Körülöttem minden elsötétült...

^^^^^^^^^^^

Külső szemszög:

Miután a két kalózlány eltűnt a fák sűrűjében és a számukra még ismeretlen sellő is láthatáron kívül volt, a legénység többi tagja akcióba lendült.

- Mindenki tudja a dolgát? - kérdezte a fekete hajú fiú, mire társai csak bólintottak. Minden meg volt beszélve, már csak végre kellett hajtani a hallásra egyszerűnek tűnő ötletet.

^^^^^^^^^^^

<Visszaemlékezés>

- Már van is egy ötletem - mosolyodott el ördögien a kapitány.

- Akkor mondjuk ne vigyorogj, mint az óvodás aki csokit kapott, hanem mondd mi a dolgunk. - mondta gúnyosan mosolyogva az égett bőrű.

- Egyszer otthagylak valahol a tenger közepén egy csónakban - motyogott Shigaraki. - Szóval. Akkor kéne lecsapni, mikor egyedül van és nem tudja senki figyelmeztetni. Elsősorban ő a legfontosabb, a másik lányt túl kockázatos lenne elkapni. Mellesleg, Togaéknak egy szót se erről! - nézett szúrósan Jinre. Nem egy példa volt arra, hogy miatta bukott le a fél csapat. - Értve? - kérdezte, mire bólogatni kezdtek.

- Kinek mi lesz a dolga? - érdeklődött Spinner.

- Dabinak kéne majd elhoznia. Ő a legesélyesebb, hogy nem cseszi el - nézett körbe a társaságon. - Nektek hármótoknak kell majd figyelni, nehogy valaki közbeavatkozzon, vagy figyelmeztesse. Valószínű veletek párhuzamosan Julcsiék is visszaérnek a táborba és mivel nem találnak majd senkit, visszafordulnak. Addig mindenképpen végeznetek kell.

- Főnök, hogyhogy nem lesz itt senki? Te és Kurogiri merre lesztek? - kérdezte Twice a jogosat.

- A hajón - mondta a lila füstfelhő. - Lassan egy hete áll az öblön kívül. Fel kell frissíteni.

- Rendben. Akkor mi majd utánatok megyünk a csónakkal. Mikor indulunk? - kíváncsiskodott a bűvész.

- 2 óra múlva - nézett az égre Dabi.

<Visszaemlékezés vége>

^^^^^^^^^^^^

A fiú kibújt a növényzet takarásából és a neki háttal ülő teremtés felé indult. Sosem volt ínyére a küldetések ezen része, de mivel az arany lebegett szeme előtt, még sosem okozott igazán nagy gondot. Bűntudat, vagy bármi rossz érzés nélkül lépett mögé és pár pillanat múlva a már eszméletlen lányt tartotta karjai közt.

Intett barátainak, annak jeléül, hogy sikeresen végrehajtották a számukra kiosztott feladatot. Már indultak volna vissza a csónakokhoz, mikor egy kiáltást hallottak.

^^^^^^^^^^

Julcsi szemszöge:

- Ne!! - kiáltottam oda Laurának, aki képes lett volna kijönni a vízből. Értem én, hogy mindhárman bármit megtennénk a másikért, de az nem segít rajtunk, ha mindannyian bajba kerülünk. Én már így is nyakig vagyok a szarban.

Az előbbi hangzavarra a fiúk is felkapták a fejüket. Gondolom azt hitték nekik szólt. Most így átgondolva, nekik IS.

- Mit műveltek?! - kérdezte Toga, akivel időközben a melléjük sétáltunk. Compress bűnbánó tekintettel nézett ránk, abban a pillanatban ő tűnt az egyetlennek aki együttérzett velünk.

- Sajnáljuk. Parancs volt - intézte Jin a szőkeséghez szavait, aki vállára borulva omlott össze.

- Mellesleg már mindegy... - közöltem suttogva, de meghallották, mert kérdő tekintetekkel illettek. - Dabi lelépett - mondtam a rossz hírt, mire a többiek is körülnéztek.

- A hajóra vitte. - kezdett bele Jin pár perc hallgatás utan. - Menjünk oda. Úgyis délután indulunk.

- Rendben. - bólintottunk.

^^^^^^^^^^^^

Dabi szemszöge:

Őszintén szólva meglepődtem, hogy a lányok ilyen gyorsan vették az adást és kiértek a partra. Az volt a szerencsém, hogy (egyenlőre) észrevétlenül el tudtam jönni. Remélem a kezemben fekvő csaj nem ébred fel egyhamar, hiszen akkor nehezebb lenne az egész. Sietnem kéne.

Mellesleg abban is biztos voltam, hogy Julcsiék többet nem állnak velem szóba, de ez a legkevesebb.

- Hali! - kiáltottam győztes mosollyal, mikor a hajó fedélzetére léptem. Shigaraki nem rejtegette az arcára kiülő meglepődöttségét, rögtön meg is kérdezte.

- Hogy végeztél ilyen gyorsan? - nézett rám elképedve. - A többiek merre vannak? - kérdezte gyanakvóan.

- Nem is örülsz nekem? - tettettem drámaian a sértődöttet. - Amúgy ott maradtak. Ha nem jövök el egyedül, akkor nem sikerül az akció. Majd jönnek. Ne aggódj ilyen sokat, mert még jobban megőszülsz. - vigyorogtam rá mondandóm végén.

- Egyszer tényleg otthagylak valahol... - motyogta gyilkos tekintettel, de nem foglalkoztam vele, elindultam a rakodótér felé.

Van itt lent egy kisebb, szobának nem nevezhető valami, amihez hál' az égnek még meg van a kulcs. Ezt a helyet nem használjuk gyakran, hiszen direkt a mostanihoz hasonló esetekre van fenntartva. Se lámpa, se bútor, csak egy kör alakú lezárt ablak és a fapadló. Hát igen, nem egy luxuslakosztály.

Mire felértem a fedélzetre, a többiek is megérkeztek. Hiába illettek (főleg a lányok) olyan pillantással, mint akinek már megvan hogyan öl meg és hol ás el, nem tudott érdekelni. Nem az én gondom, hogy közel áll a szívükhöz. Hát igen. Nem vagyok az az együttérző típus.

^^^^^^^^^^

Yuna szemszöge:

Mikor magamhoz tértem, egy sötét szobában találtam magamat. Rögtön eszembe jutottak a történtek és már rohantam is az ajtóhoz a kijutás reményével. Akárhogy rángattam a kilincset, rá kellett jönnöm, hogyha ezt kívülről nem nyitják ki, akkor sehogy.

Miután lenyugodtam, az ablak elé sétáltam és reméltem, hogy még az öbölben áll a hajó. Akkor lett volna esélyem. Sajnos, mint mindig, most is csalódnom kellet, mert abban a pillanatban, ahogy kipillantottam, megmozdult alattam a szerkezet. Ebből még bajom lesz...

^^^^^^^^^^

776 szó
Bocsánat a kihagyásért, próbáltam hosszabb részt hozni engesztelésképp. Próbálok gyakrabban írni, de a suli mellett nehéz. Bármi hiba van benne szóljatok. Remélem minél előbb tudom hozni a kovit.
Addig pusziii: Letti<3