Bárki aki még olvassa!
Tudom, hogy nagyon régen volt rész, és nagyon szégyellem is magam. Ihlet hiányában sokáig hanyagoltam az írást, de most próbáltam egy izgalmasabb részt hozni visszatérésképp.
Jó olvasást!
Letti<3

Miután lenyugodtam, az ablak elé sétáltam és reméltem, hogy még az öbölben áll a hajó. Akkor lett volna esélyem. Sajnos, mint mindig, most is csalódnom kellet, mert abban a pillanatban, ahogy kipillantottam, megmozdult alattam a szerkezet. Ebből még bajom lesz...

Yuna szemszöge:

Nem kellemes közel 20 órát a földön ülve, vagy éppen az ablaknak nem nevezhető lyukon a tengert nézve tölteni. Nincs szerencsém vendéglátóimmal, hiszen még csak azt se nézték meg élek-e. Igazán nagyvonalú. Az ajtó meg se mozdul, az 'ablakon' rácsutánzat. Már nem is próbálkoztam.

Hogy elüssem a nekem szánt időt, tegnap este addig bámultam a ragyogó csillagokat az égen, mígnem átvette helyüket a mindent beborító feketeség. Így reggel már megerősítést nyert az elméletem, miszerint vihar lesz. A legjobb az egészben, hogy ha ebbe az irányba haladunk tovább, egyenesen a közepében találjuk magunkat.

Nekem nem lenne akkora probléma, hiszen nyilván pár karcolással megúsznám, de a legénység más tészta. Igazából Togáék miatt sem aggódok, ő és Julcsi biztonságban el tudná hagyni a süllyedő hajót. Lauval nem tudom mi történt, de ő még csak a közelben sincs. Azt érzékelném.

Gondolataim közül egy erős széllökés zökkentett ki, amibe még a hajó is belemozgott. Bármennyire is nagy az ellenszenvem a fedélzeten tartózkodó férfiak iránt, nem fogom hagyni, hogy bárkinek baja essen. Az nem én lennék.

Az ajtóhoz szaladtam és ütni kezdtem. A próbálkozásom sikeresnek bizonyult, mert 2 perccel később kulcs csörgését hallottam, majd a kilincs fordult és az említett tárgy nyikorogva adta meg magát. Hátrébb kellett lépnem, nehogy az ajtó az arcomba csapodjon, de az azon belépő illető láthatóan jót szórakozott a történteken.

- Mi kéne? - kérdezte egy szívdöglesztő mosollyal. Ácsi! Szívdőglesztőt mondtam? Az önelégült megfelelőbb leírás.

- Mert egyenesen egy vihar felé tartunk. Ha nincs halálvágyad szólsz a kapitányodnak, hogy váltson irányt. - vágtam rögtön a tények közepébe. Nem úgy tűnt, mint akit meggyőztem.

- Miért higgyek neked? - kérdezte mostmár pofátlanul vigyorogva. Jobb tenyerem egy pofonért viszketett, de visszafogtam magam. Az ajtó melletti falnak dőlt, izmos karjait mellkasa előtt összefonva. Izmos?? Yuna, ezt most azonnal verd ki a fejedből. Ő egy, az elrablóid közül. Hülye, hülye, hülye.

- Mert igazam van. De ha nem, hát nem. Sok sikert a túléléshez. - Bár te igazán megfulladhatnál... tettem hozzá magamban. Lezártnak tekintettem a beszélgetést, ezért a hívogató víz felé fordultam, hogy felmérjem milyen messze lehet a vihar.

- Nincs igazad. - szólalt meg. Ó, hogy te még itt vagy? - Nem lesz itt semmiféle vihar. Nem gondolod, hogy mi is észrevennénk? Évek óta hajózunk, ne te mondd meg, hogy mit tegyünk. - szemem sarkából láttam, hogy hátat fordít és kisétál. Ezután fordult a kilincs, kattant a zár és újra a gondolataimmal voltam összezárva. Nem fog szólni nekik...

^^^^^^^^^

Julcsi szemszöge:

Dabi nemrég ment le a hajó aljába, de pár perccel később már jött is vissza. És persze, hogy azzal az idegesítő vigyorral a képén. Van egy sejtésem, hogy Yunánál járt, de mindjárt kiderítem.

A korláttól kezdtem felé sétálni, hiszen eddig a vizet néztem, de amint meglátta, hogy felé tartok, irányt változtatott a parasztja. Úgyis tudja, hogy előlem nincs menekvés. Akkor meg minek fordít hátat??

- Hol jártál? - kérdeztem mikor az útjába álltam karba tett kézzel.

- Lent. - adott egyszerű választ.

- Mit csináltál lent? - folytattam összeszűkített szemekkel.

- Semmit.

- Minden semmi mögött van valami. - mondtam bölcsen, mire megforgatta türkiz íriszeit, majd otthagyott a fedélzet kellős közepén.

Beszélnem kéne Togával, de a 'kéne' a kulcsszó... Tudom, hogy vihar közeleg és van egy olyan érzésem, hogy Yuna is erre figyelmeztette a fekete hajút. És én csak azért sem fogok szólni, lássák mibe keveredtünk Dabi miatt.

^^^^^^^^

<Pár órával később>

- Árbócokat felhúzni, vihar közeledik. - kiáltott a kapitány, mikor már közel az ötödik széllökés rázta meg a hajót. Ugye nem megmondtam?

- Shigaraki - kezdtem, mikor az imbolygó járművön nagy nehezen eljutottam a hajó hátuljáig (ahol a kormánykerék is van, nem tudom a pontos nevét - szerk.) -, Yuna tudja ilyenkor mit kell csinálni. Több vihart látott, mint mi összesen. Engedd ki, elhiheted, hogy amíg nincs mindenki biztonságban, addig nem megy sehova. Nem az a fajta. - néztem rá könyörgő szemekkel.

- Ne is próbálkozz. Toga már járt itt. Nem fogom kiengedni. Kockázatos. És, ahogy te is mondtad, csak addig nem megy sehová, amíg nincs mindenki biztonságban. Utána lelép. A válaszom NEM - hangsúlyozta ki.

- Shigarakiii - húztam el a neve utolsó betűjét. - Ne máár. Kérleek - mondtam mézes-mázas hangon, nagy szemekkel nézve rá. Mikor már az arckifejezése is azt mutatta, hogy megtörni látszik, tudtam, hogy nyert ügyem van. Valamit még morgott az orra alatt, de utána szólt Jinnek, hogy menjen le a lányért. Az említett nem értette okát, de teljesítette a  parancsot.

Egy felsőbbrendű mosollyal az arcomon jöttem le a lépcsőn, mikor szőke hajú barátnőm elém ugrott, és mindenttudó kifejezéssel illetett. Tudtam mire gondol.

- Naaaa? - huzogatta fel-le szemöldökeit.

- Toga, nem - nyugtattam meg.

- De csak te tudtad meggyőzni. Már én is jártam ott, és nekem nem engedett. Valamit érez irántad. Nem viszonzod? - kérdezte. És én elgondolkodtam rajta.

^^^^^^^^^

Külső szemszög:

Míg a két lány az érzelmekről, és lehetséges kapitány-iránti-vonzódásról  beszéltek, Twice lement a hajó aljába felküldeni a lányt. Yuna nem tudta mire vélni, a hirtelen érkezett vendégét, de miután eszébe jutott a vihar, gondolta, hogy barátnője áll a dolgok mögött. Az a segg nem szólt volna, így maradt az egyetlen reális magyarázat.

Gondolatmenete végére már a fedélzeten álltak és Julcsi sietett felé. Pár másodperccel később már a lány ölelő karjaiban találta magát.

- Sajnálom, hogy belekevertelek - suttogta, mire Yuna elmosolyodott.

- Nem a te hibád. Mellesleg, rég kirándultam messzebbi vizeken - viccelte el, mire a fehér hajú halkan, röviden felnevetett.

- Elég az érzelgősségből, Julcsi szerint tudsz segíteni a vihar ügyben - szólalt meg a kapitány, szemeit a sellőn tartva. Amaz megforgatta szemeit és felszegett fejjel elé állt.

- Persze, hogy tudok. Többet tudok a tengerről, mint ti itt összesen - szemtelenkedett. Nem érezte magát fogolynak. Inkább, mint egy nemkívánatos személy. Jót szórakozott a legénység tagjainak arckifejezését látva. Ezzel egyet kellett értenie, nem mindennapi látvány, hogy egy számukra senki áll a hajó ura elé nagyképűsködni. Feljebbvaló mosollyal tapsolt kettőt, és átvette az irányító szerepét.
Pár órával később nyoma sem volt a viharnak. Sikeresen elkerülték.
Yuna egy-vihar nulla, gondolta a lány.

Mielőtt azonban bármi történhetett volna, egy hívatlan vendég jelent meg a semmiből. Dabi szemei érkezésére elkerekedtek, míg a többi ott tartózkodó nem értette a jelenetet.

^^^^^^^^^

1053 szo... szerintem elég szép eredmény kb 3 hónap után. 🤔😆

Vajon ki lehet a rejtélyes idegen? Jó vagy rossz szándékkal érkezett?  Hamarosan kiderül. (reméljük)

Igyekszem mostantól gyorsabban hozni a részeket, de nem ígérek semmit. A tanárok kötelességüknek érzik szivatni minket.

Remélem tetszett ez a kis visszatérő fejezet.
További szép délutánt/reggelt/estét!, ki mikor olvassa.
Ha tetszett hagyj nyomot magad után⭐ & 💬
Puszi
Letti<3