A tegnapi nap csodálatos volt itt a szállodában, Harry-vel. Fürödtünk, ittunk és minden extravagáns dolgot elkövettünk egymás társaságában. A mai nap sem unalmas, sőt! Reggel kézen fogva sétáltunk ki a szállodából, és megtudtam, hogy úgy ismeri ezt a környéket, mint a tenyerét. A közelben volt egy óriás tó, legnagyobb meglepetésemre, és Harry-vel oda sétáltunk le. Egymást nem engedtük el, kézen fogva nevettünk a parton is és néha egymásra rúgtuk a homokot. Leültünk a part annak a részére, ahová épphogy nem ér ki a hullám és ott néztük a gyönyörű napfelkeltét, de bevallom, sokkal szebb volt, mint a parkból.

- Szeretlek! - jelentettem ki és a vállára hajtottam a fejem. Ennyire még senkibe nem szerettem belé. Ő törte meg a rendet. Szerintem ő valójában az a srác, hogy ránézel és egyből beleszeretsz, pláne ha hozzád szól. Az a srác, akiért megőrülsz és már a találkozásotok legelső pillanatában tudod ezt jól. Mondjuk velem nem éppen így volt, nekem azért kellett egy kis idő.

- Én is szeretlek! - Utánzott, majd felemelte ajkam és megcsókolt.

Egy darabig ezután nem szóltunk egymáshoz, csak néztük a gyönyörű helyet és élveztük, hogy egymás társaságában tehetjük ezt. Bánom, hogy nem szerettem őt meg hamarabb ... Bánom, hogy nem ismertem hamarabb! Az egyetlen dolog amit most nem tudok kiverni a fejemből, az a családja reakciója rám. Harry most rettenetesen haragszik rájuk, de most mit fogunk tenni amíg bocsánatot nem kérnek tőle, avagy valami?
Ezenkívül pedig, még csak most kezdtem érezni, hogy mekkora űr volt a szívemben, amíg meg nem ismertem Harry Styles-t. Mindig szükségem volt egy ilyen emberre, mint amilyen ő, de mindig csak tudat alatt volt jelen ez az érzés, sosem jött felszínre. Majd amikor megismertem, egyre többet kezdtem érezni iránta, de még akkor sem tisztázódott bennem, hogy igenis SZERETEM őt. Mostanában mivel sok időt töltünk el együtt, ez tényleg, nagyon komoly érzelmeket kezd táplálni bennem iránta. Csak tudjátok, én attól félek, hogy egyszer itt hagy. Hogy elmegy nem törődve velem, a karrierje miatt ... Itt hagy, mert nem szeret annyira, hogy magával vigyen, vagy, hogy velem élje le az életét. Teltek az órák, a napok és egyre nagyobb rémálommá vált, hogy Harry bármelyik percben itt hagyhat, beismeri, hogy soha nem szeretett és elmegy. Szakít velem! Egyre többször képzeltem el ezt, akkor is ezen gondolkoztam amikor együtt voltunk és egyszer már megsokalltam és rákérdeztem:

- Harry ... ?

- Mond Lisa! - Nyomott puszit a homlokomra a parton.

- Te szeretsz engem? - Kérdeztem.

- Mindennél jobban! Mi ütött beléd? Miért kérdezel ilyeneket? Valami baj van?

- Hát ... Őszintén? Van! Van bajom, nem is kicsi, de ... - Félbe szakított.

- Mond el mi bánt! Most azonnal! - Mondta kicsit idegesen, és átkarolta a derekamat erős kezeivel, hogy megnyugtasson.

- Tudod ... Én félek! Félek, hogy egyszer csak itt hagysz és elmész valahová nélkülem! - Álltam fel. Harry látta, hogy könnyes a szemem és szíve szakadt meg, amikor látta, hogy végigfolynak az arcomon. Felállt ő is, és megfogta mindkét kezem.

- Na látod, ez az, ami soha nem történhet meg! - Mondta magabiztosan. - Soha nem hagylak téged egyedül, mindig itt leszek veled és vigyázok rád, jóban és rosszban egyaránt.

A könnyeim még mindig folytak, sőt, talán már patakzottak Harry miatt. Annyira szerettem, hogy azt kifejezni már tényleg nem lehet! Mosolyogva törölte le a könnyeimet gyöngéden, majd a fülemhez hajolt és azt suttogta: "Ne sírj!" Azért, hogy ezt tényleg megelőzze, szenvedélyes csókba kezdtünk, ahogy mindig. Kezeink ismét összekulcsolódtak és vadul egymásnak estünk. "Szeretlek!" motyogta. Átölelt, ott, a parton és én hozzábújva elmélkedtem. Hittem Harry-nek, hisz' eddig még nem hagyott cserben, most miért tenné? Csak az a gond, hogy nekem ez nem elég! Attól mert ő azt mondta, ő sem lehet benne ennyire biztos. Közbejöhet valami, amiről ő még nem tud. Ismét a sírás szélén álltam már, és amikor ő is észrevette, hogy már könnyes a szemem, elkomorodva mondta:

- Lisa, nem hagynálak itt egyedül! Mindig itt leszek veled, nem kell aggódnod, már mondtam. Mindennél jobban szeretlek és ha nem hiszed el, be is bizonyíthatom! - Jelentette ki, de nem tudtam válaszolni, mert ajkait az enyéimre tapasztotta. Soha nem éreztem még ilyet, egészen addig, amíg meg nem ismertem őt ... Valami nagyon megváltozott! De fontos kérdés, hogy "Mi változhatott meg?". 

Ismét összekulcsolva ujjainkat haladtunk vissza a szállodához, ahol most kicsit lepihenhetünk, mert szerintem mindkettőnknek szüksége volt rá. Még csak a második napon voltunk itt, de úgy érzem, hogy holnap még nem megyünk el! Az idő is gyorsan telt, a hely is tökéletes volt és a legjobb rész, hogy Harry-vel voltam. Gondolkodtam már azon, hogy ha mással lennék itt, biztosan nem lennék ennyire boldog, ennyire fitt. Amikor sikeresen felértünk a két sornyi lépcsőn, Harry fáradtan igaz, de kinyitotta végre az ajtót, amiért nagyon hálás voltam, mert már majdnem elaludtam állva! Gyorsan lehuppantam az ágyra, hosszan dőltem rajta, elég helyet hagyva neki. Ő is már épp jött volna, de megszólalt a mobiltelefonja. Elmondta nekem, hogy Gemma keresi, de ő nem foglalkozott vele, lenémította a mobilt és letette az éjjeliszekrényre legyintve egyet a kezével. Lefeküdt és én ezt vártam a legjobban, hogy közel legyek hozzá, mindenképp a közelében akartam tudni magam. Fejemet a mellkasára helyeztem, mire ő kezét óvatosan végighúzta az arcomon. Mindketten nagyon gyorsan álomba szenderültünk, mindenkinek kijár a pihenés, főleg miután kisírtad a szemeidet ... Jól esik egy ilyen kis délutáni pihenés! Kicsit kikapcsolódsz és megnyugodsz, az még csak plusz, hogy társaságod is van.

Nem aludtunk sokáig, de kipihentük magunkat. Harry megdöbbenve nézte a mobilját, és rákérdeztem mi a gond és máris válaszolt:

- Gemma ötször, anya hétszer, és apa kétszer keresett - jelentette ki.

- Hívd vissza Gemmát, hátha valami fontosat akar mondani! - Figyelmeztettem.

- Igen Lisa, valószínűleg azért hívtak, hogy megmondják, menjek haza és hagyjalak el téged, mert ők nem szeretnék ha veled maradnék! Ők döntenek helyettem? Én nem hiszem! - bekapcsolta a mobilját és felhívta Gemmát.

- Harry, köszönöm, hogy visszahívtál, már idegeskedtünk miattad - szólt bele a lány.

- Gemma, ugye nem azért hívtatok, hogy szakítsatok el Lisától?

- Nem, Hazz! Szó sincs erről, épp az ellenkezője miatt kerestünk téged. Anyuék sajnálják, hogy úgy viselkedtek veled Lisa miatt. Rájöttek, hogy tényleg illik hozzád ...

- Ne hívj Hazz-nak! És üzenem anyuéknak, hogy túl későn jöttek rá, most már nincs mit bánni, mert Lisát fogom szeretni életem végéig, vele költözök össze és tőle lesznek gyerekeim! Soha nem megyek vissza hozzátok, már elég idős vagyok, hogy én döntsek a saját életemről. Sajnálom Gemma ... - kinyomta.

- Miért mondtad ezt? - Kérdeztem meglepődve.

- Úgy érted az igazságot? Mert hazudni nem szép dolog! - Odajött hozzám és megcsókolt. Én meg elnevettem magam, mert Harry Styles-nak komoly tervei vannak velem! Velem akarja leélni az életét ...