Zihálva forgolódtam az ágyamba majd leestem az ágyról és a földön kötöttem ki. Rögtön kipattant a szemem és körbe néztem. Már egyáltalán nem a gyengélkedőn voltam, nem is az Intézeti szobámba, hanem a régi szobámba Gyöngyösön. Rossz előérzettel néztem le a kezemre, de nyoma sem volt a rúnáknak, sem pedig a hegeknek a csuklómon. Még Nick családi gyűrűjét is elveszítettem, pedig az ujjamon volt. A valóság hideg zuhanyként ért. Hiszen nincs is semmilyen Nick, ő csupán a képzeletem szüleménye, ahogy az egész egy álom volt. Nem, nem lehett álom, olyan valóságos volt. Kérlek add, hogy most álmodjak -könyörögtem miközbe erősen belecsíptem a karomba. Fájt, de nem attól kezdtem el zokogni, hanem attól, hogy mindezt csak álmodtam. Nincs Nick, senki sem vitt el magával, továbbra is ki vagyok szolgáltatva a bátyámnak. Zokogva hajtottam a térdemre a fejem és legszivesebben ki se mozdultam volna a szobámból. Nem lehet, hogy csak álmodtam! Lehetetlen! Hogy álmodhattam volna ezt az egészet mikor korábban is álmodtam? Vagy egy ember álmodhatja azt, hogy álomodik? Ekkor megszólalt az ébresztőm mire ijedten összerezzentem majd kikapcsoltam. Magamra rángattam pár ruhát majd a táskámért nyúltam és beletúrtam. Kivettem az irodalom füzetem és belelapoztam.
-Kérlek add, hogy benne legyen -könyörögtem lehunyt szemmel. De nem volt benne. Pedig tisztán emlékeztem, hogy papírra vetettem azt amit a szerelemről gondoltam. A könnyeim a lapokra csepegtek aztán észrevettem, hogy a lapot kitépték. Teljesen összezavarodtam majd a táskámat a vállamra kapva kiléptem a szobámból. Szinte csak vonszoltam magam a lépcső felé, de a nyíló ajtóra megdermedtem. Automatikusan nyúltam hátra a Cortonáért, de nem volt a hátamra szíjjazva. Lassan megfordultam és szembe néztem a bátyámmal.
-Hallottam, hogy sírsz -jegyezte meg az arcomat fürkészve.
-Csak megfáztam -motyogtam majd a lépcső felé indultam, de visszarántott és betuszkolt a szobájába. -Engedj ki -estem a mellkasának, de ő egy mozdulattal pofán vágott, de olyan erővel, hogy az ágyra zuhantam.
-Tudod tegnap óriási szerencséd volt, de ma már nem úszod meg. Azt csinálod amit mondok megértetted? -mászott felém és durván megragadva a fejem felé feszítette a kezem.
-Gyűlöllek teljes szívemből -vágtam a képébe minden mindegy alapon.
-Ohh aranyom, mintha annyira izgatna -vigyorodott el ördögien aztán hozzám hajolt és megcsókolt. Azt hittem elég erős leszek, de nem voltam az. Megtette képes volt a saját édes bátyám megerőszakolni....

Tele vagyok ihlettel. Ma még számíthattok pár részre! Remélem tetszik eddig nektek! Lehet, hogy még ma befejezem ezt a történetet. :)