A lila színű, nőies, mégis vad stílusú párbajmotor észveszejtő sebességgel száguldott a Neo Domino Citybe vezető autópályán. A szürke utak alatt az óceán kék víztükre csillogott, balra egy hatalmas, tükörképével együtt a végtelen jelét kiadó emlékmű emelkedett ki a vízből. Az égen puffadt felhők úszkáltak, a nap fénye megcsillant a lila motor nyergében ülő lány lila sisakján és hullámos, levendulaszínű haján, zöld szemei a halványlila védőszemüveg alatt rejtélyesen ragyogtak. Fehér bőrdzsekit és hasonló anyagú, testhez álló fehér bőrnadrágot viselt egy lila övvel és lila csizmákkal, a dzseki alól enyhén kilátszott orgonaszínű topja. Gondolt egyet, gyorsított, majd rövid időre felágaskodott a motorral, hadd tudja meg a város, hogy megérkezett!

*

A nevem Hatsune Yuzuki, de mára a legtöbben csak Yuzuki Violet néven ismernek. Egy átlagos, tizenkilenc éves lány vagyok, aki keresi az útját a középiskola után. Jaj, elhittétek? Csak vicceltem, nem vagyok átlagos, és az utamat is rég megtaláltam. Még négy éve, a felső tagozat utolsó évében kezdtem el aktívan párbajozni, több bajnokságon, versenyen is részt vettem, és elég jó eredménnyel végeztem. Ám az igazi áttörés akkor jött el, amikor két éve legyártattam egy kártyakészítő céggel a saját magam által elképzelt paklit, és egyben megtanultam párbajmotorozni és turbó párbajozni. Sorra vettem részt a japán városokban tartott bajnokságokon, és kivételes paklimnak és tehetségemnek hála meg is nyertem mindet.

Amikor vége lett az iskolának, az érettségi után azonnal külföldre utaztam, hogy más szóló versenyeken is részt vehessek, és persze nyilvánvaló, hogy én nyertem meg őket. A világ hamarosan Yuzuki Violet néven ismert meg, ez lett az úgymond fellépő nevem, ám volt még egy nevem, ami már sokkal inkább félelmet keltett ellenfeleimben, mint rajongást: Violet Witch, azaz a lila boszorkány. Így kezdtek el szólítani azon párbajok után, amik alatt valós sérülés okoztam ellenfeleimnek és mellékhatásként kárt tettem az arénákban is. Én nem zavartattam magam, mind megérdemelték, amit kaptak.

Amióta felfedeztem varázserőmet, csakis arra használtam, hogy igazságot tegyek, és megbüntessem azt, aki megérdemli. Kár, hogy az emberek csupán a veszélyt látják bennem, és nem az igazságosztót, aki értük harcol. Na meg persze magamért is. Egész életemben a saját fejem után mentem, soha senkinek nem hagytam igazán, hogy megmondja mit, vagy mit ne tegyek. Nem csupán versenyeken párbajoztam, esténként a városok utcáit jártam bűnözők és bűnbandák után kutatva, ha pedig rájuk találtam, kihívtam őket párbajra és megkapták, amit érdemeltek. Sőt, ez még a jobbik eset volt számukra, mert ha valamelyikük nagyon felbosszantott, akkor kártyák és szörnyek nélkül, közelharcban és általában varázserőm bevetésével láttam el a baját.

Nos, igen, az erőm nem csupán a párbajszörnyeimet kelti életre, hanem az elemeket, az energiát is irányítom. Nem pusztán psycho párbajozó vagyok, hanem igazi boszorkány. Boszorkány, akit mostanra mind az öt kontinens ismer, miután az elmúlt év utazásai során legyőztem a leghíresebb párbajozók legalább nyolcvan százalékát. A többit csak azért nem, mert velük még nem volt szerencsém összefutni. A Ragnarök csapat, az Egyszarvú csapat és a Crow Hogan nevű egyén csapata ellen egyedül álltam ki. Mondjuk őket nem bajnokságon győztem le, mert egyedül nem nevezhettem, de versenyen kívül kiálltam velük egy váltóban, és nehezen bár, de sikerült mindháromszor győzedelmeskednem, sőt, még a varázserőmet sem használtam, nem volt rá szükség.

Pár napja Buenos Airesben vettem részt egy szóló nagydíjon. A stadion máris hangos morajlásba kezdett, amint begurultam a pályára fényesre polírozott párbajmotorommal. Később jöttem csak rá, hogy nem csupán engem éljeneztek, hanem ellenfelemet is, egy magas, szikár, szőke férfit, Jack Atlast, aki Japánban nőtt fel, de hamar ismertté vált a nemzetközi médiában. Jack rögtön fel is piszkált a sznob stílusával, és az enyémet majmoló fehér-lila motoros ruhával. Rendeltetésszerűen harminckettő induló közül mi ketten jutottunk a döntőbe.

Jack a Vörös Démon Sárkányát (ATK 3000, LV 8) használta ellenem, elpusztítva a Kékszemű Hófarkasomat (ATK 2000, LV 6), de nem hagytam szó nélkül. Vannak még, akik használják az áldozati idézést, én is egy vagyok közülük. Gyorsítottam a tempón, hogy utolérjem ellenfelem, majd húztam. Nem volt már szörny a térfelemen, de volt három lefordított lapom, és az új húzással együtt ez éppen elég volt.

– Hiába erőlködsz, nincs olyan kártya, ami használna ellenem! – hallottam Jack Atlas kárörvendő nevetését mellőlem.

– Azt hiszed? – kérdeztem, szájam sarkában ravasz mosollyal. – Én és a paklim szinte egyek vagyunk, és a harc még csak most kezdődik – jelentettem ki –, hiszen a lehető legjobb lapot húztam! Kijátszom a Varázslatos Katicabogarat (ATK 700, LV 2) a kezemből, a képességének hála pedig a katicám megidéz két Katica Zsetont (ATK 100, LV 1) is a térfelemre abban körben, amikor megidézték.

– Hétszázas támadóponttal nem sokra mész! – közölte Jack magabiztosan.

– Úgy véled? Csak mert akkor most feláldozom a két Katica Zsetont, hogy lehívjak egy másik Kékszemű Hófarkast a paklimból, Lycon, gyere (ATK 2000, LV 6)! Ha pedig megidézek egy Hófarkast a térfelemre, automatikusan hívhatom a párját a paklimból, vagy a temetőmből! Térj vissza, Lyra (ATK 2000, LV 6)! – A két hatalmas, hófehér farkas megjelent a motorom mellett elbűvölő, magasztos valójában.

– Na és? – vont vállat Jack. – Egyik sem erősebb 2000 pontnál, a Sárkányom pedig 3000 pontot számlál.

– Lyra, Lycon! Támadjátok a Vörös Démon Sárkányt! – kiáltottam, és a két farkas együttes erővel ugrott neki Jack szörnyének, aki azonnal darabokra hullott szét, Jack pedig 1000 életpontot vesztett. (Jack: 1700, Yuzuki: 800)

– Mégis mi a fene volt ez?! – kérdezte felháborodva.

– A farkasaim egyik különleges képessége a „Falkaszellem". Bármelyik másik farkas, róka, vagy bármilyen kutyaféle lénnyel összefoghatnak, támadásnál pedig a pontjaik összeadódnak!

– Micsoda?! Mindegy – sóhajtotta Jack. – Nem számít, mert aktiválom a csapdám: Az Uralkodó Visszatér. A Vörös Démon Sárkány visszatér a pályára (ATK 3000, LV 8)!

– Legyen. Befejezem a kört.

– Ezzel együtt a játékot is! – jelentette ki Jack, – Mert most végzek veled. – Húzok! Megidézem a Dark Tunert (ATK 600, LV 2)! Bevetek egy sebesség varázslapot: Sötét Másolat. Ezzel másolatot készítek a Sötét Hangolóról, így már két hangoló szörny is van a térfelemen (2x LV 2). Most pedig...

– Mire készülsz? – kérdeztem döbbenten.

– Összehangolom a két Sötét Hangolómat a Vörös Démon Sárkánnyal! Dupla hangolás, gyerünk! (LV 2 + LV 2 + LV 8 = LV 12)

– Dupla hangolás... Király! – lelkesedtem fel. Odavoltam a rendhagyó idézésekért, nekem is volt néhány a tarsolyomban. Egyszerre használtam régi és új idézési módszereket, és nemrég egy egészen elképesztőt is megtanultam, amit egy látomás mutatott nekem. Jack nem örült a jókedvemnek, de inkább vett egy mély levegőt és elkezdte mondókáját.

– Vörös lángok nyelik el a világot. Az Ördög és az Uralkodó egy testen osztoznak, erejük előtt mindenki térdre borul. Mutasd magad, lángoló lelkem, Vörös Nova Sárkány (ATK 3500, LV 12)!

A pályán, Jack motorja felett egy hatalmas, lángoló sárkány jelent meg, erejétől megremegett az aréna. Ekkor belegondoltam, hogy ez még csak nem is életre kelt szörny, hanem csupán Solid Vision. Mi lenne, ha egyszer valaki életet lehelne belé, hmm? Mindenesetre nem rémütem meg, ami Jacknek piszkálta is az önbizalmát rendesen.

– Vörös Nova Sárkány ereje 500 ponttal nő minden hangolódó szörny után a temetőben. Öt hangoló szörny van a temetőmben (5x500=2500), így az ereje hatezerre nő (ATK 6000, LV 12). Nincs esélyed! Vörös Nova, támadd a nyeszlett farkasait!

– Ne olyan hevesen! – kiáltottam el magam. Jack szemében döbbenet csillant.

– Használd fel a csapdáidat, térítsd el a támadást nyugodtan, csak elodázod az elkerülhetetlent. Nem létezik olyan szörny, ami legyőzné a sárkányomat!

– Hm, talán egy másik sárkány – vetetem fel, s hallottam, ahogy a stadionon izgatott morajlás fut végig. – Nem fogok gyáva módjára védekezni és menekülni, Jack! Szembeszállok veled!

– Hadd lássam! – felelte kihívóan.

– Felfordítok egy varázslapot! Ez egy igazán retro kártya, a Szörnyébresztő! Visszahozom a temetőmből a korábban Lyra megidézéséhez használt hangoló szörnyet, a Kék Madarat (ATK 400, LV 2)! (A Kékszemű Hófarkasok valójában szinkro szörnyek, de lehet őket áldozati idézni is, két áldozattal, vagy különleges idézni, ha van már egy másik a pályán.)

– Na és, mire mész vele? Felhasználod a Varázslatos Katicabogarat és lehívod a harmadik Hófarkasodat? Sajnálattal közlöm, hogy őt már négy körrel ezelőtt eltávolítottam a játékból a csapdámnak hála.

– Ha jobb megfigyelő lennél Jack, láthatnád, hogy a Katicabogaram szintje kettő, a Kék Madáré szintén, tehát nem is tudnám velük szinkro idézni a hatos szintű Hófarkast. Ha pedig áldozati idézni akarnék, miért is bajlódnék egy hangoló szörny visszahozásával?

– Akkor mégis mire készülsz? – kérdezte egyre idegesebben. – Inkább add fel, és ha így teszel, gyorsan és... fájdalmasan intézlek el!

– Elég! – fojtottam belé a szót. – Összehangolom a kettes szintű Kék Madarat a kettes szintű Varázslatos Katicabogárral, és itt jön ő! A varázslat kék fátyolként tölti be a teret, amikor szárnyai kibontakoznak a sötétségből... Négyes szintű Kék Főnix (ATK 1200, LV 4), a szinkro hangoló szörny!

– Szinkro... hangoló...?! – hökkent meg Jack. – Csak nem... Nem lehet...! Hiszen arra a technikára egyedül Yusei képes!

– Yusei? Yusei Fudo? Az a srác a vörös párbajmotorral, akit Neo Domino hősének tartanak? – kérdeztem rá.

– Az a srác a vörös párbajmotorral a barátom, és tudomásom szerint senkinek sem tanította meg a Tiszta Elme technikáját.

– Tiszta Elme? Tisztára nem értem... Én magamtól tanultam ezt.

– Mit?

– Mindjárt meglátod! – kiáltottam lelkesen, és éreztem, ahogy a nézők izgalma velem együtt fokozódik. Bár egyesek tartottak tőlem, rengeteg rajongóm is volt. Ha Jack követné a híreket, őt sem érné meglepetésként, ami következik. Elmosolyodtam és megelőztem, majd a szörnyeimre pillantottam. Lyra és a Kék Főnix egyetértően bólintottak vissza.

– Mi? – döbbent meg Jack a tényen, hogy az én szörnyeim mintha valóban élnének és saját akarattal rendelkeznének. Ráhagytam a dolgot.

– A csillagok is fényesebben ragyognak az éjszakai égen... – kezdtem bele mondókámba, még az idézés előtt, mivel ha az elkezdődik már nem lesz időm rá, mégis... Imádtam a szinkro idézések előtt párbajozók által elmondott kis verseket. Nyilván a közönség is, mert mind sikongatni és zúgolódni kezdtek.

– Mi a fene? – rázta a fejét Jack.

– A fény és a sötétség találkozásánál új erő születik, ami egyszerre hoz magával teremtést és pusztítást! – folytattam a saját magam által kreált szöveget. – Összehangolom a négyes szintű szinkro hangoló Kék Főnixet a hatos szintű szinkro szörnyemmel, a Kékszemű Hófarkas Lyrával! Gyorsított szinkro! – kiáltottam, és motorom körül máris lila, fénylő körök jelentek meg a levegőben.

Az energiakörök engem és a két szükséges szörnyet is magukba foglalták. Koncentrálni kezdtem a levegőben áramló energiákra, próbáltam megragadni egy áramlatot, egy erőteljes hullámot, mint szörfözésnél, majd amikor másodpercek alatt rátaláltam egyre, maximum sebességre gyorsítottam a motorommal. Az áramlat a hátára vett, tovább gyorsított minket, egészen a fénysebességig.

Egy ponton túl, mintha megállt volna az idő, egy másik, orgonavirág színben izzó dimenzióba kerültem. A farkas és a főnix feloszlottak, lényük egyesült, és az intenzív, vöröseslila ragyogásból egy sárkány alakja bontakozott ki. Megjelent mellettem lelkem megtestesülése, és együtt kiléptünk az alternatív térből egy lila kapun keresztül, vissza a pályára.

Nem sokkal Jack motorja mögött jelentem meg, s velem együtt egy hatalmas, lila, vöröseslila és levendula színekben pompázó, nőnemű sárkány suhant.

– A káosz úrnője, Lila Sárkány, a Hajnal (ATK 4000, LV 10)! – mutattam be mindenkinek a sokak által már jól ismert, négyezres támadópontú új párbajszörnyemet.

Hajnal felszállt a magasba, és lilás-rózsaszínes csillagport szórva a szárnyaiból körberepült a nézőtér felett. Az emberek egyszerre kezdtek ujjongani és ijedezni, főleg, amikor ráeszméltek, hogy a csillagpor valódi csillámok formájában hullik a földre, a testükre és ruháikra. Ez van, Jack annyira felhúzott, hogy véletlenül teljes valójában idéztem meg a Lila Sárkányt, aki így súlyos sérüléseket okozhat neki. Na, de nem kell félni, a Lila Sárkány ereje olyan hatalmas, hogy őt nem igazán szoktam közvetlen támadásra használni, arra ott vannak a Hófarkasok. Általában úgy ügyeskedek, hogy Hajnallal vagy Alkonyattal ne kelljen közvetlenül az ellenfelemre támadnom, mert még a közvetett csapás is nagy károkat képes okozni.

– Ez az idézés nem volt semmi, ezt elismerem – vallotta be Jack. – Látványnak elmegy – váltott mégis lekezelőbb stílusba, – de a támadópontja még meg sem közelíti a Vörös Nova Sárkány erejét!

– Valóban? – kérdeztem ravaszul. – Felhasználom az egyik lefordított lapom...

– Állj! Én használom fel az enyémet, a Sárkány Tüzét, amivel semlegesíthetem egy lefordított lapodat, mielőtt aktiválnád azt!

– Aktiválom az utolsó lefordított lapom, egy ellencsapdát, a Mágia Semlegesítést! Ezzel én semlegesítem a te csapdádat. Nincs több lefordított lapod, így nem tehetsz ellene semmit.

– Na és? Akkor használd csak fel az ócska lapodat! – vágta rá morcosan Jack.

– Nem kell kétszer mondani – vigyorodtam el, és aktiváltam a korábban említett lapot. – Mágikus Illúzió! Ha bevetem ezt a varázslapot, négy sebességjelzőért cserébe, akkor három körön keresztül minden mágia semlegesítődik a játékban, mindkettőnk térfelén. Nem érvényesek a szörnyképességek sem a pályán, sem a temetőből, továbbá semmilyen más csapda vagy varázslap hatása nem érvényesülhet, amíg ez a lap a pályán van!

– Mágikus Illúzió, mi? Hogy lehet, hogy nem ez a lap kapta a „mágia semlegesítés" nevet?

– Azért, mert ez egyedi ki varázslap ám. Talán egy másik párbaj során majd megmutatom, miféle módon lehet még felhasználni.

– Ez a párbaj nemsokára véget ér! – állította Jack makacsul.

– Igen, mindenképpen – értettem egyet magabiztosan. – Mivel a szörnyképességek nem érvényesek, a Vörös Nova Sárkány elveszíti az extra 2500 támadópontját, az ereje így kevesebb lesz, mint alapjáraton, hiszen már a megidézésével kerül két hangoló szörny a temetődbe (a támadóereje alapból 4500-ra nőne), ám most már ők sem számítanak. A támadópontja háromezer-ötszázra esik vissza!

– Ne! – kiáltotta Jack, s idegesen morgott magában. Most először tűnt úgy, hogy sikerült megfélemlítenem. A sárkánya jelentősen meggyengült (ATK 3500, LV 12).

– De igen, és így Hajnal már ötszáz ponttal erősebb nála.

–Legyen. Befejezem a kört - morogta Jack.

– Én jövök! Lila Sárkány, a Hajnal, támadd Jack Vörös Nova Sárkányát! Lila Varázs Támadás!

Jack második vörös sárkánya is elpusztult, ő viszont csak 500 életpontot vesztett (Jack: 1200). Se baj, itt van még egy szörnyem, aki simán lenullázza azokat! A nagy izgalomban csak most kezdett feltűnni, hogy a helyen, ahol Hajnal Vörös Démonra támadott, az ereje szinte felszántotta a pályát, barázdát hasított a betonba és megrongálta a pályát a nézőtértől elválasztó homorú műanyagfalat is.

Na, a lila boszorkány újra visszatért, ahogy ezt jelezték a nézők ideges kiáltásai, amikben kivétel nélkül megjelent a „Violet Witch" szó. Még Jack is megingani látszott, de nem kegyelmeztem neki. Kellett neki úgy kigúnyolnia korábban! Most megkapja, ami jár neki.

– Ugye tudod, hogy mi jön most, Jack? – kérdeztem baljósan mosolyogva a hangosan morgó, állítólagos Párbajkirályt. – Még ebben a körben végzek veled! Az egyik szörnyem még nem támadott, és mivel neked már egy sincsen, mágiát pedig nem használhatsz, ez egyenes út a vereséghez.

– A Király sohasem veszít! – szedte össze maradék méltóságát Jack. – Nem számít, miféle psycho trükköket vetsz is be, ellenem nem győzhetsz!

– Hát csak figyelj! – mondtam, és egyetértően összenéztünk Lyconnal, ami egy határozott bólintás követett. – Kékszemű Hófarkas, Lycon! Közvetlen támadás erre a nagyképű pojácára! Gyerünk!

A hófehér farkas futásnak eredt Jack irányába, zafírkék szemei élénk fénnyel izzottak fel. Az utolsó métereket szinte lebegve tette meg, majd nagy erővel Jack fehér párbajmotorjának ütközött. Mivel nem csupán Solid Visionről volt szó, hanem immár Lyconnak is valódi alakot adtam, Jack magán érezhette támadásom teljes erejét. A motorja nem csupán megingott, hanem kisodródott egészen a falig, ott pedig pörögni kezdett, majd feldűlt, és forogva, oldalt fekve csúszott még a betonon legalább harminc métert. A támadás helyén repedés futott végig a Szerencsekeréken, és amikor azt végre megállította a súrlódás, szó szerint kettétört az egész, majd kisebb darabokra esett szét.

A nézők és a pálya közepéről figyelő, korábban kieső versenyzők mind lélegzetvisszafojtva figyeltek. Jack életpontjai lenullázódtak, a párbajnak vége volt. (Jack: 0, Yuzuki: 800) Motorom kijelzőjén a „Winner" felirat jelent meg. Hajnal és Lycon mégsem tűntek el a pályáról, ott repültek és futottak mellettem, majd amikor egy utolsó kör után száznyolcvan fokos fordulatot téve lefékeztem Jack közelében, ők is megálltak velem együtt. Hajnal hangos üvöltéssel töltötte meg az arénát, Lycon szenvedélyes vonítással csatlakozott hozzá.

Az emberek összesúgtak, megrémültek, páran viszont ujjongani kezdtek és a nevemet, de még a Violet Witch nevet is izgatottan kántálták. Az összhangulat mégis győzedelmi helyett feszültbe hajlott, mivel azon aggódtak, hogy Jackkel minden rendben van-e. A szőke párbajozó remegve kúszott ki egykori párbajmotorja romjai közül, majd nagy erőfeszítések közepette megpróbált felállni. Hamar a győzelmi mámor helyét átvette a bűntudat, kellemetlen érzés lett úrrá rajtam. Jackhez siettem, hogy felsegítsem, nyomomban Lycon loholt, felettünk Hajnal körözött, csillámport szórva a pálya körülöttünk lévő szakaszára.

– Jack, minden rendben? – kérdeztem aggódva, és lehajolva kezet nyújtottam neki. Ekkor tűnt fel, hogy fehér sisakja alól vér folydogál a baloldalon, amelyikre esett. Motoros ruhája szintén több helyen kiszakadt, a legtöbb helyen sebek és zúzódások látszottak alatta, s a bal válla is furán állt, mintha kiment volna. A bűntudat, mint páncélököl markolt a szívembe. – Jack, én... – hebegtem.

– Már hogy lenne bármi is rendben?! – üvöltött rám Atlas. Meglepődtem, hogy egyáltalán még hang jött ki a torkán, amennyire megsérülhetett. Talán belső sérülései is vannak.

– Jack! – nyújtottam közelebb a kezem. Ő fogta és elütötte azt a közeléből, majd makacsul a saját erejéből állt fel, és húzta ki magát, amennyire tudta. Szemeiben mély ítélet és utálat tükröződött, amikor rám emelte őket. – Jack, hadd segítsek! – kértem, és megpróbáltam megérinteni a vállát. Nyilván nagy fájdalmai voltak, de ő mégis újra elütötte a kezem, és továbbra is dühösen nézett a szemembe. – Megértem, hogy most bizonyára utálsz, de...

– Utálni? Az utálat közel sem fedezi azt, amit irántad érzek, te átkozott, őrült boszorkány! Én gyűlöllek! Teljes szívemből gyűlöllek, te...! – vágta szidalmait a fejemhez. – Mégis ki a fene vagy te?!

– Yuzuki Violet – feleltem kurtán.

– Nem mondták még neked, hogy az erődet mások ellen használni gonoszság?! Igazságtalan és visszataszító dolog! – köpte felém, s láttam, már alig áll a lábán.

– Nem így akartam. Jack, én... felbosszantottál! Csak gonosz embereken szoktam használni az erőmet, te nem tűntél annak, csupán... Néha, ha túlságosan lázba jövök, és akkor...

– Ó, kímélj meg a rizsától! Tönkre tetted a párbajmotoromat, ezért fizetni fogsz!

– Persze, kifizetem, de...

– Ez egyedi gyártmány volt, az ára pedig felbecsülhetetlen! Nem nekem fogsz fizetni, hanem a rendőrségnek. Talán a psycho párbajozók ellen még nem hoztak törvényeket, de az utolsó támadásaid nem lehettek szabályosak! Ki foglak záratni a versenyről, sőt a világ összes versenyéről, te őrült boszorkány!

Éreztem, hogy jogos a felháborodása, de nem bírtam tovább.

– Őrült, már megint? Tudod mit, Jack, most lett elegem belőled!

– Még neked áll feljebb?!

– Igen, nekem! – sziszegtem, miközben zöld szemeim smaragd színnel felizzottak, testemet ragyogó, lila aura vette körbe. – Őrültet akarsz, hát megkapod! – határoztam el. Jack nagyokat zihált, lila szemeiben rémület csillant, de nem akarta mutatni.

– Miért, mit teszel? Ennél többet már nem tudsz ártani nekem!

– Majd meglátod! – jelentettem ki. Mellé léptem, és mielőtt még ellenkezhetett volna, megragadtam a bal vállát és egy erős mozdulattal visszatettem a helyére. Persze, felüvöltött a fájdalomtól, de nem érdekelt. Fogtam és arrébb löktem, majd Hajnalra pillantottam. – A tiéd! – néztem mélyen a sárkányom szemében, s így az ő smaragdzöld szemeiben is megértés csillant.

– Mi?! – ellenkezett Jack, de Hajnal leszállt mellé a pályára, és minden heveskedése ellenére betakarta szárnyaival, amik körül hamarosan a csillámlás lila izzássá váltott, s ez a lila erőtér teljesen körbevette Jacket. Ő kiabált és üvöltözött, de alig öt másodperc múlva rájött, hogy nincs értelme.

Fél perc múlva a ragyogás megszűnt. Hajnal kitárta szárnyait, szabadon engedve így Jacket, s ezzel együtt ő is halványodni kezdett, majd lila és rózsaszín csillámlássá szétesve eltűnt a pályáról. Helyén ott állt Jack, immár teljesen kiegyenesedve, begyógyult sebekkel, megjavított ruhában. Hajnal maradék energiáját arra fordította, hogy varázslással rendbe hozza Jack testét és ruháit, s kifogyván az energiából ő maga megsemmisült. Jack döbbenten nézett körbe, majd értetlenkedő tekintete rajtam állapodott meg. Tett pár dühös lépést az irányomba, de Lycon hirtelen morgása megállásra kényszerítette.

– Mégis mi a fészkes fene volt ez?! – vont kérdőre idegesen. – Először a földbe döngölsz, utána meg rám uszítod a sárkányodat, hogy hozzon rendbe?!

– Meggyógyultál, nem? – kérdeztem könnyedén. Nem hagytam többé utat a bűntudatnak.

– Va...valóban – felelte, újfent hitetlenkedve, majd megrázta a fejét. – Ez nem változtat a tényen, hogy életveszélybe sodortál, és tönkretetted a motoromat...

– Ó, azt a motort? – böktem a fehér fém- és műanyagtörmelék felé. Jack határozottan bólintott, mire szemeim újra felizzottak, aurám újra felragyogott.

Tettem pár határozott lépést a törmelék felé, kezeimet magam elé emeltem, s vele együtt emelkedtek fel a Sorskerék darabjai a földről a levegőbe, hasonló, zöld aurával körbevéve. Kicsit megmozgattam a kezem, és koncentráltam, mire a darabok, mint a lego részei rakódtak össze, és nemsokára az egész motor újra egyben volt. A részek nem csupán mérnöki pontossággal összeforrtak a kellő helyeken, hanem egészen olyan volt, mintha a Sorskerék nem is tört volna szét egyáltalán.

A fehér motor sértetlen pompájában csillogott a pálya közepén, s erőm utolsó demonstrációjaként beindítottam a járműben lévő momentum motort. A Sorskerék utas nélkül elindult, majd hajszálpontosan a csodálkozó Jack mellett állt meg.

– Mi...csodah? – hebegte a szőke teljesen összezavarodva. Óvatosan megérintette szeretett motorját, végigsimított rajta, amíg bal keze meg nem állapodott a kényelmes, fehér bőrülésen, s másik a kormány jobb oldalán.

– Én nem holmi psycho párbajozó vagyok, Jack, nekem igazi erőm van! – jelentettem ki magabiztosan, s utoljára, mélyen a szemébe néztem. – Most kvittek vagyunk!

– Nem vagyunk kvittek, amíg le nem győztelek! – erősködött Atlas. Akkor megláttuk, hogy a nagydíj főszervezője, kezében egy hatalmas aranyserleggel az irányunkba tart. – Az a kupa engem illet!

– Felőlem! – vontam vállat, majd Lyconra pillantottam.

Farkasom kezdett elhalványodni, de utolsó erejével odaszökkent a főszervezőhöz, erős agyaraival kikapta a kezéből a sereget, majd Jackhez rohanva a kezébe nyomta azt. A Király szorosan megragadta a fődíjat, mialatt elkerekedő szemekkel bámult a tovább halványodó, majd kék és hófehér csillogássá széteső farkasra.

Úgy véltem, erről ennyit. Nem holmi aranykupáért jöttem Buenos Airesbe, hanem hogy megküzdjek a legjobbakkal, és legyőzzem őket. Ez meg is volt, szóval itt végeztem is. A nézők még autógrammért kiabáltak, másokat teljesen sokkolt varázserőm első, ennyire nyílt demonstrálása, de jelenleg nem érdekelt. El akartam tűnni innen, mielőtt esetlegesen kihívják rám a hadsereget, vagy a nemzetbiztonságot. Tovább akartam állni egy másik városba, hogy újabb ellenfeleket szerezzek, ellenfeleket, akik méltók rá, hogy megküzdjenek velem, ellenfelek, akik valódi kihívást jelentenek.

– Szóval ez a Yusei a barátod, igaz? – sétáltam oda Jackhez, aki éppen a trófeát nézegette a kezeiben. Ekkor viszont megdermedt egy pillanatra, majd átnyújtotta nekem.

– Értékelem a gesztust, de te nyerted a párbajt és egyben a versenyt. Ha nem zárnak ki, tiéd a kupa.

– Kizárnak? – fordultam oda a mellénk érő főszervezőhöz.

– Nos... nem voltunk benne biztosak, mekkora akár, amit okoztál, de... mivel láthatólag semekkora... Senor Atlas már nincs megsérülve, a párbajmotorja pedig úgy tűnik, nincs tönkre téve – magyarázta az argentin. – Ebben az esetben a szabálytalanságok hatályukat vesztik.

– Értem, szóval megúszom – jelentetem ki, majd Jack kezébe nyomtam a trófeát. – Fogd, nekem nem kell. Ott, ahová megyek, nem lesz rá szükségem!

– Úgy érted, börtönbe? – próbálkozott Atlas.

– Nem. Japánba. Hazamegyek.

– Hogyan? Szóval befejezed a hadjáratod és normális lány módjára fogsz tovább élni?

– Mi? Dehogy – legyintettem. – Sohasem adom fel a párbajozást, és nem érdekem normálisnak lenni! Nem egészen a szülővárosomba megyek, hanem egy másik városba. Neo Dominóba!

– Tessék...?! ...Hiszen Yusei-ről beszéltél az előbb! – ütött szöget a fejében egy kellemetlen gondolat.

– Ha tényleg olyan jó barátod, akkor említsd meg neki, hogy jövök! – néztem mélyen a szemében, olyan mélyen, hogy újból sikerült megijesztenem. – Megyek és megküzdök vele! Már valami kihívásra is szükségem van – jegyeztem meg ravaszul. – Kiderül, valóban olyan jó-e, mint beszélik!

– Kihívás?! Hát én más sem voltam neked, csak... csak valami...?

– Csak egy kis szórakozás – közöltem lazán és pimaszul.

Hátat fordítottam neki és a motoromra felszállva a kijárat felé gördültem. Végül meggondoltam magam, és egy nagy fordulattal besoroltam mellé, egészen közel, úgy, hogy szinte összeért a vállunk.

– Huh? – lepődött meg.

– Nemrég felmentem a netre, még a párbajunk előtt, és nem tudd meg, mit találtam! Te, Crow Hogan és Yusei Fudo egy csapatban indultatok a Világpárbaj GP-n. Nos, a helyzet az, hogy Crowt már legyőztem, egyetlen párbaj alatt a csapattársaival, Sherryvel és Stafenóval együtt, most pedig téged is sikerült megvernem. Ha Yusei-t is legyőzöm, mondhatjuk, hogy én leszek a világ legjobb turbó párbajozója, nem igaz? – kérdeztem ravaszul.

– Ki van zárva! Őt nem fogod legyőzni! Engem sem győznél le egy visszavágóban, és Crowt sem! Nem hiszem el! Csak azért nyertél, mert csaltál! – bizonygatta.

– Igen, csaltam, ha a tehetség és elszántság csalásnak minősül. Na, én mentem Jackie! Talán egyszer még összefutunk... – Sejtelmes mosolyra húztam a számat. – Bár lehet, hogy ezek után te inkább előlem futsz majd! – Elnevettem magam és végre elhajtottam Jack mellől.

– Na, arra várhatsz! – üvöltötte még utánam, de kijelentése lepergett rólam. Új célom volt, új szenvedélyem. Legyőzni Fudo Yusei-t, Neo Domino City bajnokát.

És most itt voltam, fénylő utakon száguldva, egy karnyújtásnyira a várostól, ami után annyira vágytam. Neo Domino City múltja ellenére úgy tündökölt a fényben, mit egy gyöngyszem az óceánparton. Remélem, hamar ráakadok arra a bizonyos Yusei-re, és hogy sikerül majd legyőznöm. Fogalmam sincs, miért olyan fontos ez nekem, de kihívásra van szükségem, harcolnom kell. Talán néhány bűnözőtől is megszabadítom majd ez a várost, de legelőször megkeresem őt. Találkoznom kell vele, szemtől szembe, végre látni akarom és érezni az igazi erejét!

Valójában nem mondtam igazat. Pontosan tudom, miért ilyen fontos nekem, hogy megküzdjek vele, ahogy az is elengedhetetlenül fontos volt, hogy megküzdjek az Öt Sárkány csapatának tagjaival és legyőzzem őket. Nemcsak Crow-val és Jackkel harcoltam, még az utam elején megküzdöttem Akizával Kyotóban, majd Londonban Lunával és Leóval egyszerre, és győztem.

Egy ősi, lila sárkány jelent meg előttem egy éve, mint látomás, és ő mutatta meg a volt vörös megjelölteket. Talán az erő jelenleg már nem lakozik bennük, de egykor ők birtokolták a Karmazsin Sárkány erejét, még így is kapcsolatban állnak vele, ezért kell legyőznöm őket. Öten már megvoltak, kell még egyetlen egy. Lássuk, hogy sikerül-e. Ha pedig párbajunk győzelemmel zárul, az Ősi Lila Sárkány végre kiszabadul börtönéből, ahová egykor atyja zárta be, és a káosz úrnője, a fény és sötétség gyermeke elfoglalja a neki kijáró helyet az univerzumban.

A csillagok is fényesebben ragyognak az éjszakai égen. A fény és sötétség találkozásakor új erő születik, ami egyszerre hoz magával teremtést és pusztítást. Az erő, amely a káosznak parancsol, Amytria, a káosz királynője, Hajnal és Alkonyat, két legerősebb szörnyem szülőanyja. Yusei, lássuk, a te Karmazsin Sárkányod mit szól hozzájuk!

......................................................

Nos, ennyi lenne az első fejezet. Mit szóltok hozzá? Kicsikét drámaira vettem, az igaz J