Írói szemszög:

- Csokibéka.- mondta ki Judith a jelszót mikor felért az igazgató irodához, majd egy ugrással a lépcsőn termett.

- Jó estét Judith. Hogy telt az első napod a Roxfortban?- érdeklődte mosolyogva Dumbledore professzor amint a lány beléptett a helyiségbe.

- Hát ne is mondja uram.- csóválta meg a fejét a lány félig nevetve félig fáradtan.- Azzal kezdődött, hogy bubógumók pattanásait nyomtam ki, aztán megtámadott egy Durrfarkú Szurcsók, később pedig páhojból megnézhettem Mordon professzor görénnyé változtatós atrakcióját.- foglalta össze a Treasure lány a nap főbb eseményeit.- Ezek után már félek bele gondolni mit hoz a holnap.- tette hozzá grimaszolva.

- Akkor ezt elkönyvelhetem mint egy esemény dús nap részedről.- nevetett fel Dumbledore Judith őszinteségén.- McGalagony professzor már tájékoztatott az incidensről. Reméljük, nem fordul elő többé ilyesmi.- folytatta jelentőség teljesen a lányra pillantva.

- Mindenesetre... vigyázzanak Mordon professzorral.- intette az igazgatót Judith komolyan.- Mert még kiderülhetnek... bizonyos dolgok.- Dumbledore értett a célzasból, így egy bólintással folytatta.

- No de nem csak ezért hivattalak ide. Tudni illik más bajok is felvetődtek itt tanulásod kapcsán.- mondta szigorúan összehúzva a szemöldökét.

- Nos...Ha már itt tartunk professzor úr, nekem is lenne egy kérdésem... jobban mondva egy kérésem.-  kezdte Judith nehézkesen.

- Kivele, ne kímélj!- mondta az igazgató huncut módon karba téve a kezét, mire a lány elmosolyodott.

- A helyzet az.., hogy szeretnék reggelente beállítani egy ébresztő órát a telefonomon amivel időben felkelhetek, és ezzel kapcsolatban...az is eszembe jutott, hogy akkor tudnék apámmal is videó beszélgetést indítani.- bökte ki nagy nehezen Judith, és várta rá az igazgató reakcióját.- Persze nem állandóra, egyszeri alkalmakra gondoltam az utóbbit, mondjuk kéthetente vagy...- kezdett mentegtőzni a lány.

- Ezekszerint a posta már koránt sem olyan népszerű üzenő eszköz a muglik körében mint ebben az időben.- vágott a szavába Dumbledore elgondolkozva.

- Elismerem professzor, hogy otthon már ha valaki levelet, vagy jobban mondva írásos formában akar valakiről értesülni akkor egyszerűen csak gépel egy levelet, rányom a küldés gombra és máris ott díszeleg a címzette levelei közt.- mondta Judith lesütve a szemét.

- Hihetetlen a muglik mennyit fejlődnek napról napra...- mondta Dumbledore fejcsóválva.- A végén már csak azt fogjuk észre venni, hogy repülő gépkocsik meg repülnek el a fejünk fölött.- folytatta viccelődve amin Judith is elnevette magát, mert elképzelte ahogy a muglik a megszokott dolgaikat végezve, meg sem lepődve azon, hogy nem a földön járnak repülnek el felettünk. A varázslók és boszorkányok pedig kikerekedett szemekkel néznek fel az égre.

- Hát igen az emberek haladnak a korral rendesen.- értett eggyet vele az igazgató mintha csak tudta volna, hogy ekkor mi jár a fejében.

- Nem bánom, ha tényleg ilyen fontos ez neked...- kezdte a professzor mire Judith azonnal elcsendesült.-...akkor hétvégénként engedélyezhetem a mugliknál úgynevezett, telefon használatát. Mire van szügséged egy ilyen...videó? Igen ezaz, videó beszélgetéshez?- kérdezte Dumbledore aminek hatására Judith legszívesebben ugrált volna az örömtől, de igyekezett vissza fogni magát.

- Oh, öhm térerőre, és internetre tanár úr.- válaszolt kézségesen.

- Internet és térerő...majd még utánna nézek, hogy lehet azt teremteni.- bólintott Dumbledore.

- Köszönöm professzor.- mondta a lány boldogan és félő volt, hogy megöleli az igazgatót.

- Rendben Judith, csak nyugalom.- próbálta Dumbledore Judith-ot csillapítani, de szerencsére a lány örömködése nem tartott túl sokáig mert hirtelen kivágódott az igazgatói ajtja és Piton jelent meg.

- Hivatott igazgató?- kérdezte ridegen egy pillantást sem vetve a Treasure lányra.

- Igen Perselus. Judith, mint ahogy azt már korábban is említettem, nem csak a mai incidens miatt hívttalak ide. Hanem a tanulmányaid miatt is. Mivel egészen idáig a varázserőd nem mutatkozott, valamint te és a családod is azt hitte, hogy nincs ilyened ezért most te később kezdted el a varázserőd kibontakoztatását, így hátrányban vagy a többi évfolyam társaddal szemben. Épp ezért kénytelenek vagyok...megkérnem Perselust, hogy különórákat adjon neked, hogy be tudd hozni a három év lemaradásodat.- Judithot némiképp megdöbbentette a hír, hogy ezentúl Piton fogja őt egyedül tanítani. Bár a hír önmaga nem lepte meg annyira hisz sejtette, hogy előbb utóbb ez is be fog következni de azt egy percig sem gondolta, hogy Dumbledore épp Pitont fogja erre megkérni. Lehet, hogy szándékosan intézte ezt így? Judith inkább úgy döntött nem kérdez rá, Piton jelenlétében meg főleg így csak bólintott a kijelentés hallatán. Amikor lopva Pitonra pillantott nem tudott semmit sem leolvasni az arcáról, ebből viszont arra következtetett, hogy a bájital tanár már tudott a dologról.

- Most, hogy ezzel mindketten tisztában vagytok, nem tartalak fel benneteket tovább. Illeve, Perselus...-szólt Dumbledore a már az ajtón kifelé lépő professzor után.-... az órák megtartásának időpontjait rád bízom, de minimum hetente kétszeri különórát várok el.- tette hozzá ellent mondást nem tűrően.

- Igen igazgató úr.- sziszegte Piton dühösen a fogai közt, majd úgy ahogy jött úgy viharzott ki az igazgatóiból, de úgy becsapva az ajtót, hogy arra még a falon lógó képek is összerezzentek. Lakóik pedig dühösen morgolódtak.

- Ha jól sejtem...akadtak bizonyos problémák az igazgató úr és Piton professzor között.- jegyezte meg Judith pár percnyi kínos csend után.

- Ezt inkább ne firtassuk.- mondta Dumbledore fáradtan megcsóválva a fejét. Ekkor azonban könnyű szárny suhogás zajai hallatszottak, és a nyitott ablakon beszűrődő lemenő nap fénysugarai alatt beszárnyalt egy tűz vörösen megvilágított tollazatú lény valami olyan földöntúli mégis gyönyörű dalt énekelve amit senki más nem tud ezen a világon. Judith ámulva követte a tekintetével a jelenést ami tett egy kört a szobában majd leszállt pontosan Dumbledore vállára.

- Á igaz is Judith, még nem is mutattam be neked Fawkest. Ő egy főnix madár...-kezdte Dumbledore felderülve házi kedvence jöttére ám Judith mintha csak egy verset mondana fejezte be a mondatát.

- Tudom, tudom, a könnye gyógyító hatású, képes hatalmas sújt elbírni és a haláluk óráján felgyulladnak és a hanvaikból újra élednek.- sorolta Judith a kezén számlálgatva a madár tulajdonságait amivel igencsak sikerült meglepnie Dumbledoret.

- Ezek szerint... ahogy látom te ki ismered magad a főnixek terén.- mondta az igazgató elmosolyodva. Fawkesnek úgy tűnt tetszett amit Judith mondott és mintha csak értette volna a lány szavait, lelkesen a vállára telepedett.

- Öhm...-kezdte volna Judith habozva ám ez a váratlan fordulat még őt is meglepte.

- Ahogy látom, kedvel téged.- jegyezte meg mosolyogva Dumbledore.- Bár elég ritka, hogy a gazdájukon kívül mást is kedvelnek.- tette hozzá elgondolkozva.

- Ezzel most azt akarta velem közölni, hogy iszkoljak ha kedves az életem és ha nem akarom magamra haragítani?- kérdezte Judith bátortalanul elmosolyodva. Erre az igazgatóból kitört a határtalan hangos nevetés.

- Te aztán nem vagy semmi Judith.- mondta a végén a könnyeit törölgetve.

- Ó van ennél rosszabb is professzor. Látnia kéne milyen vicceket találtak ki önökről és az egész varázsvilágról otthon.- mondta Judith vigyorogva. Így aztán már lehetett vagy nyolc óra mikor nagysokára vissza tévedt a klubbhelyiségbe ahol az arany trió tagjai beszélgettek és látszólag rá vártak.

- Na mi volt?- kérdezte Hermione azonnal amint Judith betette a fél lábát a helyiségbe.

- Semmi, Dumbledore azt akarja menjek külön órákra Pitonhoz, mivel meg győződése, hogy le vagyok maradva az itteni oktatási követelmény szerint.- vont vállat a lány.

- Ennyire rossz azért csak nem lehetsz vagy igen?- kérdezte Hermione elgondolkozva, ám Ron ki akadt.

- Mi?! Dumbledore meg akar gyilkolni téged, hogy össze suvaszt téged azzal az alakkal?- kérdezte megbotránkozva.

- Hé Ron csillapodj! Ennyire nem kell túl dramatizalni.- szólt rá Judith megrovóan.
- Csak azért mondod mert még nem simered.- makacsolta meg magát Ron.
- Ronnak igaza van Judith, ha Piton fog téged tanítani akkor számíthatsz rá, hogy addig fog téged gúnyolni és megjegyzéseket tenni rád amíg nem tudod amit meg kell tanulnod.- mondta Harry teljesen komolyan, de Judith sajnos tudta jól, hogy milyen Piton stílusa így Harry felvilágosítása nélkül is sejtette, hogy mi fog várni rá az elkövetkezendő években. Bár tudott Piton sötét múltjáról, Dumbledorenak eddig még nem szólt róla egy szót sem ami egy kicsit talán nyomasztotta is a lányt, de semmiképp sem akarta, hogy erről az információról bárki is tudomást szerezzen. Főleg ne Piton mert akkor csak azt érné el vele, hogy magára haragítja, befordul magába és többet nem ad neki külön órákat. Márpedig szügsége lesz a pálca forgatásnak ismeretségére, pláne ha Judith belgondolt abba, hogy ha igaz és az elkövetkezendő években is kénytelen lesz ő és családja ebben a világban élni. Emellett, volt pár ötlete a tanítást illetően amit viszont csak apránként akart szóvá tenni a professzornak, mert a végén kijelentené, hogy olyan dolgokat vár el tőle amiket még ő maga sem tudna, vagy egyszerűen csak nem akarná megtanítani neki. De persze ez nem csak attól függött, hogy a bájital tanár akarja-e vagy nem akarja megtanítani azokat a dolgokat, amiket a lány tanulni szeretett volna a közel jövőben hanem attól is, hogy a mágiája, az ereje elég lesz- e ahhoz, hogy megtanuljon olyan varázsigéket vagy olyan dolgokat létre hozni amilyenekre csak kivételes varázslók és boszorkányok lennének képesek. Bár abból kifolyólag, hogy a könyvtárban először használt egy amúgyis negyedikes tananyag szerint tanulandó varázsigét és ha ez nem lenne elég még elsőre sikerült is végre hajtania, kivételes varázserőre utalt.

- Sajnálom, fiúk nincs más választásom. Dumbledore már elrendelte, hogy Piton tanítson és inkább nem akarnék az igazgató akaratával ellenkezni.- zárta le a vitát Judith.- No de mennyi az idő?

- Pár perc múlva nyolc.- válaszolt Hermione az órájára pillantva.

- Akkor legjobb lesz, ha lassacskán lefekszem. Ugyanis nem szándékozom holnap is elaludni.- bólintott Judith.

- Hát ne is mert Ginny még képes és reggel leönt egy vödör hideg vízzel.- mondta Hermione halványan elmosolyodva.

- Kösz Hermione ezzel most megnyugtattál.- jegyezte meg Judith, a hálótermek felé menet szarkaztikusan, amin a két fiú felnevetett.

Judith szemszöge:

Másnap különös módon kipihenten keltem. Ez azért különös, mert rendszerint késő este tizenegyig szoktam fent lenni. Legalábbis...ha épp nem kell iskolába járnom. Ami ebben az esetben nem így volt hisz, mostmár szép lassan de kezdem elfogadni a tényt, hogy én itt vagyok a Roxfortban és ez mind ami körülöttem történik, valóság. Tehát amint azt említettem, szokatlanul energiadúsan indítottam a napomat. Mivel tegnap a szokottnál sokkal korábban feküdtem le (ezesetben fél kilenckor) így nem csak, hogy friss voltam aznap, de mindenkit mgelőzve, korán keltem. Pontosabban hét órakor. Reggelizni viszont nem volt kedvem azonnal így eszembe jutott egy ötlet: mi lenne, ha kicsit szétnéznék a birtokon? De nem, az nem lenne jó ötlet. Félúton eltévednék és utánna még nyakon is csípne Friccs vagy Mrs. Norris és a végén arra hivatkozva, hogy "órák előtt császkálok a folyosón" biztos mehetnék büntibe. Így kicsit lelombozódva dőltem vissza az ágyba hallgatva a lányok egyenletes levegő vételeit.

- Hm...ki kéne találnom valamit amivel elüthetem az időt amíg nem kell órákra menni...Tényleg, ma vajon milyen óráim lesznek?- vetődött fel bennem a kérdés. Így óvatosan levettem az éjjeli szekrényemről a pálcámat és mivel nem akartam a zörgéssel felébreszteni a lányokat halkan elmotyogtam egy Invito-t, és az ágyam végében heverő táskámból kiröppent a tegnap kapott órarendem. Az ujjamat végighúztam a hétfőn majd a kezem megállapodott a kedden.

- Na lássuk csak! Első óra Bűbájtan a hollóhátasokkal és... a második órában dupla bájitaltan a mardekárosokkal. Meg délután még rúnatan. Hát ez...remek.-gondoltam sötéten.- A tegnapi után épp egy kiadós bájital tanra vágytam. Na de sebaj. Legalább meg tesztelhetem mennyire fogom bírni Piton kiálhatatlanságát, mert az garantált, hogy első dolga lesz szivatni engem arra hivatkozva, hogy "zöldfülü" vagyok még mindenben. De sajnos...kénytelen lesz belátni, hogy koránt sem vagyok újonc.- erre a gondolatra kénytelen voltam elmosolyodni Tudni való hogy még otthon volt szerencsém kikeresni azokra a kérdésekre a válaszokat amiket annak idején Piton tett fel Harrynek mert az volt a benyomásom, hogy ezt minden új diákjának felteszi csakhogy ezzel is szemléltethesse: még mennyi mindent nem tudunk amit saját elgondolása szerint már rég tudnunk kéne. Ezen töprengve kászálódtam ki csendesen az ágyamból és indultam el felöltözni. Bár mikor elő vettem a bőröndömből az iskolai taláromat nem tudtam elfojtani egy mosolyt a Griffendéles egyenruhám láttán. Büszke voltam rá, hogy sikerült oda kerülnöm, így el is határoztam, hogy reggeli előtt írok egy levelet apáéknak amiben elujságolom a nagy hírt hisz biztos már majd szétveti őket a kíváncsiság.

- Na már meg is van, hogy mi a tennivalóm.- gondoltam fellelkesülve és lebaktattam a klubhelyiségbe ahol legnagyobb meglepetésemre Fred és George valamin a fejüket összedugva diskuráltak.

- Hát ti meg mit csináltok itt ilyen korán?- kérdeztem furcsálódva. Ők erre a meglepetéstől összerezzenve fordultak meg csakhogy utánna meglássanak engem.

- Judith ezt többet ne csináld!- szólt rám az iker kórusban mire elnevettem magam.

- Bármit is csináltok, azt hiszem senkinek sem lesz semmi jó belőle.- csóváltam meg a fejemet mosolyogva.

- Csak hogy tudd...-kezdte Fred

-...Tervezgetjük, hogy mikor kezdjük el elkészíteni a kor-korrigáló főzetet.-fejezte be George.

- Hát akkor sok sikert srácok, szügségetek lesz rá.- intettem nekik, de amikor már a kezem az ajtó kilincsén volt hirtelen megálltam.

- Őőőő...srácok?- fordultam vissza bizonytalanul.

- Igen?- kérdezték egyszerre.

- Megmutatnátok nekem merre van a bagoly ház?

- Mond ki a varázs szót.- dalolta Fred költőien.

- Mit, abraka darabra?- kérdeztem vissza nevetve.

- Nem azt.-legyintett George.

- Ja, hogy úúgy...Na várjunk csak, hogy is volt? Ha jól emlékszem valami l- betűvel kezdődő szó lehet... De valahogy nem jut eszembe- mondtam megjátszott töprengéssel.- Lehetséges volna, hogy...légyszives?

- Bravó Judith! Bravó!- tapsolt az ikrek vigyorogva és mint aki épp most fejezte volna be a darab végső hatásos jelnetét úgy hajoltam meg színpadiasan az üdvrivalgás közepette.

- Na jó, üsse kavics elkísérünk a bagolyázba.- állt fel George és Freddel közrefogva engem léptünk ki a klubhelyiségből.

- Szavamra mondom belőled aztán jó csíntevő válna.- karolt át Fred amin én csak mosolyogtam.

- Megtisztelő öntől Mr. Csínytevő uraság de azt hiszem inkább másra fordítanám eme kívételes energiáimat.- montam játékosan oldalba lökve amit persze nem hagytak szó nélkül ugyanis az elkövetkezendő húsz percben hallgathattam az ikrek tiltakozását a döntésemet illetően amit én nem vettem nagyon komolyan és tudtam, hogy ők sem gondolják komolyan mindössze csak az agyamat akarják húzni.

- Megérkeztünk, innen már csak fel kell menned a lépcsőn és ott vagy.- mutatott Fred a különálló toronyra.

- Értem, köszi a segítséget fiúk.- mondtam mindkettőjük haját kicsit megborzolva.

- Mégis ki vagy te nekünk, hogy csak így össze kócolod a hajunkat minden engedély nélkül?- háborodott fel George drámaian.

- Így van nem az anyánk vagy.- bólogatott Fred vigyorogva.

- Igen tény, hogy nem vagyok az anyátok...csak a szövetségesetek.- mondtam egy félmosollyal majd megfordultam és a lépcsőzésnek nekimenve felindultam. Mikor beértem a torony belsejébe előhúztam egy papírt a zsebemből meg egy tollat és írni kezdtem egy rövid üzenetet.

Kedves apa és öcsém!

Mi ujság veletek? Velem minden a legnagyobb rendben, sőt több mint rendben. Bizonyára érdekelne titeket, hogy melyik házba kerültem. Nos...GRIFFENDÉLES LETTEM!!!! Igen jól hallottátok Griffendéles vagyok, Harryékkel járok órákra és például most is a Weasley iker kísért el a bagolyházig. De most nem tudok semmitsem részletezni, de hétvégére van egy meglepetésem. Szombat reggel tizenegyre legyetek mindketten a nagyszobába a kamera előtt.

Ölel lányod és nővéred:

Judith

Miután aláírtam rámutattam egy barna kuvikra aki leröppenve a lábát nyújtotta én pedig összehajtogatva a levelet a karmára kötöztem, majd a bagoly felemelkedett, én pedig néztem ahogy egyre távolodik és viszi a levelet az én szerető családomnak.