...

– Megtaláltad már a boszorkányt?! – szólt, azaz már-már kiabált bele a vonalba Ushio minden üdvözlés vagy felvezetés nélkül.

– Neked is szép napot, Ushio! – felelte Yusei jelentőségteljesen.

– Nem szép, hanem fusztráló! – panaszolta a rendőrtiszt, nem érezve a célzást. – A főnökeim folyton a Lila Boszorkánnyal nyaggatnak, és amikor megtudták, hogy ideiglenesen neked adták az ügyet...

– Kitalálom – sóhajtotta Yusei fejcsóválva. – Kiakadtak, amiért egy külsős kezébe adtál egy ekkora felelősséget.

– Elsősorban nehezményezték a dolgot, igen. Utána rám parancsoltak, hogy azonnal faggassalak ki a fejleményekről!

– Na és hogy megy a faggatás? – kérdezte Fudo viccelődve, ami nem volt épp megszokott tőle.

– Nem elég jól. Egyelőre csak az időt húzod! – szűrte le Ushio a lényeget.

– Ezt gondolod? – kérdezett vissza Yusei méltatlankodást tettetve. Ez a viselkedés nem volt a stílusa, de ha esély van rá, szerette volna Violet jelenlétét még titokban tartani. Viszont hazudni sem akart Ushiónak, így fel volt készülve, hogy most talán be kell majd vallania az igazat.

– Elég ebből fiam! A kérdésre válaszolj! – emelte meg a tiszt a hangját. – Megtaláltad?

– Hát... szóval...

– Yusei! Nem akarom elhinni, hogy téged ilyenre kell felszólítanom, de... Az igazat! Válaszolj őszintén!

– Igen, megtaláltam... – bökte ki végül Fudo.

– És? Sikerült elfognod?!

– ...Ushio, figyelj! Nem kell aggódnod! Rajta tartom a szemem a Lila Boszorkányon!

– Szóval még nem kaptad el... – szűrte le a lényeget Ushio. – Viszont ezek szerint már a nyomában vagy!

– Nem, nem erről van szó...

– Megtaláltad, de még csak a nyomába sem szegődtél?!

– Szegődtem, de annak már bő két napja.

– Szóval azt akarod mondani, hogy két napja kicsit megkergetted, de utána nyomát vesztetted, és azóta nem történt semmi?!

– Erről szó sincs, Ushio!

– Akkor mégis mi a fene van már?! Kezdek kijönni a sodromból, Yusei, pedig nem szeretnék, tekintve, hogy egy baráttal beszélek! Nem tudnál végre egyértelműbb lenni?!

– Próbálok, de te folyton feltételezésekkel ostromolsz, ahelyett, hogy hagynád elmagyaráznom...

– Á, szóval már magyarázkodnod kell?! Kezdem azt hinni, hogy itt nagy problémák vannak!

– Ushio! Megtaláltam a Violet Witch nevű turbópárbajozót – vallotta be Yusei –, de nem fogtam el. A szó szoros értelmében nem. Nem volt rá szükség.

– Mégis hogy érted, hogy nem volt rá szükség?! – hüledezett a rendőrtiszt. – Egy körözött bűnözőről beszélünk, az istenekért! És ha jól emlékszem, azzal bíztalak meg, hogy kerítsd kézre egy héten belül!

– Nem kellett elfognom, önszántából is velem tartott! Hidd el, kézben tartom a dolgokat! Ezt próbálom a tudtodra adni, ha figyelnél végre!

– Mi? Engem vádolsz figyelmetlenséggel...?!

– Ushio! Kérlek!

– Na, mondjad! – sóhajtotta a törvény őre beletörődően.

– Arra kértél, kerítsem elő Violet Witch-et – fogott bele Fudo –, és úgy is tettem. Még szombaton a nyomára akadtam, és úgy alakult, hogy végül nálam kötöttünk ki... Természetesen NEM OLYAN értelemben! – tette hozzá a vonal másik végéről szűrődő hangos felszisszenés hatására. – Violet motorja elromlott, és felajánlottam neki, hogy rendbe hozom.

– Micsoda?! Egy ilyen kis bűnöző fruskának?! – csattant fel Ushio.

– Ne nevezd így! – szólt rá kissé ingerülten Yusei, majd visszafogottabban, de mély meggyőződéssel folytatta. –Tudod, több van benne, mint gondolnád!

– Több veszély és kockázat, az már biztos!

– Tévedsz. Igenis úgy érzem, még van remény a számára. Emellett persze rajta tartom a szemem, ahogy korábban említettem is! Megnyugodhatsz, Ushio! Nem csak az szívemre és az ösztöneimre, az eszemre is hallgatok. Violetet mindig a közelemben tudom, mellesleg már többször is a tudtára hoztam, hogy nem érdemes elszöknie előlem. Úgy vélem, ezt lassan sikerül elfogadnia. Másrészről, ha meg is tenné, nem jutna messzire a motorja nélkül – tette hozzá Fudo sejtelmesen.

– Értsem úgy, hogy sakkban tartod a boszorkányt?

– Mondhatni. Hiszen ismersz, Ushio, előlem nem könnyű meglógni. Az elővigyázatosság és következetesség a lényem része, és ezt lassan ő is belátja. Több hátránya származna abból, ha elfutna, mintha azt teszi, amit mondok.

– Na, igen, mert a végén még idő előtt újraindítjuk a lány utáni hajszát – jegyezte meg Ushio. – Jól van, hiszek neked, hogy kézben tartod a dolgokat, ahogy te fogalmaztál.

– Köszönöm.

– De, Yusei! Legalább annyit árulj el, hogy mit tervezel! Vársz egészen a határidő végéig, hogy feladd nekünk a lányt? Vagy ha nem hívlak, akkor is betoppantatok volna, mondjuk már holnap a központba?

– Nos, az a helyzet, hogy...

– Ne kezd megint ezt a balladisztikus homálykeltést, fiam! Azt már az irodalomórákon sem bírtam.

– Talán nem értékelted eléggé a dolgot. A ballada, ami mind a lírát, drámát és epikát magában hordozza, méltán rendelkezik kitüntetett hellyel a szépirodalomban...

– Mióta vagy te az irodalom ekkora szakértője? – értetlenkedett Ushio. – Úgy tudom, ti Satellite-ban még rendes középiskolába sem jártatok, mert mennetek kellet a gyárba dolgozni... Mármint, félre ne érts, a korábbi nyilván nagyon igazságtalan rendszer volt...

– Semmi baj, Ushio, nem rajtad múlt. Egyébként meg, nem vagyok a téma szakértője. Pusztán Martha régen sokszor felolvasott nekünk a kedvenc irodalmi műveiből, amiket utána néha elemeznünk is kellett, és rám ragadt egy-két dolog.

– Értem. Na, de... térjünk a vissza a témához!

– Igen. Nos, ez bonyolult Ushio, mert ő maga is bonyolult... – közölte Fudo elmerengve. – Violet Witch. Tudom, azt szeretnéd, ha minél előbb a kezetekre adnám, de mégiscsak okkal adtad nekem ezt az egy hetet, vagy tévedek? Azért, mert megbízol bennem!

– Azért adtam egy hetet, mert reméltem, hogy annyi idő elég lesz az elfogásához. Igaz, azt elfelejtettem kikötni, hogy ha hamarabb is sikerül teljesítened a feladatot, akkor hamarabb kell behoznod a lányt!

– Pontosan. Elfelejtetted, és én ezt a kis botlásod által alkotott kibúvót most szemtelenül ki is használnám, Ushio. Kérlek, ne vedd rosszindulatnak vagy ellenszenvnek a személyed vagy a rendőrség iránt, sokkal inkább a Violet személyébe vetett hitemnek!

– Yusei, Yusei... Miért kell folyton megpróbálnod mindenkit megmenti? – sóhajtotta Ushio drámaian. – Az a boszorkány...

– Az a boszorkány közel sem olyan gonosz és kegyetlen, mint vélitek. Sokkal inkább... – kereste Yusei a szavakat –, valaki, akit nemes célok hajtanak, ám valahol útközben rossz ösvényre tévedt. Az eszközei megkérdőjelezhetőek, sőt elítélendőek... borzalmasak és szörnyűek... Én mégis szeretnék még egy kis időt, hogy jobban megismerhessem őt. Mert nem lehet valakit pusztán a tettei nyomán elítélni, figyelembe kell venni azok forrását is, az indítékokat! Nektek is ezt tanítják a rendőr akadémián, nem?!

– Igaz. De vannak tettek, amik önmagukért beszélnek, és azonnal előzetes letartóztatást vonnak maguk után. Ilyen a gyilkosság és a testi erőszak...

– Ez is igaz, azonban... ha jól tudom, csak abban az esetben, ha a bűnös saját kezűleg hajtja végre a törvénysértést, avagy más személyeket bíz meg azzal – mutatott rá Fudo.

– Mire akarsz kilyukadni? – morgolódott Ushio.

– Arról még nem hoztak törvényt, hogy mi van akkor, ha a bűnös életre kelt párbajszörnyekkel, avagy varázserejével végez áldozataival.

– Yusei...

– És ahogy a szavaiból kivettem, Violet Witch legtöbbször nem saját kezűleg, hanem szörnyei által vagy erejét valami más módon használva tette el láb alól a nemkívánatos személyeket. Ha miattam nem vagy hajlandó türelmes lenni, tedd meg az elveidért!

– Hogyan?

– Ha most be is vinném Violetet, mit tehetnétek azon kívül, hogy pár napig előzetesbe helyezitek?! Hiszen te is említetted még egy hete, hogy ez a célszemély általában nem hagy bizonyítékot maga után, legalábbis semmi olyasmit, ami alapján hivatalosan is el lehetne ítélni!

– Ez igaz, de...

– Még ha be is vallaná, tárgyi bizonyíték nélkül nem ítélhetik el, nem zárhatják börtönbe. Mégpedig a varázslat nyomai tudományosan még nem mérhetőek. És ha még lenne is felvétel arról, ahogy a szörnyeit valaki másra uszítja, hogy bizonyítjátok, hogy tényleges metafizikai kapcsolat áll közte és a szörnyek között? Sehogy, igaz? Erre még nincs lehetőség. És arra sem, hogy ha valakit egy lebegő betondarabbal zúz halálra, azt őhozzá kössék. Jelen helyzetben úgy fogalmaznék, hogy egy ilyen boszorkányra, mint ő, képtelenek lennétek ténylegesen rábizonyítani bármit is, amit elkövetett. Még a pszicho párbajozók ellen sem sikerült törvényt hozni, nem hogy olyasmi ellen, amiben a legtöbben még csak hinni sem hajlandóak. A törvény előtt varázslat nem létezik, így Violet Witch bűnei is csak állítólagosak! – mondta ki Fudo a száraz valóságot. – Ha bevinném most, csak annyit érnék el vele, hogy egy kifejezetten veszélyes és nagy valószínűséggel igencsak dühös személyt hagynák egy őrsnyi rendőrrel egy légtérben. Senki sem jönne ki jól belőle.

– Hm... – morfondírozott Ushio elgondolkozva. – Hm... Az igazat megvallva, kemény tényekkel szembesítettél most, Yusei fiam, igazán keményekkel! Röstelkedve bevallom, ebbe így még bele sem gondoltam. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy rács mögött tudjam ezt a kis frus... boszorkányt, de arra, hogy hogyan tartsuk ott, még csak ötletem sincs...

– Jelenleg sem fizikailag, sem törvényileg nem lennétek rá képesek – helyeselt Yusei komoly hangon.

– A különleges erejű emberekre vonatkozó törvények valóban nagyon homályosak – értett egyet a rendőrtiszt. – Eddig, ha jól tudom, mindössze azt a jogszabályt sikerült elfogadtatnia a nemzetközi párbajszövetségnek, hogy ha egy pszicho párbajozó maradandó kárt tesz az ellenfelében vagy az arénában, azért felelősségre vonható. Ám ez csak a hivatalos keretek között történő párbajokra érvényes, és a felelősségre vonás módját sem tisztázza. Akár némi pénzbírsággal vagy kizárással is megúszhatják az elkövetők.

– Nem beszélve arról, hogy bár a pszicho párbajozók ereje DuelDiskhez és lapokhoz kötött, Violeté nem ilyen. Neki nincs szüksége DuelDiskre... sőt, még lapokra sem! Ushio, ő tárgyakat mozgat az elméjével, és még ki tudja mire képes! Óvatosan kell eljárnotok vele kapcsolatban... és nekem még inkább! Eddig úgy tűnik, hallgat rám, de ki tudja... Talán elég egy hevesebb vita, és...

– Yusei... nem tetszik ez az önfeláldozó hangnem! Legutóbb akkor hallottam tőled ilyen hangsúlyt, amikor...

– Ushio! Szeretném kideríteni Violet titkát, mielőtt átadom nektek, mert tudom, hogy valami jelentős dologról lehet szó – magyarázta Yusei eltökélten. – Violet nem ok nélkül teszi, amit tesz, és úgy vélem, ha sikerül rájönnöm az indítékaira, egyben sikerül megértenem őt, akkor talán... Talán sikerül meggyőznöm végre, hogy rossz úton jár, és hogy változtasson a módszerein. Reményeim szerint rávehetem, hogy működjön együtt velem és veletek, és akkor elejét vehetjük a felesleges sérüléseknek.

– Nos, ez igazán nemes és hősies vállalkozásnak tűnik, Yusei fiam, de talán neked sem ártana még ennél is óvatosabbnak lenned! Sárkányt melengetsz a kebleden, és ha nem vigyázol, még megéget és letépi a fejed!

– Elfelejted, hogy bizonyos értelemben én is egy sárkány vagyok – hozta fel Yusei jelentőségteljesen. – Ki más lenne méltóbb ellenfele egy sárkánynak, mint egy másik sárkány? Mellesleg... – váltott vissza önzetlenebb, aggodalmas hangjára. – Ha már kell, legyen valaki, akin a Boszorkány kitöltheti a dühét, inkább legyek az én, mintsem bárki más!

– Na, erről beszélek! Ezt verd ki a fejedből, Yusei fiam! – követelte Ushio. – Martha és Zora le is szednék a fejemet, ha hagynám, hogy az a lány bántson téged!

– Egyáltalán nem biztos, hogy bántani fog! – erősködött Fudo. – Ha pedig mégis hiba csúszik a tervembe... legalább nem más látja kárát. Ha már a tűzzel játszom, ne más égesse meg magát helyettem!

– Legyen. Ahogy gondolod, fiam – törődött bele kelletlenül a rendőr. – Más választásom amúgy sem marad, mint rád hagyni a dolgot, hiszen, mint szemtelenül rá is világítottál korábban, egy hetet adtam, mindenfajta kitétel nélkül. De tudd, ha mégis meggondolnád magad, és erősítésre van szükséged, a nap huszonnégy órájában elérhető vagyok! Hívj!

– Úgy lesz, Ushio! Viszont hallás...

– Állj, állj, állj, Yusei fiam! Egy szóval sem mondtam, hogy végeztünk! – rázta a fejét hevesen Ushio.

– Nem végeztünk? – csodálkozott Fudo.

– Még nem. Tudom, erre sem adtam előzetes utasítást, de talán posztomat tekintve lehetnél előzékeny.

– Pontosan miben?

– Ha jól vettem ki szavaid mögöttes tartalmából, már két napja Violet Witch közvetlen közelében tartózkodsz...

– Nos, igen, de legalábbis többnyire egy épületen belül vagyunk.

– Pontosabban?

– Ha elmondom, megígéred, hogy nem hozol felelőtlen döntéseket és rohansz meggondolatlanul a lányért?

– Én?! Meggondolatlan?! Yusei, ha eddig nem mondtam, most mondom! Válogasd meg a szavaidat, ha velem beszélsz!

– Elnézést. Nem úgy értettem. De akkor megígéred?

– Bökd már ki! – türelmetlenkedett a rendőrtiszt.

– Violet szombat délután óta nálam lakik.

– MICSODA?!

– Miért olyan meglepő ez azok után, hogy úgy fogalmaztam, "rajta tartom a szemem"? – sóhajtotta Yusei méltatlankodva.

– Feltételeztem, hogy talán kémkedsz utána!

– Mondtam, hogy a motorját is szerelem közben.

– Gondoltam, talán maszek vállalkozónak adtad ki magad, és csak a motort vitted el...

– Ugyan már Ushio, ne légy ennyire naiv! Azzal mit érnék, ha szétválasztom a lányt és a motorját? Egyértelműen a legeredményesebb, ha mindkettejüket folyamatosan a közelemben tudom.

– Igaz, igaz...

– Most, hogy ezt tudod...

– Pont ez az, amit akartam! Hogy még nem tudom, amit te!

– Hogyan?

– Yusei! Mondd el, amit eddig megtudtál a boszorkányról! – parancsolt a fiúra Ushio. – Egy részletet se hagyj ki! Ez a nyomozás szempontjából nagyon fontos.

– Nem pont arról beszéltünk eddig is, hogy rám bíztad az ügyet?

– A gyakorlati részét főként. Ettől még szükségünk van információkra.

– Attól tartok, olyanokkal, amire célzol, nem szolgálhatok. Violet szinte még semmit sem mondott az általa elkövetett törvénysértésekről, legalábbis nem részletekbe menőleg – magyarázta Fudo. – Pusztán általánosságban beszélt indítékairól és elveiről.

– De valamit akkor csak mondott.

– Ha nagyon akarod tudni, annyit, hogy a legelső eset az volt, amikor a "városában" megmentett egy kislányt a megerőszakolástól, s egyben a farkasai által végzett a bandával, akiknek a rovásán már több ilyen eset is volt. De nem említette a város nevét, sem a lányét, vagy az elkövetőkét, semmilyen pontos helyet vagy időt. És ez volt az egyetlen konkrét eset, amit elárult.

– Nos, ezzel nem sokra megyünk – sóhajtotta Ushio.

– Megmondtam.

– De talán mégis! Ha utánanézünk az olyan eseteknek, amikor vélhetően farkas vagy kutyatámadás végzett helyi gazfickókkal, talán... Persze, egyszerűsítené a dolgot, ha legalább a lány nevét tudnánk... Ez az! Hogy erre miért is nem gondoltam!

– Ushio, figyelj...

– Yusei, ne tereld a szót többé! Egész biztos vagyok benne, hogy ha ez a lány hajlandó volt hozzád költözni, akkor már a nevét is valószínűleg elárulta neked! Szóval, ki vele! Kicsoda valójában a rettegett Violet Witch?

– Nem hinném, hogy ha elmondom, annak kedvező következményei lennének! – ingatta a fejét Yusei. – Ha a média tudomására jut a dolog, és a lány titka nyilvánosságra jut, végleg elveszti a bizalmát bennem, mert eddig csakis nekem árulta el igazi kilétét. Vagyis, valójában már Jack is sejtett valamit, de bizonyára rájönne, hogy én árultam el. Mellesleg, az sem lenne előnyös, ha azok, akik a hivatalos személyiségét ismerik, az igazságosztó szerepét megtudván ellene fordulnának, esetleg fellázadnának. Ushio! Te is jól tudod, mi történt legutóbb, amikor Neo Domino lakói egy boszorkány ellen fordultak!

– Igen, igen, tudom, mi volt Izaoyi kisasszonnyal – sóhajtotta a rendőr. – Másrészről... ezt úgy mondod, mintha egy közismert személyről beszélnél... Yusei! Nem kérdezem meg harmadszor! Mi Violet Witch valódi személyazonossága?!

– Valójában, most, hogy így pengeélre állítottál, azt is megjegyezném, hogy kissé azért meglepő, hogy eddig még senkinek sem sikerült magától rájönnie. Mert bevallom, mikor Violet elárulta nekem a titkát, én akkor már jól tudtam, ki is ő valójában, így nagyon meg sem lepődtem a dolgon, amit még ő is megjegyzett.

– Értem, szóval annyira okosnak tartod magad, hogy azt hiszed, tovább húzhatod az időt.

– Nem, én pusztám a tudtodra hoztam, hogy némi logikus gondolkodással és ésszerű tényfeldolgozással már szükséged sem lenne engem kérdezned erről. De az emberek nagy többségével mindig is az volt a gond, hogy képtelenek meglátni a fától az erdőt. Nem gúnyból mondom, hanem segítő szándékkal. Néha a dolgok nem azok, aminek tűnnek, de néha viszont pontosan azok, akármennyire is valószerűtlennek tűnnének elsőre.

– Jó, jó, kiokoskodtad magad? – bosszankodott Ushio.

– Violet Witch az nem más, mint a híres turbópárbajozó, Yuzuki Violet! – vágta rá Fudo. – Ez a motorját, a pakliját és szörnyeit tekintve, de személyesebb szempontból nézve külsejét tekintve is egyértelmű volt. Szinte kiszúrta a szemünket a hasonlóság, mégis, pár elfogult rajongón kívül senki sem feltételezte róla, hogy ő lenne a rejtélyes igazságosztó, a rajongók szavát pedig senki sem veszi kellően komolyan. Így lehet az, hogy Violet szemérmetlenül ugyanazt a paklit és motort használta mind a hivatalos párbajai, mind a leszámolásai alatt, mégis, egyetlen maszk, ami az arcát fedte, megtévesztette az emberek legnagyobb többségét.

– Jól van, felfogtam. Minden következtetésed logikus és helytálló, és szégyen rajtunk, hogy mi nem jöttünk rá erre... Azonban... MICSODA?! – ordított fel a rendőr. – YUZUKI VIOLET A LILA BOSZORKÁNY?!

– Ne olyan hangosan, Ushio! – csitította Yusei. – Meg kell ígérned, hogy a lehető legdiszkrétebben kezelitek ezt a helyzetet!

– No, legyen, egye-fene, megígérem! Csak a rendőrség bizonyos tagjai szereznek róla tudomást! Így megfelel?

– Meg – sóhajtotta Fudo. – Hidd el Ushio, én is azt szeretném, ha a lehető legjobban és legigazságosabban végződne ez a történet. De ahhoz meg kell őriznem Yuzuki bizalmát, vagyis azt a keveset, ami van, és elérni, hogy tökéletesen megbízzon bennem! Ez pedig csak akkor fog menni...

– Ha az ostoba rendőrök nem rondítanak bele már megint a dolgokba, igaz? – kérdezte Ushio fejcsóválva. – Emlékszem én, mi történt szombat délután. Már akkor rejtegetted a lányt, amikor összefutottunk a sztrádá.... várjunk csak! Yusei! Azt ne mondd, hogy a lány okozta azt a balesetet is! Az már mégiscsak túlmegy minden határon, hogy még azok után is falazol neki, hogy...!

– Nem, Ushio, egyáltalán nem! Erre megesküszöm neked és bárkinek! Yuzukinak semmi köze nem volt ahhoz, hogy az a teherautó átcsúszott a korláton. Sőt... Bár talán nem kellene fecsegnem, de mi éppen a Holtágon tartózkodtunk, amikor a szállító alázuhant. Ha Yuzuki nem használja az erejét, hogy megmentsem, akkor... most talán ez a beszélgetés sem történhetett volna meg.

– Mi? Szóval megmentett téged? Ezért akarod annyira a javát? Mert úgy érzed, tartozol neki?

– Tartozom neki egy második eséllyel, Ushio, és akkor bebizonyosodott, hogy megérdemli azt – felelte Yusei szenvedélyesen. – Megmentett, pedig már tudta, hogy nektek dolgozom, ő mégis a segítségemre sietett. Yuzuki Violet nem gonosz személy, Ushio, ő csak... nincs tisztában vele milyen erőkkel játszik, és hogy a tettei milyen következményekkel járnak. Ezt már párszor a tudtára is adtam, és mindaddig így fogok tenni, míg végül megérti. Cserébe csak annyit kérek, légy türelemmel, te és az embereid is! Pár nap alatt nem lehet megszelídíteni egy boszorkányt!

– Egy heted volt, mint azt már jól tudod, nem több, vagyis péntekig még van időd! – kötötte ki a rendőr. – Viszont figyelmeztetnem kel téged, hogy ha a fennmaradó időben a boszorkány olyasmit tesz, ami a rendőrség közbenjárását igényelné, akkor nem lesz más választásunk, mint közbelépni. Az embereim bár már nem kutatnak, fokozottan felügyelik a várost!

– Ezzel tisztában vagyok Ushio. A körülményekből kifolyólag magától értetődő, hogy már jómagam is szembesítettem Yuzukit néhány alapszabállyal, köztük az ereje visszafogásával. Persze, ha nagyon akarná, valószínűleg sajnos még én sem tudnám visszafogni, azonban hiszek a saját meggyőző erőmben és az ő jó szándékában. Ha rajtam múlik, Yuzuki nem fog több galibát okozni! – ígérte Fudo magabiztosan.

– Galibát?! Ilyen szót használsz a súlyos törvénysértéseire, és amióta csak kiszedtem belőled a nevét, a keresztnevén szólítod?! – akadt ki újfent Ushio. – Kezdjek el félni, hogy a boszorkány aljas csáberejével talán már be is hálózott téged?

– Engem is becsmérelsz azzal, hogy ilyet feltételezel! – válaszolta Yusei neheztelően. – Természetesen nem szándékozom belezúgni a célszemélybe... vagy gyanúsítottba... vagy a leendő ellenfelembe, akárhogy is nevezzük! Ennyire amatőrnek nézel? Úgy tűnt valaha is, hogy egy ellenfelem vonzó külseje, avagy bájossága elterelte volna a figyelmem a párbajról?!

– El kell ismernem, meglehetősen hatásosan állsz ellen a szebbik nem csábításának, az igaz... ha, ahogy mondtad, egy párbajról van szó. De jelenleg, Yusei, ennél többről van szó – mutatott rá Ushio. – Nem csupán pár kör és némi csata erejéig kell koncentrálnod, nem pusztán egyetlen párbaj végéig kell kitartanod! Ez az érzelmi és értelmi háború, ami feltételezéseim szerint köztetek dúl, több fronton folyik, és folyamatosan. Nincs szünet, nem feltétlenül kell pár lépés után átadnotok a kört a másiknak, és tulajdonképpen szabályok sincsenek, amik behatárolnak. Ez a boszorkány nekem olyasvalakinek tűnt, aki előszeretettel játszik elmés játékokat*, ahelyett, hogy egyenesen beszélne.

– Tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, Ushio, hidd el – bizonygatta Yusei. – Már az első találkozásunkkor rájöttem, mennyire makacs és intenzív személyiség is Violet. Ám Yuzuki.... az az oldala, amit akkor mutat, amikor kettesben vagyunk... nos, valamivel kezelhetőbb és emberibb. Ugyanúgy konok és önfejű, folyton gúnyolódik, de egyben kedves és megértő is tud lenni. Összetett személyiség, de legalább már átlátok a hazugságain, így idővel megfejtem őt.

– Csak aztán nehogy csalódnod kelljen, mert olyasvalami után kutatsz a lányban, amiről végül kiderül, hogy sosem volt ott!

– Nem, Ushio. Van egy olyan érzésem, hogy bár sokszor fog még az idegeimre menni, végül nem fog csalódást okozni. Yuzuki... amennyi sötétség van benne, annyi fény is. Csupán el kéne érnem, hogy utóbbit válassza! És ha a káoszból kiveszik a sötétség, maga a káosz is erejét veszti... Akkor pedig...

– Mit mondtam neked a líraiságról, Yusei?! Na, fejezd be az elmélkedést és foglalkozz a gyakorlattal! – adta ki az utasítást a rendőrtiszt. – Még beszélünk! Légy elérhető!

– Rendben, Ushio! Minden jót!

– Neked pedig túlélést!

– Nagyon vicces...

Yusei kinyomta a hívást és mélyet sóhaj kíséretében visszatette a telefont az asztalra. Szóval megtörtént, elárulta Ushiónak Violet igazi kilétét. Azaz, a Hatsune családnevet nem említette, de a Yuzuki Violet névből a rendőrség bizonyára percek alatt felkutatja a turbópárbajozó eredeti nevét. Ez van, a végtelenségig úgy sem tarthatta volna titokban. Célszerűbb lenne a fontosabb dolgokra koncentrálnia. Violet már legalább két órája lóg odakint felügyelet nélkül, ideje lenne rápillantania. És ha már ott van...

Fudónak a kijárat felé tartva új ötlete támadt. Yuzukinak sohasem voltak ember barátai – emlékezett vissza újra. A szokásos szigorúsága helyett akkor miért ne mutathatná meg neki, milyen is az igazából? A nap folyamán már elvitte a kedvenc levesező helyére, most akár csatlakozhat is hozzá, bármit is csinál éppen odakint. Ez az! – döntötte el, s kék szemeiben eltökéltség csillant. Ha megmutatom Yuzukinak, hogy egy oldalon állunk, talán könnyebben megnyílik majd nekem! Ha ennek az az ára, hogy csatlakozzam hozzá a hülyeségben... nos, legyen!

Végül a háztól nem messze található mezőre kiérve Fudót kellemes meglepetésként érte, hogy Violet jelenleg nem is akkora hülyeséget művel, hanem csupán harcművészeti fogásokat gyakorol. A boszorkány közben mintha legalább öt másik személyhez is beszélt volna, akik láthatatlanok voltak, ám ő ezért már nem nézte őrültnek. Biztos volt benne, hogy a Szellemeivel társalog. Elnézve a boszorkány szenvedélyes harciasságát, máris közelebb érezte magához, hiszen ő is épp ilyen lelkesedéssel gyakorolta a küzdelmet Jackkel és Crow-val még gyerekkorukban.

Közelebb sétált a lányhoz. Amikor már csak pár méter választotta el őket, Yuzuki észrevette, s döbbenten kapta felé zöld tekintetét, miközben kitartotta a kata pózt.

– Szükséged van egy partnerre? – kérdezte Yusei barátságos tekintettel, ám ravasz mosollyal a szája sarkában. – A gyakorláshoz – tette hozzá Yuzuki csodálkozását látva.

– Meglátjuk! – felelte a lány, majd kihívó tekintettel kiinduló harcállást vett fel. – De figyelmeztetlek, rendszerint a farkasaimmal gyakorolok!

– Semmi gond – felelte Yusei játékosan elmosolyodva. – Szeretem a kutyákat!

– Majd kiderül, mennyire! – jelentette ki Violet baljósan, és támadásba lendült.

...

*Írói megj.: Az angol „mind games" kifejezést így bírtam lefordítani, hogy „elmés játékok".