6.rész - Meglepetés

Yoongi POV

-Te meg mit csinálsz? - kérdeztem

Leszállt rólam, majd vissza ült a helyére.

-Ő csak felkeltett! - mondta Jin hyung

-És ezt így kellett??

-Máshogy nem tudott!!

Ekkor fogta magát, és kiszállt a kocsiból. Felkavart.

Annyira jól csókol. Várjunk, mi??? Nekem elment az eszem......

-Nézd, utána kell menned - mondta Jin.

Még csak esélyem se volt tiltakozni.

Így hát nem kérdezve semmit, kiszálltam és utána eredtem. Mikor hallotta a kocsi ajtaját csapódni, hátrafordult. Amint meglátott futásba eredt. Vettem egy nagy levegőt és én is futottam.

Megfogtam csuklóját és visszarántottam, ezzel arra kényszerítve, hogy rámfigyeljen.

Szemeiből patakokban folytak a könnyek, emiatt sminke teljesen elfolyt. Próbáltam nyugtatni ölelésemmel, de nem sikerült.

Hirtelen lépteket hallottam, majd a lányt kiszedték karjaim közül én meg a földre zuhantam.

^-^

Mikor kinyitottam a szemem majdnem megvakultam a fehérségtől.

Oldalra pillantottam és egy aggódó szempárral találtam szembe magam.

-Hol vagyok? - tettem fel az engem izgató kérdést.

-Kórházban - felelte Maya. - A bátyám leütött. Mondta, hogy ha bajom lesz megveri az illetőt. Az a szerencséd, hogy ott voltam és a többiekkel leállítottuk.

-Mióta fekszem itt?

-3 hete és 1 napja.

-Miiiii?

-Bizony. Enyhe agyrászkódással megúsztad.

Ekkor nyílt az ajtó és egy fiatal nővér érkezett be rajta.

-Jó napot Yoongi úr! Elvégzünk pár vizsgálatot. Ha minden rendben van, este hazamehet - amint befejezte mondandóját elment.

-Többiek hol vannak?

-Otthon. Volt egy kis elintéznivalójuk, így nem tudtak bejönni - felelte.

^-^

Ezután a kórházban nem történt már sok minden. Megtörténtek a kivizsgálások és mivel az eredmény pozitív volt, hazamehettem.

Épp kifele mentünk az épületből. Csendben tettük meg azt a pár métert. Mikor kiértünk a parkolóba nem találtam ismerős kocsit, ám Maya egy taxi felé indult meg, így követtem.

-Szállj be - utasított.

Eleget téve kérésének beültem a hátsó ülésre, baloldalra, míg a lány jobboldalra. Elmondta a címet, és már indultunk is. 

Nagyjából fél óra volt az út, amit én végig telefonoztam, mivel nem tudtam mást csinálni ám útitársam csak nekidöntötte gondterhelt fejét az ablaknak és bámult kifelé rajta. Nem tudtam min gondolkozik, de azon nagyon. Egyszer megszólalt a telefonja, jelezve, hogy hívják. Kedvesen felvette. Nem tudom mi volt a téma, de mosolyt csalt a mellettem ülő arcára.   

Mosolyogva szálltam ki a gépjárműből. Jó volt végre hazajönni. Belegondolva mennyi idő telt el. Ijesztő majdnem 1 hónapig kómában lenni. 

Kirázott a hideg a gondolattól. Akár az életem is múlhatott volna az egészen.

Észre se vettem, hogy Rap Monster húga nincs mellettem, mert még kifizette az utunkat. 

Épp rátettem a kezem a kilincsre, mikor az előbb említett személy a nevemet kiáltotta.

-Igen? - fordultam hátra

-Várj meg - mosolygott.

Eleget téve kérésének nem nyitottam ki az ajtót, hanem vártam. Kocogott a lány. Lihegve ért mellém, pedig nem volt nagy táv. Lehet nem bízott bennem, amiért nem válaszoltam. 

Szép lassan, óvatosan kinyitottam a bejáratot és előre engedtem a hölgyet, ám ő utasított, hogy menjek én.

Nem értem. Illedelmes akartam lenni. Már ez is baj ezek szerint?  

Amint beléptem, megtudtam, hogy miért nekem kellett előre mennem.

Beléptem az ajtón és elképesztő nagy sötétség fogadott a nappaliban, ami nem megszokott. Felkapcsoltam hát a lámpát. 

-Meglepetééééééééés! - üvöltötték a többiek, a kanapé mögül előugorva, Jimin kezében egy tortával. 

-OMG!! Milyen kedvesek vagytok. El se hiszem. Szóval ezért nem jöttetek be hozzám. 

Levettem lábbelimet és kabátomat, a helyére raktam, majd körbetekintve a lakásban mentem oda a srácokhoz.Szépen fel volt minden díszítve.

-Mindezt azért csináltátok, mert hazajöttem? - kérdeztem

-Nos. Nem egészen. Hisz ma március 9-e van, a születésnapod - felelte Maya.

-Te jóságos ég! Ezt nem mondjátok komolyan?!

-De - mondták mind.

Picit jobban körbenézve erre hamarabb is rájöhettem volna, hisz van egy hatalmas tábla Boldog Születésnapot, Suga! felirattal. 

-Óriásak vagytok skacok. Köszönöm - mosolyogtam a fiúkra, majd mikor észrevettem hogy az egyetlen lány lehajtotta a fejét, odaléptem hozzá. - Neked is köszönök mindent, Törpém! - majd egy csókot loptam tőle. Először nem akart visszacsókolni a meglepődöttségtől, de utána észbe kapott. 

A többiek közül volt aki bagollyá változott, volt aki tapsolt és volt Nam aki csak egy 'khmmm'-mel elintézte, hogy befejezzük.

-Kérlek! Legyetek tisztelettel a szinglikre - kérlelt minket a leader.

Mi persze csak kuncogtunk egy jót.

-Akkor jöhet a buli!! - kiáltotta el magát J-Hope, mire mindenki felnevetett

-Ebben egyetértek, viszont Yoongi...

-Igen, Jimin?

-Ma még elfújod a gyertyákat vagy csak holnap este? - kérdezte pimaszul mire én elmosolyodtam  odamentem az illetőhöz, kívántam, majd egy nagy levegő vétel után elfújtam a tortán az égő díszeket.

Hogy mit kívántam? Nos az titok. 

Az este további részében jól szórakoztunk. Megettük a tortát, rendeltünk pizzát és mivel volt velünk egy kiskorú, nem ittunk....csak miután elment aludni. 

Rap Monnal mi egy kis ideig ébren maradtunk még beszélgetni. 

Nem sokkal később mi is nyugovóra tértünk, így felmentem a szobámba, elmentem fürdeni és már aludtam is az igazak álmát.

Jól telt a mai nap. Boldog voltam. Örülök, hogy ilyen csapatom van.


Juhú. Nos  csak sikerült ezt is. Nagyon igyekeztem, ugyanis nem tudom ki mennyire figyel, de mostanában azon vagyok, hogy minden héten hozzak egy részt. (800 szóra sikeredett. Rég hoztam már ide is részt.) Remélem ez tetszett. Ha igen vote-al vagy komival jelezd nekem. Hamarosan találkozunk. Jó éjszakát mindenkinek.

MrsParkJiMin4ever

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top