Egy hónappal később...

Elena végre választott. Nem Minho lett a szerencsés, aki a gyönyörű hölgy szerelmét élvezheti, de legalább már nem kergetett hiú ábrándokat. A fiú úgy gondolta, hogy jobb élni azzal a tudattal, hogy Elena nem az övé, mint azzal, hogy talán az övé lesz, talán nem. Mikor a lány elmondta neki, hogy Jeonginnal marad, Minho tartotta magát Elena előtt és méltósággal viselte a "szakítást". Kicsivel  később Jisung karjaiban omlott csak össze, majd kért egy kis szabadságot a menedzsertől, hogy haza tudjon látogatni kiszellőztetni a fejét.

Szüksége volt egy kis nyugalomra, távol a város zajaitól...

Lee Know a kertben ülve élvezte a felkelő nap fényét, látványát és az ébredező világ illatát. Egyszerűen imádott otthon lenni. Bár Jisung követni szerette volna, de Minhonak egy kis magányra volt szüksége, távol mindentől és mindenkitől. Nem akart magyarázkodni, így a többieknek azt mondták, hogy most jött ki a baleset okozta sokk és pihenésre van szüksége. Csak Han, Elena és Minho tudták az igazságot.

A fiú két hete volt otthon és Elena minden nap írt neki az első egy hétben, de Lino végül letiltotta mindenhol. Azért "menekült" ilyen messzire, hogy távol legyen tőle, hogy el tudja felejteni igéző szemeit, tökéletes alakját, gyönyörű arcát, csilingelő kacaját...

És végre egyre jobb úton haladt.

A fiú édesanyja lépett ki a teraszra, egy tálcán bőséges reggelit vitt Minhonak, majd leült a fia mellé és megsimogatta a fejét.
-Egyél kicsim, olyan rossz bőrben vagy... - suttogta aggódva, miközben az idol kusza tincseit rendezgette. Lee Know hirtelen elkapta a nő kezét és hozzábújt.
-Szeretlek eomma.
-Én is szeretlek - válaszolt könnyes szemmel az asszony, majd Minho felállt, hogy a karjai közé tudjon bújni. 24 éves felnőtt férfi létére még igenis szüksége volt az anyukája támogatására.

-Elkell valamit mondanom... Nem a baleset miatt jöttem haza - mondta a fiú nagy levegőt véve. Az anyja érdeklődve fürkészte az arcát, de nem szólt semmit, hagyta, hogy a maga tempójában mesélje el a történteket. - Beleszerettem egy lányba, egyik társam kedvesébe - hajtotta le a fejét szégyenteljesen Minho. Az asszony nagyot sóhajtott, majd felemelte a fia fejét és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen, miközben mosolyogva fürkészte könny áztatta arcát.

-Ez a lány véletlenül nem Elena? - Lee Know fülig vörösödött,  majd ösztönösen körbenézett és ellenőrizte, hogy más nem hallja-e amit beszélgettek.
-De igen - suttogta ismét könnyes szemekkel. Az anyukája nagyot sóhajtott és újra átölelte őt.
-Tudod kicsim ez valahol természetes, az a lány megmentette az életedet - a nő hangja megremegett, ahogy kimondta ezeket a szavakat.

Minho akkor gondolt bele először igazán, hogy milyen borzalmas lehetett az anyjának, hogy majdnem elvesztette őt, az egyetlen gyermekét.

-Heteken át ápolt téged, sokat voltatok kettesben érthető, hogy felkeltette az érdeklődésedet. Ne emészd magad emiatt Minho, ettől nem leszel rossz ember - folytatta mosolyogva. - Nem mi döntjük el, hogy kibe szeretünk bele, mindig a szívünk választ. - A fiú hálásan megpuszilta az édesanyját és a nő vállára hajtotta a fejét.
-Köszönöm eomma - suttogta és visszaült a helyére, hogy neki lásson az ínycsiklandozó reggelinek, amit az asszony készített neki

Még két éjszakát tervezett maradni, utána mindenképp vissza kellene mennie a dormba. Hiányoztak neki a többiek... Jisunggal minden nap beszéltek, beszámolt Minhonak mindenről, ami a távollétében történt. Tőle tudta meg, hogy Elena mennyire szomorú lett mikor észrevette, hogy Lee Know letiltotta. "Ha ő szomorú lett, akkor én mit mondjak? Ő dobott el magától, most mit akar mégis?", gondolta magában a fiú. Nem akart Elena barátja és tartalék sem lenni, amit a lány levesz a polcról, ha épp olyan kedve van...

Bár Elenát nem ilyen lánynak ismerte meg, de a jelenlegi viselkedése nagyon erre hajazott. Lino semleges viszonyt szeretett volna vele ápolni, pont olyat mint a baleset előtt, de Elena ezt nem hagyta. Ha nem tudta elérni közvetlenül a fiút, akkor közvetetten kereste meg Hanon keresztül. Természetesen a fiatalabb volt olyan őszinte, hogy mindent elmondott Minhonak. A fiú nem értette, hogy miért kellett a lánynak állandóan feltépnie a hegesedni kezdő sebeit? Miért nem folytathatják ott az életünket, ahol megtört a baleset miatt?

"A lány akit szeretek, hamarosan az egyik barátom felesége lesz, miközben én szépen, lassan belefulladok a bánatba."

-Mi a baj szívem? Olyan csöndes lettél - szólalt meg hirtelen Minho édesanyja.
-Minden rendben, csak elgondolkodtam. Köszönöm a reggelit, isteni lett - mondta és hálásan arcon csókolta az édesanyját. - Cserébe elmosogatok és rendbe teszem a konyhát. Mit szólsz? - mosolygott az asszonyra.
-Nem azért kaptál enni, dee ha már így felajánlottad... - felelte somolyogva, mire Lino önfeledten felnevetett és ismét megölelte az anyukáját.

"Bárcsak többet maradhatnék, mint két nap..."

Elindultak befelé a házba, ahol Lee Know az anyját szigorú pihenésre ítélte, ő pedig neki látott a konyha rendbetételének. Pikkpakk végzett vele és mivel egy cseppet sem fáradt el, így neki kezdett a nappalinak is.

-Mit csinálsz kicsim? - pillantott fel a könyvből az anyja, amit éppen olvasott.
-Hamar végeztem a konyhával, gondoltam megcsinálom a nappalit is - felelte váll rándítva.
-Ez segít elterelni a gondolataidat? - kérdezte a nő halványan mosolyogva.
-Igen - bólintott a fiú. - Szóval amennyit agyalok délutánra ragyogni fog a ház - vigyorgott  az anyukájára, aki a válasz hallatán felnevetett, majd a könyvét lerakva komolyan nézett a fiára.
-Ha bármire szükséged van szólj! - Lino bólintott egyet és folytatta a polcok portalanítását.

A takarítással úgy elszaladt az idő, hogy egy pillanat alatt dél lett. Minho csendben megebédelt az édesanyjával, majd kimentek a kertbe élvezni a jó időt és a napsütést. Nem szóltak egy szót  sem, csak ültek egymás mellett és gyönyörködtek a csoda szép kertben. Uzsonnára muffint sütöttek együtt és ettől a fiúnak még inkább "maradni akarok" érzése lett...

Mikor beesteledett Lino útja ismét a kertjükbe vezetett, hogy a csillagokban gyönyörködjön. Ám egyszer csak egy közelgő autóra lett figyelmes, ami hirtelen lefékezett a kapujuk előtt. A sofőr kipattant az autóból, majd se szó, se beszéd, egyenesen Minho felé indult.

A fiú szíve a torkában dobogott...

Meglepődve ismerte fel a közeledő alakot és először azt hitte, hogy a képzelete játszott vele, de nem... Valóban ő állt ott, teljes életnagyságában.
-Hannie? Mit keresel itt? - nézett a fiatalabbra tányér méretű szemekkel Lee Know.
-Téged te idióta, vak nyuszi... - fújtatott dühösen az alacsonyabb. Minho épp szóra nyitotta volna a száját, amikor Jisung közelebb lépett hozzá és...

Ajkait lágyan Minho szájára tapasztotta.