Ekkor döntöttem úgy, hogy neki elmondom a titkomat.

- Toga-chan mondanom kell valamit. - kezdtem bele félve, de mégis úgy éreztem jó ötlet.

- Yuna-chan?

- Toga-chan, izé, te is olyan vagy, mint a többi kalóz? - kérdeztem, mire értetlenül nézett rám, ezért folytattam. - Úgy értem, ezzel a sellővadászós dologgal egyet értesz? - nyögtem ki nehezen.

- Nem, de miért kérded? - ekkor elkerekedtek szemei. - Várj, azt akarod mondani, hogy-

- Azt. - sóhajtottam egy nagyot és hirtelen érdekesebbbek bizonyultak a homokszemcsék, mint hogy Toga szemébe nézzek. Ezután csak két kezet éreztem magam körül.
Miután sikerült megnyugodnom belekezdett a mondandójába.

- Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem. Nem fogom elmondani a többieknek ne aggódj. Ha rajtam múlik senki más nem fog tudni rólad. - magyarázott.

- Hálás vagyok és köszönöm, hogy senkinek nem szólsz.

- Yuna-chan. Egy embernek elmondanám - mondta, de amint látta ijedt arcomat, hozzátette. - Ő sem fog szólni senkinek. Bízhatsz bennem.

- Rendben van - sóhajtottam. - Legyen, de te menj vissza a barátaidhoz, nehogy észrevegyék az eltűnésed. - néztem sárga íriszeibe.

- Jó, jó. De holnap reggel ugyanitt. És hozom a meglepetés személyt is. - mondta még mindig titokzatosan.

^^^^^^^^^^^

Dabi szemszöge:

Miután visszatértem a partra elkezdtem gondolkozni azon az árnyon amit a fák közt láttam. Lehet él valaki ezen a szigeten? Egyenlőre magamban tartom ezt az információt. Akkor sem értem, Toga és Twice azt mondta egyedül vagyunk. Jut eszembe, hova lett a pszichopata kiscsaj?

- Hol van Toga? - adtam hangot a gondolataimnak.

- Elment jobban felfedezni a szigetet. - mondta Julcsi.

Erre csak hümmögtem egyet. Gyanús nekem a szőke. Gondolkodtam, és megint az árnyék körül forogtak a gondolataim. Úgy döntöttem megkerdezem a többieket. Hátha nem néznek hülyének.

- Hé, srácok. - szóltam, mire mindenki rámnézett. - Miközben kajáért mentem láttam a fák közt egy emberi alakot. - mondtam, de utána úgy néztek rám, mint aki szellemet látott. - Azt hittem ti szórakoztatok. - motyogtam.

- Nem mi voltunk. - válaszolt Kurogiri. - Twice-ék azt mondták, hogy egyedül vagyunk. Nem? - kezdett el kételkedni.

- De! Egyedül vagyunk. Senki nincs itt rajtunk kívül. - védekezett Jin.

- Rendben, de azért ha Toga végre hajlandó lesz visszajönni, őt is megkerdezem. - mondtam halkan.

^^^^^^^^^^

<Mikor Toga megérkezett>

- Végre, hogy itt vagy! Merre jártál? Mit csináltál ilyen sokáig? - bombáztam a kérdéseimmel, mire unottan nézett rám.

- Nem a te dolgod sebhelyes. - szólt vissza a szőke. - Egyébként, elszundítottam a parton. Amúgy, elég nagy ez a sziget, simán el is tévedhettem volna. - nézett bele kék íriszeimbe.

- Jó, jó. Nyugi, vágom. Nem kell lecseszni. - motyogtam. Miután ez a kis beszélgetésnek nem nevezhető vita lefolyt, Kurogiri szólt, hogy kész a vacsora. Az étkezés után lefeküdtünk a homokba és elragadott az álmok világa.

^^^^^^^^^^^^

Julcsi szemszöge:

Este, mikor már mindenki elcsendesedett, Toga odajött hozzám, azzal a szándékkal, hogy beszélni akar velem. Azt mondta van egy meglepetése, és hogy örülni fogok neki. A probléma az, hogy ilyenkor már előre aggódok, nehogy valami őrültséget csináljon. Mikor látta kételkedő kifelyezésemet, megnyugtatott, hogy tényleg örülni fogok, és nem akar megöletni. Mivel bíztam a szőkében, izgatott voltam a holnapi nap miatt. Kíváncsian hajtottam álomra fejemet.

^^^^^^^^^

<Reggel>

Arra ébredtem, hogy drága barátnőm rámugrik, a füsfelhő meg azt kíáltja, hogy reggeli. Jó kis ébresztő mondhatom.

A finom mangókrémes (nem tudom létezik-e ilyen, most fog) szárazkenyér után, Toga elmondta, hogy 'sétálni' akár vinni. Nem hangzott gyanúsnak, úgyhogy beleegyeztem, ezután elindultunk.

Egy kis idő után elértünk a sziget másik felére. Értetlenül néztem a szőkeségre, mert nem tudtam mi a szándéka ezzel.

Ekkor megláttam a 'meglepetést', amitől nem is kicsit lesokkoltam.

^^^^^^^^

Hellobello!
Bocsika hogy sokáig nem volt rész. Ez se lett a legérdekesebb, de a következőben lesz esemény bőven, ezt garantálom. Pusszancs a köviig.
Letti<3