Mikor felébredt rápillantott az éjjeliszekrényen álló órára, ami 9:47 – et mutatott. Felült, reménykedve, hogy már a fiúk is fent vannak, de ismét csalódnia kellett.

- Álomszuszékok – sóhajtott fel, és utána felkiáltott – Ébresztő, fiúk.

Felkapcsolta a lámpát, oda ment, és mindkettőjüknek megrázta a vállát.

- Mi van? – kérdezte álmosan James.

- Reggel – nevetett fel Jenny. – Szóval keljetek fel, és meséljétek el, mi volt tegnap! James, ugye nem cseszted el?

- Ha csak James érdekel, engem miért keltettél fel? – nyafogott Sirius.

- Mert ha így folytatjátok, elfogy a reggeli! Szóval ébresztő! – húzta le róluk a takarót.

- Jól van, Jen – ült fel James – Az este nagyon jó volt, és – dobpergés – nem rontottam el semmit – nevetett, majd elmesélte az egész estét.

- Jaj, ez király, James, annyira örülök nektek – vigyorgott Jenny, és testvére nyakába ugrott. – Sirius, mielőtt visszaalszol, mesélj te is!

- Bizony, Tapmancs, ne csak én szenvedjek!

- Nem volt semmi... Mi lett volna?

- És nektek milyen volt az éjszakátok? Senki sem halt meg? – kérdezte James.

- Ezzel ne is viccelj – nézett rá komolyan a testvére. – De, minden rendben volt – mosolyodott el, és elmesélte mi történt köztük, amire két nagyon döbbent pillantást kapott.

- Mi? – nyögte ki James. – Neked tetszett Holdsáp, és én nem is tudtam róla? – háborodott fel.

- De, Ágas, Holdsápnak is tetszett Jenny, és nem mondta el!

- Örülök nektek, Jen, egész addig, amíg nem bánt meg. Vagy ameddig te nem bántod meg őt... Ez bonyolult.

- Idióta – nevetett fel Jenny. – Na, öltözzetek, fiúk, mert elfogy a reggeli! Öt perc múlva legyetek a klubhelyiségben!

Lerohant, és megállt a kijárat előtt, pont akkor, mikor szobatársai beléptek a portrélyukon.

- Sziasztok – köszönt Jenny. – Milyen volt a bál?

- Nagyon jó – mosolygott Lily. – De te nem voltál a szobában mikor lefeküdtünk. Hol voltál?

- Peterrel voltam a Gyengélkedőben – magyarázta a lány egész meggyőzően.

- És reggel se voltál ott, mikor felkeltünk – ráncolta a homlokát Alice is.

- El sem tudjátok képzelni mióta próbálom felkelteni azokat az idiótákat – nevetett fel.

- Látom még mindig nem sikerült – nevetett Thalia is.

- Öltöznek... remélem. Ha visszaaludtak esküszöm megfojtom őket – fenyegetőzött a lány, de erre nem volt szükség, mert a két fiú megjelent a lépcsőn. – Na, végre – csapta össze a kezét a lány. Éhen halok, indítsatok a Nagyterembe!

- Indulunk – bólogatott James. – Jó reggelt, Lily, hogy aludtál? – köszönt mosolyogva a lánynak, és egy puszit nyomott a homlokára.

- Jól, köszönöm – mosolygott ő is. – Te?

- Remekül – vigyorgott a fiú. – Rád gondoltam.

- Jó étvágyat a reggelihez – mosolygott Lily kissé elpirulva James előbbi hozzászólása miatt.

- Kösz, jó, hogy szólsz, mert Jenny mindjárt megöl. Majd találkozunk – mondta, és újra megpuszilta a lányt, majd Jennyvel és Siriussal a nyomában kilépett a portrélyukon.

- Édesek vagytok együtt – mosolygott Jen.

- Ugye? – nevetett fel James.

- Na, erről szokj le, haver, mert a barátnőd kidob az ablakon – röhögött Sirius.

- Sajnos ez tényleg így van – bólintott Jenny is.

Közben beértek a Nagyterembe, és csöndben tömték magukba a kaját. Főleg Jenny, hiszen ő még csak nem is vacsorázott.

A délelőtt további részét a klubhelyiségben töltötték. Peter is csatlakozott hozzájuk, mivel Madam Pomfrey kiengedte a Gyengélkedőből. A Potter ikrek felvázolták neki az éjszaka eseményeit, amikről a fiú lemaradt.

Hamarosan Lilyék is oda ültek melléjük, bár a többi lány ennek nem úgy tűnt, hogy túlzottan örülne.

Ebédig együtt beszélgettek, majd a Nagyterembe is együtt mentek el.

- Hol van Remus – tette fel azt a kérdést Lily, amit Jennyék a legkevésbé sem akartak hallani.

- Nem érezte magát túl jól – mondta Sirius. – És ez tényleg igaz valamilyen szinten – tette hozzá suttogva Jennynek.

- Végül is – nevetett a lány. – Hiszen fő az, hogy igazat mondjuk, ugye Sirius?

*

Ebéd után váltak csak el Lilyéktől, ők a könyvtárba mentek, míg a többiek Remushoz a Gyengélkedőbe. Mikor odaértek a fiút az ágyán ülve találta, miközben egy mellette fekvő elsősnek tűnő fiúval beszélgetett.

- Szia, hogy vagy? – mosolygott rá Jenny. Kicsit zavarban volt, mivel még nem beszélgettek arról, hogy mi is van köztük pontosan.

- Jól – mosolygott rá vissza a fiú.

- Hé, Holdsáp, mi is itt vagyunk – szólt közbe James megtörve a pillanat varázsát.

- Sziasztok, srácok, milyen volt az éjszaka? – kérdezte.

- Hát, valószínűleg nem olyan jó, mint a tied – vigyorgott Sirius.

- Beszélj a saját nevedben Tapmancs, csodás éjszakám volt – vigyorgott James, és elmesélte Remusnak a bálon történteket.

- Semmit se rontottál el James, ez tök jó – nevetett fel a fiú a történet végén.

- Miért hiszi azt mindenki, hogy elrontottam? – kérdezte durcásan a fiú.

- Csak ismerünk.

Közben Madam Pomfrey is visszaért a szobába, megvizsgálta egy kicsit Remust, majd el is engedte őt.

- Jen, beszélnünk kéne – nézett a lányra miközben kiléptek a folyosóra.

- Igen, én is azt hiszem- bólintott Jenny. – A klubhelyiségben találkozunk – intett a többieknek, majd Remussal kerestek egy kihalt folyosót, és leültek egy ablakpárkányra. Egy ideig csendben nézték egymást, hiszen egyikőjük se tudta, hogy hol kezdje.

- Mi van pontosan köztünk, Remus – törte meg végül a csendet Jenny halk hangja.

- Mikor azt mondtam szeretlek... komolyan gondoltam – nézett a szemébe Remus.

- Tudom – mosolygott a lány. – Én is.

- Akkor – kezdte a fiú bizonytalanul. – Mi most együtt vagyunk?

- Hát..., ha te is ezt akarod...

- Jennifer Potter, megtisztelnél vele, és lennél a barátnőm?

- Hogy is mondhatnék nemet – nevetett. – Igen, Remus, leszek – mondta, és átölelte a mellette ülő fiút, Remus Lupint, aki többé már nem csak a barátja, hanem a fiúja. 

Sziasztok! Ezt terveztem ennek a rövidke könyvnek az utolsó fejezetének, ezen kívül már csak egy kis utószó féleséget rakok fel, és azzal zárom a történetet. Remélem tetszett Nektek :)