Minho  szemei szabályosan kipattantak, mikor megérezte Jisung ajkait a sajátjaién. Egész testében ledermedt, az agya lefagyott és képtelen volt megmozdulni. A fiatalabbnak feltűnt, hogy Lee Know semmit sem reagált és úgy húzódott el tőle, mint a tűztől.

-Sa-sajnálom hyung - dadogta megszeppenve Han, mire Lino ráemelte fátyolos tekintetét és lassan megrázta a fejét.
-Ne... - suttogta reszelős hangon, majd közelebb lépett a kisebbhez és lágyan végig simított  a puha pofiján. - Ne sajnáld Hannie - mondta, majd  óvatosan egy apró  puszit adott Jisung szájára. De nem álltak  meg ennyinél...

A fiatalabb mohón kapott hyungja ajkai után és szenvedélyesen csókolni kezdte. Talán egy kicsit vehemensebben, mint szerette  volna. Lee Know belemosolygott a csókba, finoman Jisung vékony derekába markolt és kissé eltolta  magától a fiút.

Örökké az agyába égett, ahogy Han a hatalmas  baba szemeivel ártatlanul bámulta őt...

Jisung magabiztosabb lett és lábujjhegyen pipiskedve újra szájon csókolta Minhot. Könnyes tekintetét képtelen volt levenni az  idősebbről, akinek a kezei Jisung derekán pihentek. Lino óvatosan letörölte a fiú könnyeit, majd egy szoros ölelésbe vonta őt. Lágyan ringatta mint egy gyermeket, miközben belül még mindig képtelen volt felfogni, hogy mi történt.

-Olyan régóta elakartam már mondani neked hyung, hogy szerelmes vagyok beléd, de annyira féltem, aztán pedig sose volt rá alkalmam - motyogta Lee Know mellkasába a pici és  kezeivel olyan erősen markolta a másik pólóját, mintha attól félt volna, hogy hirtelen köddé válik. Minho mosolyogva Han tincsei közé puszilt és egyik kezével végig simított a hátán.
-Hannie nem akarok neked nagy szavakat mondani és hazudni se - mondta csendesen, mire Jisung elhúzódott tőle és mélyen a magasabb szemébe nézett.

-Mindig is tetszettél nekem - mosolyodott el szelíden Lino. - Nagyon szeretlek emberileg, mint a barátomat, sőt inkább mint a lelki társamat - folytatta csendesen, majd mély levegőt vett és nagyon remélte, hogy a szavaival nem bántja meg a kisebbet. - Viszont ez nem szerelem, de semmi nem zárja ki, hogy idővel az legyen...
-Hyung - szólt közbe Han, mire Minho finoman a kisebb szájára tette a mutatóujját.
-Hallgass végig kérlek Hannie -  mondta lágyan és Jisung orrára puszilt. - Nem akarlak áltatni, nem akarlak hamis reményekbe ringatni, de nem tudom azt mondani, hogy kettőnknek biztos nincs jövője együtt.

Jisung semmit sem értő pillantással mérte végig a másikat. Nem tudott kiigazodni Minhon és ez zavarta őt. Most elutasította? Vagy épp ellenkezőleg...? Hogy értette pontosan azokat a szavakat? Hannak válaszokra volt szüksége és szerencsére hamar megkapta őket.

Lee Know édesen felnevetett a kisebb értetlenkedő tekintetét látva és ismét egy szoros ölelésbe vonta őt. Állát Han fején támasztotta meg, karjaival a fiú hátát és derekát simogatta,  miközben szemei a távolba révedtek. Minden gondolata és érzése összekuszálódott egy pillanat alatt, de valamiért egy kis hang azt súgta neki, hogy Jisung lesz a megoldás minden gondjára, minden bajára, minden fájdalmára.

-Kérlek Hannie, csak adj nekem egy kis időt - sóhajtott fáradtan Minho, majd megragadta Jisung vállait. Egy darabig mosolyogva nézte az aranyos mókus szerű arcot, majd homlokon csókolta a picit. - Rendben? - kérdezte, mire a fiatalabb egy aprót bólintott és ajkai széles mosolyra húzódtak.
-Ízléstelenül klisés, gusztustalanul kdramas, vagy émelyítően romantikus lenne, ha erre azt válaszolnám, hogy bármennyi időt adok neked? -  kérdezte kuncogva Jisung, mire Minhoból is kitört a nevetés.
-Szerintem mindhárom egyben - felelte jókedvűen az idősebb.

Egy darabig mosolyogva  álltak egymással  szemben, elveszve a másik tekintetében. Mindketten mondani szerettek volna valamit, de egyiküknek sem volt szíve megtörni a meghitt pillanatot, ami csak az övék volt.

Végül Lee Know volt az aki először megszólalt. Határozottan megragadta Han kezeit és már-már ijesztően komoly tekintettel nézett a picire.
-Megígérem neked, hogy nem fogok játszadozni veled, sem az időddel, sem az érzéseiddel! Ha úgy érzem, hogy nem fogom menni, vagy esetleg meggondoltam magam, akkor szólni fogok neked, de... - hadarta az idősebb, majd ahogy Jisung szerelmesen csillogó szemeibe nézett a szíve hatalmasat dobbant. - Minden tőlem telhetőt megfogok tenni azért, hogy te legyél a legboldogabb ember a világon - folytatta csendesen.

És ígéretét egy apró csókkal pecsételte meg.