Popcornt majszolva ültünk Hanna szobájába és vámpíros filmeket néztünk. Most épp a Vámpír akadémia volt terítéken.
-Annyira helyes Dimitri -sóhajtottam fel álmodozva. -Erős, bátor, maga az Isten -pillantottam Hannára.
-Nekem Chirstian jobban bejön -kuncogott fel. -Mégis csak egy vámpír -vigyorodott el rámnézve.
-Igaz, van benne valami -mosolyodtam el. -De Edward Cullent egyik se múlja felül -jelentettem ki.
-Nanáhogy nem. Edward Cullen szent nekünk -értett egyet Hanna. A mobilom ekkor újra elkezdett csörögni. Roli szinte óránként hívogatott. Valamint fenyegető üzeneteket hagyott amik egyre durvábbak voltak. Konkrétan leírta, hogy mit tervez velem ha nem megyek haza most rögtön. Talán engedelmeskednem kellett volna neki, de túlságosan is féltem. Hannával némán bámultuk a csörgő mobilt és csak akkor szólaltunk meg amikor elhalkult.
-Evi nem mehet ez így tovább -suttogta Hanna rámnézve.
-Nem tehetem. Roli bárhol vagyok megtalál -ráztam meg a fejem rettegve. -Nem akarlak titeket bajba keverni -néztem rá ijedten.
-Evi kérlek. Az a féreg terrorba tart. Muszály szólnunk egy felnőttnek -mondta határozottan.
-Ne kérlek. Még ne most -kérleltem.
-Abba a házba nem vagy biztonságba -ellenkezett.
-Na mi a pálya csajok? -lépett be Hanna szobájába a bátya Erik. -Evi csini vagy mint mindig -nézett a szemembe kedves mosolyal. Erik volt az egyetlen olyan srác akivel szóba álltam és akibe megbíztam. Sokkal jobban csíptem volna ha ő lett volna a bátyám. Hárman lettünk volna testvérek Hanna, Erik és én. Tökéletes lett volna.
-Kedves vagy mint mindig -pirultam el és vissza mosolyogtam rá.
-Nem gondoltad meg magad a randival kapcsolatba? -dőlt az ajtó félfának. Igen Erik ezzel szokott piszkálni, folyton kért, hogy randizzunk, de nem gondolta komolyan. Ugyanis volt egy kedves barátnője, Rita akit imádott.
-Hármasba Ritával? -mosolyogtam rá.
-Nekem úgy is jó -nevette el magát. -Amúgy, hogy vagy? -váltott témát és elkezdte az arcomat fürkészni.
-Jól -vontam meg a vállam.
-Dehogy van jól -morogta Hanna mire finoman meglöktem.
-Megint a bátyád? -ugrott vissza rám Erik tekintete.
-Nem érdekes -motyogtam.
-De igenis érdekes -szólt rám Hanna majd felkapta a mobilom és odaadta Eriknek. -Nézd meg, muszály Evit elhozni onnan. Az a patkány fenyegeti -dühöngött.
-Evi most azzonal ideköltözöl -jelentette ki Erik pár pillanat múlva.
-Nem tehetem -ráztam meg a fejem mire mindketten felmordultak. -Várjunk holnapig, ha ideköltözök Roli képes és minden hova követ -suttogtam magam elé bámulva.
-Rendben, de ha holnap se akarsz. Istenre esküszöm, hogy megyek a rendőrségre és feljelentem azt a patkányt -nézett Erik a szemembe. Válasz nélkül álltam fel majd odaléptem hozzá és megöleltem.
-Bárcsak te lennél a bátyám -suttogtam lehunyt szemmel.
-Tudod, hogy a hugomnak tekintelek -simította meg a hajam.
-Héé engem ki ne hagyjatok már -panaszkodott Hanna mire Erik a másik kezével őt ölelte át. Így álltunk hosszú percekig.
-Családi ölelés? Én is jövök -hallottuk Robi bácsi hangját aki Hannáék apukája volt. Robi bácsi átölelt minket mire elnevettük magunkat. -Gyertek le kész az ebéd -kuncogott majd lement mi pedig követtük.

Az ebédlőbe belépve az orromat megcsapta a rántott hús és a sült krumpli illata.
-Gyertek, gyertek -hívott minket Hanna anyukája. -Evi most akarod kibontani az ajándékaidat? -mosolygott rám kedvesen.
-Kapok ajándékot? -kerekedett ki a szemem.
-Ajándék nélkül nem szülinap a szülinap -ült le mellém Hanna és a kezembe nyomott egy csomagot.
-De nem kellett volna -ráztam meg a fejem meghatódva.
-Áá...-legyintett mosolyogva. -Na bontsd már ki -vigyorgott izgatottan. Rámosolyogva kibontottam majd a szemem könnybe lábadt. Egy fényképet kaptam ami kb 1 éve készült. Hanna, Erik és én voltunk rajta.
-Köszönöm -borultam a nyakába könnyezve.
-Nincs mit -kuncogott fel és viszonozta az ölelésem.
-Na most én jövök -vigyorgott rám Erik aztán a zsebéből elővett egy gáz sprayt és a kezembe nyomta.
-Köszi -pislogtam meglepetten.
-Erik, hogy adhattál Evinek gáz sprayt? -kérdezte Robi bácsi.
-Nem tudhatja mikor támadnak rá -ellenkezett Erik majd rámkacsintott. Hálásan mosolyogtam rá és megöleltem.
-Akkor most a miénk jön -nyújtott át Adri néni egy csomagot.
-Köszönöm -mosolyogtam rájuk és megpusziltam őket.

Ahogy rápillantottam a kezembe lévő csomagra valami különös érzés lett urrá rajtam. Kibontottam és egy könyvet találtam. Cassandra Claretól az Éjfél kisasszony volt a kezembe. A szemeim tágra nyíltak és végig húztam a kezem a borítón. Szinte már el is felejtettem az árnyvadászokat. Bele lapoztam majd az orromhoz emeltem és magamba szívtam a könyv semmivel össze nem téveszthető illatát.
-Köszönöm -néztem körbe.
-Te kis könyv buzi -karolta át a vállam Erik. -Látnod kellett volna az arcodat -vigyorgott rám.
-Milyen volt az arcom? -kérdeztem ránézve.
-Nem is tudom, mint aki újra találkozott egy rég látott barátjával -vonta meg a vállát.
-Csak beszívtam a könyv illatát -nevettem el magam.
-Akkor azzal vagy jó haverságba -vágta rá mire mindenki felnevetett.
-Engedd el bátyus -kuncogott Hanna.

Jó kedvűen és vidáman ebédeltünk meg. Teljesen megfeledkeztem a bátyámról csak az számított, hogy itt vagyok Hannáékkal és minden olyan családias, meghitt.
-Kimentem Wc-re -pattant fel Hanna.
-Én meg felhívom Ritát -tápászkodott fel Erik.
-Evi nem haragszol valamit meg kéne beszélnünk Robival -állt fel Adri néni és ők is kimentek. Csodálkozva néztem utánuk majd megvontam a vállam és fellapoztam az Éjfél kisasszonyt. Az első oldalon Edgar Allan Poe-tól volt egy vers a Annabel Lee. A verset olvasva hirtelen éneklés csapta meg a fülem mire felkaptam a fejem.
-Boldog Szülinapot, boldog szülinapot -énekelték Hannáék kezükbe egy tortával amin 15 szál gyertya volt. Könnybe lábadt szemmel megilletődve néztem rájuk.
-Istenem annyira köszönöm -sírtam el magam majd felpattantam és mindannyiukat megöleltem. -Ez életem legszebb szülinapja -zokogtam Hanna nyakába borulva.
-Jól van na, ne sírj -csitított, de az ő szeme is könnyes volt. Nagyon jól tudta, hogy ez mennyit jelent nekem.
-Köszönöm -szipogtam mélyen a szemébe nézve mire mosolyogva bólintott és még egyszer megölelt.
-Na fújd el a gyertyát és kívánj valamit -tapsolt Hanna izgatottan. Bármit kívánhattam volna, hogy legyen vége a otthon lévő terrornak, hogy apa végre abba hadja az ivást, hogy anya vissza jöjjön közénk...ekkor azonban a tekintetem a könyvre vándorolt. Árnyvadász, árnyvadász, árnyvadász. Ez ismétlődött a fejembe. Lehunytam a szemem és kívántam. Bárcsak árnyvadász lehetnék!