James és Sirius a klubhelyiségben várakoztak a társaikra. Amanda hamar megérkezett, így Sirius elküldte, hogy inkább a Nagyterem előtt várjon rá. Pár perc további várakozás után Lilyék is megérkeztek. A lány ért le először a lépcsőn barátnői közül, és James egyből észrevette őt. Gyönyörű volt, térdig érő hófehér ruhát viselt, ami tökéletesen illett rá. Haját hosszan kiengedte, néhol csatokat tűzött bele. Lábán fehér magas sarkú cipőt vett fel.

James szinte észre se vette, hogy Lily megállt mellette, annyira elmerült a bámulásában. Végül Sirius meglökte őt a könyökével, és a fiú visszatért a valóságba.

- Szia, Evans, csodásan nézel ki – vigyorgott.

- Köszönöm, Potter. Indulhatunk?

- Persze – nyújtotta a karját Lilynek, aki belé karolt.

Sirius még küldött barátja felé egy bátorító pillantást, majd ő is elindult megkeresni Amandát.

James és Lily csendben tették meg az utat a Nagyteremig. Útközben mindenki megbámulta őket, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy Lily Evans végre tényleg beleegyezett egy randiba a nagy James Potterrel. A lányoktól több irigy, vágyakozó pillantást is kaptak.

A Nagyterem nem festett úgy, mint általában. Az asztalok a falhoz voltak tolva, és a terem közepén tánctér volt kialakítva. Mindenki elfoglalta a helyét egy asztalnál, most nem számított, hogy melyik háznak az asztalánál. Jamesék is leültek, és melléjük Siriusék telepedtek, hogy a fiú, ha kell, bokán rúghassa barátját.

A hangzavarnak az vetett véget, hogy Dumbledore Professzor megkocogtatta a poharát. A diákok azonnal elcsendesedtek, és az igazgatót figyelték. Még James és Sirius is csöndben maradtak, pedig ez elég ritka volt.

- Köszöntelek titeket Roxfort Karácsonyi bálján. Nem akarom hosszan untatni a társaságot, hiszen már mindenki nagyon izgatott a tánc miatt, szóval kezdődjön a vacsora! Jó étvágyat mindenkinek!

Az asztalokon megjelentek a finomabbnál-finomabb ételek, italok, és a diákok nekiálltak elfogyasztani a sok finomságot.

Az evés megint csak csendben telt, mivel James úgy érezte, nem kéne Lily előtt evés közben csacsognia.

Mikor mindenki végzett, Dumbledore megint felállt.

- És most, kezdődjön a várva-várt tánc.

A párok szép lassan elindultak a parkett felé.

- Lily Evans, szabad egy táncra? – nyújtotta kezét mosolyogva a lány felé.

- Örömmel, Mr. Potter – fogta meg a fiú kezét, aki a táncparkettre vezette őt.

Órákon keresztül táncoltak, csak néha álltak meg egy-egy pohár italra, és addig is jól elbeszélgettek. James jól megválogatta minden szavát, nehogy valami rosszat mondjon, és úgy érezte, egész jól elbeszélgetnek egymással. Az este alatt még jobban megismerte Lilyt, és csak egyre jobban beleszeretett a lányba.

Már éjfél körül járt az idő, amikor egy lassú számot táncoltak. Közel, talán már túlságosan is közel álltak egymáshoz, ahogy lassan ringatóztak a zene ritmusára, és közben végig egymás szemébe néztek. James elveszett a lány gyönyörű zöld íriszeiben, és áldotta szerencséjét, hogy nem merült el benne annyira, hogy Lily lábára taposson, vagy valami hasonló. Egy idő után szemei Lilyéről a lány ajkaira tévedtek. Lassan közelebb hajolt, és az egész iskola szeme láttára megcsókolta őt. Lily azonnal viszonozta a csókot, és kezei James nyaka köré fonódtak, míg a fiúéi a lányt a derekánál fogva húzta közelebb magához.

Elvesztek a pillanatban, nem tudták mennyi ideig állhattak így, mikor végül elváltak egymástól. A teremben mindenki őket nézte, egyesek boldogan, mások irigyen, de őket mindez nem érdekelte, most csak egymásra koncentráltak. A tömegből valaki, név szerint Sirius Black hangosan tapsolni kezdett, amit a többi jelen lévő is követett, körülállva a párt.

*

Mikor reggel a Nap felkelt Jenny gyorsan visszaváltozott emberré. Gyorsan el akarta hagyni a házat, hogy minél később essen meg közte és Remus között az a bizonyos kínos beszélgetés, ami sajnos elkerülhetetlen. Ezzel most sikeresen tönkre tette a barátságukat. Az egy dolog, hogy ő nem tud már barátként tekinteni rá, de ezek után Remus sem fog ugyanúgy ránézni.

- Visszamegyek a kastélyba – intett a fiúnak, és elindult kifelé, az alagút irányába.

- Jenny, várj! – kiáltott utána Remus erőtlen hangon, mire a lány megszaporázta a lépteit, de nem eléggé, mert a fiúnak sikerült elkapnia a karját. Jenny kénytelen volt megállni, és szembe fordult a hót sápadtan álló Remussal. Szólásra nyitotta volna a száját, hogy elmotyogjon valamit, arról, hogy ne beszéljenek róla, vagy valami hasonlót, de Remus közbevágott.

- Szeretlek Jen – suttogta.

Jenny percekig csak döbbenten bámult az előtte álló fiúra, ha akart, sem tudott volna megszólalni. Érezte, hogy szíve egyre gyorsabban dobog a mellkasában. Miután pár perc elteltével felfogta Remus szavait, boldogság, melegség töltötte el.

- Én is szeretlek – mondta halkan, a fiú zöld szemeibe nézve.

Csak álltak egymással szemben, egymás szemébe nézve, mosolyogva, míg halk cipőtalpak dobogását nem hallották. Jenny gyorsan magára kapta a láthatatlanná tévő köpenyt, és behúzódott a sarokba, épp mikor Madam Pomfrey feltűnt a szobában.

- Mr. Lupin, jól van? Hatott a bájital?

- Igen, Madam Pomfrey, jól vagyok, köszönöm – bólintott a fiú.

Jenny közben fogta magát, és elkezdett kifelé szaladni az alagútban. Mikor már kellő távolságba ért átváltozott, és csak a fa tövében változott újra vissza. Az utat a parkban vidáman, futva tette meg, ahogy az épületben is, bár e-miatt majdnem neki ment Fricsnek. Miután a toronynál bemondta a jelszót a Kövér Dámának, felrohant a fiúk szobájába. Sajnos senkivel se beszélhetett, mert James és Sirius is az igazak álmát aludták. Átment a saját szobájába, de még a lányok sem keltek fel. Bement a fürdőszobába, és vett egy hosszú, forró zuhanyt. Körülbelül fél órát állt a meleg víz alatt, majd gyorsan felöltözött, és visszament a fiúkhoz, hátha felkeltek. De még mindig aludtak. Jenny végül, mivel már nagyon fáradt volt az ébren töltött éjszaka után, és ledőlt Remus üres ágyára.