Egy hét telt el azóta, és semmi lényeges nem történt. Jenny esténként néha beszállt a lányok beszélgetésébe, és néha már Lily is hajlandó volt hozzászólni Jameshez. Ilyen alkalmakkor Jenny, Remus vagy Sirius az asztal alatt bokán rúgta, ha hülyeséget csinált, így szegény lábán lila foltok éktelenkedtek.

A hét elteltével elérkezett a telihold napja is. Hétfő volt, szóval először végig kellett szenvedniük a tanórákat.

Délután a klubhelyiségben ültek, és a bájitaltan házijukat körmölték.

- Nem megy! – hisztizett Sirius.

- Írjuk meg gyorsan, és mehetünk bulizni – sürgette James.

- De nem akarom – nyafogott tovább a Black fiú.

- Hé, jól vagy? – kérdezte Jenny a fotelben falfehér arccal ülő Remust.

- Aha, persze – erőltetett mosolyt az arcára a fiú.

Jenny aggódva az órájára pillantott. Majd ki az ablakon, és vissza Remusra.

- Ideje elindulnod a Gyengélkedőbe – mondta Peter, mire Remus bólintott és elindult kifelé.

- Majd megyünk utánad – nézett rá James. Majd mikor elment testvére felé fordult. – Jen, segíts a háziban. Nem akarom megírni, és te már kész vagy!

- Nem, James, írd meg egyedül! Én megyek, és átöltözöm.

Megfordult, és felment a szobájába. Bevonult a fürdőszobába, és gyorsan lezuhanyozott. Felvett egy kényelmes nadrágot és egy szürke pulóvert, majd össze fogta a haját. Felhúzott egy melegebb bakancsot, és magára kapott egy dzsekit, hisz november vége felé már elég hűvös volt az idő. Lent összeszedte a fiúkat, majd visszaküldte őket egy kabátért.

- Nehogy megfázzatok itt nekem – forgatta a szemét miközben kiléptek a szabad ég alá.

A köpeny alatt már csak nehézkesen fértek el, folyton egymás lábát taposták.

- Hát ezt se négy hatodikosnak találták ki – morogta Sirius.

- Esetleg én átváltozhatok, és mehetünk úgy tovább - vetette fel a lehetőséget Peter.

- Zseni vagy Féregfark – vigyorgott James.

Így az út további részében már csak hárman taposták össze egymást. Ha ők is átváltoztak volna, az nagyon feltűnő lett volna. Mikor beértek a fa által elrejtett alagútba levették a köpenyt, és James elrakta. Mindhárman átváltoztak, és egy kutya, egy szarvas, egy patkány, és egy párduc futott tovább az alagútban a Szellemszállás felé. Régebben átváltozás nélkül, ember alakban tették meg az utat, de most már egy ideje nem fértek el rendesen. Mikor beértek a házba felrohantak az emeletre, ahol Remust az egyik szobában a földön ülve találták. Sápadtan meredt maga elé, és csak épp hogy elfordította a fejét, mikor barátai beléptek. Mind a négyen visszaváltoztak, és helyet foglaltak a helyiség egy-egy még használható állapotú bútordarabján. Jenny az órájára nézett, és megbizonyosodott róla, hogy még van fél órájuk a Hold felkeltéig.

- Jól vagy, Holdsáp? – kérdezte James barátjától.

- Csak a szokásos – erőltetett mosolyt az arcára a fiú.

- Biztos meglesztek jövő hónapban? – kérdezte újra bűntudattal a hangjában.

- Nem lesz semmi baj – nyugtatta meg Jenny, majd Remusra nézett, akinek az arckifejezésén nem úgy látszott, hogy ő is így gondolná.

A maradék időt csendben töltötték, amíg fel nem kelt a Hold. Akkor az animágusok gyorsan átváltoztak, és lassan Remus is vérfarkassá vált. Jenny elfordította a fejét, mert nem bírta végignézni a fiú szenvedését. Amint a házban már öt állat volt jelen, elkezdődött az egész éjszaka tartó bulizás. Játszottak, szórakoztak, már amennyire az állatokból kitelt, és élvezték, hogy újra gyerekek lehettek.

*

Kora reggel ment le a Hold, és kelt fel helyette a Nap. Az öt barát visszaváltozott emberré.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva Remust Jenny.

- Igen, persze. Kösz – mosolygott Remus fájdalmasan.

- Délután találkozunk intett a lány, majd Jamesékkel a nyomában elindult vissza a kastélyba.

Az aznapi órákat mind a négyen végig szenvedték. Mágiatörténeten a fiúk el is aludtak, de Jenny még tartotta magát. Igazából ez is csak egy szokásos telihold utáni nap volt, amit legszívesebben végig aludnának. Remust délután kiengedték a gyengélkedőből, és Jenny (erősen hiányos) jegyzetei segítségével bepótolta az aznapi anyagot.

- Ezért jó, ha a telihold péntek vagy szombat estére esik. De nem, persze, hogy hétköznapra kell! – morogta James.

- Ez van James, törődj bele. A világegyetem utál minket – sóhajtott fáradtan Jenny is.

*

A következő hónap nagyon gyorsan telt el Roxfort diákjai számára. Nagy volt a sürgés-forgás, a felfordulás, főleg minél inkább közeledett a karácsonyi bál. A lányok idegesek voltak, hogy mi van, ha senki sem hívja el őket, a fiúk meg, hogy mi van, ha a lányok nemet mondanak. Sirius végül egy egyel alattuk járó griffendéles lányt hívott el, Amanda Brownt.

Jenny szobatársai is egyre izgatottabbak lettek, és azon gondolkoztak, vajon mit vegyenek fel, és milyen legyen a hajuk.

- Te kivel mész a bálba, Jennifer? – kérdezte egyik este Lily a lányt.

- Nem megyek – mondta határozottan Jenny. – Az ilyen bálok nem nekem valóak.

- Nem? – kérdezte döbbenten Ashley. – Egyre kevésbé tűnsz olyannak, mint a testvéred.

- El kéne menned. Egy csomóan elhívtak már, azt hittem azért utasítod el őket, mert mással mész.

- Nem fogok, fölösleges győzködnötök – rázta a fejét. Pedig tulajdonképpen szívesen elment volna, de nem akárkivel. Szerette a bulikat, ebben nem mondott igazat a lányoknak, de csak ha Remussal lehetett volna. Ez meg úgyis mindegy, mert ő úgyse érez hasonlóan.

- Na, lányok, szerintetek kék, fehér, vagy zöld ruha legyen? – kérdezte Lily, miután elolvasta szülei levelét arról, hogy milyet tudnak küldeni neki.

- Kék - vágta rá egyből Alice.

- Dehogyis, Lil, zöld, kiemeli a szemed színét – rázta a fejét Thalia.

- Fehér – vágott közbe Ashley. – A zöld túl tavaszi.

- Imádlak titeket lányok – nevetett Lily. – Jennifer, kék, zöld, vagy fehér.

A lány elgondolkozva mérte végig Lilyt.

- Fehér – mondta végül.

- Köszi – mosolygott a lány, majd nekiállt levelet írni édesanyjának.

Ezután folytatódott a beszélgetés a ruhákról, meg ilyenekről, így Jenny hamarosan lelépett a fiúkhoz.