Sziasztok!!!
Abban a hitben voltam,hogy késni fogok a résszel de tádááám!!!Itt van😊
Ma volt az utolsó nap az iskolában,ha jól tudom mindenkinek,úgyhogy kellemes nyári szünetet!Az esetleges helyesírási hibákért elnézéseteket kérem,de nincs most időm átnézni így is két ballagás közti két órában hoztam gyors össze😂👏
Jut eszembe...tudjátok azt mondtam,hogy a tizedik részig előre kész van ez a történet így csak be kell másolnom.Nem tudtok valami teknikát arra hogy a papíros formába lévő szöveget hogy tudnám simán átrakni telóra?Akkor nem kéne órákig pötyögnöm,és egy darabig rész is sűrűbben lenne amíg be nem hoznám magam...szóval?
Remélem tettszik,véleményeket konmentbe.Puszi💞
Lidi x.💚💙

-Öhm...izé,helló Harry,nem még nem alszom.-szólt Louis halkan,hogy nehogy felébressze a mellette alvót.
-Ó,szuper!-válaszolt lelkesen Harry.
-Ez esetben miujs,cica?-Louis elpirult a megszólításra.
-Minden rendben van,de várj csak....cica???-Louis pirulva tette fel a kérdést,és magában megállapította, hogy ha ez élőben történt volna,biztos nem merne rákérdezni,elengedné a füle mellett.
-N-nem úgy értettem,izé....csak olyan macskás a kisugárzásod vagy mi és néha magamban így hívlak és....így jöttél a számra...vagyis nem...nem te jöttél a számra hanem a neved,szóval érted,hogy mit szeretnék mondani...
A göndör össze-vissza nyekegett,Louis pedig hangosan felnevetett aminek hatására Niall morogva kezdett mocorogni.
-Ebből már nem jössz ki jól,Styles-mondta kicsit halkabbra véve a hangerőt,még mindig kuncogva.
-Tudom.-hangzott a szórakozott hangnemű válasz.-Na,de inkább mesélj,mi a helyzet?
Louis egy pillanatig nem tudott válaszolni a kérdésre.Most erre vajon mit mondjon?Mondja a legegyszerűbb „semmi extra" szókapcsolatot amit a legtöbb ember ilyenkor elsüt?Ezzel csak az a probléma, hogy ez a lehető legflegmább,legnemtörődömöbb válasz amit erre lehet mondani,azt sugallja, hogy az adott illetőt nem érdekli a másik.És mivel ez nem volt igaz,mert Louist érdekelte Harry,nagyon is,így ezt az ötletet lehúzhatja a süllyesztőn.De akkor most kezdje el ténylegesen is ecsetelni a dolgokat?Nem szerette volna az unalmas dolgaival fárasztani.Végül arra az elhatározásra jutott,hogyha Harryt nem érdekelnék ezek,akkor nem kérdezősködött volna.Sőt...fel sem hívta volna.Éppen válaszolt volna,mikor a göndör megelőzte.
-Louis!Itt vagy még?
-Persze-persze.-felelte gyorsan.
-Hová tűntél?
-Öhm...-csak nem mondhatja meg,hogy ennyit agyalt ezen a teljesen egyszerű kérdésen-csak...Niall kért kakót és rá figyeltem.
-Ki az a Niall?-Harry kelmesen csengő mély hangjában valami szokatlan él volt,némi számonkéréssel vegyítve.
Louis ezt nem tudta mire vélni.
-Az egyik Doncasteri haverom.-mikor Louis válaszolt,egy roppant halk,ám annál megkönnyebbültebb sóhajt hallatott.Mostmár végképp nem értette.
Louis összerezzent,mikor közvetlen mellőle egy fáradságtól és ír akcentustól aranyosan csengő hang szólalt meg.
-Loooouis én nem is kértem kakaót-ennél kínosabban már nem is érezhette volna magát.Ez meg mióta van fent?Belenézett a szürke szempárba,azzal a tipikus „mégegyet szólsz megöllek" fejjel.Niall vette az adást és vállát megvonva dőlt vissza a párnájára,tovább hallgatva a beszélgetést.
-A haverod ír.-jelentette ki Harry,és ezt a három szót olyan szomorúan ejtette ki,hogy Louisnak összeszorult a szíve.
-Mi a baj?-kérdezte aggódóan.
-Semmi,semmi.Csak eszembe jutott valami.
-Szeretnél róla...-kezdett volna bele Louis,de a göndör félbeszakította.
-Nem,majd élőben elmesélem.
-Tényleg Hétfőn már jössz iskolába?
-Elméletileg igen,de azt beszéltük,hogy találkozunk,emlékszel?-erre a mondatra Louis szaporábban vette a levegőt.
-De,azt beszéltük-válaszolt halkan,és szavai nem éppen a határozottságtól csengtek.
-Niggel meddig marad?-kérdezte Harry.
-Niallnek hívják és...
-Niggel bármikor szívesen hazahúz ha itt alakulgatnak a dolgok!-szólt bele a beszélgetésbe a szöszi.Niall és Harry felnevettek,Louis valahogy nem találta olyan viccesnek a dolgot.
-Rendben,akkor mit szólnál hozzá ha a holnapot,azaz a mát-Louis felpillantott a falon lógó órára,aminek mutatója már elhagyta a tizenkettest-az ír sráccal töltenéd, és Vasárnap találkoznánk?
-Nekem megfelel.-mondta Louis levakarhatatlan mosollyal az arcán.
-Remek,már alig várom.Viszont most leteszem mert anya harmadjára csörtet be,hogy miért nem alszom már.-nevetett fel Harry.Anyuci pici fia.Louis első gondolata az volt,hogy ez mennyire aranyos.Közben átölelte a kispárnáját,arcát belfúrta a puha anyagba és mosolyogva nézett maga elé.
-Rendben van.Hát akkor Vasárnap találkozunk.Hány órakkor?
-Ha délután ötre ott vagyok érted az úgy jó?
-Nekem megfelel.
-Akkor ott találkozunk.Álmodj szépeket Louis.
-Jó éjt Hazza.-suttogta a hangszóróba Louis és kinyomta a hívást.Azzal a mozdulattal le is lökte az ágyról Niallt.
-Áu-nyögött fel a szőke-ezt most meg miért kaptam?
Miután nem kapott választ,csak egy sokatmondó pillantást,durcásan felhúzta az orrát és kisétált a szobából.
Pár perc múlva ugyanilyen arckifejezéssel tért vissza,a kezében egy zacskó chipszel,szendvicsekkel és üdítővel.Elindított halkan egy zenét,és kényelembe helyezte magát.Louis már lemondott arról, hogy aludni fognak,tulságosan felizgatta a Harryvel való beszélgetés.A szobában csak Niall kedvenc énekesének hangja hallatszódott,na meg a chipses zacskó zörgése,ahogy a szöszi tömi magába a kalóriabombát.Louis végigmérte Niall vékony,de izmos alkatát,és képtelen volt felfogni, hogy hová tűnik az a rengeteg kaja amit magába töm.
-Miért löktél le?-kérdezte dacosan Niall.Louis szemet forgatott,nem.hitte el, hogy képes még mindig ezen lovagolni.
-Miért égettél be Harry előtt?-kérdezett vissza.
-Ó,szóval Harrynek hívják-mosolygott sejtelmesen.-Nah és milyen?Helyes?
-Hát igazából még csak egyszer láttam,Hétfőn,mivel most beteg,de egyébként igen,nagyon az.Göndör haja van,amit oldalra fésülve hord,a szemei zöldek és aranyos amikor mosolyog,mert olyankor jobb oldalt mindig feljebb húzza a száját,és előjönnek a kis gödröcskéi.Stílusosan öltözik és ízlésesen ki van gyúrva.-darálta le egy szusszra Louis,Harry ismertetőjegyeit.Niall tátott szájjal nézett rá.
-Anyááám,Louis mi volt Hétfőn?
-Miért?
-Mert úgy beszélsz erről a srácról mintha életed szerelme lenne.Sohasem láttam még ennyire csillogni a szemed,kivéve talán mikor arról vázoltad fel a terved,hogy hogyan fogjuk kibelezni a szomszédbácsi kiscicáját.-Louis szégyenkezve sütötte le a szemeit.
-Kicsi voltam.-mentegetőzött.
-Na meg szadista.Viszont most megeszed szépen a szendót amit csináltam és elregéled a dolgokat Niall professzornak,részletesen.Mindenről tudni akarok.
Így hát a két fiú nevetgélve dőlt hátra az ágyon,Louis pedig pizsamájának szegélyét gyűrögetve számolt be a szokásosnál is őszintébben Niallnek,hiszen éjszaka volt.Louis a mái napig nem értette meg azt a jelenséget mikor is az emberek sokkal jobban képesek megnyílni az éjszaka folyamán.
Louis arra ébredt,hogy az állát csiklandozza valami,és mikor hunyorogva kinyitotta szemeit,egy szőke buksival találta szembe magát.
Niall teljes testében rajta feküdt,mire elmosolygott és a szőke tincsekkel kezdett játszani.
-Ez nagyon buzis.-szólalt meg Niall rekedtesen.Louis felhorkant.
-Neked is jó reggelt Horan.
Rászánta magát és kikecmergett a biztonságot adó meleg paplanok közül,a fürdőszoba felé véve az irányt.Pár perc alatt letusolt és alsógatyában sétált vissza a szobába,ahol Niall még mindig az ágyban lustálkodott.Hátatfordítva öltözött fel,mert tudta,hogy Niall valószínűleg megjegyzést tenne a kilógó bordáira,rosszabb esetnben,még le is erőltetne a torkán valami ételt,és ő jelenleg egyáltalán nem volt éhes.
-Na majd jössz,Szöszke-kiáltott vissza az ajtófélfa mellől,majd elindult le a többiekhez.A lépcsőfordulóban megállt,hogy csupasz lábfejeit a malacos mamuszaiba bújtatva,folytathassa útját.Négy nővel élt egy háztartásban,így természetes volt,hogy úgy tekintett a felfázásra,mintha az valami halálos betegség lenne.
-Ana,nédd má,Luji má megin a majackákon sétál-nevetett fel Phoebe,és ikertestvére mellől felpattanva lopta el a két malacot,bevonva őket a játékba.Phoebe és Daisy hiába voltak egypetéjű ikrek,mégis a hatéves kisgyekek fogalom két végletét képviselték.Phoebe hangos,szókimondó,belevaló csajszi volt,még Daisy csendes visszahúzódó és érzékeny gyerek.
Louis a mamuszait beáldozva,mezít-
láb sétált be a konyhába,ahol Jay már a kávéját készítette,Lottie pedig az asztalnál ülve olvasgatta az újságot,köntösben,rószaszín,kócos hajjal.Louis nem örült neki mikor két hónappal ezelőtt a tizennégy éves lány festésre szánta el magát,mint felelősségtudó bátyj,elvárta volna,hogy Lottie legalább szól neki mielőtt pink hajkoronával állít be.
A pult mögé lépett,hogy reggelit tudjon készíteni magának és Niallnek.
Ki akarta nyitni a hűtőt,hogy elővegye a szükséges hozzávalókat,ám a szeme megakadt valamin.A mágnessel rögzített képet nézte,ajkait összepréselte és érezte ahogy testét elönti a lángoló düh.