Tegnap éjjel, elég rossz álmok gyötörtek, de pontosan elmondani nem tudom, hogy mi volt benne, mert nem emlékszem teljesen. Ott volt az a férfi, akit láttam a sikátorban, de nem védett, meg akart ölni. Láttam, hogy villog a bicska az övén és amikor utána nyúlt, a hátam mögül egy nevetést hallottam. Hátrafordultam azon nyomban, hogy segítséget kérjek tőle, de ő csak vigyorgott! És amikor ki tudtam venni az arcát, megdöbbenten láttam, hogy Harry áll ott! Ebben a percben felszöktem az ágyból, és észhez tértem ... Ez csak egy álom volt! - Nyugtattam magam. Egy ideig még feszülten ültem és nagy levegőket vettem, majd amikor összeszedtem magam, lementem a konyhába inni valamit. Egy pohár hideg tej mindig megnyugtat! Gyorsan megittam az adagomat és mielőtt felkeltettem volna bárkit is, csendesen felosontam a szobámba. Kicsit még mindig reszkettem, amikor magamra húztam a takarót, de aztán megkönnyebbülten szenderültem el.

 - Lisa, te járkáltál éjjel? - Kérdezte anya amikor leértem a lépcsőn reggel.

 - Igen anyu, én! Nem tudtam aludni ... - mondtam és leültem a kanapéra a vendégszobában.

A kanapén ülve, elmélkedtem, hogy hogyan is álmodhattam ilyen lehetetlenséget? Na, hát abból a férfiből kinéztem volna, hogy előveszi a kést, de Harry-ből soha nem lehetne kivenni azt, hogy nevetve nézi végig egy személy halálát. Ő egy kedves, megértő és gondoskodó fiú, kész lehetetlenség, hogy ezt tegye! De mi lenne ha lezárnánk a témát? - Szidtam magam. Álom volt, kész, vége!

 - Elmegyek sétálni! - Kiáltottam anyu után, amikor már kiléptem az ajtón.

Angie telefonált, a kávézóba akart menni ... Nem tudtam mit mondjak erre, de végül beleegyeztem! Végül is, miért ne? Nem kerülgethetem most életem végéig azt a helyet, ahonnan a világ leghelyesebb sráca kiszaladt az ajtón csakis miattam. Még mindig borzongtam a gondolattól, néha még könnybe is lábadt a szemem. Angie szerint ki kéne zárnom Harry-t az életemből, mert csak kárt tesz bennem! Mikor ezt kimondta, mindig lesújtóan néztem rá és csak a fejem csóváltam. Ő tesz kárt bennem? A világ leghelyesebb fiúja? Sajnos én tettem tönkre őt ... Annyira megbántottam, hogy elrohant! Elrohant, és azután nem láthattam. Mi van, ha nem is fogom? Ismét kirázott a hideg! Ilyenkor is, ilyen gondolatok közepette mindig elárasztott a szomorúság és minden alkalommal sírni tudtam volna. Úgy bömbölni, hogy soha be ne fejezni! Addig sírni amíg Harry Styles meg nem bocsát nekem és addig könyörögni valakinek, amíg újra láthatom. Szeretném, ha megbocsátana, majd megfogná a kezem és soha többé nem engedne el. De ez túl nagy kérés! Nagyon megbántottam, darabokra törtem őt. Megtehetné nekem, de miért tenné? Miért bocsátana meg egyáltalán? Nem érdemlem meg. Ezek után semmiképpen.