A következő pillanatban már egy nagy családi ház ajtajában álltak. James lazán benyitott, nem törődve azzal, hogy a frászt hozza a szüleire.

- Megjöttünk – kiáltotta el magát, miközben beviharzott az ajtón, amin Jenny és Sirius is követték őt.

A konyha irányából egy középkorú nő rohant kifele, hosszú barna haja kontyba volt tűzve. Átlagos ruhája felett fehér kötényt viselt, kezében egy fakanalat lóbált.

- Gyerekek, úgy hiányoztatok – ölelte meg Jennyt, majd Jamest.

- Szia, Anya – köszönt Jenny mosolyogva. – Nyugi, minden rendben van.

- Jó napot, Mrs. Potter – köszönt Sirius is, ahogy az asszony őt is szoros ölelésbe vonta.

- Apa? –kérdezte James körülnézve a szobában, de apját sehol sem látta.

- Még dolgozik. Tudod, sok a munka mostanában. De ti ne idegeskedjetek e miatt, pakoljatok le, addig kész is lesz a vacsora – mosolygott a gyerekekre Mrs. Potter, majd visszament a konyhába.

Jenny, James és Sirius elindultak felfele a lépcsőn, majd a fiúk James, Jenny meg a saját szobájába vonult.

A lány mihelyst belebegtette a ládát és lerakta a földre fáradtan végigdőlt az ágyán. A szobája viszonylag nagy volt, falai narancssárgára voltak festve, és különböző képekkel voltak kidekorálva, róla a szüleivel, a tekergőkkel, vagy Remussal. E mellett poszterek voltak kirakva a kedvenc kviddics csapatáról, vagy griffendéles zászlók. Ágya az egyik sarokban helyezkedett el, mellette kis éjjeliszekrénnyel, ami tele volt pakolva különböző kacatokkal, könyvekkel. Az ágy lábánál állt a ruhásszekrénye, vagy már majd hogy nem teljes gardróbja, mivel hatalmas nagy volt és a lány bele tudott állni. Az ággyal szemben állt az íróasztala, felette az ablakával, és mellette könyves – és egyéb dolgok tárolására szolgáló szekrények. Az ágya mellett elterült még egy puha, szürke babzsák fotel. A padlót puha, vörös szőnyeg borította.

Jenny nagyon szerette a szobáját, olyan jó, barátságos hangulata volt, és itt néha egyedül is tudott lenni. De tényleg csak néha...

A fiúk szokásukhoz híven nem hagyták őt pihenni, és hamarosan berohantak a szobába, versenyezve a fotelért. Hát igen, 18 évesek...

Ezúttal Sirius volt a gyorsabb, így James kénytelen volt Jenny ágyára ülni. A lány még mindig a párnájába fúrta a fejét, és megpróbált nem venni tudomást a fiúkról. Na, mondani sem kell, hogy ez nem jött össze. James óvatosan megsimogatta testvére vállát.

- Minden rendben, Jen? – kérdezte halkan.

- Aha... csak úgy fog hiányozni – motyogta.

- A suli, vagy Holdsáp? – tette fel a kérdést Sirius közelebb húzva a babzsák fotelt az ágyhoz.

- Nem tudom – suttogta felnézve a fiúkra.

- Na, gyere ide, Jenny – tárta ki a karját James, mire a lány felült az ágyon, és megölelte őt. – Hamarosan újra láthatod őt, hidd el. Nem lesz semmi baj.

- Köszönöm, James.

- Na, engem se hagyjatok ki – háborodott fel Sirius, és ő is beszállt az ölelésbe.

- Kösz, srácok, aranyosak vagytok – mosolygott a lány. – Gyertek, segítsünk anyának.

Mind hárman feltápászkodtak az ágyról, és elindultak lefele a lépcsőn. Jenny bement a konyhába, és pálcája segítségével lelebegtette a polcról a tányérokat, át az ebédlőbe.

- Köszönöm, Jenny, de nem kell segíteni. Ülj le a fiúkhoz, két perc és kész a vacsora – fordult felé édesanyja a vacsorát főzve.

- Oké, ha segíteni kell, szólj – bólintott a lány, és leült az ebédlőasztalhoz James és Sirius mellé.

Csöndben ültek az asztalnál, és várták a vacsorát. A hosszú út alatt nagyon megéheztek, hiszen kivételesen nem ettek semmit a vonaton. Lassan Mrs. Potter is elkészült, és kilebegtette az elkészült finomságokat.

Már épp enni kezdtek volna, amikor kinyílt a bejárati ajtó. A három fiatal egyből pálcát rántott.

- Ki az? – kérdezte James határozott hangon.

Mint kiderült, mikor az alak belépett a lámpa fényébe, semmi szükség sem volt védekezésre.

- Apa! – ugrott fel a székéről Jenny, odarohant, és megölelte édesapját.

- Szia, kislányom, rendben hazaértetek? – kérdezte, miközben köszönt Jamesnek és Siriusnak is, majd megcsókolta feleségét.

- Igen, minden rendben volt – bólintott Jenny.

Mikor Mr. Potter is mindent lepakolt mindannyian leültek az asztalhoz enni.

- Meséljetek, milyen volt az iskola – kezdeményezett beszélgetést Mrs. Potter.

- Jó – vágták rá egyszerre a Potter ikrek.

- Bővebben? – próbálkozott édesanyjuk.

- Ti hogy bírtátok otthagyni? – kérdezte James sóhajtva.

- Nehezen, fiam, de túl lehet élni. Lesznek az életedben ennél sokkal nehezebb dolgok is – veregette vállba Jamest az apja.

- Valahogy biztos – bólintott Sirius.

- Na és mi a helyzet a vizsgákkal? – kérdezte Mrs. Potter, mire a három fiatal csak felsóhajtott.

- Jól mentek. Legalábbis remélem – vállalta magára a szót Jenny. – Azért kicsit izgulok.

- Nem kell, drágám, biztos jól sikerültek – biztatta édesanyja. – Még mindig aurornak szeretnétek menni – tette hozzá kisebb szünet után.

- Anya – sóhajtott fel James. – Semmi bajunk sem lesz.

- Harcolnunk kell Voldemort ellen – tette hozzá Jenny is.

- És te, Sirius – fordult a fiú felé Mr. Potter. – Te is aurornak mész?

- Igen, azt hiszem én is – bólintott a fiú.

- Azért vigyázzatok magatokra – sóhajtott fel Mrs. Potter, beletörődve abba, hogy nem tudja megváltoztatni gyermekei veszélyes munkáját.

- Mikor jönnek meg a vizsgaeredményeitek? – váltott témát Mr. Potter.

- Július 13 – válaszolt James teli szájjal.

- Addig még van egy kis idő – bólintott a férfi. – És mi a terv nyárra?

- Egyelőre semmi különös. Lazítunk, pihenünk, bulizunk... Áthívjuk a srácokat vagy Lilyt – ötletelt Jenny.

- De most még inkább élvezzük a semmit tevést. Ez lesz az utolsó nyugis nyarunk – bólintott Sirius.

Lassan befejezték az evést, majd még elfogyasztottak pár szeletet Mrs. Potter csodálatos almás pitéjéből. Ezután elindultak felfele, majd érett felnőttekhez híven versenyt futottak a fürdőszoba felé. Végül Jenny lett a szerencsés nyertes, nem mintha gyorsabban futott volna a fiúknál, de a pálcájával odavarázsolt egy kötelet, amiben mindketten megbotlottak, így a lány kényelmesen megelőzhette őket. Nevetve lépett be a fürdőszobába, majd még hátrapillantott a két mérges fiúra, és nevetve magára zárta az ajtót.

Megengedte a csapot, és levetkőzött, majd mikor a kád megtelt beleült a kellemes langyos vízbe. A fürdőzését hangos kopogás zavarta meg.

- Jenny, fél órája bent vagy! Kijönnél, hogy esetleg mi is bemehessünk – kiabált James az ajtó másik oldaláról.

Jenny mérgesen fordult a falon lógó óra felé, és döbbenten konstatálta, hogy a fiúnak igaza van, ugyanis tényleg fél órája ül a kádban.

- Ha nem jössz ki öt percen belül rád töröm az ajtót – szállt be Sirius is.

- Jól van, nyugi, öt perc és kész vagyok – ugrott ki gyorsan a kádból, mivel tudta, hogy tényleg megtenné.

Gyorsan megtörölközött, felkapta a pizsamáját, majd megmosta a fogát, és kilépett a fürdőszobából. Az ajtó előtt két ideges fiú várta őt.

- Na, végre, már majdnem bementem – morogta Sirius, és el is indult az ajtó felé, de James megelőzte.

- Hát Sirius, szívás – nevetett Jenny, miközben bevonult a szobájába. Miután befeküdt az ágyába pár percig még forgolódott, mire elnyomta az álom. 

Itt is van a következő fejezet, remélem tetszett. Most már megpróbálok sokat írni, de az iskola alatt megint nem lesz túl sok időm, akkor szerintem 1-2 hetente lesznek majd részek.