Történt egyszer Bécs várában, feladatot kiadtak,
S e feladat nem másnak járt, mint Tábornok Buccownak.
Szervezzen meg három székely s kettő román ezredet,
S velük védesse töröktől az erdélyi földeket.

Ausztria Császárnője, Mária állt e mögött,
Lopott földjét megtartani, akkor ezen ügyködött.
Adolf Buccow, jó szolgája, levelet küldött keletnek,
S mikor válasz érkezett a szemeik meredtek.

Székelyeknek harcos népe határvédre született,
Nem volt' hajlandók feladni évszázados címüket.
Kiváltságok s hagyományok álltak eme hátában,
Ellenséget mindig megállították a határban.

Védik már e földet bizony ezer éve rendesen,
Kárpátokon ha támadnak, majd elmennek csendesen.
Csaba népe, ősi földjén áll szigetként magában,
Mind a tatár, mind a török vesztes volt a csatákban.

Mária Terézia lepődötten olvassa a levelet,
Buccow Tábornokért pár védkatonát elküldet.
Egyes dolga teljesítés nélkül ment a tűzre,
Leváltotta hát Buccowot Siskovics Józsefre.

József altábornagy rögtön választ intéz:
Mádéfalva nincs oly távol Bécstől mint azt hinnéd.
Havas téli éjszakában dördültek a lövések,
Életükért küzdöttek falvukban a Székelyek.

Aki tudott kimenekült a zord havas világba,
De ott is útolérte őket Máriának haragja.
Völgyekben az ágyúk hangja hallatszott mennydörgésnek,
Jajkiáltásoknak sora öntözte a vidéket.

Kétszáz Székelyt mészároltak le az osztrák katonák,
Január hetedikén, Vízkeresztnek másnapján.
Nem válogattak ők aztán, öltek asszonyt, gyermeket,
Vérbefolytották a gyorsan menekülő népeket.

Az elfogott vezetők kegyelmet nem is akartak
Elfogadták hogy Habsburgok rájuk lesből támadtak.
Hallván Mádéfalva hírét százak hagyták el Erdélyt,
S a Csángóknál várták ki e vérengzésnek a végét.

Voltak akik egész addig, Bukovináig mentek,
De ők szépen letelepedve haza többé nem tértek.
József altábornagy elégedetten vizsgálta,
Hogy maradt-e még Székely nép falunak határába'.

S eme szolgálatot Terézia megcsodálva,
Siskovics Józsefet hadnaggyá avanzsálta.
Gyilkosság és erőszak, ezt tisztelik az emberek,
Bűntudat mentes kiírtása asszonynak és gyermeknek.

De a Székely nem feledi mit tettek ő ellene,
Szívében hordozza míg él, el bíz' nem lesz felejtve.
Ennek neve ismeretes, Siculicidium,
Melynek nevében akad egy apró-kicsi misztikum.

Római számok értékével össze olvasva ezeket,
Megkapjuk az évszámát eme rettenetes esetnek.
Mert hogy mindez 1764-ben történt,
S a Székelyek állnak máig jó határvédőként!