Lelopakodtam a lépcsőn és bementem a konyhába valami kaja után nézni. Halkan kinyitottam a hűtőt majd csalódottan vissza csuktam. A hűtő üres volt. Nem, nem voltunk mi szegények csak....

Hát anya 5 éve halt meg és apa fájdalmába az italhoz nyúlt. Elhanyagolt minket. Engem meg a bátyámat Rolit. Folyamatosan ivott csak ritkán voltak tiszta pillanatai. Roli egy ideig vagyis 2 évig próbálkozott. Vigyázott rám, tanult velem, nevelt, elment dolgozni, de aztán....aztán elkezdett drogozni. 10 éves koromba halt meg anya és akkor apát is elvesztettem, 12 éves koromba pedig már a bátyámat is. Agresszív lett és eleinte csak ordított velem, de aztán egy éjszaka arra riadtam fel, hogy a szobámba van és a pizsamámat rángatja lefele. Onnantól kezdve gyakran erőszakoskodott velem, de odáig nem ment el, hogy elvegye az ártatlanságom. Persze mit tudtam én még akkor, egy kislány voltam. Sírtam és csak sírtam. A mai napig ilyen az életem. Félek itthon lenni, félek a közelükbe lenni.

Korgó gyomorral kinyitogattam a szekrényeket, de semmi ehetőt nem találtam. Néha már azon gondolkodom, hogy hogy van még fedél a fejünk felett. Ittam egy pohár vizet majd amilyen halkan csak tudtam vissza siettem a szobámba. A ház csendes volt. Lehet, hogy itthon vannak, lehet, hogy nem.

Besiettem a szobámba majd becsuktam az ajtót és sóhajtva nekidőltem. Már csak a szobámba éreztem magam biztonságba, bár már itt se annyira. Inkább ha őszinte akarok lenni csak a tetőn, Hannáéknál és az iskolába éreztem magam biztonságba. Sehol máshol...

Amikor hangokat hallottam az ablakhoz mentem és kinéztem. Roli jött haza vagy 3 másik sráccal együtt. Mind izmosak és félelmetesek voltak. Hátrébb húzódtam, de a bátyám így is észrevett. Elvigyorodott és elkezdett integetni. Mivel nem akartam felhúzni, mosolyt erőltettem az arcomra és vissza integettem neki. A haverjai is észrevettek és elkezdtek vigyorogni aztán bejöttek a házba.
-Héé hugica nincs kedved szórakozni? -kopogott be Roli.
-Nincs -válaszoltam.
-Pedig kéne, hogy legyen. Odaigértelek a haverjaimnak fejenként 1 órára -közölte velem mire lesápadtam.

El kell tűnnöm innen, muszály lesz eltűnnöm. Reszkető kézzel bújtam a cipőmbe majd az ablak felé indultam.
-Na kicsi lány engedj be -búgta az egyik srác.
-Hagyatok békén -kiáltottam rémülten.
-Nem úgy megy az -jegyezte meg Roli. Gyerünk Evi nyisd ki az ajtót -csattant fel a kilincset rángatva. A falig hátráltam majd gondolkodás nélkül kinyitottam az ablakot és kimásztam. A hátam mögül Roli továbbra is szólongatott majd hallottam, hogy betörte az ajtót. Lenéztem majd lehunytam a szemem és ugrottam. Nagy meglepetésemre két lábra érkeztem és csak enyhe fájdalmat éreztem. Felnéztem az ablakba megjelenő Roli arcára majd hátra se nézve futásnak eredtem.

Amikor már jó messzire voltam a házunktól lelassítottam. Amikor megéreztem a Manhattanből kiáradó illatot a hasam elkezdett korogni. A hasamra szorítottam a kezem és megpróbáltam tudomást se venni az éhségről. De nem ment. Kiforgattam az összes zsebem, de csak egy 100 Ft-os volt nálam. Csalódottan néztem fel majd lehajtott fejjel tovább akartam menni amikor egy kedves arcú nő megállított. Fekete nadrág, fekete póló, fekete bőrdzseki és fekete csizma volt rajta. Csak úgy mint a mögötte álló férfin.
-Éhes vagy? -kérdezte a szemembe nézve.
-Nem én nem -ráztam meg a fejem, de a hasam korgása elárult.
-Gyere be velünk -hívott a nő kedves mosolyal. Vörös haja volt és az arcát szeplők borították, a szeme pedig zöld. A mögötte álló férfinek kusza szőke haja volt ami a vállát verdeste, a szeme pedig arany. Hogy lehet valakinek arany színű szeme?
-Nem, nem szeretnék zavarni -sütöttem le a szemem.
-Clary hagyd, ha nem akar akkor nem jön. Nem sajnálhatsz meg minden mondént aki az utadba kerül -morogta a szőke srác türelmetlenül. Mondén? Mi az a mondén?
-Jace kérlek -szólt rá Clary.
-Mi az a mondén? -kérdeztem bizonytalanul.
-A mondén az te vagy. Nyugi semmi komoly ez csak a mi szava járásunk -vetette oda nekem Jace félvállról.
-Aha értem -bólintottam.
-Tényleg nem jösz be velünk? -érdeklődött Clary.
-Tényleg nem -válaszoltam majd hátra néztem a vállam felett. Roli és a haverjai erre jöttek, de ők még nem láttak engem. -Kérem védjenek meg -szaladtam Claryék után. -Könyörgöm -néztem Jacere.
-Kitől ijedtél meg kislány? -nézett le rám Jace.
-A bátyámtól meg a haverjaitól. Kérem ne hadják, hogy meglássanak. Kérem -rimánkodtam elbújva a hátuk mögött.
-Ők azok? -kérdezte Clary. Kikukucskáltam a hátuk mögül.
-Igen ők -suttogtam bólintva. Roliék elhaladtak a Manhatten előtt, de az egyik megtorpant.
-Te nem lehet, hogy bent van? -biccentett a bejárat felé. Claryék közelebb húzódtak egymáshoz, hogy jobban eltakarjanak.
-Áá...ugyan. Evelin nem menne be. Nincs rá pénze -horkantott fel.
-Hamar meg kell találni. Nem érek rá egész nap -morogta a gyerek.
-Meglesz. Ha meg nem, akkor kezeskedek róla, hogy megemlegesse -mondta Roli sötét arcal majd leléptek. Clary és Jace csodálkozva fordultak felém. Reszketve, ijedten néztem vissza rájuk.
-Éhes vagy már? -érdeklődött Jace mire lesütöttem a szemem és bólintottam egyet.

Korgó gyomorral estem neki a dupla sajtburgeremnek.
-Na és akkor mesélj csak -nézett rám össze húzott szemmel Jace.
-Mit? -néztem rá.
-Mondjuk azt, hogy ki vagy te, honnan jöttél -sorolta szemforgatva.
-Jace hagyd már enni -szólt rá Clary. Válaszul Jace csak fintorgott. Miután bekebeleztem két hamburgert hálásan dőltem hátra.
-Van otthonod Evi? -kérdezte Clary.
-Igen van -bólintottam. -Csak...-haraptam az ajkamba és a szemem könnybe lábadt.
-Héé nekünk elmondhatod, megbízhatsz bennünk -tette a kezemre a kezét Clary.
-Nem is ismerem magukat -suttogtam felváltva nézve rájuk.
-Mi se téged -morogta Jace. Kínosan feszengve lehajtottam a fejem. Vajon megbízhatok bennük? Nem csapnak be? Hiszen idegenek....
-A bátyám három éve drogozik, apa pedig öt éve iszik -suttogtam az asztalt bámulva. -Csak ennyit mondhatok -néztem fel rájuk könnyezve.
-Na és édesanyád? -kérdezte Clary.
-Anya...anya ő...ő meghalt. 5 éve halott -hunytam le szorosan a szemem.
-Hány éves vagy Evelin? -fürkészett Jace kitartóan.
-15 -válaszoltam. Clary és Jace össze néztek. Amíg ők némán diskuráltak én a csuklójukon lévő tetkót figyeltem. Vajon mit jelenthet? -tűnődtem el magamba.
-Ez ilyen közös tetkó? -érdeklődtem. Mind ketten rámnéztek aztán a kezükre majd egymásra.
-Igen ez egy tetkó. A feleségem rajz tanár és nagyon tehetséges -rejtette az asztal alá a kezét Jace.
-Ugyanmár -pirult el Clary. -Figyelj Evi vannak barátaid akikhez mehetsz? -kérdezte.
-Igen van egy. Ő tud mindenről és már egy ideje nyaggat, hogy költözzek oda -motyogtam.
-Mi tart vissza? -fonta össze a kezét Jace.
-A félelem -hajtottam le a fejem. Bárhova megyek a bátyám úgyis megtalál -motyogtam.

Fél óra múlva már egyedül voltam és Hannára vártam aki 10 percen belül nagy hévvel esett be.
-Miért nem szóltál hamarabb? -támadt rám és szorosan megölelt. Válaszul elsírtam magam és percekig csak zokogtam.