E5 lép F6

- Valószínűleg elő kell rukkolnunk azzal, amire rámutatott.- jegyezte meg az ügyvéd, mire a nő csak bólintott egyet. Evangeline sejtette, hogy előbb vagy utóbb, de pontosan ide fognak kilyukadni.

- És akkor gondolom nekem is ott kellene már lennem?- tette fel a kérdést, miközben egy újabb falat pépes ételt próbált meg valahogy beügyeskedni kisfia szájába, aki azonban ellöki magától a nő kezét, így a pépes étel a többi mellett ismét a padlón landolt, Emanuel pedig felvont szemöldökkel nézett a márványra a babaetető mellett.

- Nem gondolod, hogy kellene neked egy kutya? Csak mert ő már jól lakott volna a padlókajából.- jegyezte meg a férfi, mire Evangeline megforgatta szemeit.

- Ne gondolsz azt kisfiam, hogy veled könnyebb volt.- szólalt meg egy hang az ajtó felől, mire mindhárman oda kapták a fejüket. Az ügyvéd felállva köszöntötte a belépő férfit, míg Emanuel csak bólintott egyet felé, Evangelie azonban teljesen kihasználta a helyzetet, hogy kisfia tátott szájjal figyelte a belépő férfit, így szájába nyomott egy kanál bébiételt, mire immár teljes mértékben rá figyelte, és döbbenten vett tudomást a helyzetről.

- Egy null nekem.- lelkesedett azonnal a nő, mivel a kisbaba le is nyelte a szájába tuszkolt falatot, még ha fintorogva is.

- Apró örömök?- tette fel nevete a kérdést nevetve a nő testvére.

- Mindig azok a legszebbek.- jegyezte meg a nő, miközben letett egy újabb lapot maga elé, mire a férfi táott szájjal nézett rá.

- Honnan van neked ennyi plusz négyes lapod?- háborodott fel azonnal a szőke férfi, mire Evangeline mosolyogva megvonta a vállát.

- Ezt csak akkor fogjuk megtudni, ha mindent eldobáltam.- nyújtotta ki nyelvét, mire a pilót csak megfrogatta szemeit.

- Én nem játszom veled többet.- vágta le középre lapjait a férfi, majd ehátravetve magát a székén tette fel inkább lábait a kártyahalomra.

- Héj!- kiáltott fel a nő, majd meglökte a férfi lábait- Vedd el az arcomból a lábad!

- Ha nem lenne akkora arcod, akkor nem lenne benne a lábam!

- Menj a pokolba.- forgatta meg szemeit a nő, miközben felállt eddigi helyéről, majd a tabletjét magáhozvéve hagyta volna el a Red Bull boxát, viszont kifelé haladva elsodorva valakit landoltak mindketten a padlón, mire Liam Lawson olyan hévvel kezdett nevetni, hogy lefordult a székéből.

- Te aztán le tudod venni az embert a lábáról.- jegyezte meg az elsodort férfi, miközben lassan felült eddigi helyéről, Evangeline pedig a fejét símogatva figyelte a tablet pókhálósra tört milliónyi darabjából álló újratervezett és alkotott képernyőjét.

- Említették már.- jegyezte meg fel sem nézve a nő, majd mérlegelte a helyzetet, végighúzta ujját a tableten, majd amikor megállípította, hogy nem áll ki egy üvegszilánk sem felmelte a használhatatlan eszközt és a még mindig nevető Lawson irányába dobva találta el annak lábát.

- Áh!- kiáltott fel a férfi, de a nevetést utána sem hagyta abba.

- Gyere.- nyújtotta valaki a nő felé a kezét, aki csak akkor nézett fel, hogy megtudja végre, pontosan kit is sikerült elgázolnia.

- Hét persze, ki más lenne.- jegyezte meg a nő, majd mit sem törődve a felé nyúló kézzel állt fel.

A nő unottan fordította körbe a fejét a tárgyalón. Legszívesebben megfejtette volna a helyzetet. Mondjuk Van Gogh néha mélabús ecsetkezelése tökéletesen illett volna a terem hangulatához, itt-ott egy két napraforgóval.

Már kezdett elege lenni Jos Verstappen üres locsogásából, aki éppen azt ecsetelte, hogy a fiú gyermekek élrtében milyen fontos szerepet tölt be az apa.

Evangelie valahogy nem igazán érezte ezt a mondológot életszerűnek éppen a féri szájából.

A bírónő pedig valahogy nem volt elragadtatva különösebben attól, ahogy a férfi arról beszél, hogy egy nő nem képes alkalmasak nevelni egy kisfiút.

Ha Evangeline tippeljetne, akkor a nőnek kisfia van, legalább egy.

- Mr. Verstappen.- szólt közbe a nő, éppen amikor Evangeline készült kimenteni magát, hogy elmenjen megnézni a kisfiát, így azonban még legalább egy kicsit nyugton kell maradnia- Valami érdemlegeset is tudom mondani, vagy csak azzal tud érvelni továbbra is, hogy amennyiben valakinek méha van, az nem tud megfelelően ellátni egy kisfiút?

- Vajon ez spekuláció?- hajolt oda saját ügyvédjéhez a nő, akinek erre vállai rezegni kezdtek az elfojtott nevetéstől.

- Amondó vagyok, hogy hagyjuk annyiban már ezt Mr. Verstappen.- ütötte le a végső pontot a mai napra a nő- Holnapra pedig tegye félre kérem szépen a nőkkel való ellenszenvét gyermeknevelés szempontjából.

A nő és kísérete mint mindig, most is előbb indult el, hogy elhagyja a termet, mielőtt a Vertappen família elindult volna, hogy elhagyja a termet.

- Valószínűleg, mindenbizonnyal, ezek valahogy nem olyan szavak, melyeket az ember szívesen hall az ügyvédje szájából.- jegyezte meg Evangeline, miközben a férfi előtt lépkedve hagyta el a számára már-már folytogató termet- Hamilton.- szólította meg a nő a férfit, aki éppen a teremajtóval szemben elhelyezett hatalmas képet tanulmányozta, amikor megfordult akkor pedig mosolyogva mérte végig a nőt.

- Szervusz Evangeline.- mosolyodott el méginkább a férfi, egészen addig, amíg a nő mögött meg nem jelent a két Verstappen- Hol hagytad az én kedvenc unokaöcsémet?- tette fel a kérdést a brit, mire Max Verstappen keze ökölbe szorulva lógott a teste mellett, ami láthatóan ismét jobb kedvre derítette a brit pilótát.

- Emanuel vigyáz rá, szóval ideje lenne indulnom vissza, ha nem az armageddonra szeretnék visszaérni.

- Mehetünk.- jelentette ki a férfi, majd a nő felé nyújtotta kezét, aki azonnal belé is karolt, majd ketten el is indultak kifelé a bíróságról.

- Remélem nincs messze a hoteletek, mert eddig bármerre mentem a városban, mindenhol megbámultak az emberméretű macimmal.

- Ohoh, és azt én kapom, vagy a kisfiam?

- Hmmmm...  Talán mindketten kaptok egyet.

- És ezért vagy te a kedvenc Forma 1-es pilótám!- csillant fel azonnal a nő szeme, és oldalról egy puszit nyomott a férfi arcára.

- Elég szomorú, ha csak e miatt.- forgatta meg a szemeit a brit, miközben kinyitotta a nő előtt az autója ajtaját.

- Szerintem Hamilton veszélyeztetni az unokám testi és lelki épségének a fejlődését.- kezdett el azonnal sápogni az idősebbik Verstappen, mire a fia csak megforgatta szemeit, az ügyvédük pedig csak hang nélkül sóhajtott egyet- Max! Te nem értedz velem egyet?!- fordult a fiatal holland felé, aki viszont már rég elindult, hogy teljesen elhagyja a bíróság épületét, és kiszellőztesse a fejét.

Holnap van az utolsó napja arra, hogy elérje, hogy legalább láthassa a kisfiát, mielőtt három hétre ismét beleveti magát élete eddigi legnagyobb szemvedélyébe, ami mellett szíveben már rég helyet szorított kisfiának is, még ha a mindennapjainak ez nem is lehet része.

Maxnak fogalma sem volt róla, hogy hová megy, viszont azzal tisztában volt, hogy az apjához akkor sem menne vissza, ha valaki pisztolyt fogna a fejéhez. Inkább lőjjék le...

- Mégis miért nem figyelsz te rám?!- tette fel a kérdést a hang, amihez az előtte csettintgető ujjak is tartoznak, így a férfi kénytelen volt elfordítani fejét az ablakból, ahonnan tökéletes rálátása nyílt a Forma 1 női kategóriájának gyűlésésére, valószínűleg a hétvégével kapcsolatosan.

- Figyelek.- védekezett autómatikusan a holland pilóta, az apja azonban a legkevésbé sem hitt neki, így ő is arra fordította fejét, amerre a fia fjgyelme irányult eddig.

Susie Wolff éppen akkor írt fel valamit a táblára, amiközben amennyire ez a helyzet engedte heves gesztikulációval próbálta alátámasztani mondandóját.

- Szerintem is eléggé zavaró, hogy megpróbálják benyomni ide ezeket a kis csitriket. Nő nem való a motorsportba, maximum ha kávét főz, vagy esetleg könyvel.

Erre a kijelentésre Hannah Schmitz is felkapta a fejét, és szinte tátott szájjal bámulta az ablak mellett pöffeszkedő idősebb Verstappent.

- Jos, ha megkérhetlek, akkor máshol folytasd ezt a mentálisan igazán felemelő eszmefuttatásod.- dobta le papírjait az asztalra a férfi mellett Christian Horner.

- Nem tudtam, hogy a Red Bullnál mostmár az embertől a szólásszabadság jogát is elveszik az embertől.- jegyezte meg gúnyosan a belga férfi.

- Az van,- bólintott azonnal a brit- csupán nem szeretném, hogy mandula vagy ne adja ég tüdőgyulladást kapj, ha ilyen sokat nyitogatod a szádat, és mind bemegy a hideg levegő.

Max szemét forgatva állt fel eddigi helyéről, majd fogott kezet csapatfőnökével, aki megveregette versenyzője vállát.

- Holnap találkoztok a két versenyzővel a női mezőnyből, akiket támogatunk.- jegyezte meg a csapatfőnök, szavait két versenyzőjéhez intézve- Valamilyen Evangeline szervezi a programokat számukra, ő lett az új logisztikai szakemberük a kisasszonyoknak.

- Szuper.- morogta az orra alatt a mexikói pilóta, miközben Max csak megint közönyösen vállat vont.

- Szerintem nem kellene ilyen hülyeségekkel terhelni a pilótákat.- jegyezte meg Jos, mire Horner felvont szemöldökkel nézett a férfira.

- Speciel neked mennyi közöd is van ehhez?

- A fiamról van szó!

- Aki már évek óta nagykorú, ha jól értesültem róla!

- Nem lehetne, hogy ezt munkaidő után, ha lehet akkor valahol nem a pálya közelében fejezzétek be?- tette fel a kérdést Max, sokkal higgattabban, mint ahogy azt a helyzet megkövetelné.

- Kop-kop.- hallatszott az ajtóból egy női hang, mire mind a négy férfi odakapta a fejét- Esetleg zavarunk?- tette fel a kérdést, miközben a mögötte álló két nő a nyakát nyújtogazva próbált belesni a helyiségbe az előttük álló nő válla felett.

- Áh, Evangeline, drága, erre tessék kérem.- mutatott be a terembe a csapatfőnök, mire mind a három nő belépett a szobába.

A nő fejét megrázva hesegette el gondolatait, majd hajolt be kisfia fölé a babaágyba, amir a hotel volt kedves és biztosított nekik.

- Én holnap nem tudok bemenni a tárgyalásra.- említette meg mintegy mellékesen Evangeline, lassan felemelve és óvatosan ringatva a kisbabát.

- Miért nem?- tette fel a kérdést testvére, és szó nélül tette rá a telefont arra, akivel valószínűleg a világ másik oldaláró próbált éppen kommunikálni.

- Mert nem elég, hogy elrángattak három kontinenssel arrébb, mit sem törődve egy kisbaba szükségeleteivel, még Xander kicsi fogacskája is éppen most kezdett el kibújni.- símogatta meg a kisbaba arcát a nő, és úgy nézett a kezében tartott csecsemőre, mintha a világ minden bajának ő lenne a megoldása, és valóban úgy is érezte, amikor a nap végén végre csak neki szentelhette magát.

- Elintézem én.- bólinott a férfi, majd a dolgait összeszedve az asztralról indult el kifelé- Hozzak valamint a győgyszertárból?- tette fel a kérsét a férfi még visszanézve, de húga csak megingatta a fejét, és már csak és kizárólag a kisfiára figyelt.

A férfi végigsétált a hosszú faburkolatú folyosón, és megnyomta a list hívógombját, ami legnagyobb megkönnyebbülésére éppen felfelé tartott, jobb már nem is lehetne, hiszen alig prá másodperc múlva már fél lábbal a felvonóban volt, amikor azonban felmérte, hogy pontosan ki is tartózkodik bent, egy pillanatra elgondolkdott azon, hogy vajon nem lenne e jobb választás mégis inkább a lépcső.

- Max.- biccentett egyet, majd megnyomta volna a gombot, amennyiben a panelen nem éppen az villogott volna, nagyszerű, jobb már nem is lehetne...

- Ezen az emeleten lakik Evangelin és Alexander?- tette fel a kérdsét a holland, mire a másik férfi csak megforgatta szemeit, és nem is foglalkozott a hozzá intézett szavakkal, inkább a felkapott iratokba mélyedt, amiket a húga adott át neki- Én nem az apám vagyok, Emanuel.- jegyezte meg a férfi, mire már ő sem álhatta meg szó nélül, így a holland felé fordult.

- Nem, igaz, te rosszabb vagy, te miatta hagytad el a saját családod. Látod? Ebben igazad van, ilyent még ő maga sem tett soha!- ezzel ki si lépett a lift ajtaján, ahonnan Max csak tekintetével követte.