tudják mit utálok én a gyerekekben?

hogy nem ártatlanok. egy ember kitalálta ezt a kibaszott hazugságot, azóta pedig elevenen él, folyton a pofánkba nyomják. nem, a gyerekek nem ártatlanok.

volt egy öcsém. kisbaba korában halt meg. megfulladt. beleszeretett abba a párnába amit én nyomtam az arcának. még ő sem volt ártatlan - éjszakánként félébresztett. mi ez, ha nem bűn? tudom, tudom - nem szándékos. de ettől függetlenül megérdemelte a büntetést. hiszen az az ember is börtönbe kerül, aki nem szándékos gyilkosságot követett el.

igazságszolgáltatás, ahogy maguk hívják, és ahogyan fényesre sikált autójuk oldalán áll. igazságszolgáltatás.

egy csomó nyugodt éjszakától vont meg engem az a szörnyeteg. gondolkozzunk el egy kicsit: ha egy átlagos fiatal, általános iskolás gyerek zaklatja egyik társát, az nem ártatlanságról ad tanúbizonyságot. a fiatalok szavakkal ölik meg egymást.

tíz évesen kezdett egyre több vér tapadni a kezemhez - állatok, csecsemők vére. az elemi iskola, (ahová jártam) rendelkezett egy hatalmas udvarral, ahol szinte az összes évfolyam kényelmesen megfér. én az egyik, a diáktársaimtól messze elhelyezkedő padon ültem, és a hamletet olvastam. valaki a fejemnek dobott egy labdát - emlékszem a fájdalomra, és a nevetésre. a kárörvendő nevetésre.

sosem voltam társasági ember, de ugyan, valaha olyannak néztem ki? a válasz: nem, és ezt osztályfőnököm (az az ostoba kis csitri, aki szerencsére döglött, a teste pedig a folyóba van dobva, gyerünk irány megkeresni!) is észrevette. szólt az anyámnak. anyám felháborodott és legalább egy óráig verte az arcomat és mindenemet. (és fájt. anyám, az a kis madárcsontozatú nő, erősen tudott ám ütni!) eldöntöttem, hogy mostantól pszichológushoz fogok járni minden csütörtökön, négy órára, a szent johanna utca tízes számú épületébe.

a pszichológus szociális fóbiát állapított meg nálam és antiszociális személyiségzavart. anyám két óráig vert.

rögtön a probléma okozójára haragudtam meg, a tanárnőre. nem öltem meg, csak négy évvel később. akkor bevetettem az új módszeremet - ó, de az a módszer milyen gyönyörűen kidolgozott volt! egy igazi mestermű. a kés olyan gyengéden vonult végig a kis kurva testén - a hátán, a mellén, a combján.

kibeleztem, még a szívét is kivágtam, a szerveket a kutyáknak dobtam. az a hülye nő, ha befogja a pofáját ma is élne. talán.