– Vagyis... – pontosított gyorsan Satoshi – meg kell akadályoznunk, hogy a lány megszökjön, vagy veszélyes dolgot tegyen! Ha Fudo eszközei nem bizonyulnak elégnek, közbe kell avatkoznunk!

– Ezt elfogadható és teljesíthető feltételnek ítélem – biccentett Ushio egyetértően. – És maga, Lazar-sama?

– Nos, legyen. Engedélyt adok egy rendőrségi ügy részben polgári kézbe helyezésére. Mellesleg, éppen itt lenne az ideje, hogy Fudo Yusei különleges képességére is fény derüljön, nem gondolják? – kérdezte Lazar sejtelmesen mosolyogva.

– Az engedélyt elfogadom – bólintott Ushio. – Viszont a megjegyzést nem tudom értelmezni.

– Mi is lehetne ennél egyértelműbb? – színpadiaskodott Lazar. – Godwin szerint egy sárkány erejét csak egy másik sárkány hívhatja elő. Ezért sem hagytuk közbelépni a rendőrséget annak idején, amikor a még Satellite-i szökevénynek számító Fudo Yusei párbajba fogott a város akkori üdvöskéjével, Jack Atlasszal. Egyikük jele sem aktiválódott volna egészen addig a párbajig. A többi sárkány jele pedig ezt követően mutatkozott meg, mind a többiek jelenlétének és növekvő erejének hála.

– De ha Yusei ereje már megmutatkozott, miről is beszélünk. Kiválasztott volt, ez a képessége.

– Nem – rázta a fejét Lazar. – Yusei-ben az a különleges, hogy megtévesztett minket. Persze, nem szándékosan, hiszen valószínűleg még ő maga sincs tisztában saját lehetőségeivel. De míg a többieknél előbb vagy utóbb megmutatkozott az a plusz, ami különlegességük forrása volt, Fudo pusztán kivételes szellemi eremének és hatalmas tudásának hála jutott el oda, ahol most van.

– Akkor nyilván ez a különleges képessége.

– Ha ezt annak nevezzük, akkor vegyék úgy, hogy én a természetfeletti képességére céloztam! Ugyanis a történelem során eddig a Karmazsin Sárkány által kiválasztott emberek kivétel nélkül bizonyos természetfelettinek nevezhető erővel rendelkeztek. Ez alól Godwin szerint a mostaniak sem lehettek kivételek.

– Mindig csak Godwin – ingatta a fejét a parancsnok. – Mi értelme is van vitánk jelenlegi szakaszának?

– Azt én sem értem – sóhajtotta Ushio.

Kérdőn néztek Lazarra, aki amolyan "tudatlanok" arckifejezéssel illette őket. Higurashi parancsnok ekkor fogta magát és megelégelve a polgármester beszédét a küszöbig baktatott.

– Máris távozik, parancsnok? – érdeklődte Lazar, de hangja neheztelő helyett sokkal inkább elégedetten csengett, arcán ravasz vigyor ült.

– Jobb dolgom is akad, mint a maga sci-fi fantáziáit hallgatnom, Lazar-sama! – jegyezte meg Satoshi, majd kurtán hozzátette. – Már elnézést a kifejezésért! – Azzal a parancsnok fogta magát, és kivonult a folyosóra, majd igyekezett a lehető leghamarabb elhagyni az épületet.

Lazar elégedetten nyugtázta magában, hogy már csak a sokkalta meggyőzhetőbb alparancsnok maradt a szobában, s az, akivel előző nap eredetileg is beszélni akart volna. Ám amikor Satoshi parancsnok értesült szándékáról, miszerint hétfőn meghallgatásra idézte be magához Ushiót, igazán kíváncsivá vált, és követelte, hogy Lazar avassa be, mégis miről óhajt beszélni vele. Mire a polgármester vonakodva megtette azt, a parancsnok önkényesen magát is a megbeszélés részévé tette, mondván, a boszorkány ügye végső soron az ő felelőssége, és ha Ushionak mondandója akad ezzel kapcsolatban, azt az ő jelenlétében tegye. Szerencsére a mai, keddi napon végre megszabadult tőle, s így már nyíltabban avathatta be nem hétköznapi terveibe az alparancsnokot.

– Végre lelépett – engedett így meg magának egy koránt sem polgármesterhez illő beszólást Lazar, s teátrálisan sóhajtott is mellé. – Ezt a rész már amúgy sem neki szántam volna! Még jó hogy amennyire szeretném őt a homályban tartani, Satoshi parancsnok annyira igyekszik elzárkózni a természetfeletti elől.

– Elzárkózni?! – csodálkozott Ushio. – Hiszen a hadsereget riasztaná, hogy...

– Hogy máris másra ruházhassa az ügyet. Nagy képmutató ez a Satoshi – állította Lazar. – Téged kritizál, amiért másnak adod az ügyet, de ő lehetőség szerint ugyan azt tenné. Csak ugye az, hogy egy civilt is bevontál, őt még nem menti fel a felelősség alól, ellenben, ha a tábornokhoz kerülne az ügy...

– Képmutatásról beszélsz, Lazar, holott te magad meg megint többet tudsz mindkettőnknél! – állította Ushio, s Satoshi-sensei hiányában máris visszatért a tegeződésre. – Ráadásul tiszteletlenül beszélsz a rendőrparancsnokról a háta mögött!

– Arról, hogy kettőnk közül ki tiszteletlenebb, Már Megint Elhagytam A Samát A Megszólításból-san, órákig vitatkozhatnánk, ám én inkább visszakanyarodnék előző, sokkalta érdekfeszítőbb témánkhoz.

– Legyen. Nem mintha lenne beleszólásom – törődött bele Ushio.

– Kedvelem azokat, akik tisztán látják a helyzetüket – mosolygott Lazar felsőbbrendűen, majd megköszörülte torkát, s átszellemülten folytatta teóriáját. – Legelőször Izaoyi Akiza ereje vált egyértelművé, ami már akkor megvolt neki, mielőtt a jele megmutatkozott volna. Ő pszicho párbajozó volt. Persze, nem feltétlenül efféle képességgel kell rendelkeznie egy kiválasztottnak. Az ikrek egyikének, Lunának a képessége abból állt, hogy látta és megértette a párbajszörnyek Szellemét, akik Godwin szerint eredetileg csak Szellemek voltak, és később lett belőlük kártya. Nos, a csapat fiú tagjai már érdekesebbek. Yusei és Jack akkoriban még nem mutatott képességet, Crow és Leo pedig később lettek kiválasztva, amit Godwin már nem élhetett meg. Én viszont továbbra is megfigyeltem őket. Crow Hogan különleges kapcsolatban áll a szörnyeivel, ha más Szellemekkel kevésbe, de a sajátjaival könnyedén társalog, és talán a csapattársai Szellemeivel is, habár ezt még így nem vallotta be. A Leo fiú szintén látni kezdte a Szellemeket, amikor a jelét kapta. A 5D's csapatból immár hárman is rendelkeztek a Szellemlátás képességével, ami azt mutatja, a Karmazsin sárkány a kapcsolatkészséget legalább annyira értékeli, mint a nyers erőt. Nos, ami pedig a királyt, Jacket illeti, ő pont az utóbbi kategóriába tartozik. Hogy a csapat ne maradjon kiegyensúlyozatlan, Jack Atlas nem volt más, mint az ördög erejének örököse!

– Na, most meg azt állítod, hogy Jack Atlas sátánista?! – hitetlenkedett Ushio. – Nála ateistább embert nem ismerek, hacsak nem Yusei-t, aki rendíthetetlenül a tudomány embere.

– Tökkelütött – prüszkölte Lazar. – Az ördög nem az a bibliai bukott angyal, akinek sokan hiszik. Az Ördög sem más, mint egy nagy erejű démon – az inkák nyelvén a Krimzon Démon, avagy Vörös Démon nevet viselő ősi, nagyhatalmú Szellem. Neki olyan hatalma van, hogy fizikai testet ölthet eben a világban, és némi ráhatása is lehet az itteni eseményekre. Van még pár ilyen erejű Szellem, például Rá, Ozirisz és Obeliszk, akiket a párbajvilág egyiptomi istenszörnyekként ismert meg. Na, de a lényeg, hogy az ördög, hogy még jobban kötődjön ehhez a világhoz, és szabadon járhasson közöttünk, szövetséget kötött pár emberrel, akik így részesülhettek az erejéből. Atlas, mint kiderült, ezeknek az embereknek a leszármazottja. Ironikus, hogy amikor erre rájött, ő magát, erejének forrását, az ördögöt tanította móresre Peruban, a Karmazsin Sárkány erejével kibővítve repertoárját.

– Sunyi ex-alpolgármesterhez képest elég sokat tudsz! – jegyezte meg Ushio epésen.

– Kicsivel több tiszteletet, ha kérhetem!

– A mesének vessünk már véget! – csattant fel Ushio. – Dolgom van! Ki kell küldeni az embereket Fudo házához!

– Pont ez az, a Fudo fiú – vágott közbe újra Lazar. – Hogy az ő ereje még ez idáig nem mutatkozott meg. Legalábbis nem elég nyilvánosan és egyértelműen ahhoz, hogy azt értelmezni tudjuk. Hiszen elképzelhető, hogy a képessége még mindig alszik, a többiek esetét tekintve én mégis arra tippelnék, hogy az ő ereje is elkezdett már kibontakozni, csak éppen átsiklottunk a dolog felett. Ez véleményem szerint betudható annak, hogy ez a bizonyos képesség még nem tört elő olyan intenzíven, hogy egyértelműen utaljon létezésére. Talán azért, mert a fiú volt olyan talpraesett, hogy nélküle is boldoguljon. Talán azért, mert soha nem került még olyan helyzetbe, ami indokolttá tette volna a képessége intenzív használatát. Viszont most, hogy újra akad, ami próbára tegye az erejét és kitartását...

– Tömören, Lazar, arra számítasz, hogy Violet Witch majd kikényszeríti ezt az állítólagos képességet Yusei-ből? – ingatta a fejég Ushio.

– Nagyon remélem – somolygott Lazar. – Mindig is kíváncsi voltam, hogy miből állhat Fudo Yusei ereje, akiről csapatban betöltött szerepe alapján feltételezem, hogy a legrendhagyóbb képességgel rendelkezik. Másrészről, elég igazságtalan lenne a sorstól, ha pont a Karmazsin Sárkány legfőbb kiválasztottja, az Öt Sárkány csapatának vezére nem ismerhetné és tapasztalhatná meg erejének igazi mélységeit! Bevallom, bár még mindig tartok a Violet-ügy civil kézbe helyezésének jogi következményeitől, titokban már a Lila Boszorkány felbukkanása óta ebben reménykedem. Már korábban is terveztem, hogy beszélek Yusei-jel a képességét illetően, de amennyire őt ismerjük, ugye, lerázott volna azzal, hogy "Ez ostobaság. A Karmazsin Sárkány a lelkünkben lakozó fény miatt választott minket, a képességek csak véletlenek!" Ekkor felhoztam volna, hogy a többiek is rendelkeznek velük, de ő akkor rávágta volna, hogy ő pedig nem. Még azt is hozzátette volna, hogy "Godwin már halott, és élete során sem volt egyáltalán megbízható, se nem épelméjűnek mondható. Végső soron jó cél vezérelte, de ő is tévedhetett." Ekkor rákérdeztem volna, hogy ennek ellenére tapasztalt-e már valami különlegeset, ő pedig szívélyesen megkért volna, hogy foglalkozzak inkább a saját dolgommal, a város ügyeivel kezdve, őt pedig hagyjam a sajátjaival, a tudományos dolgaival foglalkozni!

– Igen, Yusei pontosan ezeket felelte volna – helyeselt Ushio. – De mit ne mondjak, nagyon ravasz és rejtelmes kis bohóc vagy te még mindig, Lazar! – tette hozzá. – A stílusod mit sem változott, mióta kineveztek polgármesterré. Ugyanúgy titkokat rejtegetsz és saját kényed-kedved szerint alakítod az eseményeket, azokat a háttérből, s egyúttal már nyilvánosan is manipulálva!

– Köszönöm, hogy elismered a tehetségemet – hajlongott a kis bohóc színpadiasan.

– Ha ez nem lenne végképpen abszurd, még arra a feltételezésre jutnék – folytatta Ushio –, hogy te magad intézted úgy a dolgokat, hogy Violet Witch a városba jöjjön!

– Ugyan, Ushio, drága barátom, kérlek! Mégis hogy érhettem volna el ezt? Bűnözőket csábítok a saját városomba, hogy őt ide csalják nekem? Ezt még belőlem sem néznéd ki, ugye? Hogy a választóim biztonságát így kiszolgáltatnám pusztán kíváncsiságom miatt!

– Azt talán nem. De az mégsem bosszantott, hogy Violet már négy veszélyes Neo Dominók bűnözővel is végzett! Téged nem érdekel igazán, hogyan, csak tisztuljon meg a város a bűntől, igaz? Ezt eléggé egyértelművé tetted, amikor jó ideig hátráltattad a rejtélyes igazságosztó utáni nyomozást. Folyton hivatalos akadályokat gördítettél az utunkba, és csak akkor álltál végre félre, amikor... Amikor Yusei is csatlakozott a hajszához, csak akkor engedélyezted, hogy különleges erőket vessünk be civilekkel teli területen! Pedig már korábban is összeakadtunk a boszorkánnyal, ám akkor az erősítés hiányában mindig elszelelt.

– És arra nem gondolsz, Mindent Jobban Tudok-san, hogy titeket védtelek ezzel?! Amíg a boszorkány elmenekülhetett, addig nem volt oka rátok támadni. Ám ha sarokba szorítottatok volna... akkor most nézhetnék új rendőrök után a város számára!

– A kockázat a munkánk része.

– A természetfelettivel való harc nem a rendőrség dolga, hanem pont az olyan kiválasztottaké, mint Yusei! Ha hagyom, hogy szabad kezet kapjatok, már nem lenne kezetek, sem szabadságotok!

– Viszont Yusei-t sem kerested fel, hogy segítsen megállítani a lányt. Végül én kértem meg rá!

– Mégsem futhatok folyton a Momentum Főmérnökéhez, ha veszélyben a város. Az aláásná a tekintélyemet. Mellesleg abban is biztos voltam, hogy előbb-utóbb vagy ti kéritek Fudo segítségét, vagy ő maga ajánlja fel azt!

– Viszont, mindezidáig nyíltan tiltakoztál az ellen, hogy Yusei vegye át az ügyet! – mutatott rá Ushio.

– Drága barátom, én mindent okkal teszek. Ha rögtön megadom az engedélyt minden győzködés és alapos átgondolás látszata nélkül, bolondnak is néztek volna, aki nem alkalmas a város vezetésére.

– Ejnye, Lazar, hogy neked minden sunyiságodra megvan a magyarázatod.

– Ez van, ezt kell szeretni! De abban biztos lehetsz Ushio, hogy a tény, hogy valójában sohasem változtam meg igazán, Neo Domino számára csak előnyösnek számít. Bár az eszközeim sokak számára megkérdőjelezhetőek, ahogy elődeim eszközei is azok voltak, én mindig elsősorban a város érdekét tartottam a szemem előtt, ahogyan ők is.

– Azért remélem, a hibáikba nem akarsz esni, és a tévedéseiket nem veszed át! Godwin és Z-one is ezrek életét kockáztatták... Nagyon remélem, hogy te nem akarsz erre az ösvényre lépni!

– A különbség, drága barátom, hogy bár elődeim nem igazán hagytak kibontakozni, én sokkalta eszesebb vagyok náluk, és szerencsésebb helyzetben is. Godwin egy már elindult katasztrófát igyekezett megállítani, Z-one a múltat próbálta megváltoztatni... Én ellenben még azelőtt szándékozom cselekedni, részben már meg is tettem a szükséges előkészületeket, mielőtt a katasztrófa megtörténne, mielőtt bármi fenyegetés erre a világra törne!

– Nem tetszik ez a baljós hanem, Lazar. Mit tudsz még, amit mi nem?!

– Ó sokat, nagyon sokat, de van, amit az események zavartalan folyásának biztosítása végett még nem mondhatok el. Már így is túl sokat fecsegtem, fene azt a lepcses számat! Vagyis, kérlek, ne említs Yusei-nek semmit abból, ami tegnap és ma itt elhangzott! Jobb lesz, ha saját maga tapasztalja meg, amit én már régóta tudok. Mellesleg, még a végén idejönne kifaggatni, mint annak idején, amikor ő és a barátai elkaptak a sikátorban. Azoknak a kék szemeknek képtelenség ellenállni. De ha Yusei tőlem tudja meg a boszorkány titkát, azzal elveszíti annak bizalmát, s egyben az esélyt, hogy elejét vehesse a katasztrófának.

– Mégis miről fecsegsz már megint, Lazar?! Te tudod Violet titkát?! Talán azt is tudod, hogy ő valójában a híres turbópárbajozó, Yuzuki Violet, álruhában?! – Ushio nagyot sóhajtott – Upsz, Yusei a lelkemre kötötte, hogy nem fedem fel a boszorkány valódi személyazonosságát...

– Nem mondtál vele semmi újat – legyintett Lazar idegesítő közömbösséggel. – A vak is látja, hogy Yuzuki Violet és Violet Witch ugyanaz a személy, csakhogy az emberek többsége mégis fájdalmasan naiv. Mégis mit gondolsz? Miért mozgattam meg hegyet-völgyet, hogy a WRGP három év múltán, vagyis AZÓTA először újra nálunk kerüljön megrendezésre? Soha, a párbajtörténelem során még egyszer sem rendezték meg a világbajnokságot, sem a csapatosat, sem a szólót, két egymás utáni almalommal ugyanabban a városban! Régi hagyományokkal dacoltam, az oroszokkal és a németekkel keltem harcra, nem beszélve a szövetségiekről (az USA-ról), hogy újra Japánban lehessen a bajnokság, mivel ők ugyanúgy pályáztak a házigazda szerepére. Mellesleg, utána még Tokyóval és Kyotóval is vitázhattam, hogy miért újra ebben a balszerencsés városban legyen a bajnokság. Végül azzal győztem meg mindenkit, hogy a múltkori tragikus események után óhajtok tiszta vizet önteni a pohárba és tisztára mosni a város hírnevét!

– Szóval mégsem bűnözőket hívtál a városban, hanem a boszorkány párbajozói énjét csaltad ide!

– Ezért mondtam, hogy más vagyok, mint az elődeim, jobb, mint ők! Én nem az egyszerűbb utat választottam, hanem a nehezebbet szenvedtem végig, hogy később se lehessen gondom belőle.

– De egy ilyen fruskáért egy egész WRGP-t ideszervezni?! Nem túlzás ez egy kicsit?! Nem lett volna elég egy helyi bajnokság, legalábbis egy országos?

– Az nem feltétlenül keltette volna fel az érdeklődését. Mellesleg, stílusomhoz illik, hogy szeretem a nagyszabású dolgokat!

– Lazar, Lazar... De ez még nem magyarázza, miért annyira fontos, hogy ez a veszélyes kis fruska Neo Dominóba jöjjön?! Mert pusztán az, hogy kiderítsd, Yusei valóban rendelkezik-e a Godwin által megjósolt erővel, még mindig nem indokolja egy ilyen veszélyes erő, mint Violet Witch Neo Dominóba csábítását. Vagy talán tévedek, Lazar, és ennél a pontnál győzött le a kísértés?!

– Tévedsz is, meg nem is – vigyorgott a bohócképű. – Természetesen volt más is. De mégsem küldhettem Fudo Yusei-t, a Momentum Főmérnökét kényszerszabadságra, azzal az indokkal, hogy utazzon el egy távoli városba, ahol a boszorkányt legutóbb látták, és eredjen a nyomába, kapja el, érjen el nála valamit... Be kell látnod, Ushio, hogy ha ezzel a kéréssel fordulok hozzá, még nagyobb hévvel küldött volna el, mint ha az erejéről faggatom. "Mégis mi baj van a fejeddel, Lazar?! A város ügyeivel kellene foglalkoznod, nem más városok állítólagos éjjeli árnyával! Ha nem tudsz valami értelmesebbel előállni, ne hátráltass a munkában!" Pimasz stílusa van a Fudo fiúnak, de neki elnézem, mert kétszer is megmentette a várost. Viszont, azt nem nézhetem tétlenül, hogy a világ, benne Neo Domino, újra veszélybe kerüljön. Én nem hagyom addig fajulni a dolgokat, mint az elődeim. Beavathattam volna Yusei-t már mindenbe a legelejétől fogva, de amíg saját bőrén nem tapasztalta a Lila Boszorkány erejét, amíg első kézből nem értesül az igazságról, amit a lány rejteget, addig úgysem hitt volna nekem, s amint mondtam, elhajtott volna a fenébe. Én mondom neked, Ushio, néha igazi átok a tudás, főként, ha senki nem hajlandó hinni neked!

– Én hajlandó vagyok hinni neked, Lazar. Elmondod végre, mi Violet rettentő titka, ami miatt újra ehhez fogható hatalmas szervezkedésbe fogtál?

– Mint már említettem, nem lehet. Yusei korábban nem hitt volna nekem, akkor ezért nem mondtam senkinek. Ha viszont most, hogy már közelebb került a Violethez, ha most véletlenül a fülébe jutna, ha nem a lánytól tudja meg, talán olyasmit tenne, ami végleg aláássa minden eddigi törekvésem, hogy...

– Törekvést mire?

– Ha lenne eszed Ushio, elég eszed, már korábbi szavaimból kiolvastad volna, hogy a lány készül valamire, valami nagyon veszélyesre, végzetesre és visszafordíthatatlanra, és nem, ez nem csupán pár bűnöző kinyírását jelenti! Amire Violet készül az... az olyan elhatározásra utal, amit talán csak egy Fudóhoz hasonlatos személyiség törhet meg, és olyan erőt sejtet, amivel csak egy Yusei erejéhez hasonlatos erővel bíró személy rendelkezik! Ezért is remélem, hogy Yusei ereje végre intenzívebben is megmutatkozik. Mert ha nem is sikerül lebeszélnie a lányt a dologról, talán erővel még megállíthatja. Ushio, nem saját kíváncsiságomat, hanem elsősorban mindenki biztonságát szolgálom jelenlegi szervezkedéseimmel. Hidd el, ha már én sem látok más megoldást, én, a kerülőutak nagymestere, akkor biztosan így van! Ha valaki, egyedül Yusei Fudo képes megállítani Yuzuki Violetet abban, hogy az évezred legveszélyesebb katasztrófáját szabadítsa a világra.

– De mégis mit? Mit szabadítana ránk az a fruska?

– Nem mit, hanem kit! De már túlságosan is sokat mondtam, Ushio! Meg kell esketnem téged, hogy ez a dolog, s minden, ami ma elhangzott itt, köztünk marad! Persze, kivéve a részt, amiben engedélyt adok az ügy Fudónak történő átadására.

Ushio mély levegőt vett, majd azt kifújva nehézkesen elhatározásra jutott.

– Pusztán, mert bízok abban, hogy Yusei ezen információk hiányában is sikerrel fog járni... Esküszöm, Lazar, hogy hallgatok!

– Helyes. Most menj, dolgom van még! – legyintett Lazar pimasz könnyedséggel, s máris asztala felett újra megjelenő holografikus képernyőibe temette arcát.

Ushio újabb sóhaj közepette meghajolt búcsúzóul, majd távozott az irodából. Már az utcára érve értesítette embereit az új parancsról, miszerint innentől fogva Fudo lakhelyét kell megfigyelés alatt tartaniuk, majd ő maga visszaindult az őrsre. Csak remélni tudta, hogy Yusei még mindig annyira kezeiben tartja a helyzetet, mint előző este állította.

Sziasztok! Ennyi lett volna, amit még a múlt nyáron írt vázlatból összehoztam. Sajnos nem tudom, a következő fejezet mikor készül el, de ha kicsivel több időm lesz, nekifogok majd ;) Addig is köszönöm, hogy olvassátok ^.^