Félelem démona
Leforrázva fordultam a hang irányába majd a tekintetem ijedten kikerekedett. Nem, nem, nem, nem! Ez nem lehet! Ez nem lehetséges! Biztos csak álmodok! Ő nem lehet itt! Szorosan lehunytam a szemem majd kinyitottam, de még mindig ott volt. Roli még mindig ott állt egy fának dőlve és rám mosolygott.
-Ez lehetetlen -suttogtam.
-Na mi van hugocskám? Nem örülsz, hogy viszont láthatod az egyszem bátyuskádat? -vonta fel a szemöldökét.
-Nem, nekem nincs bátyám. Te többé nem vagy a bátyám -ráztam meg a fejem.
-Ne butáskodj már -nevette el magát.
-Mit keresel itt? -kérdeztem.
-Jöttem, hogy hazavigyelek. A családodnál van a helyed -nézett a szemembe.
-Nekem az árnyvadászok a családom -emeltem fel a Cortonát magam elé. A kezem remegett, de a kard stabil maradt.
-Hogy ők a családod? -horkantott fel. -Hisz csak megtűrnek. Csak egyszerű púp vagy a hátukon -indult meg felém.
-Hazudsz -suttogtam.
-Hazudtam én neked valaha is? Evi te nem tartozol ide és ezt te is tudod. Nick nem téged szeret hanem azt a másik lányt. Soha még csak nem is kedvelt téged, csak szórakozik veled -vágta az arcomba. Hátratántorodtam és neki ütköztem Nicknek. Erősen ragadta meg a derekam és a hajamba temette a fejét.
-Ez csak látszat. Állj ellen! Ez mind hamis -suttogta, de nem tudtam, hogy engem vagy saját magát győzködi.
-Még te beszélsz? Te aki soha se szerettél? Te aki meg akartál erőszakolni? Ezt nevezed te családnak? -sziszegtem miután megtaláltam a hangom.
-Remek lázadjál azzal semmi sem oldódik meg -forgatta meg a szemét.
-Szeretnek engem. Érted? Szeretnek -üvöltöttem miközbe kis terpeszbe álltam.
-Ezt adták be neked? -nézett rám unottan. -Evi gyere velem haza -nyújtotta felém a kezét. Úgy tettem mint aki elbizonytalanodik. Az ajkamat harapdálva néztem a kezét és kicsikartam magamból egy vágyódó mosolyt.
-Haza -suttogtam. -Igen menjünk haza -bólintottam és felé léptem. Roli arca kisimult és elmosolyodott.
-Ne -szorított magához Nick erősen. -Ne, hazudik, ez egy démon -hadarta. Kitéptem magam a szorításából és lassú léptekkel Roli felé indultam.
-Hiányoztál bátyuskám -mosolyogtam rá ártatlanul aztán egy gyors mozdulattal a szívébe döftem a kardomat. Roli szeme kifordult majd elkezdett rángatózni és zsugorodni, aztán semmivé lett. Zihálva estem térdre és az ujjaimmal a fűbe markoltam. A szemem sarkából láttam, hogy Nick Dianahoz siet, de a tekintetével az enyémet keresi. Ekkor megláttam az árnyékba feléjük lopakodni egy Mantid démont. Kikaptam az első kezem ügyébe kerülő tőrt és feléjük hajítottam. Nick szeme kikerekedett majd a földre vetette magát és Dianat is magával rántotta. A tőr egyenesen beleállt a démon fejébe majd ezernyire robbant szét.
-Szólhattál volna, azt hittem minket akarsz megölni -szólalt meg Nick bosszúsan mire a összerándultam. Hogy hihette azt, hogy őt akarom megölni??? A fájdalomtól könny szökött a szemembe és Nickre néztem. Nick az arckifejezésemet látva végiggondolta a szavait majd elhúzta a száját. -Nem úgy gondoltam -suttogta. Szó nélkül álltam fel aztán futásnak eredtem.
Ez egy rövidke rész. Remélem tetszik! :)
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top