A plafont bámulva feküdtem az ágyon amikor kopogtattak.
-Szabad -kiáltottam.
-Csak azért jöttem, hogy szóljak mindjárt indulunk -lépett be Diana. -Te még nem vagy kész? -meredt rám hitetlenkedve.
-Mint látod -fordultam hasra és egy párnába fúrtam a fejem. Furcsa volt, hogy Diana ilyen kedvesen bánik velem. Vajon a csókot is elmondta neki Nick? Nem azt tuti nem. Akkor nem kedves lenne velem hanem kikaparná a szemem.
-Nem ezt nem hagyom. Gyere -fogta meg a karom és fel akart húzni.
-Ajj nincs kedvem -nyögtem fel miközbe feültem.
-Dehogynem van kedved -jelentette ki és kinyitotta a gardrób szekrényem. -Hmm...egy a méretünk maradj itt mindjárt jövök -sietett ki. Némán bámultam utána majd sóhajtva az ablakhoz léptem. Diana pár pillanat múlva visszajött és felém nyújtott pár ruhát. -Ezeket vedd fel -mondta mire bevonultam a fürdőbe. Kétkedve méregettem a fekete mini bőrszoknyát majd sóhajtva belebújtam. A szoknya combközépig ért és pörgős volt. Felülre egy haspólót vettem fel ami szorosan tapadt rám. A szoknyát rángatva léptem ki a fürdőből.
-Biztos, hogy ez a megfelelő ruha nekem? -néztem Dianara.
-Tökéletes -csillant fel a szeme majd megfogta a kezem és lenyomott egy székre, aztán kezelésbe vette az arcom. Mikor megnéztem magam a tükörbe leesett az álam. A hajam csigákba omlott a vállamra, a szemem feketével volt kihúzva, olyan cica szem benyomást keltettem. Az ajkamon vörös rúzs virított.
-Olyan vagyok mint egy kurva -szaladt ki a számon az igazság.
-Dehogy vagy az -ellenkezett mire ránéztem.
-Nyugtass meg, hogy te feltűnőbb leszel tőlem. Sokkal nyugodtabb lennék ha egy szürke kisegér lennék melletted -jelentettem ki miközbe a szoknyát rángattam lefele.
-Ne piszkáld már -csapott a kezemre. -Gyorsan én is elkészülök. A többiek a könyvtárba vannak. A csizmát kikészítettem -siettet ki. A tekintetem az ágy mellett álló térd fölé érő csizmára vándorolt.

A lépteim hangosan viszhangoztak ahogy a könyvtár felé tartottam. Mikor benyitottam csak Nicket láttam, aki az érkezésemre felkapta a fejét aztán ledermedt.
-Evi? -kérdezte csodálkozva.
-Jah -morogtam lesütött szemmel. Nick továbbra is engem nézett, tekintete az arcomra tapadt.
-Egyszerűen meseszép vagy -suttogta mire felkaptam a fejem és ránéztem.
-Szerintem meg egy kurva -motyogtam.
-Egy francokat -rázta meg a fejét és felém lépett.
-Nick -léptem egyet hátra. -Csak úgy mondom attól, hogy elmegyek veletek még nem bocsátottam meg neked -fordultam el tőle. Nick megállt előttem és maga felé fordított.
-Csók álló a rúzsod? -kérdezte csendesen.
-Miért érdekel? -kaptam el róla a tekintetem.
-Mert átkozottul meg akarlak csókolni -suttogta mire lehunytam a szemem. Bárcsak megtennéd -gondoltam miközbe eszembe jutott a csókunk emléke. Aztán az a csók nagyon is valóságos lett. Nick ajka pehely könnyűen simult az enyémre, én pedig meg se próbáltam magamtól eltolni. A kezem felcsúszott a mellkasán majd átkaroltam a nyakát és az ujjaimmal a hajába túrtam. Nick halkan felnyögött és a keze lecsúszott a csipőmre. Aztán könyvtár csendjébe belehasított a vezetékes telefon csörgése. Mint akit megcsíptek úgy ugrottam el Nicktől és a csörgő telefonra meredtem. Nick zihálva ment az asztalhoz majd felkapta a kagylót.
-Igen? -szólt bele közömbös hangon. A pillantása ekkor rámrebbent. Hosszasan nézett mielőtt válaszolt volna -Igen itt van velem -mondta a telefonba aztán felém nyújtotta.
-Ki az? -néztem rá kérdőn.
-Na mit gondolsz ki? -nézett vissza rám unottan. Hanna. Egy ugrással a telefonnál termettem és kikaptam a kezéből.
-Haló? -szóltam bele.
-Na helóka. Mesélj mizu van veled? Nem is mondtad, hogy van ott srác is. Ki volt az aki felvette? -zúdította rám Hanna a kérdéseit.
-Jah, hogy ő? A nagybátyám szeretőjének a nyomi fia. Tudod zsíros hajú, fogszabályzós, szemüveges -forgattam meg a szemem majd Nickre néztem aki sértődötten hápogott.
-Aham. Pedig a hangja elég szexi volt -kuncogott fel.
-Hidd el nem az. Nem lehet megmaradni a közelébe ha beszél folyton köpköd -sóhajtottam fel mire Nick méltatlankodva felhorkantott.
-Uhh...szegénykém -nevette el magát. -Nehéz dolgod lehet, biztos tetszel neki -csipkelődött mire a mosoly leolvadt az arcomról.
-Ha tudnád mennyire. Említettem, hogy verseket ír nekem? A múltkori hamis szerenádról ne is beszélve -vigyorodtam el és egyenesen Nickre néztem.
-Oké ennyi elég -röhögött Hanna folyamatosan. -Apropó kiosztották a dogákat. Neked ötös lett a matekod, nem tudom, hogy csináltad -jegyezte meg.
-Ötös? Komolyan ötös lett? -virultam.
-Naná -kuncogott. -Öö...izé -kezdte.
-Igen? -kérdeztem ijedten.
-Múltkor Roli a sulinál volt. Téged keresett -bökte ki.
-Hogy engem? -néztem magam elé sápadtan. -Mit..mit mondtál neki? -hunytam le egy pillanatra a szemem. Nick erre mellettem termett és aggódva nézett rám.
-Én semmit. Addigra odajött Erik és elküldte a búsba -sóhajtott fel.
-Sajnálom, hogy még most is tartanod kell Rolitól -motyogtam.
-Ugyanmár -válaszolta. -Na viszont én lépek mindjárt takarodó -búcsúzkodott.
-Rendben szia -köszöntem el aztán vissza tettem a helyére a telefont.
-Fogszabályzós, zsíros hajú, szemüveges? -ismételte Nick felvont szemöldökkel nézve rám. Elkaptam róla a tekintetem és arrébb mentem tőle.
-Vissza kell mennem. Roli bármire képes, hogy megtaláljon -suttogtam összefonva a kezem.
-Azt nem hagyom -jelentette ki.
-Nem te döntöd el. Az lesz mindenkinek a legjobb ha vissza megyek -bólogattam az ajtó felé indulva. Amikor kinyitottam Jonathannal találtam szembe magam.
-Nahát Evi -nézett végig rajtam elismerően.
-Egy szót se -toltam félre és sietősen a lift felé indultam.
-Evi semmivel se lesz jobb ha vissza mész -sietett utánam Nick.
-Hát nem érted? -pördültem felé. -Roli engem akar és én nem hagyom, hogy a szeretteimet bántsa. Apa is otthon van egyedül -fakadtam ki.
-Szóval csak így visszamész és hagyod, hogy...hogy -szorult ökölbe a keze. -Nem, most felejtsd el. Nem engedlek vissza ahoz a disznóhoz -sötétült el a tekintete.
-Ki az a Roli? -dőlt a falnak Jonathan kíváncsian.
-A bátyám -válaszoltam. -Nick nem tarthatsz vissza -néztem rá.
-A fenébe is -csapott ököllel a falba. -Miért akarsz vissza menni? Képes lennél feláldozni magad? -túrt a hajába.
-Ez az árnyvadászok dolga nem? Hogy megvédjük az ártatlan embereket -suttogtam.
-De nem az emberektől -csattant fel.
-Itt meg mi folyik? -lépett hozzánk Diana csodálkozva.
-Ha jól értem Evi vissza akar menni a bátyához, hogy megvédje a mondi barátait -vonta meg a vállát Jonathan.
-De nem fog visszamenni -jelentette ki Nick. -Nem emlékszel, hogy nekem kellett lerángatnom rólad? A francba is évekig terrorba tartott. Még ezek után vissza mennél? -ragadta meg a vállam és erősen megrázott.
-Van, hogy áldozatot kell hoznunk -suttogtam.
-Az eszem megáll -engedett el. -Valaki beszéljen vele -tartotta fel a kezét tanácstalanul.
-Oké -szólalt meg végül Jonathan. -Majd én dumálok vele -lépett mellém.
-Velem nem kell dumálni -ráztam meg a fejem.
-Nem ellenkezel -ölelte át a vállam és megszorongatott.

A Pandemonium klub egy szórakozó hely volt. Itt elvegyültek az emberi és a természetfeletti lények. Ha egyedül lettem volna, tuti be sem teszem a lábam. Az ilyen helyek nekem mindig olyanok voltak amiket messziről elkerütem. Soha se jártam szórakozni, soha nem voltam az a Blue Boxba járós tipús. Hát a Pandemonium szerintem ezerszer durvább volt a Blue Boxnál. Egy sötét sarokba ültem a kólámat kortyolgatva és a zenére vonagló testeket figyeltem. Jonathan ült mellettem a sörét iszogatva. Diana és Nick pedig velünk szembe.
-Nem megyünk táncolni? -kérdezte Diana hirtelen és felállva megfogta Nick kezét.
-Ne hagyd, hogy megszökjön -nézett a bátyára aztán eltűntek a táncolók között.
-Na táncolunk? -nézett rám Jonathan.
-Ezek között? Szerinted itt el tudom engedni magam? -intettem a tömeg felé.
-Vettem -vigyorodott el. -Figy ki kell mennem slagolni -állt fel.
-Menj csak nyugodtan -intettem és beleittam a kólámba.
-De ugye itt maradsz? -nézett vissza rám.
-Aha -bólintottam.
Jonathan alig tűnt el amikor egy magas srác állt meg mellettem.
-Bocsi leülhetek? -kérdezte mire felemeltem a fejem. A tekintetem egy feltünően kék szempárral akadt össze. A haja szőke volt és a mosolya barátságos. Egy farmert és egy kék póllót viselt. Megbabonázva bámultam rá.
-Aha persze -bólintottam és odébb csúsztam. Amikor leült mellém, átjárt a feszültség. De nem olyan rossz feszültség amikor úgy érzed, hogy távol kell maradnod ettől a sráctól. Hanem a másik fajta feszültség, amikor minden idegszáladal érzékeled a közelségét.
-Egyedül vagy? -billentette oldalra a fejét.
-Nem, barátokkal -válaszoltam a tekintete fogságába.
-Gondolom a barátaid nem haragudnak meg ha elrabollak egy rövid időre -mosolyodott el majd felállt és felém nyújtotta a kezét. A kezébe csúsztattam a kezem, de ekkor a srác mellkasából kiállt egy szeráfpenge majd rángatózva a földre esett aztán semmivé lett. Döbbenten emeltem fel a fejem és a tekintetem összeakadt Nick dühös tekintetével.
-Soha ne bízz meg idegen szépfiúkba -sziszegte leülve mellém.
-De olyan emberi volt -suttogtam lesütve a szemem.
-Ahogy az osztálytársad is -vágta rá. Egy ideig mindketten hallgattunk.
-Szükségem van egy kis friss levegőre -pattantam fel.
-Egyetértek -állt fel ő is.
-Ne, te maradj. Nem szeretném ha Diana rosszra gondolna -fordultam felé.
-Nem engedlek ki egyedül -jelntette ki.
-Megkeresem Jonathant -vágtam rá mire a tekintete keményé vált.
-Nagyon hamar megbíztál benne -lépett közelebb hozzám.
-Távolról sem -léptem egyet hátra mire neki ütköztem az egyik táncoló párnak. -Elnézést -motyogtam majd a kijárat felé tolakodtam. A táncparkett közepén tartottam amikor Nick utolért és maga felé pördített.
-Pedig nekem nagyon úgy tűnik -ölelte át a derekam.
-Hát jobban bírom mint téged -morogtam. -Magnusnak igaza volt inkább őneki kellett volna eljönnie értem -tettem hozzá.
-Most úgy őszintén. Miért haragszol rám? Mert barátnőm van? -vont közelebb magához.
-Igen -vágtam rá azonnal. -Rólam mindent tudsz, de én rólad semmit se -sziszegtem.
-Az igazat akarom hallani -nézett a szemembe.
-Ez az igazság -néztem vissza rá. Egy ideig farkas szemet néztünk aztán Nick magához rántott és az ajkamra tapasztotta az ajkát. A lélegzet vételem felgyorsult és közelebb vontam magamhoz. Aztán hirtelen vége lett. Az egyik pillanatba még a karjaiba voltam a következőbe pedig már nem. Kipirosodott arcal néztem rá és egész testembe remegtem. Nick előttem állt az arca idegesen rángatózott miközbe engem nézett.
-A francba is -túrt a hajába majd megragadta a karom és maga után vonszolt. A klubból kiérve teleszívtam a tüdőm levegővel majd lassan kifújtam.
-Nick nem, ez nem helyes -néztem rá.
-Mintha nem tudnám -morogta a cipőjét bámulva.
-Hát itt vagytok -lépett ki a klubból Jonathan.
-Evinek megfájdult a feje kijöttem vele. Nem mellesleg majdnem lelépett egy helyes démonnal -morogta Nick.
-Kajak? -nézett rám felvonva a szemöldökét.
-Embernek tűnt -védekeztem.
-Bemegyek megkeresem Dianat -indult vissza Nick. Kettesbe maradtam Jonathannal.
-Már értem miért mondja mindenki azt, hogy jobb lett volna ha én megyek el érted -szólalt meg némi hallgatás után. Felkaptam a fejem és lesápadva ránéztem.
-Láttad? -kérdeztem elhaló hangon.
-Láttam, de nem mondom el senkinek -nézett a szemembe.
-Köszönöm -motyogtam lesütve a szemem.
-Szereted? -kérdezte csendesen. Magam elé néztem és vissza gondoltam az első találkozásunkra, az ölelő karjára, a csókjára, a tűzre ami bennem égett ahányszor megcsókolt. A felismerés forró lávaként ért. A tekintetem könnybe lábadt miközbe Jonathanra emeltem a tekintetem. Ő nem mondott semmit csak magához vont és átölelt. Igen szeretem. Szerelmes vagyok Nicholas Herondalebe.