Az ebéd végeztével visszamentünk a könyvtárba mivel csak ott volt Tv.
-Nem értem. Itt nincs minden szobába Tv? -tártam szét a kezem értetlenül.
-Mert mi megvagyunk Tv nélkül is -vágta rá Nick mire megforgattam a szemem.
-De akkor is. Nem szoktatok unatkozni? -vontam fel a szemöldököm.
-Eltöltesz velünk két hetet aztán nem fogod hiányolni a Tv-t -nevette el magát Nick és átkarolta a vállam.
-Ne tapizd a hugom -szólalt meg Ádám tettett szigorral mire éreztem, hogy elvörösödöm.
-Ezer bocs -kuncogott Nick és elengedett, de továbbra is mellettem sétált.
-Amúgy Evi -karolt belém Karolin.
-Igen? -néztem rá.
-Nick kettesbe hagynál minket? -pillantott Nickre.
-Na, de...-kezdett ellenkezni aztán egyet legyintve Ádám után sietett.
-Kezdjek félni? -pislogtam Karolinra.
-Nem dehogy -nevette el magát. -Csak egy kicsit beszélgetni szeretnék. Van barátod? -kérdezte kíváncsian.
-Nincs -ráztam meg a fejem nagyokat pislogva.
-Tetszik valaki? -vonta fel a szemöldökét mire újra megráztam a fejem. -Nickel, hogy áltok? -nézett a szemembe.
-Aha már értem miért akartál velem beszélni -nevettem el magam. -Nyugi Nickel csak barátok vagyunk, megbízok benne és nem akarom elrontani ezt a kapcsolatot azzal, hogy hamis reményeket kezdek el iránta táplálni -néztem a szemébe.
-Látom nagyon határozott vagy -bólintott halvány mosolyal. Vissza mosolyogotam rá. Igen Nickel csak barátok vagyunk azért érzek iránta ilyen melegséget mert megbízok benne -gondoltam magamba.
-Ki beszéltetek már? -lépett ki a könyvtár ajtaján Nick.
-Hiszen éjjel nappal rólad beszélünk -kuncogtam fel.
-Azt hiszed nem tudom? -vigyorodott el majd félre állt, hogy beengedjen minket. Elléptem mellette majd egy pillanatra ránéztem. -Mi a pálya? -vonta fel a szemöldökét.
-Semmi -ráztam meg a fejem.
-Miről beszéltetek? -kérdezte kíváncsian.
-Lányos dolgokról -vontam meg a vállam.
-Rólam is? -vigyorodott el.
-Persze -bólintottam megforgatva a szemem és leültem az egyik fotelbe.
-Na mit nézzünk? -fordult körbe Ádám.
-Bármit csak ne csöpögjön a romantikától -vágta rá Nick.
-A múltkor is öldöklőset néztünk -ellenkezett Karolin. Szórakozottan hallgattam a veszekedésüket miközbe az egyik könyvet lapozgattam. A fegyverekkel kapcsolatos tudnivalók voltak benne fényképekkel.
-Akkor döntsön Evi -sóhajtott fel végül Ádám.
-Hm? -néztem fel a nevem hallatán.
-Válasz te -mondta Ádám.
-Mi a választék? -érdeklődtem.
-Bármi ami eszedbe jut -vágta rá Nick. -Csak ne romantikus legyen kérlek -tette össze a két kezét könyörögve.
-Mi az nem szereted a romantikát? -vigyorodtam el.
-Dehogynem szereti csak fél, hogy megint elérzékenyül. Előtted ciki lenne -vigyorgott Ádám vadul.
-Ne hallgass rá, ez nem igaz -ellenkezett Nick hevesen.
-De igaz -kapcsolódott be Karolin.
-Kettő egy ellen -néztem Nickre mire összefonta a kezét.
-Legyen a felhők felett 3 méterrel -jelentettem be mire Karolin elvigyorodott.
-Direkt kínzol ugye? -nézett rám Nick csúnyán.
-Akkor legyen más? -pislogtam rá elbizonytalanodva.
-Aha -bólintott.
-Héé ne már ne hagyd, hogy befolyásoljon -hápogott Karolin.
-Nem is csináltam semmit -nevette el magát Nick. Az ajkamat harapdálva gondolkodtam.
-Nincs véletlenül valami árnyvadászos film? -szólaltam meg.
-Azt már százszor láttuk -legyintett Nick.
-De én még nem -fontam össze a kezem durcásan. Nick pár pillanatig engem fürkészett aztán elmosolyodott.
-Legyen. Még mindig jobb mint a felhők felett -adta meg magát mire én is elvigyorodtam.

-Csinálok még popcornt -álltam fel a film felénél és a tálakat felkapva kimentem a könyvtárból. A film amúgy eddig nagyon jó. Állítólag akik játszák valóban árnyvadászok legalábbis Nick azt mondta.
-Szia -köszönt rám Mia.
-Szia -mosolyogtam rá. -Mi jót csinálsz? -érdeklődtem.
-Unatkozok. Nem csatlakozhatok hozzátok? -kérdezte reménykedve.
-Gyere nyugodtan. Épp popcornt megyek csinálni. Segítesz? -mosolyogtam rá.
-Persze -vidult fel és előttem ugrándozva elindult a konyha felé. Nevetve követtem majd beléptem a konyhába.
-Nem tudod hol tartják a popcornt? -túrtam bele a hajamba.
-Nem -rázta meg a fejét.
-Szuper -bólintottam és egyesével kinyitogattam az összes szekrényt.
-Mit keresel olyan bőszen? -hallottam magam mögött Nick derűs hangját.
-Popcornt -válaszoltam és felé fordultam. Nick odalépett az egyik szekrényhez kinyitotta majd a kezembe nyomott három csomagot. -Köszi -bólintottam.
-Nincs mit -vonta meg a vállát és nekidőlt az asztalnak pont a mikró előtt. -Van egy olyan érzésem, hogy valamit elhallgatsz előlem. Észrevettem ám, hogy film közbe többször engem néztél -jegyezte meg.
-Na és akkor mi van? -vontam meg a vállam miközbe a padlót bámultam.
-Nem tudom. Mondd meg te. -mutatott rám.
-Azért néztelek mert feltűnt, hogy hasonlítasz Jace-re -vágtam rá ami félig igaz is volt.
-Sokan mondták már -mosolyodott el.
-Ajj ne megtennéd, hogy elhagyod ezt a pimasz vigyort? -nyögtem fel mire a mosolya kiszélesedett aztán a tekintete mögém vándorolt.
-Szia Mia. Észre se vettelek -mosolygott rá.
-Szia -köszönt vissza Mia.
-Megengedtem neki, hogy velünk filmezzen. Remélem nem gond -jegyeztem meg miközbe a csípőmmel kissé odébb löktem, hogy odaférjek a mikróhoz.
-Nekem nem gáz -lökött vissza mire fintorogva ránéztem. -Evi még mindig beszélni akarsz a barátaiddal? -kérdezte halkan mire reménykedve felkaptam a fejem.
-Lehet? -néztem a szemébe.
-Igen, de nem árulhatod el, hogy hol vagy -jelentette ki.
-Köszönöm -öleltem át boldogan és a nyakába fúrtam a fejem. -Nem tudom, hogy érdemeltem ki, de nagyon köszönöm és esküszöm, hogy meghálálom -hadartam széles vigyorral az arcomon. Nick feszülten állt az ölelésembe. Tisztára olyan volt mintha egy élettelen fadarabot ölelnék, aztán ellazult és körém fonta a karjait. Pár pillanattal később oldalról valaki átölelte a derekunkat és szinte összenyomott engem meg Nicket. Nevetve néztem le Miára és megsimogattam a szőke fürtjeit.
-Oké elég az érzelmekből -morogta Nick és kibontakozott az ölelésünkből, de ő is mosolygott. -A film után felhívhatod rendben? -nézett a szemembe kérdőn.
-Rendben -bólintottam vigyorogva.

Vissza mentünk a könyvtárba és tovább néztük a filmet. És igen ennek a végén is elbőgtem magam. Amúgy én szinte minden film végén sírok. Ez nálam már megszokás vagy mi.
-De most nem értem. Hogy lehetnek testvérek? -szipogtam kifújva az orrom.
-Nem testvérek na -paskolgatta a karom Nick.
-Hát, de az az átkozott Valentine azt mondta -néztem rá.
-De nem azok -erősködött. -Csak én tudom jobban -mosolygott rám.
-Nincs több része? -érdeklődtem.
-Filmbe nincs, de könyvben igen -vonta meg a vállát Ádám.
-Értem -bólintottam.
-Én szerintem ledőlök -állt fel Nick. -Evi jösz? -nézett le rám.
-Igen. Felhívhatom Hannát? -álltam fel.
-Persze -bólintott. Mindketten kimentünk a könyvtárból aztán Nick a szobájából kihozta a mobilját. -Tessék -adta a kezembe.
-Köszi -mosolyogtam rá majd hozzá léptem és bizonytalanul megpusziltam az arcát aztán sarkon fordultam és bementem a szobámba.

Az ablak párkányon ülve tárcsáztam Hanna számát. Magamba imádkoztam, hogy vegye fel, nem igazán szerette felvenni az ismeretlen számokat.
-Igen? -szólt bele Hanna mire a szemembe könny szökött. Olyan jó volt hallani a hangját.
-Szia. Evi vagyok -köszöntem vidám hangon mire ő felvisított.
-Evi. Hogy mennyire hiányzol! Hogy volt képed egy szó nélkül lelépni? Miért nem köszöntél el legalább? Tudod mennyire aggódtam? Hogy vagy? Hol vagy? Mikor jössz haza? -zúdította rám a kérdéseit. Szomorú mosolyal néztem magam elé. Bárcsak elmondhatnám neki az igazságot. Biztos megértené. De nem tehetem, nem mondhatok neki semmit.
-Ne haragudj rám, de sietnem kellett. Nyugi nincs semmi bajom, nagyon jól megvagyok. Csak hát hiányzol...-motyogtam a sírás szélén állva. Fél órát ha nem egy órát beszélgettünk aztán elköszöntünk egymástól. Az arcomon végig folytak a könnycseppek miközbe a távolba bámultam aztán kinyitottam az ablakot és kimásztam.
-Evi eszedbe ne jusson -förmedt rám Nick és a derekamnál fogva vissza rántott.
-Az Isten szerelmére nem akartam megölni magam -néztem rá bosszúsan. -Csak a tetőre akartam felmenni -vontam meg a vállam.
-Nem vagy te pókember, hogy a falon mássz fel -csóválta meg a fejét miközbe gyanakodva figyelt.
-Nick ne nézz így rám. Jól vagyok -nevettem el magam. -Szeretek a tetőn lenni, otthon is ott szoktam lenni amikor egyedül akarok lenni -dörzsöltem meg a karom.
-Hogy ment? -kérdezte a telefon felé intve.
-Boldog vagyok, hogy hallhattam a hangját. Vagy százszor el kellett ismételnem, hogy jól vagyok -vontam meg a vállam.
-Értem -bólintott.
Egy ideig mindketten hallgattunk aztán Nick jó éjszakátot kívánt majd az ajtó felé indult, de az ajtóba megtorpant.
-Szeretnéd, hogy maradjak? -kérdezte, de nem fordult felém.
-Ha neked nem gond. Nem akarlak kihasználni, de úgy érzem, hogy melletted biztonságba vagyok. Nem kell mellettem aludnod csak legyél itt bent velem -kértem. Nick megfordult és halványan elmosolyodott.
-Maradok. Menj fürödj meg. Akarod, hogy oda is elkisérjelek? -billentette oldalra a fejét.
-Nem oda nem kell -nevettem el magam aztán a ruhás szekrényhez léptem és kivettem az egyik hálóinget.

1 óra múlva:
Malmozva ültem a szobába mellettem Nickel.
-Sokkal jobb lenne ha lenne itt bent Tv -törtem meg a csendet.
-Miért? -pillantott rám.
-Mert akkor nem lenne ez a kínos csend -sóhajtottam fel.
-Na igen -bólintott felkuncogva. Lejebb rángattam a hálóinget ami túl rövid volt ráadásul átlátszó ezért magamon kellett hagynom a melltartót és a bugyit is.-Nevetséges ez rajtad. Nem tudom mit gondolt Karolin -jegyezte meg Nick.
-Nekem mondod? -motyogtam és magamra húztam a takarót. -Olyan mintha nem lenne rajtam semmi -húztam el a szám mire Nick tekintete megvillant.
-Említettem, hogy élénk a fantáziám? -érdeklődött mire méltatlankodva a vállára csaptam.
-Annyira undorító vagy -háborodtam fel. -Tudod mit? Alhatsz a földön -morogtam.
-Csak vicceltem. Én nem vagyok az a paraszt -morogta mire lesütöttem a szemem.
-Ne haragudj -suttogtam mire könnyedén megsimította a hajam.
-Nem haragszok -rázta meg a fejét. Az oldalamra fordultam háttal Nicknek és lehunytam a szemem. De az álom egy ideig elkerült. Nick viszont hamar benyomta a szunyát. Fél óra múlva hangosan horkantott majd átvetette a kezét rajtam, hozzám simult és a fejét a nyakamba hajtva tovább szuszogott. A szívem hevesen vert a mellkasomba és alig mertem levegőt venni. Mintha a testembe áram cikázott volna végig és ez egész testem beleremegett. Nick kezébe csúsztattam a kezem mire közelebb bújt hozzám és megszorította a kezem. Éreztem, hogy a könnyek végig peregnek az arcomon. Olyan jól esett az érintése, túlságosan is jól. Nem tudom mi, de a szívem mélyén valami változás indult meg bennem.....Valami ami egyszerre tett boldoggá és zúzta porrá a szívem.