Harry Styles halkan elkáromkodta magát. A jeges decemberi szél az arcába vágott. Felhajtotta a gallérját és felhúzta a vállát,hogy valamelyest védeni próbálja magát a hideg elől. A haja máris csupa hó volt,és még egyre hullottak az arcába a hópihék.

Alig hihető hogy néhány órával ezelőtt szinte felhőtlenül tiszta volt az égbolt! De aztán teljesen megváltozott körülötte a világ- a faágakat vastag fehér réteg borította, és a szél dombokká hordta össze a havat.

Harry motorkerékpárja elakadt az úton,sürgősen segítségre szorult.

Már harmadszor kopogott a farmház ajtaján. Kell valakinek lennie odabenn,hiszen az imént fényt látott kiszűrődni az ablakfüggönyök résein! Hallgatózott. Semmi nesz, csak a szél zúgatta a fákat.

Leszállt az este, és a férfi fázni kezdett. 5 kilométer Jeffersonig, a legközelebbi városig, s az ebben az időben nem lesz kellemes séta. Fölöttébb kétséges hogy egyáltalán eljut odáig.

Hát nem így képzelte a szabadságát annyi szent.

Gemma, a testvére és a családja várták az ünnepekre, már csak néhány nap és itt a karácsony. Harry mindig nagyon örült ha karácsony reggelén elgyönyörködhetett unokahúgocskája és unokaöccse izgatott várakozástól és reménykedéstől ragyogó arcocskájában.

Rálehelt gémberedett kezére,hogy kissé felmelegítse, és fázósan topogott. Ekkor kinyílt az öreg farmház ajtaja. A résen fény szökött ki,és egy férfi hang megkérdezte:

-Segíthetek valamiben?

Harry a fénypászmába lépett,hogy a férfi láthassa,az azonban továbbra is meghúzódott az ajtószárny árnyékában. Harry dermedt ujjával a hótorlaszba süppedt, s már alig látható Harleyra mutatott.

-Elakadt a motorom a hófúvásban.

A férfi hallgatott és nem is mutatkozott.

-Megengedi hogy használjam a telefonját,és felhívjam a mentőszolgálatot?- kérdezte Harry udvariasan.

Néhány másodpercig csend volt,aztán a férfi kitárta az ajtót. Harry nem várt további felszólításra,letisztította a csizmájáról a havat a lábtörlőn,és nedves bőrkesztyűjét kezében tartva belépett a házba.

A férfi becsukta az ajtót mögötte. Harry-t kellemes meleg ölelte körül, s jóleső meghittség érzése töltötte el. Eddig még úgyszólván egyetlen pillantást sem vethetett a férfira. A csendet hirtelen hangos zaj törte meg.

A férfi elsápadt és kiszaladt a helyiségből.

-Bocsásson meg!.-vetette oda.

Harry csak állt, nem tudta mi tévő legyen. Ajánlja fel a segítséget?

-Hogy a fene...-.hallatszott a fojtott felkiáltás.

Harry nem töprengett sokáig a hang irányába sietett. Ahogy átvágott a nappalin ismét felhangzott a furcsa csörömpölés. A konyhába érve egy halom konzerv doboz között,a padlón kuporogva találta vendéglátóját. Mellette nagy fehér kutya állt és mancsát diadalittas ábrázattal egy színes táskán nyugtatta. Valamelyest hasonlított egy skót juhász kutyára.

-Minden rendben?-kérdezte Harry a fiatal férfitől.

Amaz rémülten megfordult. Barna haja kissé az arcába hullott,de nem takarta el teljesen nagy kék szemét,melynek mélyén szomorúság bujkált.

A kutya fenyegetően felmordult.

-Enyje, Hópehely!- figyelmeztette a gazdája.

A nagy kutya méltóság teljesen odasétált Harryhez,aki menten mozdulatlanná merevedett.

-Ugat,de nem harap, és a világon senkit sem bántana-magyarázta a fiatal férfi,miközben kiegyenesedett.

-Helló!-mondta Harry és nyugodtan odatartotta a kezét a kutyának remélve hogy a férfi igazat mondott. Hópehely kötelességszerűen morrantott egyet-kettőt,aztán megszimatolta a kezét.

-Viselkedj rendesen Hópehely!

Az állat felnézett a gazdájára,majd leült és odanyújtotta a mancsát Harry-nek aki barátságosan megrázta.

-Ő az én védelmezőm - jelentette ki a fiatal férfi és szeretett teljesen megvakargatta a kutya füle tövét. -De látja,egészen ideáig bejöhetett anélkül hogy jelzett volna. Azt hiszi hogy maga a legjobb barátja.

Hópehely elégedetten elnyújtózott gazdája mellett és mancsára fektette a fejét.

-Bizonyára érzi hogy nincs veszélyben a gazdája - vélekedett Harry.

Semmi válasz.

-És igaza is van - fűzte még hozzá.

A fiatal férfi beletörölte a kezét a fekete nadrágjába.

Harry csak most vette észre, milyen vonzó teremtés a megmentője. A barna haja érdekes ellentétet képzett világos kék szemével. Kicsi,törékeny alkatú volt,ugyanakkor elragadóan férfias. Harry önkéntelenül feltette magának a kérdést: mennyi ideje is annak hogy úgyszólván ügyet sem vetett a férfiakra?

-Harry Styles - mutatkozott be,és kezet nyújtott.

A férfi arcán csodálkozás villant át, ám aztán megfogta a férfi jéghideg jobbját.

Kezének melege jóleső hullámként áradt szét a férfi testében ,és feledtette vele a havat meg a goromba szelet. Talán most valóban védelmet talált a zord időjárás elől...

A férfi apró keze szinte eltűnt markában,és Harry ellenállhatatlan vágyat érzett hogy továbbra is fogva tartsa,mint ahogyan azt az udvariassági szabályok megkívánnák.

Talán a nagy kifejező szempár a legmegragadóbb rajta,s az érzéki gondolatokat ébresztő mély,bársonyos tekintet... S mintha csak megérezte volna, mi jár Harry fejében a férfi észrevehetően még tartózkodóbbá vált. Harry rendre utasította magát. Nem szabad megfeledkeznie ittléte céljáról! Feltétlenül keresnie kell egy szállodát, és útnak indulni, mielőtt tovább romlik az idő.

-Megengedi hogy használjam a telefonját?

A férfi egy tölgyfa asztalkára mutatott.

-Tessék!

Harry cseppet sem sietősen levette motorosszemüvegét, miközben észrevétlenül alaposan szemügyre vette a fiatal férfit. Nem volt feltűnő szépség, ám lényéből sugárzó könnyedség és nyugalom rendkívül vonzóvá tette. Feltehetőleg sosem került volna képes magazinok címlapjára,mégis különleges varázsa volt. Rendkívüli egyéniség, állapította meg Harry meglepetten,mert eddig egészen más fajta férfiak tetszettek neki,sőt eggyel majdnem komolyabbra is fordult.

Elhessegette a feltoluló gondolatokat. A telefonhoz ment, letette az asztalra a kesztyűjét és kikereste a telefonkönyvből egy jármű mentő szolgálat számát. Tárcsázott, a vonal azonban egy-két csörgés után megszakadt.

-Nincs kapcsolat.

A férfi önkéntelen sóhajjal keresztbe fonta karját a mellkasán.

Testén megfeszült a kék pulóver, és kirajzolta kidolgozott izmait.

Harry nagyot nyelt. Vajon miért van rá ilyen hatással ez a férfi?

Határozott mozdulatokkal elfordult és helyére tette a kagylót. A konyha ablakon át kilátott a kavargó hóesésbe. Nem találta túl kecsegtetőnek a gondolatot hogy ismét kikell mennie a hidegbe...

Vissza fordult és rá nézett a férfira.

-Talán a barátnője segíthetne....

Egy hosszú pillanatig csend volt.

-Nincs barátom. - nyomta meg a barátom szót.

Szóval a férfiakhoz vonzódik,akárcsak én.Gondolta Harry,majd gondolatai elterelődtek.

Ez nem lehet igaz! Egyedül él,és ajtót nyit idegeneknek! Ez egyszerűen hihetetlen! De saját magát se értette. Mi a csudát érdekli őt hogyan viselkedik egy idegen férfi?!

-De van pisztolyom.

Harry meglepetten nézett rá.

-Sőt engedélyem is van hogy használhassam.

-Értem. - Harry rámosolygott a férfira, és az kicsit habozva viszonozta ám amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt a mosoly az ajkáról.

Harry érdeklődéssel figyelte az arcát. Világosan leolvashatta róla a benne lejátszódó érzelmeket. Látszott hogy töpreng valamin. Éber tekintettel nézett a férfira.

-Bizonyára nagyon átfázott. - mondta aztán halkan. Hangja tartózkodóan csengett.

-Félig már megfagytam - vallotta be Harry. - Estére feltétlenül elakartam jutni Coniferbe.

-Még eljuthat. Majd én elviszem kocsival. Az autóm kinn áll a garázsban - ajánlotta fel a férfi kicsit túlzottan is készségesen. Mint aki örül hogy megoldást talált.. Közben már nyúlt is a kabátjáért, de Harry közbe vágott:

-Odakint hófúvás van. Gondolom, a garázs a ház mellett áll, nem? - fűzte hozzá.

A férfi bólintott.

- Láttam amikor idejöttem - -magyarázta Harry.

A fiatal férfinak lehanyatlott a keze, Harry felvette a kesztyűjét az asztalról és kicsit kényszeredetten elvigyorodott.

-Minden esetre köszönöm a segítő szándékot. - felráncigálta a hideg, jeges kesztyűket és az ajtóhoz ment.

-Várjon! - mondta a férfi olyan halkan hogy Harry nem volt biztos benne ,valóban jól hallotta e. De azért megállt és várakozóan nézett.

Amaz elbizonytalanodott. A józan ész és az érző szív heves harcot vívott benne. Valóban megengedje hogy ez a fekete bőr ruhás idegen a házában töltse az éjszakát? De hát nem küldheti megint a hóförgetegbe! Hiszen látta milyen dermedt volt az arca meg a keze amikor idejött. Szörnyű hideg van odakinn nem zavarhatja el.

-Igen?

Harry kellemes csengésű,mély hangja balzsamként hatott a férfi magányos lelkére.

Az elmúlt napokban annyira belemerült a munkájába, hogy észre sem vette milyen erősen havazik. A szomszédok közül sem kukkantott be senki,telefonon sem keresték, még az édesanyja sem,aki hetente rendszeresen felhívta.

Styles beszédmodora művelt és magabiztos emberről tanúskodott és különös ellentétben állt a megjelenésével. Eddig még sosem tapasztalta hogy ilyen nagy hatással lett volna rá egy férfihang. Tulajdonképpen nem volna szabad megbíznia benne.

Túlságosan intelligens....

-Mr. Styles...

-Harry - helyesbített a férfi mosolyogva.

-Nos Harry - ismételte a férfi kissé zavartan - alighanem itt rekedt,a motorja beadta a kulcsot.

-Majd begyalogolok a városba.

-A város 5 kiló méterre van!

-Tudom.

Noha Harry megpróbálta eltitkolni,a férfi észrevette hogy borzad a gyalogtúra gondolatától.

Egy magányos hópihe olvadozott Harry sűrű,göndör, sötét haján.

Hosszú szárú bőrkesztyűje nedves és merev volt, s az egész ember úgy festett mint aki máris megfagyott. Sosem bocsátaná meg magának ha Styles valami baj érné útközben. Persze az is kockázattal jár ha befogadja. De végül is van pisztolya, bár elképzelhetetlennek tartotta hogy használni merné..

No de ezt Harrynek nem kell tudnia...

Nagyot nyelt, úgy érezte kiszáradt a szája.

-Kérem maradjon!

Harry várta hogy a férfi végre megmondja a nevét,ám az még mindig adós maradt a bemutatkozással,mintha a névtelenség valamiféle védelmet jelentene számára.

-Mr. Styles...Harry - helyesbített a férfi.-olyan erővel tombolt a vihar,hogy 2 méternyit sem lehet előre látni,és egyáltalán nem biztos hogy elérné a város t.-mély lélegzettet vett és feszülten várta a választ.

Noha szerette volna ha Harry marad,úgy tett mintha teljesen közömbös volna számára a válasz. Aztán kissé vonakodva hozzáfűzte:-Felakaszthatja a zubbonyát arra a fogasra.

Harry hosszú fürkésző pillantást vetett rá és a feszültség másodpercről másodpercre fokozódott közöttük. Végül beleegyezően bólintott. Elfogadta az ajánlatot. Helyes volt-e, vagy sem egyenlőre nem tudta.

Harry felpattintotta a zubbonyán a gombokat, majd villámzár surrogása hallatszott és csakhamar lehámozta magáról átnedvesedett bőrruházatát.

Alatta szűk farmert és testhez simuló vörös flanelinget viselt.

Harry Styles magas, erőteljes testalkatú,kidolgozott izomzatú fiatal ember volt. Az ilyenekre mondják hogy igazán férfias jelenség, gondolta a férfi. És most itt van egy fedél alatt összezárva vele, amíg végett nem ér a vihar.

Megköszörülte a torkát.

-Hozok törölközőt - mondta és a konyha szekrényhez sietett-

Volt Harry lényében valami különös,ami érthetetlen módon felkavarta és teljesen kibillentette lelki egyensúlyából.

Mindazonáltal igyekezett közönyös arcot vágni és határozott léptekkel visszament hozzá.

-Köszönöm - mondta Harry, átvette tőle a törölközőt és dörzsölgetni kezdte vele a haját. Mozdulatai olyan ismerősnek és meghittek tűntek a férfinak, mintha nem is az imént találkoztak volna először az életben. Lopva elnézte amint ott állt homlokába hulló összekuszált hajával,amint visszasimítja a csapzott fürtöket aztán lehajol hogy levesse motoroscsizmáját.

Gyorsan kapta a felmosóruhát és hozzáfogott törölgetni a víztócsákat a padlóról. Mégsem bámulhatja azt a szűk farmert!

-Begyújthatnánk a kandallóba. - javasolta kicsit bizonytalan hangon, majd hozzá fűzte.- A tűznél hamarosan felmelegedne.

Harry némán követte a nappaliba.

A férfinak hirtelen eszébe villant hogy az apján kívül más férfi még nem lépett be ebbe a házba. Ahogy alkalmas méretű fahasábokat keresgélt,szálka fúródott az ujjába. Önkéntelenül felszisszent.

Harry óvatosan elvette tőle a hasábot,aztán gyengéden megfogta a kezét.

Az érintéstől a férfinak egy pillanatra elállt a lélegzete. Hideg volt Harry keze, és mégis mintha forróság áramlott volna át belőle a testébe.

Harry felemelte a férfi kezét, hogy jobban láthassa a szálkát. Az első eltávolítási kísérlet nem sikerült.

-Hadd próbáljam meg még egyszer! - kérte Harry.- Fáj? - kérdezte aztán őszinte együttérzéssel, miközben egyenesen a férfi szemébe nézett.

-Nem - suttogta.

-Egy másodperc és máris kinn lesz! - biztatta Harry és a férfi megdöbbenve tapasztalta m,ilyen nagy hatással van rá az idegen. Sőt már örült is hogy nem küldte el.

-Megvan! - jelentette ki diadalmasan Harry.

-Köszönöm!

-Ez a legkevesebb amit megtehetek azért a férfiért aki megmentett a fagyhaláltól! - mondta a férfi mosolyogva. Harry Styles valójában roppant vonzó, gondolta a férfi és már nyoma sem volt benne a szorongásnak. Ami pedig a szálkát illeti, kicsit tovább is foghatta volna a kezét.

-Majd én begyújtok. - ajánlkozott Harry.

-Én pedig főzök kávét, jó? - viszonozta a férfi és már indult is a konyha felé.

-Az pompás lesz! - örvendezett Harry

A férfi visszafordult . Harry mély,meleg hangja végig borzongatta a testét.

-Szeretném megköszönni-....

A férfi bemenekült a konyhába, neki támaszkodott az asztalnak, és megpróbált nyugodtan lélegezni. Az előbbi érintés még mindig ott zsongott az érzékeiben. Fogta a kávéskannát kiöntötte belőle a reggeli maradékot és kiöblítette. Gondolatai azonban egyfolytában a jövevény körül forogtak.

Egészen más mint Jack a volt barátja.És más mint a férfiak mind akikkel olykor találkozott. Harry Styles látszott hogy szereti a természetet,szeret dacolni széllel viharral, és férfi a talpán. Méghozzá nagyon vonzó.

Megpróbálta elfoglalni magát,és a tűzhelyes ment hogy megnézze mi van az étellel. Hát az bizony odakozmált egy kicsit. Máskor is előfordult már ilyesmi. Ha nagyon belemerült a munkájába, egészen megfeledkezett a főzésről.

Megmordult a gyomra. Reggel evett utoljára, s akkor is csak egy kis tálka kukoricapelyhet. Hirtelen egy gondolat villant át az agyán,vacsoránál Harry szembe fog ülni vele a keskeny asztalnál. A helyett percről percre bizonytalanabb lett. A tűz már barátságosan lobogott és Harry Styles láthatóan otthon érezte magát...

Megfőtt a kávé és megszólalt a kenyérsütő gép csengője - tehát megsült a kenyér is.

Hópehely elővette a konyhaszekrényből az eleséges dobozát és várakozóan rátette mancsát. A férfinak eszébe jutott hogy feltétlenül zárat kell szereltetnie a szekrényajtóra.

-Segíthetek valamit?

A mély férfihang olyan váratlanul csendült fel a férfi mögött hogy idegesen összerezzent ami nem kerülte le Harry figyelmét. Nem nézett Harry-re, adott enni a kutyának, majd a kiürült dobozt a többihez tette..

-Köszönöm,boldogulok.

-Nem akartam megijeszteni. - mentegetőzött Harry.

-Nem ijesztett meg - füllentett bátran a férfi.

Harry leguggolt mellé, rendesen egymásra rakosgatta a konzerv dobozokat, majd felállt és oda nyújtotta a kezét a férfinak,aki csak nézett rá, nem mozdult.

-Fél tőlem ugye?

-Nem - válaszolta a férfi cseppet sem meggyőzően.

Megpróbálta elhitetni magával nem fél, ám el kellett ismernie, hogy Harry Styles rég elfeledettnek hitt érzéseket, vágyakat lobbantott fel benne. Az izmos férfi kéz felemelte, magához húzta, míg csak egészen közel nem kerültek egymáshoz. A férfi pulzusa vadul lüktetett, és újra meg újra borzongás futott végig a bőrén. Oly hosszú idő után megint kívánatosnak érezte magát.

-Bizonyítsa be hogy nem fél!

Miért érzem most egyszerre olyan aprónak és törékenynek magam?

-Bizonyítsa be! - ismételte Harry nyomatékosan -Bizonyítsa be hogy nem fél tőlem!

A férfi nagyot nyelt.

-Hogyan?

-Adjon nekem valamit!

A férfi szíve olyan eszeveszetten kezdett kalimpálni hogy majd kiugrott a mellkasából. Vajon mit akar ezzel mondani?

-Árulja el a nevét! - mondta Harry gyengéden.