Sziasztok!❤
Hagyományhíven ismét szépen megkésve de olvashatjátok a nyolcadik részt!
Sajnálom hogy nem igazán tartom az általam kijelölt időpontot.
De nem tétlenkedtem,folyamatosan írom előre a részeket,nem szeretném behozni magam,mert nem akarom hogy megakadjon a történet.;)Jó olvasást,jó pihenést a maradék nyáriszünetre(élvezzétek mert mindjárt suli😭)
Ha itt jártál hagyj bizonyítékot,köszipuszi😘
Lidi x.💙💚

Hosszú másodpercekig csak bámulták egymást,Louis pedig nem vette el a kezét.Egymás szemébe néztek,elvesz-
tek a másik tekintetében,a levegő pedig csak úgy forrt köztük.
Amikor már kezdett a szituáció átmenni kínosba,Harry arrébb húzódott a széles zongoraszéken és megpaskolta maga mellett a helyet.
Louis leült mellé,kényelmesen elfértek mindketten,ám pont olyan közel voltak egymáshoz,hogy a felkarjuk összesímult.
Harry hosszú ujjait művészien a zongora billentyűire helyezte,majd várakozva a másik fiúra nézett.
-Mi a kedvenc zenéd?-Louis felnézett rá,és feltűnt neki hogy Harry zöld szemei mintha egy kicsivel jobban csillognának.Nagyon szépnek találta.
-Hmm...talán a Mentsd meg,Tessa Hulbert-től.-válaszolt Louis.
Harry mosolyogva hümmögött egyet.
-Az írónő,igaz?-kérdezte és közben lenyomta az első akkordot.
-Igen.-válaszolta csodálkozva Louis.
-Honnan tudod?
-Egyik barátom szereti a könyveit.Én pedig ismerem ezt a számot tőle.-azzal lehunyta a szemeit és játszani kezdett.Louist elvarázsolta a gyönyörű játék és csillógó szemekkel figyelte Harry ujjainak minden mozdulatát.Mikor ahhoz a részhez ért mikor az énekes is becsatlakozik,Harry halkan elkezdte énekelni a szöveget.

Ó mentsd meg ezt az ártatlan lelket,
Ki soha semmi rosszat sem tett
Tereld vissza a jó útra
Legyélt te,számára a mentőcsónak,
Nézd már,olyan mélyen van hogy megfullad.
Legyél,legyél te a mentőcsónak.

Harry hangja egyedi volt,és kristálytisztán csengett.Louis tudta hogy Harry művészeti szakos és hogy érdekli a zenélés de erre igazán nem számított.
Ezután ismét egy énekmentes,csak zongorás rész következett,ezalatt Harry Louisra nézett,nem hagyva abba ujjainak fürge mozgását.
-Énekelj velem!-kérte a göndör hajú.
Louis fülig vörösödve hajtotta le a fejét,ám mikor elkezdődött az énekes rész halkan bekapcsolódott.

-Segíts rajta,
Ne gondolj nagy dologra
Elég egy mosoly,egy kedves tett
És megmenthetsz egy életet.
Szedd össze széjjeltört darabjait,forraszd össze
Mert repedésekkel együtt lehet élni
Óh,repedésekkel életben tudsz maradni.

Most Harryn volt a sor,hogy csodálkozva nézzen Louis kellemesen rekedtes,karcos és magas énekhangján.
Louisnak ötlete sem volt,hogy honnan lett  ennyi bátorsága de egy hirtelen ötlettől vezérelve Harry vállára hajtotta a fejét.
Biztonságérzet és idillikus nyugalom kerítette hatalmába a fiút.
A göndör gondolkodás nélkül utánozta le a mozdulatot,közben nem hagyva abba a zongorajátékot és éneklést.
Ugyanazt a hangot tartották mindketten,Harry egy oktávval lejjebb mint Louis.
Az utolsó hangok játszódtak mikor hirtelen egy rikácsoló hang zavarta meg őket ami közvetlenül a hátuk mögül jött.Louis elkapta a fejét Harry válláról,Harry pedig összerezzent.
-Hááát nem hiszem el,hogy már megint nem dolgozhat nyugodtan az ember,mert ezek a büdös kölkök mindenhol ott vannak...hogy miért nem lehet az udvaron játszani,nem hiszem el!-az iskola boszorkánya mérgelődött mögöttük,hevesen gesztikulálva a törlőronggyal.
A középkorú,sosem mosolygó,termetes nőnek senki nem tudta a nevét a diákok közül,mindenki egyszerűen csak „a takarítónőnek” emlegette.Harry felállt és félvárra dobta az iskolatáskáját.
-Elnézést kérünk-mondta és felsegítette Louist.A kék szemű megkapaszkodott táskájának pántjában és követte Harryt az ajtó felé.
-Ezekben a fiatalokban semmi tisztelet nincs.-morogta az orra alatt a takarítónő.
-Már itt sem vagyunk.-válaszolt a göndör és becsukta maguk mögött a hangszigetelt üvegajtót.
Ahogy ez megtörtént mindkettőjükből kitört a nevetés.
-Csak képzeld magát a férje helyébe-próbálta Harry kinyögni fuldoklás közben.Erre mégjobban elkezdtek nevetni.
-Fúj,Harry én vizuális típus vagyok-nevetett Louis miközben egymás mellett sétáltak a folyosón.
-Hmm,szóval vizuális.-vágott töprengő arcot Harry.-Akkor képzeld el ahogy...
-Ne-vágott közbe Louis-nem tudom hogy mit szerettél volna mondani de szerintem nem is szeretném.
-Egyetértek.-kacsintott Harry.Közben kiértek az udvaron keresztül a vaskapuig,amit Harry kinyitott és féreállva előreengedte a kisebbiket.
Louis belepirult a kedves gesztusba.
-Merre laksz?-nézett fel Harryre,mi-
közben újra egymás mellé kerültek.
-A ti házatok után még két utcányira a külváros felé.Szóval hazáig nem szabadulsz.
-Ugyanazzal a busszal járunk?-lepődött meg Louis.
-Nem,általában Gabrielen vagy gyalog jövök-megyek.
-Na,ne.Innen gyalog?Az felér egy kínzással.
-Régen versenyfutó voltam,és miután ezt abba hagytam,valahogy formában kell tartanom magam,ha nem akarok úgy kinézni mint a takarítónő.-viccelte el a dolgot Harry.-De nagyon ritkán Gemma is hoz-visz.
-Gemma?-kérdezett vissza Louis az ismeretlen név hallatán.
-Igen.Ő a nővérem.Holmes Chapelben egyetemista,pszihológusnak tanul.Ja és egyébként ott születtem.
-Tényleg,ezt szerettem is volna kérdezni.Miért költöztetek be Londonba?-kérdezte Louis és közben a csuklójára pillantott.-Siessünk Hazz,öt perc és jön a busz.-megszaporázrák lépéseiket.
-Semmi extra,apa itt kapott jobb állást és egyébként is szeretjük a nagyvárosokat.Na és ti miért jöttetek el Doncasterből?-Louis érezte ahogy egy láthatatlan erő megnyomja a melkasát és összeszorítja a torkát.
-N-nem igazán szeretnék erről beszélni.-motyogta alig érthetően.
-Miért?Történt ott valami?-kérdezte Harry aggódó hangon.
Megérkeztek a buszmegállóba,ahol a jármű már indulásra készen állt,éppen csukódott be az ajtó aminek bekövetkeztét Harry akadályozta meg,lábfejének odatételével,mire a buszvezető morcosan pillantott rájuk.
Kifizették a jegyet,majd helyet foglaltak.Louis ült az ablak mellé és kifele kezdett bámulni.
-Szóval?-próbálta visszahozni a témát  Harry.
Louisnak rá kellett jönnie hogy ebből már nem mászik ki,így megadón a másik felé fordult.
-Rendben van,elmondom de csak akkor ha utána én is feltehetek néhány kérdést.
Harry beleegyezőn bólintott,majd egyességük megpecsételéseként kezet fogtak.Louist elöntötte a bizsergés és sokkal több ideig fogták egymás kezét mint általában két kezetfogó ember.

-Tehát.Az apám,azaz Mike elhagyott minket a kilencedines évem előtti nyáron.Kilencedik félévkor Anya úgy döntött,hogy jót tenne a helyszín változás így elköltöztünk Londonba.
Sohasem csalódtam még senkiben ekkorát.Egyik este még itt volt,reggel-
re pedig eltűnt.Két hét múlva kaptunk tőle egy levelet az indokkal.Életfor-
mát akart váltani.Most  Dél-Ameriká-
ban van valami kutatócsoporttal.
Sajnos nem igazán lett jobb,a költözéssel sem.Sőt...még a tetejébe jöttek Willék is.
Ő tehet mindenről.Miatta lett anya gyógyszerfüggő érzelmi roncs és miatta nézek ki én is úgy ahogy.-Louis összehúzta kardigánját sovány teste körül és pislantott egyet,aminek hatására két kövér könnycsepp gördült végig fakó arcán.Észre sem vette,hogy bekönnyezett.
-Jajj,ne sírj cicus!-Harry megsimogatta Louis arcát,ezzel letörölve a kissebb könnyeit.-Louist ma már sokadjára ismét kirázta a hideg és legszívesebben megismételte volna a mozdulatsort Harryn.
-És nem tudom miről beszélsz.Hiszen gyönyörű vagy.-Louis elmosolyodott a bókra-És Mark pedig egy gerinctelen féreg,hogy dögölne meg ott ahol van!
Louis csodálkozva nézett a mérges arcú Harryre,majd elnevette magát.
Sosem hallotta káromkodni őt.

-Én jövök.Szóval ami a leginkább foglalkoztat az az hogy,múlthét hétfőn ....mikor elösször találkoztunk.
Miért voltál velem olyan rendes mikor még nem is ismertél?
Louis kíváncsian várta a választ Harry pedig egy pillanatig habozva az előttük ülő ülés támláját nézte.Nagy levegőt véve belekezdett.
-Tudod...senki sem érdemli meg ezt a bánásmódot.Ráadásul egyből szimpatikus voltál.-Harry tekintetét a kissebbikre emelte és pár pillanatig elveszett a másik pillantásában.
-A szemed-kezdett bele Harry,mire Louis egy romantikus szerelmes szövegre számítva elmosolyodott.
-Emlékeztet valakiére.-fejezte be a mondatot töprengve Harry,mire Louisnak leolvadt a mosolya.Lesütötte      a szemét és ujjaival kezdett játszani.
-Egy lányéra.-Louis csak bólintott.
Rosszul esett neki,hogy valószínűleg Harry exére hasonlít.Aki ráadásul lány.De jó neki.A maradék remény is eltűnt belőle,hogy valaha is férfiasnak fogja érezni magát.
Meg egyébként is!Nem úgy volt,hogy Harry már óvodában férjet akart?
Ő nem szeretett volna egy utánzat lenni.Ahogy Tiffany mondta,azt akarta hogy önmagért szeressék.
-Violettnek hívták-kezdett bele Harry merengve,majd az első beszélgetésüket idézve fordult Louis felé és komolyan a szemeibe nézett.
-És tudod mi a gáz?Az hogy már halott.És tudod mi a még gázabb?
Hogy rohadtul miattam.