Jenny és Remus minden részletet megbeszéltek a házzal kapcsolatban Mrs. Hartforddal. Beszéltek az árról, a szerződésről, a költözés idejéről, és végighallgatták az idős asszony különböző történeteit. Végül Mr. Hartford is befutott, vele is átbeszéltek mindent. Viszonylag előnyös árban sikerült megegyezniük, és egy hónappal későbbi költözésben. Végül mind a négyen alá is írták a szerződést.

Jenny és Remus ezek után elmentek ebédelni, mivel az idő eléggé elhúzódott, mindketten megéheztek. Mrs. Hartford marasztalni akarta őket ebédre, de ők nem akarták ezzel terhelni az idős házaspárt, így udvariasan visszautasították a meghívást, és elmentek Londonba enni.

Jenny délután tért csak haza. Hopponálva a ház elé érkezett, de csak ekkor ébredt rá, hogy a kulcsait a reggeli sietségben otthon hagyta, így reménykedett, hogy az ajtó nyitva van. Igaz, pálcát is használhatott volna, de nem akarta felhívni vele az esetleg arra járó muglik figyelmét. Szerencséjére az ajtó nyitva volt, így csak simán besétált. Szülei a kanapén ültek, és érkezésére egyből felkapták a fejüket.

- Jenny! – kiáltott fel édesanyja felpattanva a kanapéról, a lánya elé sietve. – Úgy aggódtunk, hol voltál ilyen sokáig? – aggodalmaskodott, miközben szorosan megölelte a lányt.

- Jenny, tartozunk neked egy bocsánatkéréssel – állt fel apja is, és közelebb lépett hozzá. – Neked ez tényleg fontos, és tényleg szeretitek egymást... Tegnap csak ideges voltam... féltem, hogy örökre elveszítelek... de hisz felnőttetek, ez az élet rendje, várható volt... De tudnod kell, hogy ha össze akartok költözni, mi mindenben támogatunk téged.

- Köszönöm, Apa – suttogta Jenny, és megölelte édesapját. – Sokat jelent nekem, hogy mellettem álltok. Megnéztünk egy házat, és úgy döntöttünk oda költözünk. Egy hónap múlva.

- Gratulálok, kicsim, ez nagy előrelépés a kapcsolatotokban – mosolygott Mrs. Potter könnyes szemmel. – És mesélj, milyen a ház.

- Nagyon jó, imádom – kezdett el magyarázni, és leírta szüleinek jövőbeli otthonát.

Végül mikor befejezte felrohant az emeletre a fiúkhoz, hogy nekik is elújságolja a hírt. Mikor benyitott James szobájába, döbbenten konstatálta, hogy a két fiún kívül Lily is ott volt.

- Szia, Lily – köszönt vigyorogva. – Hát te?

- Eljöttem meglátogatni Jamest – mosolygott a lány.

- És, milyen volt a ház? – érdeklődött James.

- Jó nagy lehetett, ha ennyi időbe telt körbejárni – gúnyolódott Sirius, mire Jenny csak nevetve megforgatta a szemét.

- Tényleg, – bólintott Lily – Jamesék mondták, hogy házat néztek Remussal. Ez tök klassz!

- 1 hónap múlva költözünk – közölte Jenny a többiekkel.

- Már egy hónap múlva? – kérdezte kissé felháborodva James.

- Aha – bólintott a lány széles mosollyal.

- Klassz – motyogta James, és megölelte őt. Ezt követte Sirius, majd Lily is beszállva a csoportos ölelésbe.

Ezek után Jenny nekik is leírta az egész házat, minden részletre kitérve.

- És a sarokba raknám a kanapét... a teraszra meg székeket, meg asztalt, meg egy hintaágyat – ábrándozott.

- Jól van, Jen, szerintem ezekkel még ráérsz – állította le James.

- Ráérek? – meresztette a szemeit a lány. - Azt gondolod, ráérek? Egy hónap James! Mindössze egyetlen egy hónap. Amúgy segíthetnétek majd összepakolni – tette hozzá aranyos kiskutyaszemekkel.

- Rendben, majd holnap – dőlt hátra Sirius. – Most lazíts.

- Igen. Összeköltözni valakivel nagyon komoly dolog – tette hozzá James.

- Pontosan – bólogatott Sirius. – Bár főleg Holdsápnak...

- Ti meg mégis miről beszéltek? – értetlenkedett Jenny.

- Hát... - kezdte James félve pillantva egyik lányról a másikra. – Együtt élni egy nővel nehéz feladat.

- Mi van? – csattant fel Lily, mire a fiú egy picit elhúzódott a közeléből.

- Tudjátok – magyarázta Sirius. – a nőknek sok... hogy is fogalmazzak... van néhány kattanásotok... már nem bántásból.

- Már ne haragudjatok, de ti is velem éltek! – háborodott fel Jenny.

- És mégis mire gondoltok a kis kattanásaink alatt? – csatlakozott Lily is mérgesen.

- Mi nem úgy értjük... - védekezett James.

- Csak azt akartuk mondani, hogy a nőknek vannak dolgaik... mint például szokások, ő fog főzni meg takarítani utánunk, aztán még kiabálnak, hogy mi miért nem csinálunk soha semmit! Ha ő valamit csinálni szeretne valamikor, akkor az van! Áthívja a barátnőit a közös házatokba, de ha te hívsz át valakit, akkor egyből idegesek lesznek – próbált magyarázni Sirius. – Vagy, a legrosszabb, a fürdőszoba. Közös fürdőszobátok lesz.

- Most is közös fürdőszobám van veletek – vágta rá Jenny.

- De az más... tudod, nem alszol velünk. És amúgy is anya rendezi a fürdőszobát. De ott te fogod. Ott lesznek minden polcon a csajos... tamponjaid, és akkor szerinted szegény Remus hova pakol?

- Jaj, fiúk – sóhajtott fel Lily. – Látszik, hogy fogalmatok sincs az egészről. Az összeköltözés kompromisszumokkal jár mindkét fél számára. De nem úgy van, ahogy gondoljátok. Az elején, lehet, nehéz lesz, de hozzá lehet szokni.

- Oké, lehet, nektek van igazatok, de azért én kíváncsi vagyok Remus és Jenny véleményére, ha összeköltöztek – adta meg magát James.

- Olyan idétlenek vagytok – csóválta a fejét Jenny is.

- Na jó, Jen, rád férne egy kis lazítás. Gyere, elviszünk titeket vacsorázni – vetette fel az ötletet James.

A négyes elhopponált London egy kis éttermében, és ott töltötték az estét. A pincérek, és a többi vendég valószínűleg nem nagyon örült a jelenlétüknek, hiszen magukhoz híven iszonyatos zajt csaptak. Legalábbis Sirius és a Potter ikrek, szegény Lily pedig próbált úgy tenni, mint ha nem is ismerné őket.

- Nem állnátok le egy kicsit? – kérdezte kissé idegesen.

- Miért, most mi van? – értetlenkedett Sirius, miközben egy darab krumplit próbált átlőni a villájával James tányérjára. Ez sajnos nem jött össze, és a krumpli a földön landolt.

- Szégyen veletek mutatkozni – sóhajtott Lily. – Nem vagytok már gyerekek! Sirius, hagyd már abba, csak pocsékolod az ételt!

- Bocsi, Lil, talán igazad van – bólintott James.

- Mi van? – meredt rá Sirius. – Ágas, megőrültél? Talán túl sok időt töltöttél bizonyos nőegyedek társaságában? – mutogatott Lilyre.

- Az van, Sirius, hogy James felnőtt – magyarázta Jenny. – Te is megpróbálkozhatnál vele.

A fiú sértődötten evett tovább, de hál' Istennek végre csendben.

Mikor mind befejezték, és fizettek, gyorsan elköszöntek Lilytől, majd haza hopponáltak.

Jenny vidáman feküdt ágyba, hisz már minden rendben volt. Boldog volt, hisz Remussal elköltöznek, és még a szülei is észhez tértek. Persze kis szomorúság is lappangott benne, hisz tudta, nagyon hiányozni fog majd neki a fiúk folyamatos idétlenkedése, de végső soron izgatottan várta a jövőt.