Hétfő délután Jenny, James és Sirius már türelmetlenül ültek a nappaliban, és a többiekre vártak. Elsőnek Lily futott be, és amint Mrs. Potter beengedte őt letámadta barátait.

- Mégis mi volt ilyen fontos? Mi történt? James, azt mondtad, valami nagy baj van, és ha ide érek, elmondod. Szóval válaszokat akarok.

- Neked is szia, Lil – forgatta a szemét James átölelve a lányt.

- Bocs, sziasztok – köszönt gyorsan Lily. – Na, akkor mi van?

- Hosszú, és nem akarom háromszor elmondani, szóval várjuk meg a többieket – javasolta Jenny. – Kérsz valamit inni, Lily?

- Nem köszönöm – rázta a fejét az említett, és helyet foglalt James mellett a kanapén. – Mikor is érnek ide a többiek? – türelmetlenkedett.

- Most már ideje lenne – bólintott Sirius is, mire, mintha csak erre várt volna, Remus jelent meg a kandallóban.

- Sziasztok – mosolygott leporolva a ruháját. – Mi a baj? – nézett aggódva Jennyre.

- Elmagyarázzuk, ha megjött Peter is – válaszolt a lány és gyors csókot nyomott Remus szájára.

Ezt követően nagyjából csöndben ültek pár percet, mire kopogás hallatszott, és Sirius felállt kinyitni az ajtót. A küszöbön végre megjelent Peter is, így mikor ő is elhelyezkedett a nappaliban James belefogott a beszédbe.

- Szóval – köszörülte meg a torkát, mire minden szem rá szegeződött. – A helyzet az, hogy Dumbledore professzor itt járt.

- És? Mit akart? – türelmetlenkedett Lily. – Azt hittem valami baj van!

- Akkor jól hitted – bólintott Jenny keserűen. – Elég nagy baj van.

- Mi az? Mi történt? – sürgette őket Remus is.

- Azt próbálnánk elmondani, ha megnyugodnátok – forgatta a szemét Sirius.

- Pontosan – helyeselt James is. – Csak ti folyamatosan közbeszóltok, így én nem tudok haladni! Látjátok...

- Mondd már – vágott közbe Lily, Remus és Peter egyszerre.

- Na jó, így soha nem végzünk – sóhajtott fel Jenny átvéve a szót. – Dumbledore megkért minket, hogy menjünk el ma este egy gyűlésre, és csatlakozzunk valami csapathoz, és segítsünk Voldemort megállításában. Mert ha nem sikerül megállítani őt, annak súlyos következményei lehetnek.

- Hogy érted? – húzta össze Remus a szemöldökét.

- Lényegében uralomra akar törni – magyarázta Sirius. – Az egész világ fölött. A mugliktól meg talán megszabadulna.

- De gondolom, majd elmagyarázza mi is pontosan a helyzet, és hogy mit tehetünk, hogy segítsünk – vette vissza a szót James. – Lassan menjünk, hatkor kezdődik a gyűlés – nézett fel az órára, ami 5:55-öt mutatott.

- Hova kell menni? – kérdezte Lily miközben felálltak.

- Glindor út 60 – monda el a címet Jenny. – Akkor mehetünk?

Mindenki bólintott. James még felkiabált, hogy „Elmentünk, Anya!" , aztán megpördültek a tengelyük körül, és dehopponáltak. Mikor lábuk újra a szilárd földnek ütközött, egy forgalmas úton találták magukat. Mindenfele muglik autóztak, a levegő kiabálástól, és dudaszótól volt hangos. Jenny felsétált az előtte álló házlépcsőjén, majd becsöngetett. Hamarosan nyílt az ajtó, de Jen senkit se látott. Beljebb lépett pár lépést nyomában a többiekkel, és mikor még mindig senkit se látott, és a sötétben félő volt, hogy hasra is esik megkockáztatta, hogy megszólaljon.

- Hahó? – megmarkolta a pálcáját.

A következő pillanatban az ajtó hangos csattanással becsukódott mögöttük, és hirtelen fény gyúlt, így Jennyék szembesülhettek a rájuk szegezett pálca tömeggel.

- Kik vagytok? – mordult fel egy alak. A 40-es éveiben járhatott, fekete haja a szemébe lógott, barna kabátot és csizmát viselt a meleg ellenére is. Nyár közepe volt!?

Jenny már válaszra nyitotta a száját, de ekkor a furcsán túlöltözött férfi mögött egy ismerős alak jelent meg.

- Örülök, hogy eljöttetek – mosolygott Dumbledore professzor.

- Albus, kik ezek, és honnan tudjuk, hogy nem az ellenséghez tartoznak – méregette őket továbbra is gyanakodva a férfi.

- Nyugalom, Krichtus, jól ismerem őket. Fáradjatok csak beljebb – invitálta. – A hölgy egyébként Jennifer Potter, ő itt a testvére, James Potter, a másik fiatal boszorkány Lily Evans, és itt van Sirius Black, Remus Lupin, meg Peter Pettigrew. Ő itt Krichtus Doyle, övé a ház, amit felajánlott a rend részére. Még várunk pár emberre, addig fáradjatok beljebb.

A társaság követte Dumbledoret az étkezőbe, ahol nagy asztal körül már ültek egy páran. Mind megbámulták az újonnan érkezetteket.

- Üljetek csak le – mosolygott Dumbledore.

Mind a hatan leültek az asztalhoz, Jenny egyik oldalán Remus foglalt helyet, jobbjára pedig szinte rögtön lepattant egy lány. Pár évvel lehetett idősebb náluk, rózsaszín, rövidre vágott haja volt, fekete póló és bőrszoknya volt rajta, és viselt pár piercinget is.

- Lyanna Doyle – nyújtotta jobbját Jenny felé. – És ti, újonckák?

- Jenny Potter – fogott vele kezet a lány. – Ő itt a barátom, Remus, a testvérem, James, ők meg Lily, Sirius, és Peter – mutatta be a lány barátait.

- Üdv a rendben – mosolygott Lyanna. – Bocs apám miatt, de hát ő... kicsit gyanakvó – pillantott a kabátos férfi, Krichtus irányába.

- Ó, semmi gond, inkább legyen gyanakvó, mint ellenséget engedjen a házba – mosolyodott el Jenny is.

- Egyéként – szólt közbe Lily is. – Ez milyen rend is?

- Ezt se tudjátok – nevetett fel kissé gúnyosan. – Ez itt a Főnix Rendje. Harcolunk Voldemort ellen. Dumbledore a rend vezetője, gondolom ő hívott ide titeket.

Jenny csak bólintott. Ezek után még beszélgetett egy kicsit Lyannával. Jenny meg akarta kérdezni őt, hogy az apja miért hord ilyen melegben is kabátot, de végül úgy döntött illetlen lenne, és ellenállt a kiváncsiságnak. Közben egyre inkább kezdett megtelni a szoba, és volt egy-két ember, akit Jennyék ismertek is Roxfortból. Itt volt például Alice is, aki vidáman ment oda hozzájuk beszélgetni, és a barátja Frank Longbottom. Kyra Flower, aki egy évvel járt felettük, valamilyen Linda, aki mosolyogva köszönt nekik, bár Jenny igazából nem nagyon ismerte őt, csak azt tudta, hogy Hollóhátas volt, és pár évvel feletük járt. Megjelent Ace Alter, aki régebben játszott a Griffendél kviddics csapatában, és a szintén volt Griffendéles barátnője, Lucy. Sőt, Jenny ráismert szülei egy régi barátaira Olga és Thomas Albenre is, akik a fiukkal, Noahval jöttek, aki még azelőtt végzett Roxfortban, mielőtt Jennyék bekerültek volna.

Végül, mikor az asztal már teljesen megtelt (Jenny meg se tudta számolni, mennyien voltak), Dumbledore professzor is helyet foglalt. Megköszörülte a torkát, majd végig nézett a társaságon.

- Nos, hölgyeim, uraim, azért gyűltünk össze, hogy megvitassunk egy nagyon fontos, és komoly ügyet – kezdett bele mondandójába.

Ezzel a gyűlés kezdetét vette.

Egy kicsit (nagyon) nem volt rész az elmúlt időben, mivel sajnos egy csomó dolgom volt, és bocsánat, de azért remélem a rész tetszett! :-)