18.

Villanás.

Egyetlen, mindent elsöprő villanásra emlékeztem, s az egész testemen átfutó energiára. Éreztem, ahogy átszövi mindenem, hálóként tekeredik rám, s belül megsemmisít.

Megszűnt a tér, az idő, a hangok és a fény. Csak a tomboló vihar létezett, s benne én.

Kinyitottam a szemem, s megpillantottam kéken ragyogó tenyerem.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top