A csipet csapat kirongyolt lélek szakadva a főtérre. Tekintetükkel azonnal az említett piros izét kezdték el keresni.

A tér közepén egy óriási nő alak rajzolódott ki, lehetett vagy 3 méter magas. Körülötte vöröses köd gomolygott. Ahogy az istennő megfordult láthatóvá vált izzó lángokként égő tekintete. Hosszú éles karmaival egy eretnek után kapott, míg egy másik katonát a vörös köd kebelezett be.

A föld megremegett és a Revirs körüli védő pajzsok megrepedtek. Az istenek serege dörömbölt a kapukon.

Ha Cairan nem gyengül meg a napokban akkor ez most nem történhetett volna meg. Az árny minden erejét összeszedve probálta egyben tartani a pajzsot és begyógyítani a repedéseket.

Az eretnekek serege oda özönlött a főtérre és minden mágiájukat és erejüket bevetették a tomboló istennő ellen.

Syrus azonnal a saját csapatához sietett oda segíteni, lándzsát ragadva célba vette a megveszekedett tomboló istenséget és célba talált. A nő fájdalmában felüvöltött és szeméhez kapott.

Amadeus egy padon foglalt helyet, a maga minden arisztokratikus eleganciájával. Nyugodtan bele kortyolt martinijába és onnan követte az eseményeket. A vörös köd elindult irányába, igyekezett körül fonni a vámpír király lábát, mire Amadeus sétapálcájának fejével rávágott egyet.

-Rossz köd, nem! Marad! - mordult rá, mire a köd visszavonult, ő pedig folytatta az iszogatást.

Cairan orra vére eleredt, miközben kántálni kezdett, szemeit lehunyta és hagyta, hogy testét átjárja a mágia. Az ősi mágia mely megerősítette Revirs falait amitől az istenek serege vissza riadt.

Aleksander féltő tekintettel nézett párjára. Tisztában volt vele, hogy még nincs jól és ha nem vigyáz megismételheti a rituálét ami a mezőn történt.

A hibrid sárkány alakot öltött. A fekete sárkány pikkelyein kékesen csillant meg a holdfény. Hegyes fogait megvillantva halk morgást hallatott. Cairan és az istenség közé állt, ugyanis a vörös köd egyre inkább az árny felé kúszott.

A köd mintha életre kelt volna és egy éles vágást ejtett Alek hasán. A sárkány ezúttal hangosabban mordult fel és a vihar felhők egyre sűrűbbek lettek.

Az ég hangosan menydörgött. Villámok ágaztak szerteszét több közölük célba is ért. A vörös köd feloszlott az eretnekek serege kíméletlenül támadt tovább.

Alek ismét emberi alakban volt, alhasához nyúlt ahonnan vér serkent. Zöld szemeivel Cairan után kutatott. Az árny a földre rogyva kántált tovább mágiája átjárta az egész várost. Arcára kiült a fáradtság de nem adta fel.Az istennő megérezte az árny mágiáját , torkához kapott mint akit méreg fojtogat. Teste zsugorodni kezdett végül teljesen elporladt.

Cai óvatosan leereszkedett a földre és hanyatt fekve az eget bámulta, miközben próbálta összeszedni magát. Aleknak éppen annyi ereje maradt, hogy levágódjon Amadeus mellé a sörpadra. A vámpír ügyet se vetett rá. Alek lassan felé fordította fejét.

-Mennyire legyek ironikus? Belehaltál volna ha felkelsz segíteni?

-Ugyan kérlek Aleksander drágám. Hisz halhatatlan vagyok. -vigyorgott a vámpír, és egyetlen szerencséje az volt, hogy Alek kedvelte.

Syrus a saját csapata előtt büszkült, hogy az istennőt sikeresen éltalálta.
Erre a csodás látképre Esme is befutott, nyomában az ifjú boszorkánnyal.

-Ti mindig kihagytok a
buliból! -panaszkodott.

Cairan csak megemelte a fejét majd szemét forgatva vissza feküdt. Alek vért hányt majd unokatestvére felé fordult.
-Mi kérünk elnézést. -köpte ki a maradék vért is szájából.

-Van miért. -heccelte a nő, de titkon azért aggódott.

Raven a földön fekvő árny mellett foglalt helyet.

-Megmaradsz? -érdeklődött roppant empatikusan.

-Figyu, ott az a tőr...szúrj
le! -nyekergett.

Raven Amadeusra pillantott, majd Caihoz idézte kérdését.

-Ő ki?

Cai felnézett, majd visszatért eredeti pozíciójába, szemeit lehunyva pihent.

- Amadeus, a vámpírok királya. Nem normális, de mi szeretjük.

Természetesen a helyzet mindig lehet rosszabb, az isteneknél is nagyobb égi csapás közeledett. Néhány eretnek fejet hajtott a közelgő szirén előtt. Azok, akik látták Cait már nem igen.

Maven csípőre vágta kezét, mint egy igazi nagyasszony, majd végig tekintett a csapaton, és az okozott károkon.

-De szarul néztek ki! -jelentette ki megvetően.
-Hűha, te sose fogysz ki a dícséretekből, mi? -fintorgott Sy.

Maven Caihoz és Ravenhez lépett, Alek izmai pedig egész testében megfeszültek. Ugrásra készen állt.

-Milyen gyönyörű előadást rendeztél, szép munka volt! Milyen kár, hogy ez csak erősítővel ment.

Cai szemei egyszeriben kipattantak, ő pedig hirtelen felült, mire Raven majdnem hanyatt vágódott.

-Már megbocsáss...
-Ó, megbocsájtok én, hogy ekkora ramazurit csináltatok itt a kis csapatoddal.
-Ők a családom.
-Mit bánom én... -forgatta szemeit a nő.

Cai a pillanat töredéke alatt talpra állt, és a szirén fölé magaslott. Meggyengült állapota ellenére is sugárzott belőle az erő.

-Tudd hol a helyed! -mordult fel az árny.
-Én tudom. Abban viszont nem vagyok olyan biztos, hogy te is. Nem tartozol ide, és sose tartoztál! Jobb lenne, ha visszatérnél az árnyaidhoz!

-Már megbocsáss! Én az árnyak ura, Revirs kormányzója és Daruma főura vagyok. Birtoklom a hét törzs erejét, nem hiszem, hogy egy bal kézről született szirénnek kellene kioktatnia, hogy hol a helyem!

A szirénnek eltorzult az arca a haragtól és a tehetetlenségtől. Karmait kiengedve Cairan felé csapott és éppenhogy csak egy apró sebet ejtett a torkán, mielőtt az árny elhajolt.

-Na most tépem meg! -emelkedett fel a sörpadról Aleksander. Amadeus bíztatóan megveregette a sárkány vállát és intett az egyik pincérnek még egy italt kérve. Esme meghökkent unokatestvére reakcióján. Alek a béke híve volt de most...

-Sasha, nem kell...

Alek meg se hallotta partnere hangját, erős ujjai máris a szirén nyaka köré fonódtak. Mavennek esélye sem volt menekülni, csak fújtatott, és igyekezett karmaival minél mélyebbre a sárkány karjába, és arca felé marni.

-Ha még egyszer megpróbálsz hozzáérni, vagy bárki másban kárt tenni, saját maga fogom kitépni a torkodat, ezt garantálhatom!

A szirén érezte, hogy egyre nehezebben kap levegőt, talpai már nem érték a földet. Revirs felett viharfelhők sűrű garmadája sötétlett. A mennydörgéstől valamennyien megremegtek, egyedül a sárkány állt mozdulatlanul, kezében a vonagló szirénnel.

Cai alig érezte meg az első néhány esőcseppet, melyek arcát érték. Csakis kedvese dühtől eltorzult vonásaira tudott összpontosítani.
Úgy tűnt a sárkánynak nem áll szándékában elereszteni a szirént.

-Sasha... -szólalt meg végül Cai, kizökkentve Aleket ebből a halálos állapotból. A férfi felé emelte tekintetét, majd vissza a szirénre. Ahogy a nő földet ért, úgy hasította keresztül a levegőt egy újabb mennydörgés is.

Maven a földön fekve igyekezett levegőhöz jutni, miközben a sárkány lassan visszavonult az erőd falai közé. Tekintetét egyszer sem emelte rá egyikükre sem.

Cairan legbelül tombolt és a szíve elszorult. A földön heverő szirénre nézett gyilkos tekintettel.
-Soha többé ne lássalak meg Revirsben!

Maven a következő szavakat sziszegte ahogy végig mérte az eretnekek meghökkent tömegét.

-Eljön a nap Cairan Corvus mikor az eretnekek rájönnek mekkora szörnyeteg is vagy és akkor vissza térek.

Cairant elöntötte a színtiszta harag de szavai jéghidegek voltak.
-Viszlát Maven!

Fáradt volt és Sasha után akart menni. Az árny kezei megemelkedtek majd ősi nyelven szólott. Lilás szikrák kavarogtak a levegőben amik egy portállá szélesedtek ki. A szirén érezte a vesztét és hosszú éles fogait kivillantva vicsorgott.

A portál elnyelte a nőt. Cairan arcán mosollyal integetett , majd a döbbent tömeget hátra hagyva az erőd felé vette az irányt. Az eretnekek serege meghajolt az új kormányzójuk előtt aki szakadatlanul ment tovább ugyanis egyetlen cél lebegett a szeme előtt. Sasha.