De ekkor zajt hallottam...

Megrezgett a fák lombja, majd egy emberi árnyat láttam elsuhanni. Gyorsan befutottam a barlangba, mert nem lenne jó, ha itt találnának.

Mikor a relytélyes idegen leszedte a fákról az érett, lédús gyümölcsöket, odébbállt. Megnyugodva léptem ki a menedéket nyújtó helyről, ám rögtön letört a kedvem, mert az illető az összes ehető finomsagot elvitte előlem.

Jókedvemet elveszitve ballagtam vissza a partra, majd ültem le a homokba nézni a naplementét.

^^^^^^^^^^^^^^

Toga szemszöge:

Miután elindultunk Twice-al felfedezni a szigetet, megnyugodva tértünk vissza a partra azzal a hírrel, hogy tényleg egyedül vagyunk.

Ezután elindultam jobban megnézni az élővilágát annak a csodálatos helynek ahol tartózkodunk. Szeretem felfedezni az újat. Mindig is kíváncsi voltam arra ami más. Ezt a sellővadászosdit sem értem, de lehet velem van a baj.

Sétám közben elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne, ha nem csak én és Julcsi lennénk lányok a hajón. Elhatároztam, hogy a következő kikötőben keresek új tagokat, és csak reménykedek, hogy Shigaraki beleegyezik az esetleges csatlakozásukba.

Az előző gondolatmenetem közben már eljutottam a sziget másik oldalára, ahol egy nem várt dolog, inkább személy fogadott. A parton ült egy nagyjából velem egyidős lány, aranybarna haját a tengeri szellő fújta. Elgondolkodtam azon, hogy hogyan kerülhetett ide, hiszen 1 órája, mikor Jin-kunnal "járőröztünk" nem találkoztunk egyetlen élőlénnyel se.

Hosszas hezitálás után megszólítottam.

- Öhmm, szia? Te ki vagy? - kérdeztem félénken, mire rámkapta amarántlila tekintetét.

^^^^^^^^^^^^^^

Yuna szemszöge:

Tudtam, hogy mögöttem van, de nem akartam megfordulni. Akkor biztosan bepánikolok és előtte átváltozni nem lenne kellemes. Még hosszú percekig éreztem, hogy lyukat éget a hátamba, majd végre megszólalt.

- Öhmm, szia? Te ki vagy? - kérdezte félénken, mire rápillantottam vállam felett. Egy szőke, napsárga íriszekkel rendelkező, nagyjából 1-2 évvel idősebb lánnyal néztem farkasszemet.

- Szia, Yuna vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdeztem kedvesen. Nem hiányzik, hogy visszafusson a kapitányához közölni, hogy van plusz egy fő a szigeten aki csak úgy megjelenő a semmiből.

- Toga, Toga Himiko - válaszolt egy kis hezitálás után. - Mit keresel itt? Ez egy lakatlan sziget. - állapította meg értetlenkedve.

- Nem lakatlan ez, csak egy kicsit üres. - válaszoltam, majd megpaskoltam magam mellett a homokot. - Foglalj helyet.

Vonakodva ugyan, de odajött és leült mellém.

- Ésss, - nyújtotta el az 's' betűt - hogy tudsz te megélni ezen a szigeten?

- Nem olyan nehéz az. Ha ilyen rutinos az ember, mint én, nem nehéz túlélni. - mondtam, és nem is volt olyan nagy hazugság. Minden egyes nap az életemmel játszok, akár akaratom ellenére is.

- Nem szeretnél velem jönni a hajóra? - kérdezte lelkesen.

- Nem, de köszönöm az ajánlatot. És, ha kérhetlek ne szólj a társainak se az ittlétemről. - kértem. Ekkor kicsit visszavett az örömködésből.

- De miért ne? - kérdezte aggódással téli hangon.

- Az emberek nem kedvelnek. Nem szeretnek, mert különbözöm. - mondtam szomorkásan mosolyogva, végig a szemébe nézve. Nem tudom tudom miért mondtam el neki. Talán azért, mert azt éreztem benne megbízhatok. Ő nem olyan, mint a többi kalóz.

- Hogy érted ezt Yuna-chan? - kérdezte igazi érdeklődéssel.

Ekkor döntöttem úgy, hogy neki elmondom a titkomat...

^^^^^^^^^^^

Itt is az új rész, remélem eddig nem túl száraz a sztori. Hamarosan beindulnak az események. Minden is lesz.
Words: 484
Pusszancs: Letti<3