól érzi magát. Majdnem otthonosan….

Louis hirtelen úgy érezte, nem kap levegőt, s a párna kiesett a kezéből. Okosabb lett volna bekapcsolni az elemlámpát –most már csak a petróleumlámpa világított,sárga lángja meghitt hangulattal árasztotta el a szobát.

Nehezére esett palástolni a feszültséget, ezért sietve hozzáfogott kitekerni a takarókat a hevenyészett fekvőhelyen. Harry ezalatt a tűzzel foglalatoskodott, újabb hasábokat rakott rá, és megtisztította a rostélyt a hamutól,majd gondosan visszaillesztette a rácsot.

-Úgy, ez majd melegen tart bennünket éjjel! – mondta elégedetten és csípőjéig húzva a takarót,elnyújtózott a szőnyegen. Hópehely is kényelembe helyezte magát a kandalló előtt.

Harry oldalára fordulva könyökére támasztotta a fejét, és figyelmesen nézte Louist,aki olyan ideges volt hogy még a pulóvert sem tudta levenni magáról. Legszívesebben magán hagyta volna,de túlzottan aggodalmaskodónak és gyávának sem akart látszani.

-Nem harapok – mondta Harry elfojtott mosollyal - .legföljebb ha megkérsz….

Louis döbbenten bámult rá.

-Csak tréfáltam! – szabadkozott a férfi.

-Tudom. – suttogta Louis

Hosszú ujjú Polót és pizsama nadrágot viselt, mégis úgy érezte mintha meztelen volna.

Harry felült és Louis felé nyújtotta a kezét. Érezte milyen ideges és megpróbálta oldani a feszültséget.

-Tessék lazítani! – mondta mosolyogva, s a férfi habozva kezébe tette a kezét.

Gyorsan leereszkedett Harry mellé,aki hívogatóan felemelte a takarót. Louis lefeküdt,de olyan távolra húzódott,amennyire egyáltalán lehetséges volt.

-Jó éjszakát! – suttogta, és hátat fordított neki.

Mintha valami halk kuncogás hallatszott volna mögötte… vagy csak egy fahasáb adta azt a furcsa hangot?

-Louis….

-Igen? –mormolta a férfi, úgy tett mintha ásítana.

-Nem tudjuk melegíteni egymást ha ilyen messze vagy tőlem.

Louis szíve hevesen vert, s a gondolatok vadul kavarogtak a fejében de nem mozdult.

Harry egészen közel húzódott hozzá, és egyik karjával átölte a derekát. Most már szorosan összesimulva feküdtek, Louis a hátával szinte a férfi mellkasához tapadva, feneke az ölében. Mégsem ez volt a legrosszabb – leginkább az ágyéka közelében pihenő izmos kéz nyugtalanította. Őrült gondolat villant át az agyán: milyen jó volna megérinteni Harry-t,teljesen mindegy mi történik azután.

Ajkába harapott. Lehetetlen. Harry Styles hamarosan elmegy,s ő itt maradna összetört szívvel,. Ugyan mi ütött belé hogy kész hinni egy idegen szavának? Hinni abban hogy ha együtt ünnepelne vele a karácsonyt végre maga mögött hagyhatná a múltat és neki is igazi szép ünnepe lehetne….