Lily nem is tudta, mekkorát tévedett. Alice beavatta Ashleyt és Thaliat, a szobatársaikat, akik segítettek elhúzni az időt 9:45-ig, amikor a két lány elindult. Lily egész végig azon idegeskedett, hogy megláthatják, és Alice már rég megbánta, hogy segít Potteréknek.

- Hova megyünk? – kérdezte, mikor kiértek a szabad ég alá.

- A tóhoz. Ott nyugodtan beszélhetünk.

Amint közelebb értek Lily észre vette a gyertyákat, és egy idő után a csónakot, meg a rózsaszirmokat is.

- Alice, mi a fene ez? – nézett kérdőn barátnőjére.

- Derítsd ki, Lil!

A lány sóhajtott, és küldött egy mérges pillantást Alice felé, amiért titokban tartotta ezt a valamit, majd óvatosan, vigyázva, nehogy a ruhája hozzá érjen a lángokhoz belépett a csónakba, ami egyből el is indult, hátranézett, és látta Alicet, ahogy elindul visszafelé, majd inkább leült, nehogy megbillenjen, és a tóban kössön ki. A túlsó parton gyertyák világítottak, és rózsaszirmok hevertek a földön. A lány lélegzetét visszafojtva lépett ki a csónakból, majd tovább ment a gyertyák mentén. Hamarosan egy magas alakot pillantott meg, majd mikor közelebb ért ki is tudta venni, hogy ki áll előtte. James Potter. Öltönyben volt, amit Lily, bár átkozta érte magát, nagyon szexinek talált, és a kezében egy szál vörös rózsát tartott. Lilynek a földbe gyökerezett a lába, mozdulni sem tudott a döbbenettől.

- Evans – lépett hozzá közelebb Potter mosolyogva. Tényleg mosolygott, és nem olyan egoistán vigyorgott mint szokott, és a lánynak ez is tetszett.

- Potter

- Féltem, hogy nem jössz el. Bocsánatot akartam kérni a tegnapiért. Én csak azt akartam, hogy... különleges legyen – arcát megvilágították a gyertyák, és Lily bizonytalanságot vélt felfedezni a szemeiben.

Még egy lépést közelebb lépett, így már alig fél méterre voltak egymástól.

- Lily Evans, megtisztelsz vele, hogy velem jössz a karácsonyi bálra?

A lány habozott egy percet, bár tudta, mit kell mondania. – Igen, Potter. Elmegyek veled – mosolygott, mire James megkönnyebbülten felsóhajtott, majd Lilynek nyújtotta a kezében tartott rózsát.

- Köszönöm – szagolt bele a virágba, ami isteni illatot árasztott.

- Nincs mit. Gyere, visszakísérlek a kastélyba – mondta, majd elindult a tó felé. A csónaknál a kezét nyújtotta Lilynek, aki azt el is fogadta.

Egy ideig néma csendben álltak, gondolataikba mélyedve, majd végül, mikor már a park füvét koptatták, James szólalt meg.

- Nem értem, hogy tudtak rávenni, hogy ki gyere.

Lily felnevetett. – Én se – mondta, hiszen tényleg nem értette. De egyáltalán nem bánta meg.

*

Jenny és Remus a köpeny takarásában figyelték a beszélgetést. Megvárták míg Jamesék tisztes távolságba kerültek, és csak akkor bújtak elő.

- Végre – sóhajtott fel Remus mosolyogva.

- Ja, már ideje volt – nevetett a lány is. – De ugye tudod, hogy Jamesnek rettentő bűntudata van, mert elmegy a bálba.

- Ne csináld, Jen, nem lehet bűntudata! Te és Peter ott lesztek. És már előtte is megvoltam egyedül.

- Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz – nézett rá Jenny, miközben el kezdte eloltani a gyertyákat.

- Már így is túl sok áldozatot hoztok értem. Tudod mennyi minden történhetett volna, mikor gyakoroljátok az animágiát? És még mindig történhet bármi! Mi van, ha valami bajod esik? – nem kerülte el a lány figyelmét, hogy Remus már egyes számban beszél róla. – Azt nem tudnám megbocsájtani magamnak.

- Semmi sem fog történni! Eddig se történt.

- De akkor is félek, Jenny. Olyankor nem vagyok önmagam! Akármelyikőtöket megölném!

- Nem félek tőled Remus. Ha átváltozom, nem bántasz.

- De bármi történhet. Ha Tapmancs és Ágas is ott vannak, akkor nem félek annyira, mert többen vagytok. De Féregfark nem tud megvédeni tőlem, ha szükség lenne rá. Mi van, ha valamiért nem tudsz átváltozni?

- Régóta gyakoroljuk az animágiát, álmomból felébresztve is át tudok változni.

- De mi van ha...

- Ne parázz, Remus, nem lesz semmi baj – mondta a lány, majd egy pálcalegyintéssel feltakarította a virágszirmokat. – Gyere, induljunk.

Remus bólintott, és magukra terítette a köpenyt, és elindultak a kastély felé, a tavat megkerülve.

- De Jenny...

- Semmi de! – vágott közbe a Potter lány. – Ezerszer megbeszéltük már – bár ezt nem mutatta ki, de nagyon jól esett neki, hogy a fiú így aggódik érte. Egyben az viszont nagyon zavarta, hogy ennek így örül. Hiszen ő nem érezhet semmit Remus iránt. Az elrontaná a barátságukat.

A maradék utat csendben tették meg, egész a fiúk szobájáig, ahol ott találták Siriust, Petert, és egy vigyorgó Jamest.

Jenny kibújt a köpeny alól, és átölelte testvérét.

- Büszke vagyok rád, James. Semmit se rontottál el, ez kész csoda!

- Arra számítottál, hogy elrontom – kérdezte a fiú tettetett sértődöttséggel.

- Persze, te lökött! De igent mondott, szóval ne legyél hülye, most már ne rontsd el – nevetett. – Na, de megyek aludni, jó éjt – köszönt el, majd átvonult saját szobájába.

Halkan nyomta le a kilincset, nehogy felkeltse a lányokat, de ez fölösleges volt, hiszen még mind fennvoltak, és beszélgettek. Amint észrevették Jennyt, azonnal elhallgattak.

- Helló - intett nekik a lány, és inkább gyorsan elment zuhanyozni. Mikor végzett szobatársai még beszélgetek, szóval mikor lefeküdt, még hallotta őket. Jamesről volt szó, és arról, milyen módon ölik meg, ha megbántja Lilyt.

- Hé, Jennifer – hallotta a lány hangját, mire felült, és feléjük fordult. - Alice mondta, hogy te segítettél. Köszönöm – mosolygott.

- Nincs mit – vigyorgott vissza a lány.

- Most az egyszer a tesód nagyon aranyos volt.

Jenny elnevette magát. – Azért ezt ne mondd neki, még elszállna magától.

- Eszembe sem jutott.

- Ideje volt igent mondanod neki.

- Tudom, Potter jófej... is tud lenni. Csak túl egoista... és bunkó... és arrogáns...

- De te így szereted – nevetett Alice.

- Nem is szeretem! – tiltakozott Lily, és Jenny látta a lámpafényben, hogy elpirult.

- Dehogynem, ne is tagadd – csóválta a fejét Thalia.

Ebből kb. 5 perces vita lett, majd mikor lehiggadtak, Lily Jennyhez fordult.

- Nem jössz ide? – kérdezte tőle. Jenny soha nem volt olyan jóban a lányokkal, amit nem is bánt annyira, de úgy döntött nem árt neki egy kis csajos beszélgetés, és odaült melléjük. Még órákig dumáltak pasikról, meg hasonló hülye témákról, mire kidőltek. Jennyt is megkérdezték, hogy hogy áll a fiúkkal, de ő tagadta, hogy bármi is lenne. „Hisz nincs is semmi" gondolta magában. „Nem tetszik Remus!"

Azért kicsit örült, hogy közelebb került szobatársaihoz.