Lépéselőny

- Idegtépő.- jegyezte meg a szőke férfi, miközben fel-alá járkált Evangeline előtt, aki éppen a kisfiát etette egy cumisüvegből, miközben mellette testvére a telefonon lógva próbálta elintézni a cég Ausztráliában hagyott dolgait.

- Szerintem inkább mókás.

- Hogy mi?- fordult meg a férfi döbbenten, ujjai pedig a hajában szántva maradtak, miközben Emanuel pimasz vigyorral nézrtt fel rá.

- Mióta is ismered te a húgomat Lawson?- tette fel a kérdést, miközben lecsaptak a laptop tetejét, és úgy nézett a férfira.

- Már kiskora óta, miért?

- Meg nem mondtam volna.- jegyezte meg gúnyos mosollyal a férfi, majd amikor a tárgyalóteremből kilépett egy öltönyös férfi, és intett az érintetteknek, hogy fáradjanak be.

Evangeline figyelte, ahogy a három férfi egymással beszélgetve sétál be a terembe, majd csukódik be mögöttük az ajtó. És egyedül csak azt sajnálta, hogy nem láthatja Jos Verstappen arcát, amikor nem jelenik meg a teremben személyesen.

Ez azonban most nem az ő harca. Még nem az. Meg kell várnia a tökéletes időzítést a teljes haderős támadásra...

- Mit csinálsz?- tette fel a kérdést egy hang a nő mögött, mire ő felvont szemöldökkel fordult hátra.

- Házi feladatot.- vont vállat Evangeline, majd vissza is fordult a laptop felé, amelyen egy virtuláis 8x8-as tábla volt éppen megnyitva, ábrázolva rajta, egy hamaosan mattot kapó játsza állása, egy 2002-es meccsről, ahol egy magyar nő győzte le a világ egyik legjobb sakkozóját.

- Az egyetemen is kapnak házi feladatot?- tette fel a kérdsét a férfi, miközben leült a nő mellé, és onnan figyelte, ahogy továbblépett a következő lpésre a játszmában.

- Mit csinálsz te egyáltalán itt, ha már te így megkérdezted? Csak mert ha jól tudom, akkor ez egy baráti nyaralás.

- Én pedig mint tudjuk Liam barátja vagyok.- bólogatott hevesen Verstappen,  majd elvette a nő elől annak jegyzeteit- Miért kell átírnod, egy más lejátszott sakkmeccset? Úgysem lehet átírni a történelemet.

- Ezt hívják taktikai elemzésnek, nem azért csinálod, mert változtat a törtnelmen, hanem azért, hogy fejeszd a saját logikádat.- húzott ki egy lapot a nő Max ujjai közül, majd tette vissza a laptop mögé- Komolyan, minek kell neked minehova nyúlkálni Verstappen? És válaszolj a kérdésre, miért vagy itt?- tette fel ismét a kérdést Evangeline.

- Miért ne ülhetnék be egy kávézóba Bécsben?- tette fel a kérdést a férfi, miközben szétnyúlt a nő előtti bőrülésen.

- Mert Monacóban élsz?

- Igen, de nem monacói vagyok.- jegyezte meg a holland, mire Evangeline lehajtva a laptop tetejét fűzte össze ujjait, amire megtámadztva állátt nézett megvetően a férfira.

- Igen, és Belgium vagy Hollandia költözött át Bécs belvárosába? Csak mert lehet, hogy nem én voltam a legélesebb kés a fiókban földrajzból, de azért ennyi még megvan.- vont vállat a nő.

- Egyik sem, viszont a Red Bull az osztrák cég.- érvelt azonnal a pilóta, mire Evangeline csak megforgatta szemeit.

- És ez azonnal okot ad arra, hogy itt legyél?

- Te is itt vagy.

- És itt szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy elmondjam, hogy én itt élek, valamint itt is tanulok, csak úgy mellékesen.- jegyezte meg a nő, miközben kikapcsolta a laptopját, és úgy figyelte tovább a férfit.

- Elgondolkodtató tény.- bólintott Max- Viszont ha ez okot ad neked, akkor az enyémnek is esélyesnek kell lennie.

- Szerintem nem igazán vannak ugyan azon a szinten.- sóhajtott a nő, miközben felállt eddigi helyéről, majd elkezdte összeszedni a dolgait az asztaltól.

- Sietsz valahová?- fogta meg a nő kezében lévő füzetet Max is a másik oldalon.

- Órám van, Mr. Mindenlébeniskanál Max.

Evangeline kisfiát a babakocsiba téve indult el kifelé az épületből, hogy levegőzzenek egyet, mielőtt vége lenne a tárgyalásnak.

Maga előtt tolva a babakocsit indult el visszafelé a hotelbe, hogy minél előbb ismét a négy fal között lehessen, és ne érezze úgy, mintha minden pillanatban őt figyelnék, és sajnos ha Max Verstappen és Christina Horner itt vannak, akkor ez bármikor valósággá is válhat, ha pedig valamit nem szeretne, akkor az az, hogy a kisfiát időnap előtt felkapja a média.

Evangeliine írt egy SMS-t a testvérének, hogy szóljon, amikor végeztek, hogy el tudjanak menni együtt ebédelni, és elmondják, hogy hogy ment a mai tárgyalás, majd amikor a telefont ledobta az üvegasztalra, kivette a mózeskosárból a kisfiát, hogy végre megetesse, majd egymás mellé feküdve kezdett el felolvasni a kisfiúnak a kedvenc gyermekkori mesekönyvéből, miközben a kisfiú a színes képeket figyelte hatalmas szemekkel.

- Tetszenek Kincsem?- tette fel a kérdést a nő, miközben letette a könyvet maga mellé, és a kisfiút a hasára emelve érintette össze az orrukat, mire Alexander nevetni kezdett, és ujjait beleakasztotta édesanyja hajába, és fülbavalójába, amit azonnal húzni is kezdett- Nem szabad, nem szabad.- hajolt azonnal arra felé Evangeline, amerre a kisfiú húzta az ékszert- Egyre inkább hasonlítasz az apádra.- jegyezte meg a nő, még mielőtt teljesen ki tudta volna húzni a fülbevalót a füléből- Reméljük, hogy nem marad így.- sóhajtott a nő, majd lassan felemelkedve kezdte elringatni a kisfiút. Sohe nme gondolta volna, hogy pont ő lesz az az örökmozgó természetével, akit megnyugtat egy gyönyörű rózsaszínű és illatú emberke nyugodt szuszogása.

Lassú lélegzetet véve nyitotta ki a szemeit a nő. Édesanyja lakásából egy hatalams parkra nézetek az erkélyek, így a kilátás felettéb megnyugtatta, főleg miután az apja közölte vele, szigorúan E-mailben, hogy akár akarja akár nem, találkozni fognak, két nap múlva.

Ha mégvalamit gyűlöl az életben, azon kívül, hogy a családja azt hiszi midnen pillanatban rángathatják, amikor csak kedvük van, akkor az a futás, így már csak akkor eszmélt rá arra, hogy nagyobb a baj, mint gontolta, amikor a ahrmadik kört futotta a parkban a kis tó körül, ahol harmadszor találkozott ugyanazzal a kiskacsával, így morogva indult el a móló felé, ahol a kacsa ült.

- Szervasz pajtás.- dobta le magát a faszerkezetre, majd a térdénm egtámaszva könyökét fektette arcát a kezébe, és úgy figyelte a nyugodtan hullámzó vízfelületet, ami elterült előtte.

- Szia.- szólalt meg egy hang mögötte, mire a nő felemelve fejét nézett a hátamögé, ahol a Forma 1-es pilóta lassan emelte fel kezét, és integetett a nőnek.

- Szia.- erőletett mosolyt arcára a nő, miközben viszonozta a köszöntést, figyelve, ahogy a férfi leül mellé, és ő is a tavat figyelte. 

Nagyszerű..

- Hogy hogy itt?

- Ezt én is kérdezhetném.- jegyezte meg a nő.

- Jó ismerősöket látogattam meg.- bólintott a férfi, hiszen jogosnak érdezte a megjegyzést.

- Nos, én éppen menekülni próbálok midnen elől, amit ismerek.- vont vállat a nő, mire nevetés hangzott fel mellette, amin bár először legszívesebben megsértődött volna, mégsem volt képes rá, valami miatt inkább tartotta elgondolkodtatónak az egész helyzetet.

- Akkor még szerencse, hogy szinte nem is ismerjük egymást.

- Jogod, így nem lesz bűntudatom, ha belefojtalak a tóba.- gondolkdott el Evangeline, majd elforfulva a víztől helyezkedett el a férfi mellett törökülésben.

- Képes lennél rá?

- Mentálisan?- valószínűleg- Fizikailag? Gyűlölök futni, szóval valószínűleg mindjárt kiköpöm a tüdőmet, és ha ez amúgy sem lenne elég, akkor láttad te már magad meg engem? Max akkor ölnélek meg, ha rádülnék elég időre.- a férfi ezen a kijelentésen először csak mosolyott, majd fel is nevetett.

- Nem tudnál úgy megölni, ebben teljesen biztos vagyok. Biztosabb, mint abban, hogy itt ülök.

- Nos nagyszerű. Mégegy dolog azoknak a sorában, amire nem lennék képes.- forgatta meg szemeit a nő.

- Nem ismerlek kicsilány, viszont, abban biztos vagyok, hogy ha úgy érezed, hogy valahol azt szeretnék neked bebizonyítani, hogy nem vagyok képes valamire, amiről te pontosan tudod, hogy meg tudnád tenni, akkor annak a a valakinek igaza van, de ez csak annyit jelent, hogy nem vagy jó helyen, és miatta nem tudod megtenni, amit máshol más körülmények között tökéletesen meg tudnál csinálni, vagyis csak az a személy van rád rossz hatással, az a személy termt neked rossz körülményt. Mintha egy fa alá ültetnél egy virágot, a máshová ületet a virág gyönyörű lenne, mesés színes szirmokkal, a fa alatt viszont valószínűleg meghal, szóval a dolgod csak annyi, hogy vagy te hagyod el azt a helyet, vagy eltűnteted azt, ami akadályoz.

- Ugye tudod, hogy rád nézve ez nem valami megnyugtató, tekintve, hogy te mondtad, hogy nem lennék képes arra, hogy végezzek veled, vagyis mindenféleképpen téged kellene eltűntesselek, akár bizonyítani akarok, akár akadálymentesíteni.- mutatott rá a nő, miközben még midnig emészetette az elhangzottakat, tekintve, hogy talán éppen most volt szüksége arra, hogy ezt valaki hangosan is elmondja neki, ne csak ő gondolkodjon rajta...

- Vagy, te mész el.- jegyezte meg a férfi rámutatva a másik eshetőségre. A nő úgy tett, mintha elgondolkdott volna a lehetőségen, majd mosolyogva megrázta a fejét.

- Nem, én voltam itt előbb.- nézett a férfi szemébe egy féloldalas mosollyal, majd egyszerre nevették el magukat.

- Szia!- szólt bele a telefonba Evangeline, megelőzve ezzel a másik felet.

- Kicsilány. Baj van?

- Nincs.- válaszolt azonnal a nő, majd magában kicsit átértékelte ezt- Jó, hacsak azt, hogy a kisfiam apja és annak apja megtudták, hogy Alexander és, és most szeretnék elvenni tőlem nem nevezzük bajnak. Viszont ezen kívül minden rendben.- a vonal másik végén a férfi felnevetett.

- Igazán pzitív az életfelfogásod.- szólalt meg a pilóta.

- Nos, igen, valójában emlékszel arra, amikorl hivatalosan először találkoztunk Bécsben, egy hajnali futás után a parkban?- tette fel a kérdsét a nő, miközben a választ meg sem várva máris folytatta, amit elkezdett- Most gondolkdotam el azon, amit akkor mondtál, mi van.

- Meg akarod ölni Jos Verstappent? Csak mert azzal a világnak tennél szolgálatot, és akkor csak mondd meg, hogy hol vagy, mert megyek segítek.- ezen a nő felnevett, majd kifejtve a férfinak pontosan mire is gondol terült el a hatalams franciaágyon maga mellett kisfiával, aki a nő legnagyobb szerencséjére nem ijedt fel arra, hogy a szoba ablaka élesen csattant.

Evangelin képviselete pedig felvont szemöldökkel figyelte, ahogy a tárgyalóterem másik képviselete az éppen az előbb csattanő ajtón olyan gyorsan távozik, mintha ott sem lettek volna, egyedül Max Verstappen ült még mindig a helyén, ahol az egész tárgyalás alatt helyet foglalt.

Sokkalinkább hasonlított valakire, akir hipnotizáltak, mintsem egy emberre, aki éppen egy tárgyaláson ül.

Lassan a nő képviselete is elhagyta a termet, utoljár Emanule lépett ki onnan, aki még egyszer utoljára végignézett a letaglózott férfin, miközben az még mindig nem mozdult meg, az ausztrál férfit immár az sem lepte volna meg, ha levegőt sem venne.

- Uram.- érintette meg valaki a holland pilóta vállát- Sajnálom, de el kell hagyni a tárgyalótermet.- jegyezte meg, amikor a pilóta üveges tekintettel nézett fel rá, mint aki nem érti, hogy mégis miért zavarták meg.

- Persze, sajnálom.- bólintott a férfi.

Miközben Max kifelé sétált még mindig azon gondolkdott, amit bent hallott. A levélen, amit a nő írt, hogy olvassa fel az ügyvédje, arról, hogy Max apja pszichésen bántalamzták őt a fia pedig mindig kivétel nélkül az apja pártját fogta, és hogy a kisfiát nem tudta volna kintenni mindennek, valamint hogy Jos Verstappen többször is utalt arra, hogy Max nem hagyna ki versenyt valami kevésbé jelentős miatt, és hogy ez felvetette azt, hogy Alexander születése vajon milyen jelentős lett volna számukra, és a férfi csak ekkor döbbent rá, hogy nem volt ott, amikor megszületett a kisfia, és akkor sem, amikor először mosolygott, vagy elkezdett mászni...

A saját holele előtt egy ismerős autót látott meg, így az épületbe belépve azonnal a recepció felé indult.

- Jó napot! Az elmúlt időszakban nem jelentkezett be véletlenül valaki Victoria Verstappen néven?- tette fel a kérdést, amire a válasz természeresen igen volt, így a férfi azonnal húga szobája felé indult el, kihagyva mindent, amire csak gondolni tudott kisfia mellett.

Hirtelen már tudolni sem lett volna kedve a hosszú nap után, és már éhes sem volt, csak valaki olyannal akart beszélni, aki megérti őt. Egy időben ez az ember midnig vele tertott ha valahová ment, ahol támogatásra lehetett szüksége, Evangelinet viszont sikeresen elüldözte maga mellől, így maradt a aszőke nő, aki éppen most nyitott ajtót neki.

- Gyere be, és mesélj el nekem mindent, ami ma történt!- ölelte át azonnal testvérét a nő, akinek jelen pillantban mindennél nagyobb szüksége volt erre.

Victortia ígéretéhez híven indult el már lassan késve a bíroság épülete felé, de a hotel halljában megtortpant, amikor egy nő látképe tárult elé, aki éppen a babakocsi alapjába igyekezett beletenni a mózeskosarat, melyben egy kisbaba kapálózott kifelé. A holland nő tusva a folyamat milyen nehéz odalépett, majd megfogta a kocsi vázát, miközben a nő beletette a babaát.

- Kellemes meglepetés.- jegyezte meg a fiatal anyuka, és így emelte tekintetét a szőke nőre, aki csak most realizálta, hogy ki is áll vele szemben.

- Evangeline?! Mit keresel te itt?

- Megvédem azt, ami az enyém Victoria, azt hittem, hogy te az leszel az az egy, aki tisztában lesz ennek a jelentőségével.

•♟•