(Egy kicsit rövid, de azért remélem még tetszeni fog.)

Valójában nem tudom meddig voltam magam, csak tippelni tudtam volna, de egyszer csak megjelent Ziu s jelezte kész van fekhelyemmel. Segíteni akart, de én csak kedvesen elutasítottam, hisz alig éreztem fájdalmat a kedves ellátóimnak hatására. Így aztán jobbára csak mentem Ziu után s néha mellett míg nem szobájához értünk, végül léptünk is abba be. A két fekhely a szoba közepén terült el, éppen egymás mellett. Meg is lepett vele, de nem tettem szóvá. De nem is kellett, hisz ezt Ziu anélkül is észrevette. Szabadkozottis, de én meg nyugtattam, hogy csak meglepett, de nincs gondom vele. Ezután mutatta meg hol tudok mosakodni, amit természetesen ki is használtam. Majd mikor a mosakodással is megvoltam végre valahára le is tudtam pihenni.
- Lenne kedved holnap körülnézni kicsit? - nem ment az alvás és gondolom ezért tette fel ezt az ártatlan s kedves kérdést.
- Lenne. De persze csak ha nem okoz gondot. - sokkal másabb volt Ziu-val beszélni mint más fiúval/férfival. Meg aztán míg más ennyire kis ismeretség után is le akart volna teperni ha olyan közel lennék hozzá mint most Ziu-hoz, ő viszont semmi ilyet nem tett még. Meg aztán egy perverz sem rossz szava nem volt még irányomba. Ezt igen nagyra értékelem benne.
- Dehogy. Éppen azért ajánlottam mert úgyis lenne rá idő. Meg aztán úgy tűnik te inkább amolyan városi gyerek vagy.
- Hát igen, valahogy így vagyok. Igazán csak akkor jártam ehhez hasonló helyen mikor a nagyszüleimet látogattam meg. Az pedig már igencsak rég volt.
- Na, hát akkor ezt megbeszéltük. Most pedig igeje aludni. - le is oltotta végszóként az egyetlen fényforrást a szobában - Jó éjt Seonghwa.
- Jó éjt Ziu. - nem láthatta, de elmosolyodtam még kicsit, majd hátat fordítva neki találtam meg a tökéletes fekvőpozíciót, s aludtam is el nemsokára.
Másnap reggel egyedül ébredtem a szobában. Ám nem kellett túl sok, hogy hangos nevetés késztessen arra, hogy fel is keljek. Kinézve az ablakon láttam egy eddig ismeretlen alakot aki a többiekkel bolondozott. Természetesen azért nem akartam alvós holmimban lenni egész nap, ezért előkotortam táskámból egy háromnegyedes nadrágot meg egy pólót. Ezeket felvéve akartam elhagyni a szobát. Csak hogy a póló felvétele közben meg lettem lepve. Egyszóval rámnyitottak. Méghozzá Ayno. Nem voltam oly zavarban, inkább csak meg lettem lepve.
- Épp megnézni akartam felébredtél e már. Tudod a fiúk kicsit hangosak. Remélem tudtál azért rendesen pihenni s nem ők keltettek. - olyan kedves és figyelmes.
- Dehogy, magamtól keltem. - pólóm fent is volt már.
- Akkor jó. - elmosolyodott, igazán széppé tette - Gyere akkor és ismerd meg Baron pasiját. - belém is karolt, aztán így hagytuk el a szobát, végül aztán a házat is.
Kiderült hamar, hogy kint szoktak reggelizni. Odakint volt megterítve s ott volt mindenki. Kezdetnek bemutatták az említett embert aki a Jacob nevet viselte és szintén egy óriás volt, aztán illetve közben ültettek le maguk közé s kaptam reggelit. Kiderült az is ki mit tervezett és mit akar csinálni a nap folyamán. Felmerült az is amit Ziu mondott nekem az este meg az is hogy majd valamikor délután vagy máskor megmutatják nekem a folyó, mert hogy az is van a közelben, azon részét ahol fürdeni szoktak nagy melegekkor, ahogy azt tervezik is. Nem voltam semmi rossznak elrontója, így benne voltam a pancsolásos dologban is.
- Na, akkor megyek megnézem a gyümölcsöst. - Ziu indulni készült.
- Miért nem viszed a vendégünket is ha már ígértél neki egy körbevezetést? - kicsit úgy tűnt, hogy az a Jacob fiú cukkolni akarja Ziu-t.
- Tényleg, ez nem is rossz ötlet. - csatlakozott hozzá Baron is.
- Hagyjátok már. - Van volt aki egy gyengéd sallert adott Jacob-nak.
- Jössz? -  kínos volt neki, Ziu-nak, a kialakuló helyzet, de már nekem is.
- Megyek. - álltam is fel, otthagyva a fél reggelim s a furán mosolygó társaságot, Ziu-val egyetemben.
Ziu volt olyan kedves, hogy a gyümölcsösig vezető úton is minden dologról mondott valamit, s meg is mutatott dolgokat amik így útba estek. Sok dolgot már ismertem, de volt olyan is amivel még életemben nem találkoztam. Utóbbiak közé tartozott néhány gép s tároló helység is. Végül aztán elértük a gyümölcsöst. Ott esett meg, hogy kicsit elkalandoztam gondolatban s így le is maradtam Ziu-tól. Persze aztán hamar utol értem. Ott is mondott, mesélt nekem néhány dolgot. Ott éppen az almákról. Érződött, hogy igazán nagyon szereti amit csinál illetve csinálnak a családjával. És igen, itt esett meg az is, hogy egy picit félreérthető módon ért hozzám s nem is egy alkalommal. És igen, én ezt valahogy nagyon nem bántam. Sőt, tetszett is. Ezért is tarthatunk most ott, hogy az egyik nagyobb fa árnyékában ülünk, jobban mondva én ülök Ziu ölében s hagyom, hogy csókoljon, sőt mi több én bátorítom hogy tegye csak meg és még viszonzom is.
De nem bánom. S miért? Csupán csak azért mely olyan varázslatos az egész mintha igaz sem volna, mintha nem is velem, velünk történne meg.