•Kezdőlépés•

- Szerintem bejössz neki.- tesz le egy poharat Liam a pókerasztal mellett ülő nő elé, aki felvont szemöldökkel nézett a szőke férfira.

- Kinek és ki?- tette fel a kérsést a nő, mire a férfi nevetve ült le a nő mellé.

- Verstappennek és te.

- Aham,- bólintott a nő, majd még három zsetont dobott az asztal közepére- nem az esetem.- vont vállat a nő.

- Neked senki nem az eseted, Csibe.

- Nem vagyok Csibe!- fordult összeszorított ajkakkal a férfi felé a nő, mire Lawson csak nevetni kezdett.

- Kár érte. Kifejezetten jól állt az a szalmaszín. Mintha be akarták volna olvasni az ausztrál homokba.- bólogatott elismerően a pilóta.

- Hagyj ezzel békén Lawson, mert isten a tanum, hogy a három kártyalapommal szabom át a nyakadat.

- Megnyugtató hallani eme zseniálisan ritka képességedről.- jelent meg a holland férfi ismét a nő mellett.

- Oh, istenem...- temette kezei közé arcát a nő, majd jó mély lélegzetet véve dobta be az asztal közepére lapjait, amikkel mindvégig blöffölt.

- Igen, Max elfelejtett visszaszólni, hogy mégiscsak jön, csak ezért nem volt rajta a VIP listán.- mutatott rá a nő fel nem tett kérsésének válaszára Liam- Amúgy Eva nagyon barátságos jobb napjain.- húzta fel maga mellé a nőt Liam, amire csak egy fintort kapott válaszul.

- Eva?

- Nem tudja a nevem.- motyogta az orra alatt a nő, mire honfitársa csak egy ravasz mosolyra húzta ajkait.

- Oh, nem, nem Eva a neve, mint az első nőnek, aki bűnbe éjt, de biztosítalak róla Max, hogy bármikor bármilyen bűnbe hajlandó vagy vele tartani, ha rajta múlik. Nem igaz, Eva?

- Eva.- érintett meg a nő felkarját a szőke hajú férfi, mire a nő ijedten nyitotta ki szemeit- Minden rendben?

- Persze!- védekezett azonnal a nő, egy hatalmas ásítás kíséretében- Csak Xander nem alszik még valami jól...- legyintett, majd egy újabb adag süteményt mártott be csokoládéba, és nyomott bele apró cukordrazséba.

- És, gondolkodtál már az ajánlatomon?- tette fel a kérdést a férfi, miközben egy újabb megformált gömböt nyomott egy hurkapálca végére.

- Valojában, igen.- bólintott Evangeline, majd kezét egy tiszta konyharuhába törölte- Nem megyek veled a futamokra Liam, sajnálom. Nem szeretném Alexandert ennyit utaztatni, amikor ilyen pici még.- fogta meg a férfi kezét a nő, aki megértően bólintott.

- Valójában, teljesen megértem. De azért néha?- kezdett el a férfi a karperecekkel babrákni a barna hajú nő csuklóján.

- Persze, amúgy is ki kell mennem párra az Akadémia miatt.- mosolygott a nő, mire a férfi arca is azonnal felderült.

- Akkor gyerünk!- tapsolt egyet Liam- Fejezzük be a keresztfiam keresztelőjére a sütiket, ha annyira önfejű voltál, hogy neked muszáj csinálnod!

- Aaaah!- hajolt rá a nő az asztalon fekvő kezére- Te nem azért vagy, hogy lebeszélj ezekről a hülye ötleteimről?- tette fel vádlón a kérdést, miközben táskájában már csörgő telefonja után kutatott- Igen tessék?- szólt bele azonnal a készülékbe, a nő, miközben a vele tartózkodó férfi kíváncsian nézett a nőre.

- Evangeline!- érkezett azonnal a válasz- Evangeline van okom félni attól, hogy tudod ki a kisfiad apja?

- Ettől maximum csak nekem van okom félni Theodor.- jegyezte meg a nő, mire a vonal másik végéről csak egy sóhaj érkezett válaszul.

- Nem értjük egymást Evangeline, megkeresett ma egy ügyvéd, és azt mondta, hogy amennyiben nem vagyunk hajlandóak peren kívül DNS mintát biztosítan egy apasági teszt elvégzéséhez, abban az esetben hajlandóak perre vinni a dolgot.

- Na igen, ettől azt hiszem, van okunk félni. Megtehetik?

- Hogy pereljenek? Azt bármikor megteheti bárki, Evangeline, a kérdés csak az, hogy tudod-e ki ez, és van-e alapja a keresetnek?

- Ha az, akire gondolok, márpedig biztos vagyok benne, hogy az, akkor van alapja.

- Az baj.- jegyezte meg a férfi, mire Evangeline felsóhajtott.

- És tudunk vele valamit kezdeni?- tette fel a kérdést Evangeline, majd felállt az asztaltól, és a békésen alvó kisfiú bölcsője fölé hajol a csodálta a világ legártatlanabb teremtését.

- Reménykedjünk benne Kislány.- ezzel a férfi le is tette a telefont, Evangeline pedig óvatosan kiemelte a bölcsőjéből a már ficánkoló kisfiút.

- Anya szeme fénye, hogy aludtál?- nyomott puszit a kisfiú arcocskájára, aki erre azonnal mosolyogni és gügyögni kezdett.

- Max az?- érkezett a kérdés közvetlenül a nő mellől, majd egy nagy kéz elnyúlva mellette simogatta meg a kisfiú aranyszőke buksiját.

- Tudtam, hogy előbb vagy utóbb, ha megtudja, akkor látni akarja a fiát.

- Felhívjam az ügyvédjeimet?- lépett a férfi a nő háta mögé, majd átkarolt Evangeline derekát, így a nő nyugodtan a férfinek tudott dőlni, egy hatalmas sóhajt kiengedve ajkai közül.

A hideg időnek köszönhetően pedig tökéletesen látható volt a nő lehelete.

- Meg fogsz fázni.- jegyezte meg Max, mire a nő összerezzent, de ő maga sem dudta, hogy a férfi megjelenése vagy a hideg miatt-e- Miért félsz tőlem Eva?

- Nem szeretem ezt a nevet, ne hívj így!

- Ebben az esetben, sokat dobna a helyzeten, ha elárulnád nekem a teljes neved.

- Miért vagy te rám ilyen kíváncsi?

- Mert te voltál az egyetlen olyan nő lent, akinek személyisége volt, és nem a feneke vagy a mellé lógott bele az arcomba.- támaszkodott alkarján a holland férfi is a korlátnak, és ő is az eget kezdte pásztázni, ahogyan tette azt a nő is.

- Lényegében valljuk be, hogy ha olyan ruhába szetetném belenyomni magam, akkor jópár mérettel lejjebb kellenne fogynom.

A pilóta ismét végigvezette tekintetét a nőn, majd megforgatta szemeit, a legkevésbé sem értett vele egyet, de ha ezt megmondja neki, valószínűleg kivívja a nő haragját, mégjobban...

- Valójában, nem hiszem, hogy felvennél egy olyan ruhát.- jegyezte meg Max, mire a nő elismerően bólintott felé.

- Jogos. Semmi pénzért nem vennék fel egy olyan ruhát,- tettetett elgondolkodást a nő- főleg nem, hogy olyan férfiaknak mutogassam magam, akik komoly párkapcsolatban élnek.- kontrázott azonnal az ausztrál, mire Max elnevette magát.

- Liam valószínűleg sokkal inkább tekint a húgának, ha ez megnyugtat.- húzta lusta mosolyra ajkait a férfi, miközben megfordulva csípőjét vetette a korlátnak.

- Szerencsés vagyok, hogy legalább valaki annak tekint.- bólintott a nő, és bár Max kíváncsiságát felkeltette a történet, azonban pontosan tudta, hogy ennek a történetnek még nagyon nincs itt az ideje- Viszont nem hiszem, hogy te bárkit is annak tekintettél itt, aki a kissé vagy kissé jobban kiálló testrészeit szerette volna az arcodba nyomni.- vont vállat a nő.

- Nem is élek párkapcsolaban.- vont vállat lezseren a férfi, és szinte győzelemként könyvelte el azt, hogy az este folyamán most először ő keltette fel a nő kíváncsiságát, aki azonban órájára pillantva, bár kíváncsi lett volna a történetre, akkor eszmélt rá, hogy már így is tovább maradt, mint tervezett volna.

- Győzelem a potenciális Forma 1-es nő is díszszurkolólányoknak.- bólintott a nő, majd mérlegelve, a balkonról levezető lépcsőt választotta távozásra.

- És még csak a neved se tudom meg?

A nő felvont szemöldökkel fordult vissza a még mindig a balkon korlátjának támaszkodó férfira, majd kinyitotta autója ajtaját, és behajította az anyósüléste a kistáskáját.

- A görögök szerint én vagyok a jó hírek hozója.

- Szóval semmi ilyennel nem tudok szolgálni.

- Végülis,- emelte maga elé poharát a nő, majd hatalmasat kortyot belőle- semmi jó hírre nem is számítottam.

- Talán beszélj vele Evangeline.- jegyezte meg a férfi- Mondd meg neki, hogy láthatja a fiát, ha te is ott vagy, évente, amikor csak akarja.

- Nem ismeri a Verstappeneket.- jegyezte meg Liam, aki a kisfiút ringatta kezei között- Azt akarja, hogy az ő nevét vigye tovább Xander.- jelentette ki Liam, Evangeline peidg bármennyire is nem szerette volna, de kénytelen volt egyetérteni a férfival.

- Igaza van, de én nem szeretném, hogy a fiam bármilyen jelleggel is köthető legyen Jos Verstappenhez.- jelentette ki ellentmondást nem tűrően Evangeline.

- Történt valami konfrontáció köztetek Evangeline? Valami amiről tudnom kell?- tette fel a kérdést a férfi, mire Evangeline csak hanyagul megrángotta a vallát, majd magához vette kisfiát az ausztrál férfitól.

- Az nem elég, hogy létezik?

- Sok is.- motyogta az orra alatt Liam, majd magához intett egy pincért, és kérte a fogyasztás számláját, hogy rendezhesse azt.

- Rendben van fiatalok.- sóhajtott a férfi- Felhívlak Kislány, ha lesz valami fejlemény.- nyújtotta kezét a nő felé az ügyvéd, távozása előtt.

Evangeline gépiesen ült be a férfi autójába, kisfia mellé hátra, akinek pociját simogatta, azonban jelen pillanatban még ezek a mozdulatok sem tudták őt megnyugtatni.

Mintha homok került volna a gépezetbe, egy idegesítő kis apró homokszemecske, amit szinte nem is látunk, de tudjuk, pontosan tudjuk, hogy ott van...

Mintha a tökéletesen felépített támadását egy elképzelt sakktáblám Max Verstappen egy jól irányzott védekezésből történő támadással tudta volna aláásni, így tönkretéve az egész tervét, lecsökkentve esélyeit, hogy a legkevesebb veszteséggel döntse meg Verstappen királyát.

Eddig soha nem nyert a férfi, amikor sakkoztak, soha, és bár ez a meccs csupán a nö gondolataiban létezet, elhatározta, hogy nem fogja engedni, hogy a holland felülkerekedjen rajta.

Igaz, erre a lépésre nem számított, de ebben az esetben átrendezi saját bábújait, védekező állásba, majd később foglalkozik a kitörő ellentámadással.

- Liam!- érintette meg ujjbegyeivel a férfi vállát, aki azonnal minden figyelmét a nőre fordította- Vigyél ki kérlek a reptérre.

- Hová mész?- tette fel azonnal a kérdédt a férfi, de az autót már rég a megadott hely felé koordinálta- Ugye nem miatta mész el?

- Nem, de Xander ausztrál állampolgár, ahogy én is, ott van a legtöbb esélyem elérni valamit, ami nem neki kedvez. Őszintén nem számítottam arra, hogy perrel fog fenyegetni, és itt, szinte egyedül, nem tudok mihez kezdeni vele.- vallotta be saját maga ellen és által elszenvedett vereségét a nő. Útált veszíteni, gyerekkora óta- Apa és Emanuel viszont talán tudnának segíteni. Otthon.

Liam fogai majdnem csikorogtak, ahogy a férfi összeszorította azokat, de nem tett semmilyen megjegyzért Evangeline sem azon érzéseire, hogy egyedül lenne Európában, sem a fivérével való kapcsolatára, mivel tudta, hogy bármi van is, a Weinawskiknál mindig a család az első, szent és minden által sérthetetlen. Verstappen pedig, hát húzza inkább össze magát, ha nem akar Emanuel öklével találkozni.

- Szóval lényegében van egy unokám, akiről nem tudok.- jegyezte meg cinikusan Max édesanyja, a féfival szemben nekidőlve a márvány pultnak.

- Én sem tudtam róla.- morogja a holland, de eme megnyilvánulását édesanyja azonnal lehurrogja.

- És erről mégis ki tehet Max Emilian Verstappen? Te vagy én?

- Valószínűleg egyikünk sem.- jelentette ki Max- Te nem mondtad volna el apának, hogy terhes vagy velem vagy Vic-kel, ha nem is vagytok már egy pár?

- Te jól vagy kisfiam? Persze, hogy nem mondtam volna el.- Max erre a kijelentésre kiköpte a vizet, ami éppen a szájaban volt, és igyekezett nem megfuadnk attól a mennyisegtől, amit sikeresen tüdejébe juttatott.

- Mégis miért nem?- tette fel a kérdést két köhögés között a férfi.

- Mert ha nem tudott tartósan az én életemben maradni, akkor a gyerekemében sem venne, és nem tenném ki ilyen helyzetnek a kisfiam vagy lányom.- jelentette ki a nő, majd a kezében tartott csészét a márvanypultra nyomta, Max pedig nem tudta, hogy a pult vagy a csésze van-e nagyobb veszélyben- És bár én a legkevésbé sem így neveltelek kisfiam, hogy megszégyeníts egy fiatal hölgyet, de én, akkor is része fogok lenni a kis unokám életének, ha belegebedek is!

- Nem szégyenítettem meg senkit.

- De igen, attól, hogy ez a XXI. század, az a szegény kislány muszáj, hogy egyedül nevelje a kisfiát. És mindenki pontosan tudja, hogy egy férfi elhagyta. És tudod mi a legrosszabb? Hogy én neveltem fel a férfit. Nagyon nagyot csalódtam benned Max Emilian Verstappen.- inagtta meg a fejét a nő, majd táskáját felvéve hagyta ott fiát a hotelszobában.

Max a kezében forgatta a csészéjét, majd egy váratlan pillanatban a szemben lévő falnak vágta azt. A porcelán apró darabokban hullott a földre, míg a fekete kávé foltothagyva a krém színű felületen lassan csorgott végig a falon, amíg el nem érte a padlót.

A férfi kezei közé hajtotta arcát, míg könyökével támasztotta magát az asztalon. Nem szerette volna perre elérni, hogy Evangeline elismerje, ő a kisfia édesapja, viszont mindennél jobban szeretett volna részt venni a Alexander életében, és a legkevésbé sem úgy, ahogy az ő életében volt jelen az apa figura, így sajnos kénytelen volt elgondolkodni azon, hogy vajon mennyi igazság rejlik édesanyja szavai és gondolatai mögött. És ha ezzel le kell győznie a nőt, talán élrtében most először, akkor mindent el fog követni ennek érdekében, mert ő ha már nem lehet a nő életének a része, akkor mindenképpen tényező fog lenni a közös gyerekük élrtében!

A pultról felkapta a telefont, majd végigpörgetve a kontakzokat nyomott rá egy túlságosan ismerős, mégis idegen névjegyre.

Tappancsos Dáma

Max lassan dobolt ujjaival a térdén, mivel borzalmasan unta magát, míg várták, hogy az eső alábbhagyjon, és végre elinduljon a futam. Mellette Liam felemelkedett a székről, hogy kirppogtassa végtagjait.

A folyosó vége felől pedig a férfi mögött egy nő kezdett el az ausztrál felé futni, amely jelenetet Max felvont szemöldökkel nézett végig, de amikor a nő felugrott Liam hátára, és a holland rájött ki is az pontosan, majdnem minden világossá vált számára.

- Ki a franc vagy?- próbálta lehámozni magáról Liam a nőt, mire ő csak sikított egyet.

- Megsértesz!- csimpaszkodott a férfiba a nő, mint egy kis majmocska.

- Eva?

- Megharapom a füled ha ez kérdés!

- Már így is hiányzik belőle miattad egy darab!- hüledezett a férfi, mire Max felállt, és csípőjénék megfogva emelte le a nőt a férfi hátáról.

- Hé!- kiáltott fel a nő azonnal, és döbbenten fordult a kezek tulajdonosa felé- Eressz el Max Verstappen!

- Én letenném a helyedben.- jegyezte meg Liam, Max azonban csak felvojt szemöldökkel nézett rá, mivel nem értette mire fel ez a hatalmas jajveszék

- Auch!- kiáltott fel Max, amikor fogak összeszorulását érzte meg a kisujja körül.

- Én mondtam, hogy engedd el.- jegyezte meg Liam.

- Te megharaptál!- nézett felháborodottan Max a nőre, aki felvont szemöldökkel nézett végig tetőtől talpig a hollandot.

- Te pedig hozzámértél, és nem engedtem meg.- küldött a levegőben egy puszit Max felé, aki erre csak megforgatta szemeit.

- Hogy kerülsz ide Eva?- lépett a nő mellé Liam, majd átkarolva őt nyomott egy puszit a nő feje búbjára.

- Gondoltam megnézem, hogy mit csinál a kedvenc pasim.

- Kedves, hogy már most annak tartasz.- jegyezte meg Max, mire a nő csak grimaszolva nézett rá.

- Szerintem, inkább ne akard, hogy megharapjom megint.- sóhajtott fel Liam, majd ellépett a nő mellől- El kell mennem három percre. Ne öld meg.- intett Max felé az ausztrál, majd el is indult mérnöke után.

- Megharaptál.- jelentette ki megint Max, miközben a nő leereszkedett a székre, ahol előzőleg Liam ült.

- Te pedig végig a seggem bánultad, amikor eljöttem a buliból.- kontrázott azonnal a nő, de mielőtt Max védekezni tudott volna, Liam lépett vissza a helyiségbe kezében egy pakli francia kártyával.

- Melyikőtök tud pókerezni?- emelte fel a paklit a kezében.

- Igen? Itt Emanule Weinawski!

•♟️•

Drága Olvasóm!

Remélem, hogy ez a rész is sikeresen felpiszkálta mindannyiótok kíváncsiságát, legalább annyira, hogy itt maradjatok velem a következő részig, mert ha valamit megígérhetek, akkor az az, hogy ezek után is legalább ilyen kaliberű részeket igyekszem írni.

És ha már eddig eljutottál, kedves Olvasóm, akkor igazán kíváncsi vagyok arra, hogy mit gondolsz, hová gabalyodik ki a fonal legvége?🧐

Szép hetet kívánok, a következő részig!❤️

Oh, és persze kellemes nyuszit...🐰