Hatalmasat ásítva nyújtózkodtam mígnem a kezem valami elevenbe ütközött.
-Szembe vertél -mormogta Nick egy párnába. Pisloktam párat és oldalra fordítottam a fejem. Nick nézett vissza rám, kék szeme álmosan fürkészett.
-Öö...jó reggelt -köszöntem zavartan.
-Öö...neked is -utánozta a zavarom mire hozzá vágtam egy párnát.
-Mit csinálsz itt? -kérdeztem a plafont bámulva.
-Fekszek -válaszolta.
-De nem úgy értem -túrtam bele a hajamba.
-Nem hagytál elmenni -vonta meg a vállát. -Ja és nem sikítoztál -tette hozzá.
-Mert nem álmodtam semmit -ráztam meg a fejem.
-Aludtál egyáltalán? -szaladt fel a szemöldöke és felkönyökölve rámnézett.
-Mint a bunda. Végre rendesen tudtam aludni -mosolyodtam el boldogan.
-Kimerültél ugye? -fürkészte az arcom.
-Nem vagyis nem tudom -haraptam az ajkamba. -Bárcsak minden éjszakám ilyen nyugodtan telne -sóhajtottam fel.
-Max ezen a héten -lombozott le. -New Yorkba mozgalmas az élet -ült fel.
-Nick és ha nem fogom bírni? -ültem fel én is.
-Együtt megcsináljuk -mosolygott rám. -Na öltözz fel, kint megvárlak -állt fel és az ajtó felé indult.
-Nick -szóltam ismét utána.
-Mi az? -nézett hátra rám.
-Nem adtad ide a bőröndöm -mutattam rá.
-Karolin kivette a kezemből -mentegetőzött.
-Akkor nála vannak a cuccaim? -vontam fel a szemöldököm.
-Hát nem egészen. Utólagos engedelmeddel kidobta őket és újakat vett neked -túrt bele a hajába és a szekrény felé intett. Felpattantam az ágyról és egy mozdulattal kinyitottam a ruhás szekrényt. Temérdek mennyiségű fekete topp, tapadós csőnadrágok, bőrdzsekik, különböző magasságú csizmák. -Mondtam neki, hogy zabos leszel -állt meg mellettem összefont kézzel.
-Nem hallgatott rád mi? -kérdeztem rápillantva.
-Mint látod -intett a ruha halom felé.
-Nézd én ezt nem fogadhatom el. Nekem az bőven elég, hogy van fedél a fejem felett -fordultam felé.
-Ne nekem mondd -tartotta fel a kezét. -Öltözz fel vagy gyere le így. A folyosón várlak -indult meg az ajtó felé aztán behúzta maga mögött az ajtót. Hosszú percekig álltam a ruhás szekrény előtt és gondolkodtam. Tényleg nem fogadhatom el ezeket a ruhákat, de nem is akarom megbántani Karolint. Sóhajtva vettem el egy fekete csőnadrágot, egy fekete topott és egy feket kardigánt. Egy fiókot kihúzva találtam fehérneműket és hálóingeket. A ruhákkal a kezembe kiléptem a folyosóra ahol már várt rám Nick. Át volt öltözve most épp egy kék póló és egy fekete farmer volt rajta. A haja még nedvesen csillogott a víztől és iszonyat jó illat áradt belőle.
-Na? -nézett rám felvont szemöldökkel.
-Szeretnék lefürödni -sütöttem le a szemem.
-A folyosó végén -intett maga mögé. -Te ha félsz bezárhatod -szólt utánam.
-Nem félek, de azért bezárom -pislogtam hátra rá.
-Ahogy akarod -vigyorodott el.

Magamra zártam az ajtót és meglepődve tapasztaltam, hogy milyen nagy kád van. Konkrétan a fél fürdőt elfoglalta. Ja és a fürdő nem volt szürke. Megengedtem a vizet aztán megszabadultam a ruháimtól. A polcról levettem egy női tusfürdőt majd a kis szekrényből kivettem egy tiszta törölközőt aztán elmerültem a kádba. Tökéletes -gondoltam magamba elégedetten. Mindig is ilyenre vágytam. Egy kád forró vízre. Hátra hajtottam a fejem és a szememet lehunyva ellazultam. Szabályosan jól esett lemosni magamról a tegnapi nap mocskát. Tegnap. Csak tegnap hagytam ott Gyöngyöst, de olyan mintha ezer éve lett volna. Mintha ezer éve ismerném Nicket. Ahogy Nickre gondoltam akaratlanul is elmosolyodtam. Tegnap berobbant az életembe és mindent felforgatott. Nem gondoltam volna magamról, hogy valakibe ilyen könnyedén megbízok, de benne nem lehett nem megbízni. Olyan volt mint valami pajzs ami mindentől megóv, akire támaszkodhatok, aki mellettem van.

Amikor kihűlt a víz kiszálltam a kádból, megtörölköztem majd felöltöztem. A fekete nadrág túlságosan tapadt rajtam a feket toppból pedig kilátszott a köldököm. Gyorsan magamra kaptam a kötött kardigánt, de mivel gombok nem voltak rajta ezért nem sok mindent takart. Sóhajtva keféltem át a hajam majd felkontyoltam és kiléptem a fürdőből a régi ruháimat szorongatva. Nick az ajtóval szembe ült a földön majd felnézett rám. A tekintete hosszasan időzött rajtam majd felállt és mintha elismerést véltem volna felfedezni a tekintetébe. De lehet, hogy csak oda képzeltem.
-Csini vagy -jegyezte meg és kivette a kezemből a ruhákat.
-Nem túl...hogy is mondjam? Nem mutat túl sokat? -néztem végig magamon.
-Épp annyit mutat, hogy beindítsa az emberek fantáziáját -mormolta az orra alatt. A bóktól meglepetten vörösödtem el és lesütöttem a szemem.
-Emberek -suttogtam mire kérdőn felvonta a szemöldökét. -Azt mondtad emberek -tettem hozzá.
-Nyelv botlás volt -vonta meg a vállát. -Mit időztél bent olyan sokáig? -érdeklődött.
-Hé max ha bent voltam 10 percet -ellenkeztem.
-Egy fenét. Fél órát voltál -vágott vissza.
-Nem kértem, hogy várj meg -nevettem el magam.
-Jogos -ismerte el. -Gyere éhen halok -indult meg én pedig követtem.
-Megint pizza lesz? -érdeklődtem mellette lépdelve.
-Nem. Szerintem most amit találsz -vonta meg a vállát. -Amúgy, hogy vagy? -torpant meg hirtelen mire bele ütköztem.
-Kipihenten -vontam meg a vállam.
-Nem vagy zaklatott a tegnapi nap miatt? -puhatolózott mire elkomorodtam.
-Nem akarok a tegnapi napra gondolni. Nem akarok a múltamra gondolni -suttogtam kerülve a pillantását.
-Evi -lépett elém és lenézett rám.
-Mi az? -motyogtam a padlót fürkészve.
-Nézz rám -kérte, de én nem engedelmeskedtem. -Evi -szólt rám és az ujját az álam alá csúsztatva megemelte a fejem. -El kell fogadnod a múltad, megértem ha el akarod felejteni, de előbb el kell fogadnod -nézett mélyen a szemembe. -Hisz azok is hozzád tartoznak -tette hozzá.
-De én nem akarok. Nem akarok arra gondolni, hogy miket tett velem Roli, hogy milyen gyenge voltam -szorult ökölbe a kezem. -Kár volt felhoznod ezt a témát -néztem rá aztán leindultam a lépcsőn, de ő vissza húzott. Zakatoló szívvel fürkésztem az arcát és próbáltam olvasni a tekintetébe.
-Evi....-kezdte halkan és lelépett mellém. -Ne haragudj -suttogta. -Többé nem hozom fel -nézett a szemembe aztán az egyik kezét habozva a derekamra csúsztatta. Ahogy a keze a csupasz bőrömre simult, a vérem felforrósodott és a lélegzetem elakadt. Miért van rám ilyen különös hatással?
-Nick...-kezdtem a szavakat keresve és gyengéden eltoltam a kezét.
-Ne félj tőlem -kérte mire rámnéztem.
-Nem félek -ráztam meg a fejem.
-Akkor miért reszketsz? -billentette oldalra a fejét. Na ez jó kérdés. Magam se tudom.
-Gyertek már mindenki rátok vár -szaladt fel hozzánk Mia majd mindkettőnk kezét megfogta és az ebédlő felé húzott minket.