3.
Nehéz olyan világban járni, ahol nem tudod, mi sodor majd visszavonhatatlanul bajba; ha nincs senki, aki figyelmeztessen, a vesztedbe rohansz szélsebesen. Nincs az ismeretlenben semmi költői, sosem gyönyörű a vége.
A víztükröt áttörve új világ tárult szemeim elé. Az ég, akár második tenger húzódott felettem, s végtelenségébe azonnal beleszerettem. Be akartam kebelezni a mindenséget, hogy megtölthessem a bennem tátongó különös ürességet.
De emelhettem hullámaim bármily' magasra, tombolhattam, száguldhattam kedvemre, békére soha nem lelhettem, mert visszazuhantam minduntalan. Fájdalmasan bámultam a távoli égen sikló, könnyed felhőket, mert itt lent nem vett más körbe, csak a végtelen tenger; s társam nem volt, csak a sirályok éneke.
Majd megpillantottam őket...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top