Ma van az utazásom napja. Nam megadta a címet, hogy hova kell mennek, így taxiba ültem. Hosszú idő után végre újra találkozunk. Azt mondta, hogy amikor megérkezem hívjam. Így is tettem. Kisietett egy hatalmas házból. A szívem majd' kiugrott a helyéről, amikor megláttam sötét lila haját. Gyönyörűen néz ki, nem tagadom.
-Szia. Már vártalak. - mondta kedvesen
-Szia. Örülök, hogy hosszú idő után végre újra látlak.
-Én is. Gyere menjünk be.
Kivette kezemből a cuccaimat.
-Hagyjad. Viszem. Nem nehéz.
-Nem baj. Ne szeretném, hogy megerőltesd magadat.
-Semmit nem változtál. Kivéve a hajad. Az valami mesés. - jegyzem meg neki
-Köszönöm. Nagyon csinos lettél. Bár régen is az voltál. - kezdtem el vörösödni
-Köszönöm.
Elindultunk az ajtó felé. Kinyitotta, majd megszólalt.
-Fiúk, bemutatom a húgomat Mayát. - Állj!!! Mi??? Fiúk???? - Szabályokat betartani!!! - Te jó ég!!! Hova keveredtem??
-Rendben - hallottam meg néhány srác hangját. A következő pillanatban meg is pillantottam őket. Sokkot kaptam. Természetesen észre vették.
-Gyere - zökkentett ki NamJoon.
Nem kissé lepődtem meg. Próbáltam a lehető leggyorsabban reagálni.
-Sziasztok. Maya vagyok. - mondtam amint kijött hang a torkomon
-Szia. Sokat hallottunk már rólad. - mondta egy rózsaszín hajú srác.
-Ez fordítva nem igaz. - suttogtam a kelleténél egy kicsit hangosabban, így meghallották
-Rap Mon még nem mesélt rólunk?? - lepődött meg egy szőkés barna hajú fiú aki nagyjából egyidős lehet velem.
-Rap Mon??? - szökött az égbe egyik szemöldököm
-Igen - válaszolta félénken testvérem.
Ez nem lehet igaz. 5 percen belül másodszorra kapok sokkot.
-Tudod amikor eljöttem otthonról, az azért volt, mert mi heten leszerződtünk a Big Hit Entertaimentnél.
-Csak én nem tudtam róla a családban??
-Igen.
-Hát ez remek. Mi fog ma még kiderülni??
-Ajjh Maya.....miért tudtam, hogy ez lesz??? Pedig úgy vártalak már...... Nem így akartam, hogy megtudd. El akartam magyarázni. Sajnálom.
-Nem haragszom, ha többé nem lesz ilyen. Én is őszinte vagyok veled, - szomorodtam el - de te nem voltál az.
-Ígérem többé nem fordul elő. És merem ajánlani neked, hogy őszinte légy, hisz még csak 17 éves vagy.
-Háh! Végre nem én vagyok a legfiatalabb. - kezdett el örülni a szőkés barna hajú
-Na jó....ha már ti tudjátok az én nevem, én is szeretném tudni a tiéteket.
-Jó, legyen. Amúgy is ideje volt már - egyeztek bele. - Akkor kezdjük.
-Jeon Jung Kook vagyok a csapat maknae-ja, de mindenkinek csak JungKook vagy Kook.
-Kim Taehyung, de hívj csak V-nek vagy TaeTae-nak.
-Park Ji Min vagyok, de maradjunk a Jiminnél.
-Jung Ho Seok. J-Hope vagyok, a te reményed.
-Min Yoon Gi. Suga a színpadi nevem, de hívhatsz Swagnek is.
-Kim Seok Jin. Maradjunk a Jinnél. Én vagyok ennek a 6 idiótának az "anyja".
-Há'. Mi vagyunk a Bangtan Boys. - mondták egyszerre, miközben meghajoltak.
-Köszi. Igyekszem minél hamarabb megtanulni.
-Gyere megmutatom a szobád, meg körbevezetlek - húzott magával bátyjám.
Felmentünk az emeletre.
-Suga szobája mellett lesz a tiéd. Remélem nem baj.
-Nem, dehogyis. Lassan felnőtt vagyok.
-Az egy dolog.
Körbevezetett a házban. Nagyon szép hely. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen helyen lakik.
-Megyek kipakolok.
-Rendben. Utána majd tartunk egy kis ismerkedést, de csak szóban. Semmi más!!!!
Te jó ég!!! Mi lett a bátyjámból????
-Oké.
1óra szenvedés után elkészültem, így lefutottam a lépcsőn. Egy ember kivételével mindenki a nappaliban volt.
-Maya, kimennél szólni Sugának, hogy jöjjön be. Hátul kosarazik.
-Sietek.
Kerestem egy darabig, de egész hamar megtaláltam. Épp amikor odaértem, akkor dobott egy kosarat. Háttal állt, így nem látott. Viszont amikor elkezdtem bámulni őt, amit persze én észre se vettem, csak ő.
-Mondjad - zökkentett ki.
-Mi?? Ja, igen. Azt mondták a többiek, szóljak neked, hogy gyere be. - hátat fordítottam, és visszaindultam a házba. Menet közben csatlakozott a fiú is. Csendben sétáltunk egymás mellett. Kellemes vanília illata volt. Eltudtam volna olvadni tőle.
Amikor beértünk meghallottunk, hogy min vitatkoztak távollétünkben.
-V gyere vissza!! És hozz egy üveget is!! Komolyan mondom, rosszabbak vagytok, mint a húgom, pedig fiatalabb nálatok.
Ezen muszáj volt nevetnem.
-Most már tudom hova keveredtem - kuncogtam.
-Hahaha. Na kezdjük a felelsz vagy merszet. - mondta tesóm - Ki pörget??
-Lányoké az elsőbség - szólalt meg J-Hope.
-Ajjh ne máááár - nyafogtam. - Hisz nem is ismerlek titeket. Hogy rakjak fel bármilyen kérdést, vagy feladatot nektek?
-Hát jó. Akkor kezdek én - mondta Jimin. Megpörgette az üveget. - Áhá. Mon, felelsz vagy mersz?
-Felelek először.
-Hát jó. Miért nem mondtad eddig, hogy ilyen gyönyörű a testvéred?? - kacsintott rám
-Mert ismerlek már. Csak hárman nem tudtátok, mert ráhajtottatok volna. És továbbra is tabu!!!
-Nam!!! 17 vagyok.... - mondtam, de félbe szakított.
-Vagyis még gyerek. Elég volt sz, hogy Jin, Hope, Suga meg természetesen én tudtam, hogy hogy nézel ki. Ezeknek a tökkelütötteknek még tanulniuk kell hozzá.
Erre mindenkiből kitört a nevetés az említetteken kívül. Heves tiltakozásba kezdtek, de ez senkit nem hatott meg.
-Na szóval akkor én pörgetek. JungKook!! Felelsz vagy mersz??
-Merek.
-Fuss végig háromszor a házban. Talán kifáradsz.
Meg is tette. Miután visszatért kezébe vette a műanyag flakont, majd megpörgette.
-Jiiinhh - lihegte, majd feltette a szokásos kérdést.
-Merek.
-Mutasd meg a táncod!
-Neeeeh. - könyörgő pillantásokat vetettem rá - Na jó. Legyen.

Mindenkiből kitört a röhögés.
Amint abbahagyta és leült elkezdtem tapsolni.
Ezek után még jó sokáig szórakoztunk. Egész jól megismertem a srácokat. A továbbiakban vacsoráztunk még amit, Jin hyung készített. Istenien főz.
Fürdés után még beszélgettem egy keveset tesómmal. Meghitt volt. A többiek már aludtak. Kiderült, hogy nagyon hiányoztunk egymásnak, és hogy nem szeretne engem is elveszíteni. Imádom őt.