Előszó: Azon az éjszakán
Pontosan egy centiméterre állt tőlük a halál. A szörnyeteg lassúléptekkel pásztázta végig a gyerek szoba világos kékre festett falait amit most vér szennyezett be. Léptei alatt az öreg fenyőfa padló deszkák ropogtak és recsegtek ,a halál zaja volt ez. Sárgán izzó szemeivel szemügyre vette a rozoga emeletes ágyat amit alaposan ellenőrzött nem e ott rejtőzik valamelyik iker , esetleg mind kettő az író asztallal ugyan így tett.-Ugyan, ugyan, -öltött alakot a mély reszelős hang -gyerekek hiszen együtt lakomázhatnánk. Hoztam cukorkát. -édesgette elő az ikreket ám azok nem feleltek. Határozott lassú léptekkel indult a tükrös szekrény felé. Tükörben tisztán látszottak a lény hosszú fekete karmai hegyes füle előbújt barna haj zuhatagából ördögi mosolyt öltött megvillantva cápáéhoz hasonló fogazatát.-Aki bújt aki nem megyek -jelentettei ki szórakozott hangon .Karmait végig húzta a szekrény oldalán, másik kezét az ajtó gombra helyezte a szekrény ajtó kinyílt és sehol senki. Csontig hatoló sikoly szelte át az éjszakát és egyenesen a nappaliból érkezett. Az ikrek egyként néztek össze egyet gondolva ANYA.
Ugyanis ott bújtak ők a szekrényben Raven arcát könnyek borították fivérét úgy szintén aki kétségbe esésében befogta saját és húga száját nehogy a szörnyeteg oda kint meghallja egyetlen lélegzet vételüket. A lény állt egy pillanatig meredten bámulta a szekrényt legalábbis az illúziót amit vélni látott. Bele szimatolt a levegőbe -Érzem a szagotokat, érzem a félelmeteket. -a szörnyeteg megfordult és a nappali felé vette az irányt. Alig , hogy elhagyta a szobát az illúzió szeret foszlott, Orion eddig bírta tartani, össze tört benne valami sőt az egész addigi világa romokban hevert. Az édes anyjuk halott vagy hamarosan az lesz és ő meg a testvére szintén ha nem szöknek meg ebből a pokolból amibe csöppentek. Össze kellett szednie magát Raven számított rá erősnek kellett lennie. Az ikrek alig voltak 11 évesek mégis az Istenek oltárán áldozták volna őket.
-Az erdő -suttogta a lány - Mrs. Greenland lakó kocsija.
-Ha oda eljutunk... -realizálta Orion
-Akkor tudunk segítséget hívni....
Orion magához ölelte szorosan Ravent. Tudták mit kell tenniük akkor is ha az egyikük nem élné túl. Ekkor egy újabb csontig hatoló sikoly hallatszott a nappali felöl. Orion meg ragadta Raven csuklóját kinyitott az ablakot amin kimászva az ablak alatt lévő bokorban landoltak. Kellemes nyári éjszaka volt a tücskök ciripeltek a csillagok ragyogtak az égen a fogyó hold sarló tompa fénye világította meg az erdőbe vezető ösvényt. A kinti nyugalomtól a házban zajló horror csak még abszurdabbnak hatott. Akár egy rossz rémálom amiből akár fel is ébredhetnének viszont ez a kegyetlen valóság volt.
Egymást kézen ragadva szaladtak be a sűrű lombok közé. Az életükért rohantak egymás életéért és a reményért, hogy a családjuk meg maradhat.
Már közel jártak a céljukhoz, viszont a halál ismét nyomukban járt. Fákják lángjai festették narancs sárgás fényre a fák törzseit és lomb koronáit. Két férfi frusztrált hangja hallatszott. Az ikrek az ösvény két két oldalán rejtőztek el Raven egy vastag kidőlt farönk mögé Orion pedig egy bodza bokorban keresett menedéket. Fákják fénye egyre nagyobb világosságot hozott ahogy a férfiak közeledtek.
-Ha nem találjuk meg őket az csak is a te hibád lesz! -mordult fel az egyik ingerülten.
-Már, hogy lenne az enyém? Két nyomorult kölyköt képtelen voltál megtalálni én legalább elvégeztem a piszkos munkát a vérvonal többi részével a nappaliban. Az Istennő biztosan megjutalmaz érte.
-Ha nem találjuk meg azokat a nyavalyásokat jobb esetbe nem lesz fizetségünk rosszabb esteben pedig karóra tűzik a fejed megértetted!?!
- Nyugalom érzem a félemüket erre lesznek!-közeledtek továbbra is határozott léptekkel.
-Még is mi olyan különleges ezekben? -tűnődött az egyik zsoldos hangosan.
-Tudod te kinek a vérvonala ez, tisztában vagy te azzal, hogy ha bár az Istennőd meg kímél más Isteneket magadra haragítottál?
Ág reccsent a bodza bokorban. Orion és Raven össze nézett. A fiú arany barna szemeiben tisztán látható volt a kétségbe esés, az érzést azonnal felváltotta a pánik amikor tudatosult benne, hogy nem fog tudni illúziót kreálni túl gyenge hozzá és még oly keveset tud. Amit a szobában tett az is ösztönös volt ám ez az ösztön most cserben hagyta.
-Fuss- formálta ajkaival Ravennek. A lány a fejét rázta jelezve, hogy nem hagyja itt.
Orion pont kilépett volna a bodza bokorból amikor hosszú újak amik éles karmokban végződtek ragadták meg a bokáját.
-Nicsak, nicsak a kis Hudini. Komolyan azt hitted meg léphettek? Az Istennő boldog lesz -szólt oda társának. Pontosan az a rém állt Orion előtt aki a szobájukban járt, így a fákják fényében még hátborzongatóbbnak hatott. A másik lény alacsonyabb volt és csuron véres arcán halált ígérő mosoly ült. Pont mint a bohócok a cirkuszban ,Orion sosem szerette a bohócokat.
-Hol van a húgod? -mordult rá az alacsonyabb még mindig azzal az arckifejezéssel ami a fiút halálra rémítette. Nem mert belegondolni mit tennének a testvérével amíg az Istennőhöz nem járulnak.
-Ne.. Nem tudom. -Orionnak minden erejére szüksége volt, hogy ne nézzen a farönk felé, csak remélte, hogy iker testvére meg szökött. A lány azonban lefagyott, tehetetlen volt és ez a félelemnél is jobban megbénította.
-Szóval nem tudod, ha? Mind haszontalanok vagytok! -a magasbbik éles karmaival a fiú felé kapott dühében azzal közel halálos sebet ejtve rajta. Orion ordított végül eszméletét vesztette. Az alacsony talpig véres alak vállára dobta és elindult társával ott hagyva az ifjú boszorkányt maguk mögött akit a bátyja meg mentett a halál torkából. Raven a mai napig nem tudja meg mondani mennyi ideig is tartott amíg ott rejtőzött viszont egy örökké valósággal is felért mire az a rendőr kutya rátalált. Sosem jutott el a lakókocsiig és sosem mentette meg a családját.
Fél év nagyjából ennyi ideig beszéltek a gyilkosságról, ennyi ideig nyomoztak mind hiába ugyan is egy Istennőt nem lehet felelőségre vonni. Egy év , ennyi idő volt mire az ikreket el feledték. Két teljes év kellet ahhoz ,hogy az egész egy városi legenda legyen csupán. Két év és 3 hónap kellet ahhoz hogy a porig égett ház helyére egy olcsó motelt húzzanak fel egy még lepukkantabb bárral az oldalában. A valóság városi legenda lett viszont voltak akik nem feledték mi is történt azon az éjszakán.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top