5 nap múlva:
Nickel szinte az egész várost bejártuk, mindent megnéztünk. A napjaim úgy teltek, hogy reggel felkeltem a délelőtöt Julessel töltöttem, délután pedig Nickel lófráltam a városba aztán este egymás karjaiba aludtunk el.
-Megyünk lefeküdni? -tette Nick a kezemre a kezét.
-Aludni megyünk -javítottam ki elpirulva mire a szemét forgatva elvigyorodott. -Jó éjszakát -pusziltam meg Jules arcát.
-Nektek is -mosolyodott el halványan. Elköszöntünk a többiektől is majd felmentünk a szobánkba.
-Holnap haza megyünk -szólaltam meg miközbe az ablakhoz sétáltam.
-Ha gondolod mardhatunk még -ölelte át a derekam hátulról.
-Hmm..az jó lenne -sóhajtottam fel és elmosolyodtam. -De nem lehet -tettem hozzá megcsóválva a fejem.
-Miért nem? -kérdezte nagyon halkan.
-Mert...mert nem engedhetjük meg magunknak. Te is tudod -fordultam meg a karjaiba.
-Veled olyan jó az életem. Melletted megnyugszom, te vagy nekem a fény az éjszakába -suttogta megsimítva a hajam.
-Ezzel azt akarod elérni, hogy meggondoljam magam? -fürkésztem az arcát.
-Nem ezt halál komolyan mondom -nézett mélyen a szemembe. -Nem akarok vissza menni, mert tudom, hogy akkor már nem lehetek veled -döntötte a homlokát az enyémnek.
-Ez így van rendjén -csúsztattam a kezem a tarkójára majd kissé lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Nick izmos karja körém fonódott miközbe viszonozta a csókom. Az ajka ráérősen falta az enyémet majd megfordított és az ágyig hátrált velem. Ledőltünk rá és tovább csókolóztunk. A testem minden porcikája az érintése után sóvárgott, de még egyszer se hagytam neki, hogy levegye rólam vagy a pólót vagy a nadrágot. És ez így volt rendjén. Nem akartam, hogy a mi kapcsolatunk csak szexből álljon. Nem akartam a szeretője lenni. Ő pedig elfogadta. Igaz volt, hogy miután leállítottam vagy fél órát állt a zuhany alatt. El sem tudtam képzelni, hogy mit is csinálhat ilyenkor.
-Máshol jársz -suttogta a fülembe mire vissza tértem a jelenbe.
-Ne haragudj -suttogtam a hajával játszadozva.
-Gond van? -kérdezte felkönyökölve és úgy nézett le rám.
-Hát csak azon gondolkodtam, hogy mit szoktál csinálni a fürdőbe olyan sokáig -vallottam be neki mire szélesen elvigyorodott.
-Ezt nem kötöm az orrodra aranyom -válaszolta titokzatos hangon és egy puszit nyomott az orrom hegyére.
-Annyira nem is izgat csak úgy eszembe jutott -vontam meg a vállam.
-De azért kíváncsi vagy nem? -kérdezte csendesen és végighúzta az ujját a nyakamon le egészen a csuklómig.
-Ha elmondod elmondod ha nem nem -sóhajtottam fel. Nick hozzám hajolt gyengéden a fülembe harapott majd a fülembe suttogta, hogy pontosan mit is szokott csinálni. A fejem abban a pillanatba lángvörös színt öltött és hála az én drága élénk fantáziámnak rögtön elképzeltem a jelenetet. Nick vigyorogva figyelte az arcomat mire lelöktem magamról és felültem. -Fújjj -csak ennyit tudtam kinyögni. Nick elröhögte magát majd megpróbált magához ölelni, de én felálltam. -Elmentem zuhanyozni -kaptam fel a pizsimet majd elindultam a fürdő felé. Útközbe elhaladtam Ruth szobája előtt. (Ő volt Marknak és Christiának a kislánya.) Az ajtaja résnyire nyitva volt és láttam, hogy a Bűvös tölgyet nézi. Rögtön megörültem, imádtam ezt a mesét. Halkan bekopogtam hozzá majd beléptem az ajtón.
-Szia -integetett felém vidáman.
-Szia -köszöntem vissza. -Mondd csak csatlakozhatok hozzád? -mosolyogtam rá.
-Persze -bólogatott mire letelepedtem mellé a kanapéra. Szóval ültem Ruth mellett, csokit zabáltam és a Bűvös tölgyet néztem miközbe irtó hamisan velük énekeltem. Hát igen Isten nem áldott meg tökéletes ének tudással, de cserébe tudtam zongorázni.
-Lelkemhez szól minden kő és ág -énekeltem Ruthal együtt. (Amúgy ezt bírom az árnyvadászokba. Akárkivel találkoztam mindegyik beszélt magyarul) -A büszke fenyves nekem zúg. Arra járok én hol csak a madár jár érzem mit a szél fülembe súg.Táplál e föld és lakhelyet ad,A hegyorom hív,a tölgy befogad.Mint gyeremekek anyja, szívem ha fáj,Úgy ölel át ez a táj.Mint ősi tölgy a föld ölén, Egymagamban épp' úgy állok én.Nem vár se társ, se jóbarát,Mint büszke tölgy, úgy élek én.Eluntam én a képmutatást,A sok hamis mosolyt, álnok csalást.Itt senki sem bánt, itt élni oly' jó,A csend szava őszinte szó.Mint ősi tölgy a föld ölén,Egymagamban épp' úgy állok én.Nem vár se társ,se jóbarát,Épp mint a tölgy, úgy élek én.Mint ősi tölgy, úgy élek én,Mint ősi töölgy, úgy éélek ééén...-énekeltem totál átszellemülve majd a halk kuncogásra az ajtó felé kaptam a fejem. Mikor megláttam Nicket az ajtóba állni totál elvörösödtem.
-Ömm...szia -köszöntem egyet intve.
-Szia -vigyorodott el. -Utánad jöttem, azt hittem valami baj van. Nem akartam hinni a szememnek amikor láttam, hogy itt ülsz mesét nézve miközbe énekelgetsz -röhögte el magát.
-Pszt -szólt rá Ruth mire Nick abba hagyta a röhögést és felém nyújtotta a kezét. Nem mozdultam csak megpaskoltam a magam mellett a kanapét. Nick szaporán rázta meg a fejét majd egyet sóhajtva leült mellém és magához ölelt. Így már hárman néztük a mesét és közbe csokit majszoltunk. Nem sokkal később Mark dugta be a fejét és kissé meglepődött.
-Ti mit műveltek? -nézett rám meg Nickre furcsán.
-Pszt -szóltunk rá hárman mire még jobban megdöbbent. Egy ideig még állt az ajtóba, gondolkodott majd megvonta a vállát és letelepedett elénk a földre. Így már négyen néztük tovább a mesét. Aztán megjelent Christina is. Párszor meglepetten pislogott majd elmosolyodott és leült Mark mellé. Mosolyogva néztem körbe majd Nick vállára hajtottam a fejem és nem sokkal később elnyomott az álom.

Diana és Christina tüsténkedett körülöttem.
-Ne még ne nézd meg -szól rám Diana mire türelmetlenül felsóhajtottam. Igazából nem akartam nagy felhajtást, de mindenki ragaszkodott hozzá. Így rájuk bíztam mindent. Persze kikérték a véleményem, de szinte mindenre rábólintottam.
-Oké most már nézhetsz -mosolyodott el Christina.
-Ne majd az összhatást nézze meg. Hozom a mennyasszonyi ruhát -sietett ki Karolin. Nem sokkal később vissza tért a mennyasszonyi ruhámmal. Belebújtam aztán a tükör elé álltam és elállt a lélegzetem. A hajam elegáns kontyba volt fogva csak néhány tincs volt begöndörítve és szabadon lengedezett. A sminkem visszafogott lett inkább a szememen volt a hangsúly. Diana valami csodát művelt vele. Egyszerre volt titokzatos és izgató. A ruhám pedig, a ruhám fehér színű volt. A felső része szivecske alakú és az alja pedig tüllös. Mindig is ilyen esküvői ruháról álmodoztam.
-Olyan jó, hogy rá tudtad venni Nicket, hogy tartsatok mondén esküvőt is -vigyorgott vadul Karolin. Boldogan mosolyodtam el. Nick az én Nickem, aki nemsokára a férjem lesz.
-Készen állsz? -lépett be apa mosolyogva.
-Apu -suttogtam odasietve hozzá és szorosan megöleltem.
-Édesanyád büszke lenne rád -suttogta megsimogatva a hajam.
-Tudom -motyogtam könnyes szemmel.
-Na mehetünk? -simította meg az arcom.
-Igen mehetünk -bólintottam és belekaroltam. Egyetlen dologba nem engedtem csak a többieknek. Mégpedig a zenébe. Mivel nem volt templomi esküvőnk ezért ragaszkodtam ahoz, hogy arra a zenére vonuljak be apa oldalán, amire Bella is bevonult az Alkonyatba. Ez gyerekkori álmom volt és ebből nem engedtem. Egyébként az esküvőm egy tóparton volt. Idegesen markoltam apu öltönyét majd felnéztem. Mindenki itt volt aki fontos volt a számomra. Hannáék, Ádámék, Julianék, Jacék. Aztán a tekintetem Nickre emeltem és onnantól minden és mindenki megszűnt körülöttem. Nick tekintete boldogan csillogott majd rámkacsintott mire elvörösödtem. Aztán ott álltunk együtt az anyakönyvvezető előtt aki végleg összepecsételte az életünket. Életem legboldogabb napja volt. Aztán mielőtt azt mondhatta volna, hogy ,,megcsókolhatod a mennyasszonyt" Nick ajka máris az ajkamra tapadt. A filmekbe csak szolid csókot szoktak váltani, de Nick ezt máshogy gondolta. Nem törődött senkivel az ajka birtoklóan tapadt az enyémre miközbe körülöttünk mindenki tapsolt meg fütyült.
-Most már örökre az enyém vagy -suttogta a számba.
-Nem is kívánhatnék ennél jobbat -mosolyodtam el boldogan.

Mosolyogva fordultam át a másik oldalamra és Nickhez bújtam. Ő megsimította az arcom majd megpuszilta a homlokom mire kinyitottam a szemem.
-Szia -köszöntem álmosan mosolyogva.
-Szia -köszönt vissza majd egy csókot nyomott a számra. -Boldognak tűnsz -nézett az arcomra.
-Mert boldog is vagyok -kuncogtam fel.
-Elmondod? -billentette oldalra a fejét.
-Nem ezt inkább nem. Ez egy olyan dolog amit az ember a legjobb barátnőjének mondd csak el -fúrtam a fejem a nyakába.
-Nekem is elmondhatnád -suttogta a nyakamba.
-Nem, nem -ráztam meg a fejem.
-Úgy is kiszedem belőled -kuncogott fel.
-Sok sikert -vigyorogtam rá mire felémhajolt és elhalmozott a csókjaival.

Felnéztem Julianra majd szorosan megöleltem.
-Vigyázz magadra -suttogtam. Julian finoman eltolt magától majd mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek Emma -suttogta majd egy pillanatra az ajkamra szorította az ajkát majd szinte azonnal elengedett.
-Én is szeretlek -suttogtam majd Nickhez hátráltam. Ő a kezembe fűzte a kezét majd erősen megszorította mire ránéztem. A tekintetéből semmit se tudtam kiolvasni mire az ajkamba haraptam.
-Köszönünk mindent -nézett Nick Markra.
-Igen köszönünk mindent -mosolyogtam rájuk majd vettettem még egy pillantást Julesre majd Nickel a  portál felé indultunk.