Judith szemszöge:

A korábbi eseménydús dupla bájitaltant követte egy békés ebéd, amit talán mégsem neveznék olyan békésnek hiszen egymás szavába vágva beszélgettünk az óra különböző szemszögből megfigyelt eseményeiről.

- Piton persze ahogy rápillantott azonnal bevágta az elégtelent.- mondta épp Harry fintorogva.

- Szerinted az enyém jobb volt? Csak az egy szalamandra vért hagytam ki...meg egy kicsit talán túl magas fokozaton hagytam...de az most mit számít, egyébként úgy nézett ki mint ahogy kellett volna, erre leteszem az asztalra, Piton vet rá egy pillantást és gúnyosan mosolyogva kijelenti, hogy figyelmetlen vagyok és az amit "kotyvasztottam" egy RBF vizsgán Trollon alulinak lehetne minősíteni.- vágtam vissza sztorizgatva. De abban mindannyian egyet értettünk, hogy Neville eredményénél senki sem lehetett rosszabb. Történetesen felrobbantotta az üstjét és mint kiderült osztálytársaim számolták, hogy ez már a hatodik expludált üst Neville életében. Egyébként nem bosszankodtam az eredményem miatt, sőt kifejezetten tetszett, hogy Piton kínjában már csak sértegetni tudott engem.

- Ahhoz képest, hogy ez volt az első bájitaltanod itt a Roxfortban nem is voltál olyan rossz.- jegyezte meg Hermione a tejes kancsónak nekidöntött vastag könyvéből fel sem nézve.

- Hjaj te meg mit olvasol már megint?- nézett rá Ron türelmetlenül a könyvért nyúlva.

- Hé!- szolt rá a lány és rácsapott a kezére.

- Au! Ennyire nem kéne védeni egy könyvet...- morogta magának Ron.
- Mit olvasol?- kérdeztem Hermionét kíváncsian.

- Csak a tavalyi rúnatan tankönyvemet.-válaszolt Hermione megenyhülten.

- Tényleg azt nekem is át kéne néznem!- csaptam a homlokomra rémülten. Igaz át néztem a tankönyvet de nem voltam benne biztos, hogy emlékeztem valamire, így ebéd után pánikszerűen a hálóba siettem átnézni a könyvet. Sok minden nem maradt meg bennem, de annyi talán elég volt, hogy ne bukjak le.

- Judith, gyere mennünk kell rúnatanra!- szólt lentről Hermione így kénytelen kelve lebaktattam és az oldalán elindultam a még ismeretlen órára. Később mikor hivatalosan kicsengettek talán csak egy kicsivel megkönnyebbülten léptem ki az osztályteremből. Feladatul azt kaptuk, hogy fordítsunk le egy egész kis könyvet rúnákról, de mivel ez sokáig tartott volna ezért házifeladatba kaptuk a hátralévő részét. Ez még nem lett volna probléma, csakhogy a rúna abc segítsége nélkül. Én ismerve saját emlékező tehetségemet csak pár betűnek a rúna szimbólumát sikerült megjegyezni így a szavaiból is csak betűket sikerült kihámoznom. És ha ez nem lett volna elég még a tanár is körbejárt minket és nézte ki hogy dolgozik. Hermione bezzeg az egészet leírta egy óra alatt így neki semmilyen házit nem kellett csinálnia a következő óráig.

- Hogy tudsz te ilyen gyors lenni? Volt az vagy 50 oldal!- kérdeztem Hermionét csodálkozva amin ő csak szerényen mosolygott.

- Tudod, ha az ember sokat tanulmányozza a rúnákat egy idő után az emlékezetébe vésődik a szinbóluma és a jelentése. És egy kis gyakorlással minden megy.- vont vállat aztán.

- És persze nem árt egy Hermione féle fotó memória is, ugye így gondoltad?- tettem hozzá ironikusan mosolyogva amin Hermione is elnevette magát.
- Hát hasznos ha van, de ha nem...akkor anélkül.

- *Nett...de végülis mindegy. Mikor kezdődik a vacsora?- kérdeztem rántva egyet a táskámon.

- Még van időnk...de vigyázz mert a végén te is olyan leszel mint Ron aki minden második óra után megkérdezi "Még mennyi idő van ebédig?"- mondta a Granger lány játékosan és most rajtam volt a nevetés sora. Látszott rajta, hogy ismeri Ront már négy éve.

- Rendben, oda fogok figyelni, hogy még véletlenül se ismételjem Ront.- egyeztem bele leplezetlen vigyorogva. Ahogy beléptünk a klubhelyiségbe rögvest egy Griffendéles lány sietett elém.

- Elnézést, te vagy Judith Treasure?- kérdezte.

- Igen. Ismerlek téged?- kérdeztem vissza furcsálódva.

- Nem csak annyi, hogy Piton üzent, hogy mondjam meg neked: csütörtök órák után a parkban. És, hogy ne késs.

- Ezek szerint már pergament sem pazarol rám.- gondoltam szarkaztikusan de hangosan csak ennyit mondtam:

- Köszönöm, nem felejtem el.- a lány bólintott majd elment.

- A külön órák miatt igaz?- kérdezte Hermione, de nem tudtam mit mondani így csak bólintottam. Ezután megkerestük a fiúkat akiket az asztalnál találtunk, pergamen és penna társaságában.

- Mit csináltok?- kérdeztem érdeklődve a papírosok fölé lesve.

- Bájital házit, még rémlik?- kérdezte Ron kicsit mogorván.

- Ja tényleg!- jutott eszembe Piton utolsó órai búcsú szavai, miszerint két oldalas esszét kell írnunk a Nyugtató bájital hatásairól és állagáról. Ha pedig emellett még eszembe jutott az újonann kapott könyv fordítás is már most azt konstatáltam, hogy el vagyok havazva. Így követve a fiúk példáját nekiültem a háziknak mert valahogy sejtettem, hogy ez még rosszabb lesz. Egy óra multán végülis megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Az esszében sokat segített Hermione és a bájital tankönyv is így Harry és Ron legnagyobb meglepetésére előbb kész lettem mint ők akik több mint két órát güriztek a papírok felett. A fordítás viszont már annál kevésbé volt sikeres. Ha figyelembe vesszük az órán elkezdett fordításomat és az akkor folytatott munkámat épp hogí csak eljutottam a könyv negyedéig. De aznapra már nem volt türelmem így inkább félre tettem és úgy döntöttem elbeszélgetek egy kicsit a trióval minden féléről vacsoráig.

Írói szemszög:
A következő nap nem sok esemény zajlott le azon kívül, hogy Judith ismét megismerkedett pár újjabb tantárgyal. De minden egyes órát élvezte a Roxfortban és minden nap élmény volt számára a tanulás. A tanárai magukban nem is egyszer megjegyezték: „Ha minden diák ilyen lelkesen tanulna, sosem lenne rájuk panaszom". Ez való igaz volt, mert akárhányszor belépett egy újjabb órára mindíg hatalmas lelkesedéssel vette elő a pálcáját és jókedvét még az sem lohasztotta le, ha egy bűbáj csak huszadszorra sikerül. A Bájitaltan már nem volt ilyen egyszerű. Piton látványosan elkezdte ignorálni Judith-ot és bármennyire is igyekezett sosem kapott rá elegendőt. Majd elérkezett a csütörtök. Amikor is eljött az év legelső Sötét Varázslatok Kivédése órája. Judith gondolkozott azon, hogy ne jelentsen-e beteget, vagy valami más kifogást tudna-e találni csakhogy kimentse magát az ál Mordon szemének tűzkeresztjéből mert nem akarta, hogy a professzor olvasson az elméjébe de feltűnést sem akart kelteni azzal, hogy pont most hiányzik az óráról mikor egész héten makk egészséges volt. Úgyhogy csütörtök reggel már úgy kelt, hogy ideges volt az SKV óra gondolatára. Ez barátainak is feltűnt, sőt még kedvenc ébresztőórája, Ginny is (ugyanis még nem sikerült kiviteleznie, hogy a telefonján vagy legalábbis valami más varázseszköz segítségével ébreszthesse magát) megjegyezte reggel:

- Mi a baj Judith, idegesnek tűnsz.

- Hogy? Jah semmi, minden rendben.- válaszolt Judith erőltetetten elmosolyodva.- Megyek felöltözni.- mondta gyorsan és felkapott egy az épp kezébe kerülő ruha adagot és bezárkózott a fürdőbe. Gondterhelten sóhajtott fel és próbálta elterelni a figyelmét azzal, hogy figyelmét az öltözésre fordítja de csak akkor vette észre, hogy véletlenül a tegnapi ruháját hozta be amit direkt a manóknak készített ki, hogy ki tudják mosni.

- Remek, leszek még ennél is hülyébb?- gondolta és már most úgy érezte magát mintha vagy tíz Bájitaltan órát ült volna le egyhuzamban. Az idegessége pedig csak fokozódott mikor lement reggelizni a trióval és kivételesen kiegészülve Fred, George és Ginnyvel. A többiek sem felejtették el megkérdezni Judith nyugtalanságának okát amire szintén csak a semmit mondó választ kapták. Reggeli közben kétségbe esetten kereste Dumbledore vagy Piton tekintetét hátha valamelyikük észre veszi hisz most a titka és a jövő forgott kockán. Balszerencséjére Dumbledoret már nem találta az asztalnál míg Piton látszólag tudomást sem akart venni róla. Ám Judith kitartóan meredt a professzorra míg az megelégelte és parázsló szemekkel felé fordult egyenesen az elméjébe hatolva. Judithot ez hirtelen annyira meglepte, hogy hirtelen az összes emléke előtt leengedte a függönyét így egy pilkanatra Piton beláthatta az elméje minden zugát és gondolatát.

- Maga meg mit bámul rajtam?! Törődjön a maga dolgával!- menydörögte a fejébe egy hang ami kísértetiesen hasonlított Pitonéra. A lány fájdalmasan a fejéhez kapott, mert a szavak csak úgy viszhangoztak a fejében. Majd hatalmas erőfeszítéssel egy gondolatot fogalmazott meg.

- Kérem segítsen! Érje el, hogy valahogy hiányoznom kelljen a Sötét Varázslatok Kivédése óráról, itt most a jövő forog kockán!- gondolta Judith sajgó fejjel majd ahogy ezt a mondatot megfogalmazta magában, a nyomás hirtelen megszünt a fején amit minden bizonnyal a professzor elméjébe lépése okozott. Piton arca nem árulkodott semmilyen meglepetségről, ugyanazzal a póker arcal állt fel az asztaltól, majd sietett is ki a nagyteremből. Judith már már attól tartott, hogy a vészjelei nem mentek át a címzetthez.

- Judith biztos minden rendben?- szólt hozzá a mellette ülő Hermione aggódva.- Ne vigyünk be a gyengélkedőbe?

- Mi van? Dehogy! Minden rendben van, csak az előbb kicsit megfájdult a fejem. Minden oké Hermione, ne izgulj.- mondta Judith megnyugtatóan de azután órára menet három barátja nem felejtett el vetni rá egy ellenörző pillantást. Az ikrek még elkísérte őket egy darabon és közben próbálták Judithnak valahogy elterelni a figyelmét az idegeskedésről és mindenféle esztelen dolgot kezdtek el mesélni.

- Tudod még iskolás éveink során még fel akarjuk fedezni a tónak a belsejét is.- mondta Fred csevegő hangon átkarolva Judithot.

- Talán megkérhetjük az óriás polipot mint idegenvezetőt, hátha megesik rajtunk a szíve.- tette hozzá George megjátszott gondolkodással.

- Csak egy szívét megnyerni az kevés lesz.- jegyezte meg Hermione ironikusan elmosolyodva.

- Mit tudsz te a polipok szívéről s bizalmáról?- kérdezte Fred költőien felsóhajtva.

- Annyit biztosan, hogy a polipoknak három szívük van. Úgyhogy ha a bizalmába akartok férkőzni akkor mind a hármat meg kell nyernetek.- szólalt meg Judith is először mióta felálltak az asztaltól. Egy pillanatra az ikrek elhallgattak.

- Ezt honnan tudod?- kérdezték végül egyszerre.

- Érdekes tény.- vont vállat Judith elégedetten elvigyorodva. De mosolya azonnal lehervadt amint megérkeztek az SVK tanteremhez. Út közben az ikrek levált tőlük, és mivel korán is indultak el így Hermione is elengedhetetlenül sürgősnek találta, hogy még bekukkantson a könyvtárba. Persze ezt egy szóval sem említette egyik barátjának sem de ők ezt már magától érthedőnek tartották. Judith idegesen tördelte az újját.

- Hogy tudják a többiek ilyen nyugodtan, sőt izgatottan várni ezt az órát?- kérdezte magától a lány szaggatottan felsóhajtva. Szerencsére ezt barátai nem látták, mert épp egy nagyon fontos diszkurzust folytattak Pitonról és Mordonról amit azért ő is félfüllel hallgatott.

- Szerintem Piton kicsit tart Mordontól.- vélekedett Harry.

- A kicsit enyhe megfogalmazás.- jegyezte meg Judith magában.

- De szép is lenne ha Mordon tüskés bókagyíkká változtatná Pitont...!- fantáziált Ron lelkesen. Negyed óra elteltével csengetéskor berobogott Hermione is ám mikor már magyarázkodni kezdett volna barátai egyöntetűen rávágták "a könyvtárban". Beérve a trió azonnal megcélozta az első sort ám amikor megpillantották Judithot az utolsó sorokba helyet foglalni oda kiáltottak neki.

- Judith, gyere te is!- integetett oda neki Hermione, azonban a lány csak komolyan megrázta a fejét és leült az utolsó sorba.

- Szia megint!- köszönt rá mellőle valaki mire a lány felé fordította a tekintetét és legnagyobb örömére ismét csak Dean Thomassal találta szemben magát.

- Nahát, szia! Hékás te követsz engem?- mutatott rá megjátszott rémülettel.

- Hát elég nehéz lenne máshol lennem, mivel egy osztályba járunk.- mondta a fiú elnevetve magát.

- Jó, ez igaz...- mondta eltűnődve Judith. A diákok még vártak pár percet, majd végre elő bukkant a Judith által rettegett Rémszem Mordon. Mindkét szemével a diákokat pásztázta a lány pedig igyekezett természetes arccal körbe nézni a termet. Volt oka rá, hisz először járt ezen az órán, így ha Mordonnak rá is esett a pillantása azt eggyátalán nem tekinthette gyanúsnak. Ezt követően a professzor odalépett a táblához és bemutatkozott.

- Alastor Mordon, ex auror. Hivatali fekete bárány és Sötét Varázslatok Kivédése tanár.- mondta miközben ezt mind tő szavakban felfirkantotta egy krétával.- A könyveiteket elrakhatjátok, nem lesz rá szügség.- pillantott le a tankönyveinkre majd elővett egy hosszú pergament ami arra engedett mindenkit következtetni, hogy névsorolvasás következik.

- Brown, Lavender!- olvasta fel az első nevet Mordon ami a listáján szerepelt, de csak fél szemmel figyelte a pergament a másikkal az éppen sorra kerülő diákot nézte, aki jelennel válaszolt. Judith szorongása csak fokozódott, mert ez azt jelentette számára, hogy a professzor szemébe kell majd néznie és a tanár felé tanúsított tartózkodása vagy épp félelme a szemébe tűnhet és, ha ennek az okát netán kiakarná deríteni akkor...

- Frobisher, Victória!- kiáltotta a következő nevet.

- Jelen!- felelt rá a Griffendéles lány.

- Remélem Piton tényleg látta azt amit akkor gondoltam!- gondolta Judith leverten.

- Granger, Hermione!- szólította a professzor Hermionét.

- Jelen!- szólt a lány tisztán és hallhatóan.

- Úristen, én jövök!- gondolta Judith mostmár szinte pánikszerűen és már várta, hogy a mágikus szem most felé forduljon ám a nevét már nem hallhatta mert ekkor nagy csattanással kivágódott a tanterem ajtaja és a lány legnagyobb meglepetésére és megkönnyebbülésére Piton rontott be. Egy másodperc alatt végig mérte a terepet majd amikor pillantása Judith felé esett a lány annyi hálát próbált a tekintetébe belesűríteni amennyit csak tudott.

- Roszkor Perselus.- recsegte Mordon nem túl kedvesen azonban Piton elengedte a füle mellett a megjegyzést.

- Elnézést, hogy megzavarom az órát...de Miss Treasurrel akadna egy kis megbeszélni valóm...sürgősen.- nézett Judithra aki zavarában lesütötte a szemét. Volt is miért hisz az egész osztály őt bámulta.

- Egy okot mondj amiért most nélkülöznöm kéne Miss Treasuret az első Sötét Varázslatok Kivédése óráján a Roxfortban.- mondta Mordon higgadtan.

- Mert ez fontos!- sziszegte Piton parázsló szemekkel.

- Miss Treasure, valóban ilyen fontos?- fordult most a lányhoz a professzor mire Judith szapora bólogatásba kezdett, továbbra is a földet bámulva. Mordon nézte még egy darabig majd végül bólintott.

- Rendben van, ezegyszer elengedem, de ajánlom, hogy ilyen ne forduljon mégegyszer elő! Ez neked is szól Perselus!- szólt rá Pitonra is fenyegetően.

- Ne aggódj Rémszem...még egyszer nem fordul elő.- mondta Piton dühös-jelentőség teljes pillantást vetve Judithra, így ő inkább jobbnak látta gyorsan össze pakolni és Pitonnal ki sietni a feszültséggel megtöltött teremből. Ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, Piton karon ragadta a lányt, majd elhurcolta őt egy relytek helynek is nevezhető  kis mélyedésbe.

- Magának teljesen elment az esze?! Ne akarjon belekeverni engem a kis jövőbeli ügyeibe!- állította rögtön falhoz a professzor a lányt.

- Köszönöm professzor úr.-engedte el Judith a füle mellett a megjegyzést. De Piton sem hatódott meg a szavain.

- Ó igazán? Akkor elárulná esetleg miért könyörgött segítségért, mint egy megrémült kis kölyök?- kérdezte gúnyosan, mire Judith ismertette a tényeket.

- Nem bízom Mordonban. Nem csak a külseje miatt, de a szeme miatt is. Ha olvas a gondolataimban, megtudja, hogy ki is vagyok valójában és miket is tudok. Ezt semmiképp sem hagyhatom. Bizonyára magának is meg vannak az okai amiért nem bízik benne, de míg ön képes legilimenciára és okklumenciára addig én egyikre sem vagyok képes és így védtelen vagyok a titkos információk elrejtésében.

- Maga mégis miről zagyvál?! Ha meg problémája van a szemével, akkor nézzen a másikba!- rivallt rá dühösen Piton.

- Önnek működött ez tanár úr?- kérdezett vissza Judith karba font kézzel. A professzor erre nem tudott mit felelni így csak morgott egyet.

- Maga csak ne feleseljen! Találjon ki valami más megoldást és ne merészeljen megint ilyen patáliát csapni ezért!- vágott vissza zsémbesen.

- De mit professzor? Ha van valami ötlete ossza meg!- nézett a lány Piton szemébe kérlelően. Az egy pillanatra nem felelt csak fürkészően Judith szemébe fúrta a tekintetét.

- Ezt csak azzal lehet megoldani ha megtanulom lezárni az elmémet.- gondolta a lány komolyan. Piton egy pillanatra össze vonta a szemöldökét és dühösen megrázta a fejét.

- Most az egyszer kimentettem ebből a helyzetből, de többször már nem leszek ilyen kedves.- mondta ridegen.- Órák után a parkban.- vetette még oda majd elviharzott, ezzel magára hagyva a ledöbbent Judithot.

Üdv újra itt!

Elnézést amiért megint csúsztam a beígért időpontról, viszont mostanában az agyam a másik két könyvömön pörgött így ez egy kicsit feledésbe merült, viszont most új lendülettel vágok neki a következő rész megírásának.

junattehar

*kedves