Lassan tértem csak magamhoz. Hallottam, hogy körülöttem valakik beszélgetnek és éreztem, hogy mind két kezemet fogja valaki. Tisztán érzékeltem, hogy az egyikük Nick. Bárhonnan felismertem volna a keze érintését. Az ujjai gyengéden cirógatták a kézfejem mire borzongás áradt szét bennem. Valaki ekkor vizes borogatást tett a homlokomra mire önkéntlenül fintorogtam.
-Kezd magához térni -hallottam Nick reményteli hangját. Nick -gondoltam sóvárogva és a hang irányába fordítottam a fejem. Csak egy pillantást had vessek rá, még egyszer látni akarom őt. Lassan nyitottam ki a szemem, de újra lehunytam az éles fény miatt. -Evi -suttogta és gyengéden megcirógatta az arcom. Halkan felsóhajtottam, a világon nincs ilyen jó érzés, mint Nick érintése. Újra kinyitottam a szemem és a tekintetem az arcára vándorolt.
-Mi történt? -kérdeztem rekedten.
-Igyál egy kicsit -ültetett fel Clary majd felém nyújtott egy pohár vizet. Általába utáltam vizet inni, de most mohón ittam ki az egészet. Nick mellém ült és gyengéden simogatta a hátam.
-Mást választott -törtem meg a csendet.
-Ki választott mást? -ráncolta össze a homlokát Nick.
-Julian. Láttam...láttam ahogy megcsókolja Leilát -motyogtam.
-Evi minden rendbe? -kérdezte Jace finoman.
-Nem beszélek félre -néztem rá. -Hát tényleg nem értitek? Emlékszek, emlékszek a halálom napjára -suttogtam Nick felé fordulva.
-Meséld el -kérte.
-Mást választott, a kocsimmal felhajtottam a Hollywood felirathoz és Razielnek könyörögtem, hogy vegye el az életem. Ő pedig megjelent nekem -hajtottam le a fejem.
-Ez lehetetlen. Csak a végzet ereklyéikkel lehet őt megidézni -ellenkezett Jace.
-Igen tisztába vagyok vele, de ő mégis ott volt -jelentettem ki.
-Ha jól értem azért vágtad fel az ereidet, hogy ezt megtudd? -kérdezte Nick élesen. -Betegre aggódtam magam miattad -pattant fel.
-Nem kértelek rá -ráztam meg a fejem.
-Nem kértél rá -ismételte keserűen. -Senkire se gondoltál igaz? Bele se gondoltál, hogy másoknak milyen fájdalmat okozhatsz azzal, hogy öngyilkos akartál lenni -vágta az arcomba.
-Azért tettem, hogy ne szenvedjek tovább -kiáltottam rá. -Nem akartam öngyilkos lenni, csak nem akartam ezt érezni, ezt a fájdalmat ami a szívembe dúl -szorítottam a szívemre a kezem. Nick egy helybe állt és mélyeket lélegzett.
-És arra nem gondoltál, hogy nekem mekkora fájdalmat okoztál? -kérdezte csendesen. -Mikor megtaláltalak a legrosszabb rémálmom vált valóra -suttogta leroskadva az ágy szélére.
-Nem mondhatod ezt. Hallottam, hogy mit mondtál neki. Őt választottad -suttogtam.
-Gyere menjünk ki. Had beszéljék meg kettesbe -állt fel Clary majd kiment és maga után húzta Jacet is.
-Szóval hallottad -suttogta az ajkába harapva.
-Igen hallottam és...és ez így a helyes. Mostantól szeretném ha csak barátok lennénk. Nem szeretném ha a sors megismételné önmagát. Nem akarok a szerelembe belehalni -álltam fel és az ajtó felé indultam.
-Evi várj mondanom kell valamit -kapta el a kezem.
-Nem Nick nincs értelme. Nem akarok szenvedni -néztem vissza rá majd kihúztam a kezem a kezéből és otthagytam őt.

Bekopogtam Jonathan szobájába majd a falnak dőlve várakoztam.
-Bújj be -kiáltotta ki mire belöktem az ajtót. Jonathan a fürdőbe állt és éppen fogat mosott. -Na mi van visszatértél? -vigyorgott rám.
-Úgy tűnik -bólintottam. -Nincs kedved egy kicsit tréningezni? Kissé berozsdásodtam -vontam meg a vállam.
-Nem tudom neked mennyi időnek tűnt, de csak egy napig voltál kiütve -nézett rám furán. Ezen elgondolkodtam. Vajon miért mondtam ezt? Talán kezd bennem felszínre törni Emma? Igen csak az lehet.
-Tök mindegy. Na jösz? -vontam fel a szemöldököm.
-Megyek -bólintott majd belebújt egy póllóba és követett ki a folyosóra. -Na amúgy mi a pálya? -bökött oldalba.
-Semmi vagyis....megmondtam Nicknek, hogy legyünk csak barátok -sütöttem le a szemem.
-Ezt akarod? -kérdezte.
-Nem -suttogtam. -Persze, hogy nem, de tudod amikor elindultam vele beszélni akkor hallottam, hogy mit mondd Diananak -pillantottam rá.
-Nicknek megvan az oka, hogy miért mondta azt Diananak -jelentette ki.
-Ezt, hogy érted? -ráncoltam össze a homlokom.
-Majd megtudod -mosolyodott el nagyon halványan.
Többé nem esett erről szó. Vagy két órán keresztül tréningeztünk és alaposan leizzadtam. De nem voltam fáradt. Akár egy csorda vámpírral is szembe mertem volna szállni. Már nem voltam az a fáradékony kislány, de nem is voltam olyan mint Emma. Valahol a kettő között helyezkedtem el.