9. rész

Közben egy harmadik személy sietősen tartott a középpontban álló sziget felé..

^^^^^^^^^

Shigaraki szemszöge:

Miután kiosztottam a lányokat, elvonultam gondolkozni. Arra a következtetésre jutottam, hogy csak sellő lehetett az idegen. Ha sellő, akkor pedig aranyvérű ergo a legénységem megtalálta nekem azt akit égen-földön kerestünk.

Biztos mindenki kíváncsi, hogy hogyan jöttem rá. Hát megsúgom, nem volt nehéz. Kezdjük ott, hogy 25 kilométeren belül csak egy sziget van. Az is kereskedő szándékú, és nem furikáznak tizenéves kölyköket, főleg nem egy lakatlan szigetre.

Itt jön a képbe az, hogy csak úszva jutott ide, vagyis sellő. És mivel emberként láttuk, alakváltó. Bingó! Már csak el kell kapnunk.

Úgy döntöttem, hogy nem fogom elárulni senkinek azt, hogy mire jutottam. Még nem kell tudniuk.

Elindultam felállítani a sellőbiztos hálót, hátha figyelmetlen a hívatlan vendégünk. Igen, ilyen tárgy is megadatott, ami nagy előny. Ennek az eszköznek az a kiváltsága, hogy átvághatatlan. A legjobb késeink se fognak ellene. Zárójel, ezért került egy teljes vagyonba, de nem bánom, mert sokat segített már nekünk. Egy különleges anyagból készült, és UA királyság legjobb embere gyártotta le nekünk mielőtt hosszú időre  kihajóztunk.

Fenti gondolatmenetem közben a hálót is felállítottam a déli partszakasz mentén, ezért elindultam a sziget belseje felé, ugyanis ideiglenes táborunkat itt állítottuk fel.

- Vigyázzatok a vízben, kiterítettem a hálót. - szóltam nekik.

- Minek? - szólalt meg a "kedvenc" emberem.

- Csakúgy. Mit érdekel az téged sebhelyes. Nem lehetek elővigyázatos? - mondtam neki kicsit sem kedvesen. Nem tehetek róla, az ilyen felesleges kérdéseivel felhúzza az agyamat. - Lányok merre? - kérdeztem, mert időközben feltűnt, hogy nincsenek itt.

- Már bocsánat kapitány - mondta az utolsó szót gúnyosan -, de szerény személyem véleménye szerint te vagy az utolsó akit jelenleg látni akarnak. - közölte nyersen, és hiába nem bírtam a képét, úgy éreztem valahol igaza volt. Gyakorlatilag a barátnőjüket akartuk elkapni, amiben nekik is részt kellett venniük.

^^^^^^^^^^

Yuna szemszöge:

Ez már második nap, hogy nem jöttek a lányok. Remélem nincs bajuk, és csak elővigyázatosságból maradnak ott, ahol tábort vertek.

Éjszaka nem aludtam sokat. A vízben látott háló körül forogtak a gondolataim. Sok ilyet láttam már, és egyikhez sem fűz jó emlék. Szinte tisztán emlékszem, mikor először akadtam bele egy ehhez hasonlóba.

^^^^^^^^^^^

<Visszaemlékezés>

Kicsi voltam még, olyan 10 év körül járhattam. Szokásomhoz híven, reggel kiültem egy sziklára, és végignéztem a napfelkeltét. Előbbi tevékenységem után elindultam a szokásos utamra.

Mikor a kereskedősziget sziluettje már látható volt a horizonton, nem figyeltem semmire, csak úsztam tovább korábbi lelkesedésemmel.

Igen ám, csakhogy nem vettem észre az előttem felbukkanó akadályt, ami történetesen egy fent említett háló volt. Mire felfogtam volna, hogy mi van előttem, beleakadtam. Mivel átvághatatlan, mellesleg nem is volt nálam semmi erre alkalmatos eszköz, ezért meg kellett próbálnom ezek nélkül kiszabadulni.

Dehát milyen az én szerencsém, pechem volt és a hajó legénysége is észrevette, hogy váratlan vendégük van. És ki gondolta volna, abban a szent pillanatban elkezdtek kiemelni a vízből. Mivel az uszonyom ragadt be, arra a következtetésre jutottam, hogy megpróbálom kihúzni. Mivel sok volt bennem az adrenalin és nem éreztem fájdalmat, lendületet vettem, és kitéptem az uszonyom az emelkedő tárgyból.

Addig úsztam, míg vissza nem értem a menedéket nyújtó, üres, lakatlan szigetemre. Az eset után, egy hétig tartott mire begyógyult a sebes testrészem.

<Visszaemlékezés vége>

^^^^^^^^^^^

Akkor megfogadtam, odafigyelek arra, hogy merre úszok, és elkerülöm a 'sellőbiztos' hálókat.

Gondolatmenetemből egy közeledő személy rángatott ki. Nem volt olyan messze, de erről a távolságról, még nem tudtam azonosítani, hogy ki az. Barát vagy ellenség, ami most sokat számított.

^^^^^^^^^

Laura szemszöge:

Már nincs messze a sziget, hamarosan odaérek. Igen, ismét útra keltem, mert szólnom kell Yunanak, hiszen tudnak róla és tervük van. Valószínűleg már érzékeli a jelenlétem, és azon agyal, hogy barát vagy ellenség érkezik-e. Biztos vagyok benne, hogy megint lecsesz, amiért ijesztegetem, de nem lehet mit tenni, mellesleg ez benne a vicces.

A sziget közelében jártam, mikor észrevettem barátnőmet, aki nyugodtan ült a parton, mire halványan elmosolyodtam. Felismerte, hogy én vagyok, ezert nem aggódott. Már messziről integetett, majd mikor kimásztam a partra megölelt.

- Mit járatban erre? - kérdezte. - Gondolom már sejted, hogy megtalálták a szigetet.

- Igen. Láttam a kihorgonyzott hajót. Az a szerencséd, hogy a sziget déli részén vannak. - mondtam neki, mielőtt belekezdtem volna látogatásom tényleges okába. Nem akartam megijeszteni, de tudnia kell. - Figyelj Yuna, nem csak ezért jöttem - kezdtem bele, de nem tudtam folytatni, mert valami megreccsent a bokorban.

^^^^^^^^^^

Külső szemszög:

Mialatt a vöröshajú megérkezett, és barátnőjével beszélt, a két kalózlány eltűnt a táborból. Sikerült feltűnés nélkül elmenniük, hiszen a többiek úgy tudják, hogy magányra van szükségük és ezért vonultak arrébb. Más nem tudta, de ebben nem volt igazság. Yunahoz mentek, megnézni jól van-e, hiszen nem hülyék és ők is észrevették a kifeszített hálót.

Már majdnem a sziget északi partján jártak, mikor egy másik személy körvonalait pillantották meg. Lassítottak, hiszen látták, hogy beszél és bármilyen csúnya dolog is, ki akarták hallgatni.

Ami sikerült is volna, ha a szőke nem lép rá egy botra, ami óriásit reccsent. A parton ülők odakapták tekintetüket, de Yuna hamar megnyugodott, mert látta, hogy kik érkeztek. A lány intett, hogy menjenek közelebb, mire vonakodva, de elindultak.

Mikor már mellettük álltak, Laurának és Julcsinak kikerekedtek a szemeik, Yunanak pedig egy letörölhetetlen vigyor jelent meg arcán. A szőke értetlenül nézett rájuk, de csöndben maradt, hiszen érdekelte a végkifejlet.

Yuna tudta, hogy mi történik. Felismerték egymást. Ők hárman voltak a legjobb barátnők és örül, hogy újra találkozott a legendás trió.

De ekkor olyan történt amire senki nem számított...

^^^^^^^^

Na helloka
Sokáig nem volt rész, úgyhogy most hoztam egy jooooo hosszút.
882 szo, új rekooord
Majd valamikor hozom a kovit
Addig pusszantás: Letti<3

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top