Elgémberedett tagokkal vánszorogtam be a fürdőbe majd megszabadultam a ruháimtól. Bárcsak zuhanyzó helyett kádunk lenne -gondoltam szomorúan. Olyan jól esne most elmerülni egy kád forró vízbe. De hát nem mindent engedhet meg magának az ember. Beálltam a zuhany alá és megnyitottam a vizet. A forró víz eleinte égette a bőröm, de hamar megszoktam. Hátra hajtottam a fejem és hagytam, hogy a víz végig folyjon az arcomon. Fél óra múlva elzártam a vizet majd egy törölközőt magam köré tekerve kiléptem a zuhany kabinból. Ekkor kopogtattak az ajtón.
-Foglalt -kiáltottam.
-Kicsim én vagyok az engedj be -hallottam anya hangját mire ledöbbentem.
-Anya? -kérdeztem bizonytalan hangon és a kilincsért nyúltam. -Anya te vagy az? -csuklott el a hangom.
-Igen drágám én vagyok -válaszolta gyengéd hangon mire feltéptem az ajtót és a karjába vetettem magam.
-Anya. Annyira hiányoztál, kérlek pokol az életem gyere vissza -zokogtam belé kapaszkodva.
-Nincs semmi baj angyalom, minden rendben lesz. Erősnek kell lenned -suttogta a fülembe és megpuszilta a homlokom. -Kicsim nézz rám -fogta két keze közé az arcom. -Meg kell bíznod abba a fiúba, csak mellette vagy biztonságba -nézett mélyen a szemembe.
-Milyen fiúba? -zavarodtam össze aztán beugrott. Nickről beszél. Ekkor mintegy varázs ütésre Nick jelent meg mellettünk és felém nyújtotta a kezét. Habozás nélkül fogtam meg a kezét és hagytam, hogy húzzon maga után. Biztonságba voltam. Ebben a pillanatba viszont valaki más megragadta a másik kezem.
-Nem mész sehova -mordult fel Roli.
-Nick kérlek segíts -kiáltottam, de Nick már nem volt sehol. Anya is eltűnt. Egyedül maradtam Rolival.
-Na látod Evi, senki se szeret, senkinek se vagy fontos -röhögött fel aztán magához húzott. -Csak az enyém vagy -mormogta és hiába ellenkeztem lerántotta rólam a törölközőt. -Ohh Evi kár, hogy ennyire rejtegetted a tested -nézett rám éhes szemekkel. Sikítva hátráltam el tőle.

A kocsi hirtelen megfarolt mire a fejem a műszer falba csapódott.
-Mi a....? -pattant ki a szemem és ijedten körbenéztem.
-Azt én is kérdezhetném. Akkorát sikítottál, hogy a fél világ összeszaladt -morogta Nick miközbe újra beindította a kocsit.
-Ne haragudj -suttogtam lesütve a szemem és megdörzsöltem a fejem. Biztos lesz egy csúnya monoklim.
-Evi minden rendben? -kérdezte némi hallgatás után.
-Semmi sincs rendben -hajtottam a fejem a vállára és szorosan lehunytam a szemem. -Ne hagyd, hogy elaludjak többé kérlek -kértem halkan.
-Akarsz róla beszélni? -érdeklődött habozva.
-Nem akarlak untatni -válaszoltam a kezemet figyelve.
-Nem untatsz -vonta meg a vállát. -Evi mondd el -kérte a kezemre téve a kezét.
-Csak egy rossz álom volt -húzódtam el tőle és kinéztem az ablakon. Egy ideig némán autóztunk aztán megeredt a nyelvem. -Anyát láttam azt mondta, hogy meg kell benned bíznom, mert csak melletted vagyok biztonságba. Aztán...aztán te megjelentél meg fogtad a kezem és magad után húztál, de ekkor....Roli megragadta a másik kezem és te egyszeribe eltüntél -szipogtam a szememet törölgetve. Nick egy ideig hallgatott majd lekanyarodott a benzin kúthoz.
-Gyere sétáljunk -szállt ki a kocsiból én pedig követtem. -Na ne sírj már -ölelte át a vállam.
-Ennyire azért nem vagyunk jóba -húzódtam el tőle.
-Nem tudom te, hogy vagy vele, de nekem olyan mintha ezer éve ismernélek -vonta meg a vállát.
-Igen nekem is. De még mindig nem tudom, hogy mi a szándékod velem -sandítottam rá.
-Nekem nincs veled semmilyen szándékom. Csupán elviszlek a Pesti intézetbe eddig ennyit tudok -nézett rám miközbe megtorpant.
-De a többieknek biztos van -motyogtam behúzva a nyakam.
-Nyugi nem lesz gáz, az ideiglenes testőröd vagyok. Megvédelek -mosolygott rám megnyugtatóan. -Kérsz valamit? -nyitotta ki a bejárati ajtót. Beletúrtam a zsebembe, de egy vasat se találtam.
-Nem, nem kell semmi -motyogtam a fejemet rázva. Nick odalépett hozzám és gyengéden megfogta a kezem.
-Vegyél bármit -mosolygott rám.
-Nem -ráztam meg a fejem.
-Evi -suttogta gyengéden és megérintette az arcom. -Vegyél bármit -nézett mélyen a szemembe.
-Nick nem akarok rajtad élősködni -suttogtam szaporán rázva a fejem.
-Evelin -emelte meg a hangját.
-Akkor sem -fordultam sarkon és kisiettem az üzletből. Istenem miért? Miért ilyen nehéz az életem? Miért nem vagyok átlagos tini akinek a szülei minden héten zsebpénzt adnak? Sírva ültem le egy padra és átöleltem magam.
Nem sokkal később valaki hangos sóhaj kiséretébe leült mellém.
-Nem csípem a bőgő masinákat -szólalt meg Nick tele szájjal.
-Akkor menj el -szipogtam rápillantva.
-Ugyanmár csak nem hagylak itt egyedül -paskolta meg a karom.
-Te aztán tudod, hogy vidítsd fel az embert -meredtem rá csodálkozva mire rámvigyorgott.
-Ez a specialitásom -jegyezte meg. Pár pillanatig mindketten hallgattunk aztán a gyomrom korgása megtörte a csendet. - Evi éhes vagy egyél -kínálta Nick és felém nyújtott egy péksütit.
-Nem kell -ráztam meg a fejem.
-Dehogynem kell. Ne makacskodj -szólt rám mire bizonytalanul elvettem tőle.
-Köszönöm -suttogtam lesütve a szemem.
-Evi figyelj rám. Bármit kérhetsz hallod? Nem kell feszélyezve érezned magad -mosolygott rám kedvesen.
-Köszönöm -néztem fel rá hálásan.
-Nem kell hálálkodnod -rázta meg a fejét. A szemem sarkából elfigyeltem az arcát. Vajon hány éves lehet? Én 18-nak nézem.
-Nick hány éves vagy? -kérdeztem töprengve.
-17 -válaszolta.
-De akkor.....hogy hogy van jogsid? -kerekedett ki a szemem.
-Ezt most komolyan kérdezted? -röhögött fel lesajnálóan. -Olyannak ismersz aki be tartja a mondik szabályait? -érdeklődött.
-És ha megállít egy zsaru? -vontam fel a szemöldököm.
-Ugyanmár -legyintett. -Max a képükbe röhögök -vigyorgott rám.
-Te komolyan ennyire utálod az embereket? -húztam össze a szemem.
-Persze azért védem meg mindig a seggüket a démonoktól -morogta aztán hirtelen kiegyenesedett és össze húzta a szemét.
-Mit látsz? -kérdeztem kíváncsian.
-Gyere -pattant fel és a kezemet megfogva maga után rángatott. Szó nélkül követtem és sietve beszálltam a kocsiba.
-Nick mit láttál? -néztem rá tág szemekkel amikor gázt adott.
-Tündérek -köpte a szavakat undorodva.
-Tündérek? Hát léteznek? -csodálkoztam.
-Igen léteznek, de ezek nem olyan jó tündérek mint amiket a mesékbe láttál -morogta.
-De miért kellett ilyen gyorsan elsietnünk? -érdeklődtem.
-Mostanába gyakoriak a lázadások. A tündérek lázadnak -pillantott rám. A pillantása láttán jobbnak láttam inkább befogni. Szóval a tündérek lázadnak pompás. Csak azt nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent.

Szótlanul autóztunk amikor megcsördült a mobilom. Rápillantottam a kijelzőre és lesápadtam.
-Ki az? -kérdezte Nick.
-Roli -válaszoltam suttogva.
-Add csak ide -vette ki a kezemből aztán lehúzta az ablakot és kidobta. Döbbenten és felháborodva néztem rá.
-Hogy merészelted? -kérdeztem tág szemekkel.
-Nem halsz bele, majd kapsz egy másikat -vonta meg a vállát.
-Ez nem így megy. Most, hogy fogok Hannával beszélni? -meredtem rá dühösen.
-Sehogy. Evi meg kell szakítanod a kapcsolatot a mondikkal -közölte velem nyugodt hangon.
-Szívtelen fráter vagy -förmedtem rá sajgó szívvel és kipattantam a mozgó kocsiból.
-Evelin azonnal szálj vissza a kocsiba -csattant fel, de én nem hederítettem rá. Rendíthetetlenül mentem tovább. -Evelin -mordult fel Nick mire futásnak eredtem. Talán megőrültem, hogy így elfutottam, de nem tudtam megmaradni a kocsiba. Nem tudtam elviselni a gondolatát, hogy többé nem beszélhetek Hannával. Hogy meg kell szakítanom vele a kapcsolatot. Néha már azon gondolkodok, hogy mindenkinek könnyebb lenne ha én nem lennék. Csak egy kis szerencsétlen lelki roncs vagyok. Ekkor valaki megragadta a kezem és megpördített.
-Soha többé ne merészelj elszaladni -sziszegte Nick az arcomba. -Megértetted? -kérdezte.
-Hagyj békén -húzódtam el tőle könnyezve. -Hagytál volna otthon -sütöttem le a szemem.
-Nem tehettem nagyon jól tudod -nézett a szemembe.
-Csak púp vagyok a hátadon. Egy lelki roncs -fújtam ki az orrom.
-Igen az vagy -hagyta rám a szemét forgatva. Lesütöttem a szemem és hagytam, hogy vissza vezessen a kocsihoz.
-Haragszok rád -morogtam beszállva mellé.
-Már megszoktam, hogy haragszanak rám -sóhajtott fel. Kinéztem az ablakon és feltekertem a hangerőt. A csendet betöltötte a Stolen Beat Instaszívek című száma.

Sziasztok! Hogy tetszik az újabb rész? Nem sikeredett egy kicsit depisre?