Tegnap, miután a húgom az egész holmiját aláíratta Harry-vel, anya megkért, hogy vezessem körbe a házban. Amikor már mindent megmutattam neki, a szobám fele tartottunk, ahová mikor beértünk, lehuppant az ágyra. Nevetve ültem le mellé és ő büszkén átölelt.

- Holnap akkor nálam leszünk! - Jelentette ki.

- Nekem megfelel - nyomtam számat az arcára.

Sürgetően felállt, amiből tudtam, hogy menni készül, ezért én is felálltam és kézen fogva haladtunk. Kikísértem és azt mondta az ajtó előtt, hogy holnap valamikor értem jön. Egyetértően bólintottam, ő meg beült az autójába és elhajtott. Ezt a napot se felejti el hamar ... Köszönöm, Daisy!

Ma reggel amikor kinyílott a szemem, már nem volt kedvem visszacsukni, az izgatottságtól. Ma mutat be Harry a családjának! Ismét - mint minden reggel -, beszaladtam a fürdőszobámba és öt perc múlva már a szekrényemet nézegettem, ami az ágyammal szemben állt. Ezúttal egy pink ruhát vettem elő, ami a csípőmnél, feszült. Nem akartam túlöltözni, így nem vettem virító színű ruhát. Feltettem a napszemüvegem a fejemre és a piros kézi táskámat is elővettem; amibe gondolkozás nélkül tettem bele a telefonom. Lementem anyához és bejelentettem, hogy ma sem leszek itthon, Harry bemutat a szüleinek. Látszott az arcán, hogy nem tetszik neki, de aztán mégis elérzékenyült és mosolyogva nézett rám.

- Kedves srác? - Kérdezte.

- Nála kedvesebbet nem láttam még - válaszoltam és amint meghallottam egy autó dudáját, kiszaladtam a ház elé, el sem búcsúztam.

- Indulhatunk? - Kérdezte egyből, amikor beültem. Kicsit haboztam, mert nem voltam meggyőződve, hogy jó ötlet- e ez. Napszemüvegjét igazgatta, míg olyan gyönyörűen mosolygott, hogy azt hittem elájulok. Szerintem mindenkinek elég annyi, hogy Harry Styles ránézzen, már az ájulás szélén áll. És ilyenkor minden ember belemegy akármibe, bármi áron!

- Hát persze - feleltem végül, ő pedig megnyomta lábával a gázpedált.

- Messze laktok? 

- Nem annyira ... Két hosszabb utcányira tőletek.

Válaszként most nem volt mit mondanom, ezért csak kifele bámultam, a tájat néztem. Őszintén, még nem gondolkodtam azon, hogy fogok-e nekik tetszeni, de eddig eszembe se jutott. Amikor az autó leállt, izgatottan szálltam ki onnan és letöröltem a ruhám, annak ellenére, hogy semmi nem volt rajta. Amikor végre felnéztem, megdöbbenve álltam ott a Styles család házát bámulva. Óriási volt, kinézete mint egy palotáé, és az üvegajtón keresztül könnyedén belehetett látni a házba.

- Valami gond van? - kérdezte Harry aggódva.

- Dehogyis! Menjünk be.

Amikor Harry kinyitotta az ajtót, csodálkozva néztem körül. Még senkit nem láttam, de már maga a bútorzat lenyűgözött. Ekkor egy lány szaladt velem szembe, feltételezem, hogy ő Harry nővére. Mesélt már róla.

- Oh ... - hallatta meglepődve, miután végignézett rajtam. - Anya, megjöttek! - Kiáltotta és láttam az arcán, hogy ledöbbenten bámulja a cipőm, majd még egyszer a ruhám. Én is gyorsan lenéztem, megvizsgáltam, hogy minden jó-e rajtam. Rendben volt! Semmi szokatlant nem vettem észre.

- Gemma vagyok - nyújtotta a kezét.

- Én Lisa!

Harry anyukája és apukája is épp akkor érkezett be a vendégszobába.

- Ki ez a lány? Nem a barátnődet hoztad? - fordult Harry felé és ekkor én is értetlenül néztem rá.

- De igen anya! Ő a barátnőm, Lisának hívják.

- Oh ... - mondta. Mindenki így reagál, amikor meglát? Csodálom, hogy Harry apukája még nem sóhajtott egyet. Ő inkább Harry felé fordította a fejét, amit fél percig minimum, szünet nélkül csóvált. Láttam, hogy mindhárman kiöltöztek, és láttam, hogy nem tetszik nekik, hogy engem látnak.

- Mivel dolgozol? - Kérdezte Harry anyukája undorral a hangjában.

- Mindig is színésznő szerettem volna lenni, de még nem igazán indult be a karrierem ... - Harry ekkor megfogta a kezem és erősen szorította, amiből kivettem, hogy azt üzeni : "Nincs, és nem is lesz semmi baj." Harry mamája megfogta kettőnk kezét, elszakította erősen kulcsolódó ujjainkat egymástól és kirángatta őt a konyhába.

- Te jól érzed magad? - kiabálta Harry anyukája, amit még én is tisztán hallottam. Harry válaszait nem, de az anyukája szavai mind tisztán csengtek.

- Pont ő? Te vak vagy? Van szemed? - Ahogy ezeket kérdezte, Harry apukája is kiszaladt Gemmával és ők is az édesanyja pártjára álltak. Feltételezem, hogy nem tetszem nekik! Ebben a pillanatban Harry viharzott mellém, megfogta a kezem és a szobája felé vettük az irányt. Elővett egy sötétkék bőröndöt, amibe belepakolt mindent, amit lehetett. Fehérneműt, zoknit, ingeket és minden ilyesmit. Eközben hallottam, hogy valaki annyira üti az ajtót, hogy hamarosan gond nélkül itt lesz mellettünk. Harry szerencsére ezt megelőzte, mert felkapta a bőröndöt, majd az én kezemet szorította meg és kimentünk. Ki a szobából, ki a házból. De a ház előtt még hallottam, hogy az anyukája és apukája kórusban kiabálják:

- Nem akarjuk, hogy vele legyél!

- Saját életem van anya! Ti már nem szólhattok bele! Ebbe már tényleg nem.

Beültünk az autóba és elindultunk. Nem tudtam hová megyünk, de amíg Harry ilyen állapotban van, addig meg sem kérdem inkább. Nagyon mérges volt a szüleire. Annyira, hogy látszott arca pirultsága és látszott, hogy szemében meggyűl a könny.

- Harry én ... Sajnálom! - Szóltam mikor végre összeszedtem magam. 

- Te mit sajnálsz Lisa? Ez nem a te hibád! - Csúsztatta fel a napszemüvegét, talán azért, hogy ne lássam, hogy lassan legördülnek a könnyek az arcán. - Egész életemben a családom döntött helyettem! Soha nem lehettem önmagam, nem engedték, mert mindig ez volt a vége, most részese voltál. Mindig egyet kellett értenem velük, mindig parancsoltak, még a nővérem is manipulált. De az egyik legjobb szabályszegésem az te voltál Lisa. Sok lány van, tényleg! De kevés olyan, mint amilyen te vagy. Különleges vagy! - Fejezte be mondandóját.

Ehhez már végképp nem volt amit fűznöm, tehát inkább csendesen néztem a tájat, mint amikor a ház fele tartottunk. És még csak most ébredtem rá, hogy egyáltalán nem abba az irányba haladunk, ahonnan jöttünk. Nem hazafele megyünk.

- Harry, hová megyünk? - Kérdeztem idegesen.

- Egy szállodába! Telefonálj a családodnak, hogy ma nem mész haza, talán holnap sem.

Harry utasítására felhívtam anyut és gyöngéden közöltem vele, hogy mi történt. Elég szomorúan hallotta, hogy Harry családja nem kedvelt, majd elrontottam a kedvét még jobban azzal, hogy ma nem megyek haza. És talán holnap sem.